Isten éltessen nagyon sokáig, drága kicsi lányom! Ezekben a percekben 7 éve, hogy megszülettél, és azóta teszed minden napom boldoggá! Általad, általatok lettem én anyává, aminél csodásabb szerep a világon nincs. Nőjj nagyra, maradj meg ilyen jónak, végtelen jóság lakozik benned, mosolyogj sokat!
Mindennéljobbanszeretlekbenneteket!
ps.: Nincs ps.
Rácsodálkoztunk… hogy mennyire tud valamit az a vállalkozó, aki nyitott Szegeden, nem frekventált helyen egy sí-tenisz-golf outlet-et, és híre van, hallani róla, látni a hirdetéseit. Mivel megyünk síelni, gondoltuk, oda megyünk, kell síszemüveg, síkesztyű, zokni, miegyéb…
Egy ipartelepben van, ezt tudtuk, a Vadasparkkal szemben, tudtuk, van ott egy bútorbolt, más cégek, sok-sok cég, lepukkant hangárépületek, amikben belül csodákat veszel meg, ám a költségen úgy spórol a vállalkozó, h bevállalja a lepukkant külsőt, hiszen van az az ár, az a minőség, amiért kimegy az ember ezekre a helyekre…
Na de hogy ki se táblázzák? :))) Mi csak tudtuk, hogy ott van, valahol a 15 épület között, a sok cég egyike ők, ám ennek sehol nyomát sem láttuk… egy nyíl esetleg, “erre gyere pici hal sícuccért” vagy valami, de semmi:))). Keresgéltünk, míg találtunk hátul, kanyarogva egy épületet, mire már ki volt írva, majd az ajtóra, egy A 4-es papírra, amiről már lehetett tudni, hogy fent a második emeleten síótlet. Szuper:). Felmegyünk, választunk szemüveget, meg mindent, nem olcsók ezek még az outletben sem, fontosak a kiegészítők, egy rossz zokni, kesztyű tönkre tudja tenni a síelést, szóval bevásároltunk, itt könnyű nagyobb összeget otthagyni, de nincs kártyaleolvasó… A város széléről elengedni a vásárlót. háááát. Node sebaj, 7ig nyitva vannak, mi visszamegyünk, nincs időnk-lehetőségünk körbeszaladni a várost, h ezeket egyenként beszerezve mindent a legjobb helyen megvásárolva megspóroljunk pár ezrest, bízunk benne, télleg jók az árak…Az egyik eladót ismertem régről, kérdezem, mióta dolgozol itt, mondja, ő inkább a lenti boltban van, van ott egy férfi Camel márkabolt. Mondom hol? Megnéznénk. Mondja, az épület másik oldalán. Na annak aztán télleg sehíresehamva:DDD. Megnéztük, megkerültük az épületet, pici tábla az ajtó fölött sí-tenisz-golf outlet, azaz semmi Camel, vagy ilyesmi, bementünk (!) 2 eladó volt bent, szal valszeg még forgalom is van?Nahát… nem vettünk semmit, körbenéztünk csak.
