Kiss családunk blogja

Biztos a levegőben is benne van ez a mai negatív hullám, de egyrészről halálosan fáradtnak érzem magam, és megint csak elegem van, már sok hete nem éreztem ezt, de most megint úgy érzem, ha nem utazunk el végre vhová a maradék ÜCS-ből, kettesben Béla nem akar, mert hiányoznának a gyerekek, ötösben meg macerás, pff, szóval akkor én majd jól elutazom egyedül. (na persze, sose)

Abigél szegény, szóval kifogta… Egyik gyereknél sem élveztem külön, de legalább jól tűrtem ezeket a történéseket, viselkedést, de mostmár a tűréshatáron túl vagyok sajnos. Nem és nem adom vissza ötödjére a zokniját, szandálját, amit állandóan levesz. Ha bent vagyunk, rombol, szétszor, megsemmisít, ha kint vagyunk, elszökik, amint megnyílik bármilyen kis kapu. Tegnap észre sem vettük, h kilógott, a nagyok motoroztak sebesen utána, csak onnan tűnt fel, h elment a kicsi… Napi 3szor hozom vissza az utca végéről. És semmi kedvem elmenni pl a játszótérre (jöhetnek a kövek, sőt, mindenféle erkölcsi magaslatokból lehet ítélkezni, nem érdekel) , még akkor sem, ha a magam dolgát könnyíteném meg valamelyest.

A héten 5mosást indítottam eddig, a szennyesbe jelenleg nem férnek a ruhák. MIVANITT??? Ez normális?

Hogy mennyire unom már, hogy reggel elszáguldunk itthonról, mindenkire kerül ruha, mindenki kap pár falat vmit, elviszem a népeket, 1óra múlva hazaérek Abigéllel, és itt vár romokban az egész lakás. És akkor kezdhetem. MInden nap. Minden egyes nap… Minden nap megy a mosogatógép, a mosógép, a porszívó 30szor. És pakolok, megállás nélkül. Mégis kupi van.

Nem szeretek már itt lakni, szinte egyáltalán nem… Olyannyira kinőttük, annyira nincs tér, nincs helye semminek, nem szeretem, h nincs privát életünk, mert ez egy nyaralókörzet, ami isteni, csak néha az ember ugye hazamenne a nyaralóból.

Járok hypoxi tréningre, végigjártam a programot, holnap lesz mérés, de érzem, h pár grammon kívül egy dekát nem fogytam:D. Lehet, h ez minden rossz gondolatom okozója, de tényleg a hátam kivan már attól, hogy minden falatot megnézek, átgondolok, h megegyem e, rendszeresen mozgok, és meg sem akar mozdulni a súlyom, széles a csípőm, ami csodás az alacsony termetemhez… És itt a strandröpiszezon, én meg nem is tudom, oda majd mit veszek fel:(

Na, megyek, megcsinálom a napi rutin háztartást, amitől még poros marad a TV (amit nem egész 1 hete töröltem le, de építkeznek velünk szemben, így a portalanítás jelenleg szélmalomharc), de valamelyest rend lesz. Na nem olyan, hogy seggen csússzon a légy, az a fajta, bár itt minden takarítás és rámolás az a fajta, ami 3percig tart.

Én igazán, őszintén, nem bánnám, bárhogy is, de nem bánnám, ha most valaki tekerne 2 évet, és hirtelen Abigél is ovodás lenne, nekem pedig eldőlne a sorsom, hogy mivel is foglalkozom a főállás mellett és talán lenne egy családi házunk…

Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).

Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.

Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…

Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.

A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3

Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.

Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.

Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.

A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.

Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?

Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.

A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.

