Kiss családunk blogja

Szereti a pocakját, mutogatni is, mert irtó büszkén düllesztgeti a kádban és tényleg olyan, mint egy hordó:))). De négjobban szereti megtölteni, ekkoraként mind jó étvágyú gyerek volt, nem tudom, a kicsi kiugrik e a sorból, vagy csak újra és újra rácsodálkozom, de annyira nagyon szeretem nézni, amikor eszik, amikor esznek…

A gondoskodás fő formája nálam azt hiszem a gyerekek táplálása (de szeretném sokmindenkinek elmagyarázni, hogy a gyereket nem hízlalni kell, hanem táplálni, de ez csak mellékzönge) , imádom hallgatni, nézni, ahogy esznek, jóízűen:). Virág napok óta almaszószt kér, végre vettem hozzá almát, ma megpucoltam mind a 2 kilót, főztem neki totál hagyományos almaszószt *, hogy Apa öröme is teljes legyen. (nem dünnyög ő a barnalisztért, csak tudom, na, h ez az igazi, kivételt tettünk) , hagymás krumpli és rántott hús dukál ehhez. Abigél 3 tálkányit tolt be az étekből, csupa maszat volt, de csak azt mondogatta nagy hevesen, bólogatva: ” Méd téjsz, méd téjsz, huszit isz, úúúúúgy”

És végre békésen alszik. Délelőtt kissé nyűgös volt, úgy tűnik, egy jót akart enni, hogy megnyugodjon:). Pedig reggelizett és egész délelőtt almázott…

Hagyományosan ugye finomliszt és tejföl, én azonban vagy keményítővel készítem, vagy fele t.k.liszt, fele finomliszt, és joghurt, vagy joghurt+tejföl. MIndenképp kell bele kevés citrom leve, és/vagy héja, fahéj persze.

Jah, a rántott hús most mirelit, a Spar-okban lehet kapni a Budget márkájú panírozott csirkemellfilét, 1390ft/kg, ha akciós, tényleg_filé, végülis kiló hús árában van és nagyon finom! Mióta ezt megtaláltuk, nem szöszölök én a panírozgatással, ha épp erre éhezünk meg.

Ezt ma kaptam, vicces körmél, nagyon tetszik:

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét. A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs. Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött… Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon, ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett. A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve… Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra. És a feleségét ott találja az ágyban…édesen összekucorodva könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle: – Szia drágám, hogy telt a napod? A férj dühösen nézi: – De mi a fene történt ma itt? A feleség ártatlanul: – Tudod, mikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni, hogy mi a fenét csinálok egész nap? HÁT, MA NEM CSINÁLTAM!

Fantasztikus hétvége áll mögöttünk:)

Megfogalmazódott bennem, mi hiányzik nekem, hát hogy hiányozzanak a gyerekek:). Néha, kicsit, hiányozzanak. Pénteki kiakadásra jött ugye, hogy lehet menni welnesselni, sportolni a Maros fitt centrumba, rögtön be is jelentkeztünk már szombatra, és anyuval jól megbeszéltem, hogy a gyerekek ottaludjanak náluk.

Szombaton délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy gulyáslevest, mostam, takarítottam,  sütöttem rétest *, Abigélt letettem aludni. Anyuék el is jöttek értük délután, mi pedig fagyiztunk, sétáltunk egyet a városban. Ott összefutottunk Gyurival és Nellivel, akiket rögtön meginvitáltunk, hogy vacsizzunk együtt a John bullban. Igaz, hogy eredetileg kettesben készültünk, de megjött a kedvünk a régi barátokhoz, akikkel csak munka ügyben szoktunk beszélni.

5re mentünk squasholni, hagytam Bélát nyerni, hadd örüljön;) :D. MAgyarul, minden meccset megnyert, naná, ügyes, erős, jó mozgású:)). A jó mozgásától, a sportos megjelenésétől mindig újra és újra beleszeretek, rém vonzó ő számomra még mindig, és az is marad már:). Utána welnesseltünk, egy picike teremben van egy jakuzzi, egy finn sauna, egy merülőmedence, zuhany, ennyi. Nem is volt ott rajtunk kívül senki, kettesben, meghitten, csak vigyorogtunk, hogy mennyire jó dolgunk van és hogy ilyen kell nekünk majd a házunkba, legkésőbb öregkorunkra:)

Egész délután a jövőnkről beszélgettünk, vannak terveink… Mindketten egyértelműen a gyálaréti házban látjuk magunkat kis időn belül. Egészen messzire képesek vagyunk elmenni a tervezgetésben:)). Ami olyan jó érzés. Jó érzés álmodni róla, reméljük meg is valósul. Megbeszéltük jól, hogy a kis házban hátul mégiscsak dolgozó-tárgyaló lesz az egyik szobában. A másik szoba sorsát kell még eldönteni, én játszószobát gondolnék a gyerekeknek, Béla saunát, kondigépeket álmodna oda (amely álmok elég messze vannak a lehetőségektől, hehe, de az álmokban az a jó, h kicsit elhiszed közben és az jó:) ).

Az én sorsomról is beszélgettünk, terv szerint belefolyok lassanként a munkának az ügyfelekkel kapcsolatos részébe, Béla nem igen szereti az egyeztetéseket, megbezséléseket, nem igen kedveli, szereti az embereket unblokk, nekem pedig fekszik ez a dolog, rég tudjuk, hogy jól kiegészítenénk egymást… Van 1 olyan projekt, ami ha elkészül, akár továbbértékesíthető, ez is az én dolgom lesz. Na meg lesz kert és minimum tyúk (tojónak) a háznál.