Béla vissza is ment a síboltba, háromnegyed hétre odaért. Az üzlet zárva. Bakker… mentünk vissza a pénzünkkel, ők mondták, h 7ig nyitva lesznek, mi megígértük, h megyünk, és elmennek zárás előtt??? Hol élünk, jó isten:))). Azért őszintén örülök, h van szegeden a válság közepén egy ilyen üzlet, akinek nincs szüksége tájékoztató táblákra, és a bevételről is le tud mondani :)))
Apa péntek reggel elutazott Gyulára továbbképződni, csapatépíteni, már korán elment…
Nemtommiért, de kivételesen időben beértünk a bölcsibe:D. Nem késtünk el. Hm:) (8ra be kell érni, csúnyánnéznek, ha elkésünk, ránk általában csúnyán néznek, én pedig sűrűn kérek elnézést :D)
Najó, ügyességemből elvesz erősen, h az egyik telefonomat itthon hagytam (igen, kettő van, deszar) , amit hetente 2-3 alkalommal előadok, és alsóvárosról kell érte hazajönni, Béla meg szokott dícsérni:))). Bevittem picikét a bölcsibe, nagyokat az oviba, majd hazatéptem a telefonért, és még így is ügyesen beértem dolgozni, fél 9-re (9-re kell mennem, de általában félkor bent vagyok)
Du szokott módon szedtem össze a csapatot, du eljött Katus játszani hozzánk, majd miután letettem a népeket aludni, Bea és Gabi jöttek el, h szalma estémen ne búsúlgassak egyedül. Hátnembúsúltunk:)
Szombaton mostam, és takarítottam sokat, délelőtt kirakóztunk, játszottunk sokat, majd 2kor anyuék jöttek a libusokért, és elvitték őket Tápéra, hiszen mi este báloztunk:). Ekkor még aggódtunk, h Béla hazaér e időben, vagy egyedül megyek a bálba… De hazaért, még sütöttem sütit a bálra, és összeszedtem Apát, vettünk neki villám módon egy nadrágot, majd felöltöztünk és kissé késve, de megérkeztünk a bálra, ahol a műsor ismét elragadó volt, pláne, amit az apukák adtak elő:))). Erről képek és videó nemsokára:))) Tesómék előadták a nyitótáncot, Harry Potter témában keringőztek, ismét remekül sikerült!!! Kedvet úgy csináltak, hogy a táncosok felkértek vkit, így hívták táncba a tömeget. Annamari Bélát, Gábor engem kért fel:). Táncoltunk, és sokat beszélgettünk, no meg ettünk degeszig, így telt az este. Remek volt, megyünk jövőre is. Képek lesznek.
Ma elmentem a kiccsajokért, bevásároltam, mostam, majd du elmentünk megbeszélni a síelés részleteit kedves baráti családhoz, gyerekek nagyot játszottak, mi pedig tovább lelkesedtünk síelés ügyben, hiszen csütörtökön megyünk, vasárnap jövünk:))))))))))). Valszeg Szlovákia lesz, szállásunk még nincs, de megyünk, mostmár nincs, ami megállítson minket:). A lányok 4 éjszakát fognak anyuéknál aludni, amire még nem volt eddig példa… Mély víz:). Jövőre pedig visszük őket is síelni, addigra Abigél is talán abba a korba ér…
10éve nem síeltünk Bélával, pontosabban 11 éve.. Imádtuk. És minden évben ácsingózunk, h dejólenne. Végre el is jutunk. Alig várom:)
Negyedikes órákat néztem, és elbűvölt teljesen… Időnként nyeltem befelé a könnyeimet, h az én édes kicsilányomaziskolapadbanfogülni nemsoká, és milyen jó dolga lesz, mert ez már annyira más, mint a mi időnkben:))
Az asztalok úgy álltak, h négyen ültek körbe 2-2 összefordított asztalt, amelyeknél főleg csoportokban dolgoztak… Nincs fix helye mindenkinek,hol így ülnek, hol úgy… folyton változnak a csoportban betöltött szerepek, nyakbaakasztókkal jelzik, ki a csapatfőnök, a csoportfelelős, a rendfelelős, a szóvívő, hát betojás:))). És diskurálnak mindenről, a csoporton belül, mondjuk behaltam, h negyedikben igemódokat tanulnak, de tudták, így játszva tényleg meg lehet tanulni:))
A matekórán is szétcsúsztam, hogy azzal kezdték az órát, h állva, tapsolva, ritmikusan számoltak 0tól 2000ig százasával, majd 20ezertől visszafelé ezresével, és mindent letapsoltak, doboltak…
majd az írásban szorzást négyjegyűvel is úgy csinálták, hogy “postás vitte a csoportnak a feladatot” (tábla hátulján megnézte, és súgta a csoportnak…) szóval nem lehet nem odafigyelni, nem odakoncentrálni, nem láttam rendetlenkedő, vagy bambuló gyereket…
Miközben nem féltek… nem tartottak a tanítóktól, láthatóan szeretve voltak a gyerekek, buksisimi, mosolygóarcos “Csak így tovább” kártyácskák, jajj, odavagyok, meg vissza :)))