A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…

Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:

http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok

Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂

A hétvégére tervben volt egy nagy bevásárlás, és takarítás, no meg a tojásfestés, sütisütés, sonkafőzés, stb… Apa pedig még tegnap szólt, h rengetegmelója van, 2megbeszélést is be kellett szúrni, így eléggé elkenődtem, h megint csak a teendők és egyedül a gyerekekkel… Ezeket maholnapra terveztem. Reggel ahogy kinéztem, amennyire fájt a hasam, Apa megkönyörült és annyira jó fej volt, h felajánlotta, elintézi a bevásárlást. Én amúgy utálok vásárolni, de attól mindig fázom, h Béla vásároljon, lévén, símán megveszi mindenből a drágábbat, nem néz kilóárat és nem tanakodik fejvakargatva a PZS-k előtt, h a 2-3-4 rétegűek közül melyiket válassza, hogyan a leggazdaságosabb ár/érték arányában:DD

Viszont pikkpakk elintézi az egészet, még az üres üvegeket is elvitte. Tudtam, h sarkallatos pont rábízni a locsolkodó csokik megvásárlását, de ez sem tántorított el attól, hogy ő menjen én pedig békében takarítsak itthon.

Mert hogy annyiranagyonjó fej volt, h bevállalta a vásárlást Abigéllel:). ami lássuk be, nekem nagyon nagy könnyebbség, a nagyokkal már símán, bármit, mindent lehet csinálni (és ilyenkor álmodozom arról, h 3év múlva bizony, már minden ennyire könnyű lesz, tudom-tudom, akkor majd az iskola, de az más jellegű nehézség).

Kb 2órán át voltak oda, no én ezidő alatt pikkpakk villám módján kitakarítottam, aminek délutánra nincs sok nyoma perke, de én_tudom, és ez elég is most:)). Még ablakot kell mosni, de az jövőhétre marad, bár apa igyekszik lebeszélni róla, lévén, velünk szemben építkeznek és irtóra porolnak még:((. Szal lehet, h hagyom magam lebeszélni:D

Nos, térjünk vissza a sarkallatos pontra, mint locsolkodó csokika a gyerekeknek. Ugye megy nekik vagy egy 200as, vagy 500as, festett tojás, de még egy csokitojást is gondoltam adni, felírtam, h 10-15 húsvéti csokiféle gyerekeknek. Erre hozott a drágám Walt D-s csokitojást (olyan, mint a kinder) 250ft-os darabáron, rögtön 20at. Ehh… Vett 5000ft-ért csokitojást… Azóta töröm a fejem, h csak vissza kéne vinni, de akkor megharagszik rám, mert szte pont rendben van, majd (!) megeszik a gyerekek, ami megmarad. Hánemazér’, mert sajnálom, de minek? A kindertojglit sem bírják ők annyira különösebben, kár beléjük, ennyi pénzért rendes csokit is vehetnénk nekik:P. Na, megpróbálok túllendülni, bár a skót énem nehezen dolgozza fel, bevallom.

Na de összességében csak hálával tartozom, mert így 2 legyet ütöttünk egy csapásra, vásárlás is lerendezve, üvegek sem csörögnek a kocsiban, vettek még WCdeszkát is (le kellett már cserélni a régit), takarítás ok, sonka megfőtt, majd holnap sütök, ha lesz lelki erőm. Apa pedig dolgozik rendületlen, tegnap is éjszakába nyúlóan:(

Délután megbeszélt, közben még1szer elment a tescoba, lévén, délelőtt elfelejtette elvásárolni a kuponokat:D. Én pedig kiültem a nyugágyamba keresztrejtvényt fejteni, de régen is fejtettem rejtvényt, évekkel ezelőtt. Nem is megy úgy, mint régen. Közben Abigélt 3szor kimosdattam a nyakig ragacsból, a szomszédban folyton megkínálták tojáscukorral, ami csak arra volt jó, h a színes cukros lé folyjon le a könyökéről a ruhájára, aztán azzal a kezével cincálja ki a copfját, ha épp ahhoz van kedve, szal ma 4 pólót fogyasztott a kisasszony:D.

Mikor apa hazaért, összeraktam a húsvéti tálat, és ettünk egy nagyot:). A gyerekek nem kértek sonkát, csak kalácsot és tojást, nem tudják még, mi a jó:)

Holnap anyósomnál lesz ebéd, agyaltunk rajta, h Virág menjen, ne menjen, végül úgy döntöttünk, elmegyünk, az előbb is ráordítottunk, h ne álljon már fejen (ez a kedvenc játéka újjabban) , sokat kint van, homokozgat, hintaágyban ücsörög, ugyanezeket ott is tudjuk, sapka van a fején, ennyi. Nem lesz semmi baja ennyitől.

