Béla egy időben elkezdett írni egy blogot, amely sztem nagyon szórakoztató, főleg munkahelyi gondjait öntötte bele ebbe még anno. Sajnos hanyagolja és sehol sem publikálta, csak én olvastam eddig. Ám sztem szenzációs, így mindig rágtam a fülét, hadd tegyem közkinccsé. Remélem fogja gondozni a jövőben, irtó szórakoztató ugyanis.
Lessétek meg!
Mondja a legkisebb rendbontó teli torokkal üvöltve, mikor is merészeltem felemelni a hangom, amiért a nedves popsitörlős doboz teljes tartalmát beledobálta a WC-be… És rászólok, mérgesen, felemelem a hangom, “ABIGÉL MIT CSINÁLTÁL? ” és erre kapom válaszul a fentit:
“ANYAAAAAA! (de az a hangsúly… kikéri magának, fel van háborodva) NEM CABAD KIABÁÁÁÁÁÁLNI !!!” avagy “JÉCCIESZ NE KIABÁJJJ A BIBIVEL!!!”
Behalunk tőle:))). Kész.
FOlyton becézgetjük.
Kicsipici… Bibi! Kicsipici vagy?
felháborodva: Nem vadot kicsipici.
Hát mi vagy?
Abidéj vadok. Kissz Abidéj Májia.
:))))
Virág és az egyszervolt az élet. Napi szinten beszélgetünk a vírusokról és baktériumokról, a sejtekről, édeseket kérdez. Csak alegjobbak:
Virág köhög. utána:
“Anyaaa, amikor köhögünk, a sejtek mit csinálnak bennünk? “
“A sztafilokokkusz baktérium ellen antibiotikumot kell bevetni. “
Ma kérdezi: A medvénél melyik állat erősebb? Az elefánt? A dinoszaurusz?
mondom, Virág, a dínók már nem élnek.
Jah, tényleg, kihaltak. Amikor régesrégen becsapódott az a meteorit.
Ma lehorzsolta a lábát, mert a strandpapucsban rohangált kint (DEMIÉRT???) és 1-1 apró kicsi felületi sérülés lett, kb 5mm átmérőjűek. Virág nem bírja a fájdalmat és nem bírja, ha hegek vannak rajta. Fél órája üvöltött a kanapén, hogy jajjdefáj, jajjdefáj, már mindkettőnk ölében ült, vigasztaltuk, már volt “Ok, Virág, most már tényleg hagyd abba, ha nem figyelsz oda rá, észre sem veszed, menj fürödni!” , mikor megszólalt, még mindig sírva-hüppögve:
“ANYAAAAA!!! Mikor fogják meggyógyítani a vérlemezkék a bibimet? “
:DDDD
Az ilyen ügyetlenebb, türelmetlenebb fajta, mint amilyen én vagyok, szájtátós ámulós módon tud rácsodálkozni egy-egy kézműves darabra. Gabi barátnőm munkásságának rég rajongója vagyok, én is próbálkoztam sokmindennel itthon, több kevesebb sikerrel:)), ám aminek soha neki sem fognék, az a pachwork. Gabi nagy ágytakarókat gyárt ezzel a technikával, nekem nagyon tetszik, szépséges dolgokat csinál a csaj.
Van egy kis websohp-ja, imitt szeretnék ennek némi hírverést csapni, lessétek meg: http://www.meska.hu/Shop/index/1223
Rendelésre is dolgozik, kérésre küld sok fényképet korábbi munkáiról szívesen.
címe: inecsg@citromail.hu
A hétvége fantasztikusan sikerült. Anyuék ismét kitettek magukért, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Péntek délután 4kor vittük a csajokat, majd vasárnap este 6után mentünk értünk:). 2 éjszakát voltak nélkülünk. Haladunk:). Hibátlanul viselkedtek, anyuék nagyon dícsérték őket, mondjuk nem aggódtunk egy percig sem, hogy gond lenne. Nem is volt.Szombat délután kijöttek meglátogatni minket, úsztak egyet Apával, Tatával a tóban, játszottak kicsit, majd haza is mentek. Jó volt látni őket…
Pénteken, mikor kiértünk, játszani kezdtünk, röpiztünk sötétedésig. Kezdtem fázni (ez már nem a július, ugye), éreztem, meleg zuhanyra vágyom és meleg ruhára. Mesi kérdezi, elmegyek vele a dupla kajakkal evezni egyet? ááámondomolyannyűgösfázós vagyok, de ha nem borulunk fel, akkor elmegyek… aszondja, majd igyekszünk nem felborulni:). OK. BEleültem, még mielőtt elindultunk volna, felborultunk :DDD. Jellemző:))). De jó meleg volt a tó vize, csak kiszállni volt fázós:)). Gyors zuhany.
Hajnal 2ig mulattunk:). Béla radler-ezett, én ugye nem iszom novemberig:). Jó kis buli volt, beszélgettünk, röhögcséltünk, meséltünk…
A sátrunk ugyan állt, mégis hazajöttünk aludni, győzött a kényelem ugye:)). Béla nem vitt elég meleg ruhát magának, hiába a hálózsák, ez így még fázós… Mikor indultunk, visszaszóltam a többieknek, 9kor legkésőbb 10kor itt vagyunk:). Mindenki nevetett:D.Másnap fél 12kor értünk talán ki… Nem túl bölcs módon játszani kezdtünk a déli napban, nem ment túl jól:). Senkinek. A délután további részében ismét sütögettek húst a fiúk, készült saláta hozzá, vacsiztunk, pihegtünk, dumáltunk, ekkor jöttek a gyerekek is.