Ismét konstatáltuk, hogy nekünk vannak a legjobbfej, legszuperebb gyerekeink a világon:). És hogy minden nehézség, szívás, lemondás ellenére sem bántuk meg 1 percét sem az elmúlt 7évnek. Nem könnyű, de egyre könnyebb lesz…

Majd elmentünk vacsizni, előtte tettünk 1 kört a Kárász utcán is, majd Gyuriékkal vacsiztunk egy jót, és elmeséltük, kivel mi van, a baráti körben is kiről mit tudunk, infót cseréltünk. Jól megbeszéltük, hogy 2 hét múlva szombaton nálunk megtartjuk a GYörgy és Béla névnapot, főzünk, vagy sütünk vmit… És hát mind sajnáljuk, h kissé széthullott a csapat:(

Majd hazaérvén még csatlakoztunk a szomszédokhoz, volt buli most is, de ebből most kimaradtunk, hallé, sült kárász, azért csipegettünk:D. Beszélgettünk éjfélig, aztán szunya. Rég aludtam ekkorát… Béla képes volt órára kelni, mert Forma 1 volt, én visszaaludtam még fél 11ig:). Nagyon-nagyon jólesett, boldogan ébredtem, tudván, h behoztam vmit az alváslemaradásból:)

Felkeltünk, virágboltban beszereztünk eztazt, majd anyuékhoz futás, hogy megölelhessük a kis csodákat, akik addigra nagyon hiányoztak nekünk:). Boldogan futottak elénk, bár Bogi rögtön elkámpicsorodott, hogy akkor nem megyünk Keresztmamiékhoz??? Deeee, mentünk, ott ettük meg az Apu által főzött isteni marhapörit. Meghitt pillanatok, finom ételek, társasjátékozás, kártyázás, minden volt… Abigél rajtam aludt a nyugágyban, majd a babakocsiban, mert ehhez volt kedvem, hogy csak összebújjunk, volt türelmem elaltatni, volt türelmem úgy maradni, kártyázni Hannával… MAjd a fiúk még tengóztak egyet, utána jöttünk haza. A gyerekek méltón felavatták az új hintaállványt, le se jöttek róla egész du:)). Képek lesznek!

Még du elszaladtam az utolsó hypoxira, lemértek, csípőből 4cm, derékból 2cm, kg-ban egy deka sem ment le. A zsírszázalékom azonban majdnem normál tartományig süllyedt.

Hazaérvén már csak vacsiztatni kellett, Apa megfürdette őket. Mese után 1 szó nélkül aludtak el, semmi kimászkálás, külön móka:DDD

Sikerült feltöltődni, igaz, apa egész este dolgozik cserébe, én pedig mosok, meg a többi, de sebaj. Köszi Anyu, imádlak:)

Virág az imént kifejtette nekem egy mese kapcsán, hogy csak az lehet gazdag, aki jót cselekszik, és aki azt mondja a másiknak, hogy ostoba fajankó (mint a mesében), az nem érdemli meg, hogy gazdag legyen.

Most mondjam meg az igazságot, vagy hagyjam az álomvilágában? 🙂

(nem mondtam rá semmit)

Nem sok kell, hogy az ember jobban érezze magát:)). Néhány jó szó elég is:)

Ezt remélem mindenki látta, de újranézni is érdemes, nagyon nagy : http://www.indavideo.hu/video/KINEHAGYDDAMesterszakacs_akcioban

Oviba délben mentünk a héten Bogacsért, mert Virágot még itthon tartottam, ilyenkor Bogi azt kéri, menjünk érte ebéd után. ODafelé megnéztük a bölcsit, jövő hét kedden lesz nyílt nap, megyünk játszani:). Szeptembertől nagyon remélem, h tényleg lesz helye, másképp nem lehet:).

És ma jött a nagyon rossz hír, lehet, h ez is indította el a lavinát bennem, Virág óvónénije szólt, hogy neki jutott a feladat, h nehéz szívvel közölje velem, hogy szeptembertől másik csoportba kell járnia Virágnak, 7 másik iskolába menő társával együtt… A szívük megszakad a nagyokért, de nincs más lehetőség, meg is értem, hiszen a korosztályos nagycsoportból 8an elmennek suliba, luxus lenne elküldeni a piciket, és 13gyerekkel nagycsoportot indítani… Logikus, hogy a vegyes csoportból oda menjenek a nagyok, és kicsiket vegyenek fel.

Öröm az ürömben, hogy így mindkét nagy az iskola épületébe fog járni szeptembertől, és nem kell 3 felé hordani a gyerkőcöket, csak 2 felé. A Karolinában úgy van, hogy a 2 legnagyobb csoport az iskola épületbe jár, egy ott kialakított ovirészlegbe. Nagyon édes az is, a gyerekek pedig igen büszkén járnak oda. Most azon agyalok, elmondjam e Virágnak, vagy csak az év végén elég lesz, addig felesleges, h e felől aggódjon. Bár, ha a többi gyerek tudja, akikkel átmegy, akkor ne tőlük tudja meg (asszem túlkomplikálom).

7végén lazítunk egy kicsit Apával, a cége jóvoltából:), elmegyünk squasholni, szaunázni, és anyuéknál alszanak a gyerekek. Hála nekik érte:)

Na, lassan nekilátok a már szokásos pénteki palacsintasütésnek:). Vhogy úgy alakult mostanság, h pénteken palacsinta. És ma patikázunk, receptezünk este, grrr, fáradt vagyok ahhoz is. Bélának munka után 2 megbeszélés, amikre jobb híján mi szállítmányozzuk, bár lehet, h hazahoz minket és megy az autóval, még nemtom, zajlik az élet, szokott módon:)