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂

Kissek

Azt hiszem, tudatlanul is abszolút hergeltük egymást frankón előre, vállt vállnak vetve nem aludtunk, rágtuk a kefét, hogy mi lesz ott a mi kicsilányunkkal, aki szenvedett már annyit, h egy egész életre elég volt. És azt hiszem, mindketten féltünk őt odaadni, megint másra bízni, az egészségét, az életét, a lelkét.

Újra nem mesélem azért a sztorit, néhány dolgot helyesbítek, vagy inkább leírom, én hogy láttam, Apa posztjához képest. Igen, az orvosunk, aki beviharzott a műtőbe szó nélkül, az épp nekem esett rosszul. De nem vagyunk kisegítve egy “minden rendben lesz” félmondattal, az ilyesfajta vigasztalásnak semmi értelme, miért is hiányoljuk?. A figyelmessége jól esett volna, de nekinemez a dolga, jó előre mindent megbeszéltünk már.

A mi elvárásaink ezzel kapcsolatban nagyobbak az átlagnál, hiszen Katona prof asszony, Máder drnő, Gellén dr anno elkényeztettek minket a NICen, részletes beszámolókkal a gyerek állapotáról, a várható esélyekről, kezelésekről, stb… Hiába várjuk, hogy olyan legyen a hozzátartozó-, betegfelvilágosítás, mint az ER-ben, ez Magyarország:)). No, továbblendülök ezen a nem fontos dolgon. Apa félelmetesen megnyugodott a műtő előtt, én továbbra is izgultam, akkor nyugodtam csak meg, mikor ébredezett, végre nem szörcsögött, hortyogott és sehonnét sem folyt véres trutyi belőle.

A dologhoz tudni kell, hogy Szegeden az Újszegedi gyerekkorházban (már az is klinika-B részleg) van gyermek fül-orrgége, ahol futószalagon, meglehetős rutinnal kapkodják ki több megye gyerekeinek a kböző manduláit napi akár 7-8 alkalommal. Ám ott nem érezzük otthon magunkat, és a begyöpesedett fejünkben a tiszaparti klinika a klinika továbbra is, azaz ott érezzük a kiemelkedő szaktudást, gyerek ITO pl ott van, így annak közelében szerettünk volna lenni, a pulmonológusunk is ezt javasolta. A gyerekklinikával szemben van a fülorrgége kl, ott ajánlotta nekünk Gellén dr. Bella Zsolt dr-t, aki végül operálta Virágot. Sokan mások is ajánlották őt azóta nekünk.

Nincs okunk panaszra, minden rendben zajlott, elvétve volt gyerek a klinikán, így kiélvezhettük mindenki szimpátiáját, a sok felnőtt között az ottaniaknak gondolom felüdülés 1-1 kisgyerek:). Virág meg ugye egy bájos, türelmes, jó kislány, nem okozunk gondot sehol.

Meglehetősen jól éreztük odabent magunkat, pedig a körülmények cseppet sem voltak ideálisak, nem törődtünk vele, őszintén szólva, nagyon élveztem, hogy egész nap kettesben lehetek csirgivel, hogy mellette “alhatok”, hogy hosszú ideig csak puszilnom és ölelnem kell őt, mert csak ez a dolgunk:). 1 ágyunk volt, de nem okozott gondot.

A nénik engem nem zavartak annyira, igyekeztem minimálisra venni a kommunikálást velük, általában egymást fúrták, ha a másik kiment, és vicces párbeszédeket nyomtak, de nagy egyetértésben instruktáltak engem, hogy mit csináljunk, hogy oldjuk meg, hogy vegyük fel a papucsot, vagy tegyük le, hogy ne vigyem azt a nagylányt, sétáljon (branül volt a  lábában). De ezek csak szórakoztattak:))). Ha 1 hétig kell bent lennünk, talán bosszant, 1 napig símán kibírtuk:))).

