Zajlik az élet, mint általában. Elkezdődött a nyári szünet, ismét rá kellett döbbennem, hogy a nagyok nagyok már, szuperül elszórakoznak megfelelő társasággal. Van egy szomszéd kislány, aki sajnos folyton kisajátítja valamelyiküket és akkor a másik szomorkodik, és konfliktusok forrása, na, én ezért nagyon nagyon dühös tudok lenni. A többi gyerekkel azonban hibátlanul, hosszan eljátszanak mindenféle közbeavatkozás nélkül, még nézni is jó őket:). Sokat kint vannak persze, festenek, rajzolnak, ugróiskoláznak, bringáznak, motoroznak, könyvet nézegetnek, kivisznek babákat és játszanak, de a legföbb, megy a verseny járókájáért:))). De ugye az nem nekik való:)

Kész a teraszunk!!! Gyönyörű, csúcs, isteni, wow, meg minden, majd dobok róla képet, bár még fel kell virágozni a kis szépséget:). Van rajta csapóajtó, szóval be tudjuk csukni magunkat, ha enni akarunk társaság nélkül, a imádják, van állandóan árnyékos hely, Bibi kint nyomul alatta járókában, már ha hajlandó:)).

És hát annyira gyönyörűséges lett, és annyira emeli az egész ház-lakás értékét, eladhatóságát (részint és főleg ezért is csináltuk), hogy naaaagy kísértést érzek meghirdetni a lakást:). Sztem nagyon nagyon jól el lehetne adni, és az áráért már kapnánk házat, persze újabb hitel kellene azt rendbetenni, és ezen is van hitel bőven, szóval mindig lehűtöm magam, és Béla itt van, h lerángasson a földre:). Nem hirdetjük:). Persze, ha hajlandóan lennénk kimenni a városból, ami pesti viszonylatban vicces távolság persze, mert plusz 3-10 percekről beszélünk, 4-10km-ről, de ez nekünk nem akaródzik beleférni. Hozzászoktunk már, h bárhol, a város másik végén is 15 perc alatt ottvagyunk… No, szóval egyelőre maradunk, még 2 évünk van itt, sztem:), Béla szerint 5, de tudom, hogy csak azért túloz, h engem ellensúlyozzon:))))) Szóval miért van az, hogy nekem kukac van a fenekemben és semmit nem tudok kiélvezni igazán, mert tovább kell lépnem? Mi ez az állandó fejlődési kényszer? :).

Nagyon szuper a munkahelye, minden héten egyszer legyúrják őket munkaidőben, mert szegények ülnek sokat, bírom az ilyen figyelmességeket, Bélának nagyon jól esett a masszír:). Este pedig megmasszírozott engem is az eltanult fogásokkal… Imád bejárni, várja, hogy legyenek végre komolyabb feladatai is. NAgyon ígéretes a hely, van előrejutási lehetőség, perspektíva, jó a gárda, komoly szakmai tudás van a cégben, no, estig sorolhatnám az előnyöket… Mellette fut a vállalkozás, teljesen legálisan, megengedték a munkahelyén, hogy csinálja, ami nagyszerű dolog. Megmaradtak az előző munkahelyes cégek is, egyelőre nagyszerűen működik az a kapcsolat is. Több állandó megbízónk van, sajnos Béla már nagyon túlterhelt, sokat dolgozik itthon is, egyelőre nem látjuk, hogyan lesz ez hosszútávon. Próbálok segíteni neki, most talán lesz egy olyan tipusú “kulimunka”, ami sok idő, de akárkinek nem adhatja oda, ám talán én is meg tudom csinálni:D. Akkor azt leveszem a válláról.

Abigél már mászik is, nem csak kúszik mindenhol és állandóan feláll, már le is tud ülni, bútorok mellett lépeget, szóval nagyon ügyes. És gyönyörű, bár ha nincs full rózsaszínben, akkor kisfiúnak néz ki:D. Bélával mikor nézzük, egyikünk megszólal: ” Te vagy a lexebb kisfiúa világon” :DDD

Holnap tali nálam, 14 gyerek lesz:))), már alig várom. Most főzöm a holnapi ebédet:). Bár azt még nemtom, hogy ültetek le ennyi gyereket enni:D

Vettem egy kicsi vízforgatós medencét az udvarra. MEgvettem, hazahoztam, majd mondtam a szomszédoknak, ha nem akarják, akkor visszaviszem és levásárolom, de sztem nagy szükség van egy ilyenre itten:))). Beleegyeztek, sőt, a másik házból is három nagyon örült neki, úgyhogy összedobjuk, családonként 2 ezer ft-ból meglesz, ami annyit tesz, h nekünk pl talán már egy strandbelépő is több pénz ennél… Várjuk a jó időt, és fel is állítjuk:)

No, ennyi, hulla vagyok és leszakad a hátam, de pörgök, mint mindig:)

Cimkék: , , ,