Apa külön száma:)
Sötétedésig játszottunk (az a jó, h ebben a csapatban mindenki fanatik, ami a játékot illeti:) )
ismét, majd mindenki letusolt, leültünk a teraszon, Béla szólott: “No kezdjünk el masszívan alkoholizálni” ÖÖ:). Idegen volt tőle ez a mondat, mondtam, hajrá:). Csocsózott egész este, láttam, h jól mulatnak, röhögtek egyfolytában… Megérkezett E. apukája, E.bácsi, diópálinkástul… Béla némi barackpálinka után dióra váltott, és E.bácsival megbeszélték az élet nagy dolgait, ahogy azt a részeg pasik szokták:) (élvezettel tudom ezeket a mélyen szántó beszélgetéseket hallgatni, most sajna lecsúsztam erről (is)). A kaput úgy tudom, Á. által szállított rosé tette be, amit már nem kellett volna talán :D. Egyszer látom, emberem leül egy padra, egyik kezében rosé, másikkal kapaszkodik az oszlopba, arcán bárgyú mosoly-jal próbálja leplezni, mennyire nem ura a testének:))). Odalépek, mondok, no, mi a helyzet, buli van? Csak a hüvelykujját mutatta nekem, közben mosolygott, de a szemei eléggé lent úsztak már, ismerem ez a tekintetet (=részeg). 😀
No, mondom, letesszük ezt a rosé-t, ugye. Hevesen egyet értett, persze nem igen beszélt, roppant megterhelő ilyenkor beszélni:))). Kérdem, mi legyen? Menjünk a sátorba aludni? Bólintott. Majd mikor indultunk volna, váltott, mégsem. Eközben minden bizonnyal még felemelte Zs-t Á-val, erről mindössze egy fotó tanuskodik, meramúgy erre egyikőnk sem emlékszik:)). Itt ugyanis már alig állt a lábán:D.
No, nem részletezem én itten, a lényeg, 1 óra múlva már valóban a sátorban pihegett, ha lehet pihegésnek nevezni azt a végtelen horkolást, amit az apró sátorban csapott:D. Remegett a sátor összes fala:))) Bedőlt, mi pedig, khm, hát igen, aljas módon lefotóztuk:).
A buli akkor indult, így Apa bánhatja, h kidőlt:))). TÁncolni kezdtünk, volt ott minden, a cigányzenétől kezdve zorbán át a Depeche Mode-ig, mindenki kívánsága teljesült kicsit.
NAgyon sokat nevettünk:). A. emelgette a népeket, a lányokat pörgette- forgatta, kész voltunk:). Én megmutattam neki, h le tudnám rugni a fejét (magas gyerek) , kitartva is, erre elkapta a lábam, fél lábon szökdeltem a tóig:D.
hajnal 4ig dorbézoltunk:). Majd lefeküdtem Béla mellé, aki már nem horkolt, hanem megébredt, és borzasztóan szenvedett… Kényelmetlen volt, meg rosszul is volt, 5ig símán elszórakoztatott a fészkelődésével. Majd akkr megkértem, vagy feküdjön le, vagy menjen át az autóba. Az autóban köttt ki:). Már világos volt, majd az eső is esni kezdett, sztem 6körül elaludtam, talán 1 órát összesen… Majd 9ig néztem az eget:). Ekkor jött egy ember, h nem kéne a tó másik felén kajakozni. MIVAN? Jó, nem fogunk. 🙂
Majd a pecásaink zörögni kezdtek, autóból bömbölt a zene, úgy tűnik, ők már nem álmosak:)). Ok, mi is felkeltünk. Béla mondja, ő ma semmireselennejó, ő hazamegy. Hámondom, ma mindenki rád akart szerválni és ütni, aszondja, neki ma nemhogy röplabda nem jön szóba, de ki se kel az ágyból:))). Hazajött, lefeküdt. 2kor szóltam neki, héjhahó, Forma 1, rajt, köszönte nagyon, végignézte, majd aludt még kicsit, fél 6kor jött értem:)
Mi M-vel elmosogattunk, összepakoltuk az este romjait, majd kifeküdtem a tó parjára a billenő nyugágyamba, hálózsák alattam, takaró fölöttem és akkor, akkor kezdtem kapisgálni. Amit kerestem. Egyedül voltam. Jó volt. Nem hiányzott senki. Többször leírtam én itten, h megkeresném már Angélát, aki időközben elhagytam, végre magammal voltam.
Majd Á.mellémköltözött, beszélgettünk, kellemes volt nagyon… majd szállíngóztak vissza a többiek, hűvös volt, rimánkodtunk, h süssön ki a nap, megkönyörült rajtunk az idő:). Kisütött a nap, csodás idő lett… Fél6ig még játszottunk. A hétvége 2 legjobb szettje a végére maradt, 2-2 ellen játszottunk, amit én a legjobban szeretek. Jó játék volt:)
Majd elmentünk kicsiny családunkért, az aprónépért, akiket nagyon jó volt végre megölelgetni:). A legjobb volt, hogy anyuék és a csajok jókedvűen fogadtak minket:). ISteni volt. Már pizsiben voltak, anyuék megfürdették őket, h itthon már ne kelljen:). A ruhákat kimosva-kivasalva kaptuk vissza. A Mamának nincs párja:)
Itthon még vetítettünk egyet, majd mindenki aludt, reggel 6ig:D