Pedig idősebb néni nem igen szerette a friss levegőt, és a fényt sem, grrr, folyton alkudozni kellett vele, h ablakot nyissunk és ne húzzuk már le a redőnyt áprilisban… Szerencsére másik néni megvívta vele a csatákat, addig sem unatkoztak ugye:))).

2-3alkalommal elpöttyent Virág, hogy “mikor megyünk már haza?” és ő sírás előtt mindig húzgálja az orrát, mintha a szemüveget tolná fel, annyira édes, na, ilyenkor áldás volt a laptop, amin mesét nézett egyfolytában. Na, annak nagyon örült, h korlátozás nélkül mesézhetett:)). Este teljesen rendben elaludt. Próbáltam nézni fejhallgatóval Ally mcBeal-t, de egyik néninek a szemébe világított , így kikapcsoltam. Nem is volt annyira gond, mert elég fáradtnak éreztem magam, helyezkedtem, Virág köré fontam magam, majd csak nem jött álom a szememre. Hajnal 3kor még az órát néztem… Kijárkáltam pisilni, iszogattam, gondolkodtam, de leginkább megpróbáltam Virágot úgy ölelni és puszilni, h meg ne zavarjam az álmát. És mérhetetlen boldogságot éreztem, h végre vége, felkészültem, h lesz még  1 éjszaka, azt sem bántam annyira. Ugye ez a fülorrgége, ergo 1 kivétellel mindenki horkolt a szobában, kánonban nyomták, ez sem segített az elalvásban:DDD. Fél 4körül elhumtam, de 5kor már jöttek a lázmérővel:D.

A személyzet tök aranyos volt, mindenki segítőkész volt és kedves, le a kalappal. Nagyon kevesen vannak, nem láttam nővért lábat lógatni sosem:(. Az anesztes doktornő nagyon-nagyon rendes volt, előre kértem tőle, hogy a branült csak bódítás után, mondta, hogy persze, és a lábába építette végül, amiért nem lehetek elég hálás, csak utólag tudta meg Virág, hogy ott neki tű volt.

Csütörtök reggel megnézte Bella dr. Virágot, és azt mondta, ő szíve szerint tartaná péntekig, azaz még 1 éjszakát, de ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor saját felelősségre hazaenged. Nyilván utóbbit választottunk. Nem értem amúgy ez az óvatosságot, rutin szerint adenotómia után 24órát szoktak korházban lenni a gyerekek, ha nicns gond, nálunk nem volt. Telefonáltam apának, nagyon örültek a jó hírnek, összekapta  a lányokat (de tényleg, pl nem fésülte meg őket és nem mostak szájat fogmosás után, felkapták a tegnapi, nem éppen makulátlan ruhát :DD) és rohantak értünk:))). Hamar oda is értek, én addig komótosan összepakoltam és kivetettük Virág branüljét, aminél sírt kicsit, de nem volt vészes. Nagyon örült, h jöhetünk haza:)). Még megkapta a drága a “diétás” reggelijét*.

Délután neki kötelező volt aludni, de Bogit nem sikerült rávennünk, h aludjon, mi is ledőltünk Apával, persze aludni nem tudtam. Mamáék 6kor eljöttek látogatóba, Virág megmutatta, hogy tud fejen állni, majd’ rosszul lettem:)). Elvileg nem s zabadna kimennie a levegőre, hát mi fülvédővel kiengedjük, csodás idő van, ő meg annyira vágyik ki a többiekhez. Próbálom visszafogni, ne szaladjon, ugráljon, bár az előbb átrugtaa szomszédba a labdát. Most épp kirakóznak a teraszon:)

*Aki elárulja nekem, mitől pépes, vagy diétás étel a darált parizer fehér kenyérrel, annak adom fele királyságomat:))). Hogy azt az amúgy sem ínycsiklandó parizert minek kell hányásra (pardon) darálni, haamúgy3 szelet fehér kenyeret kell hozzá megenni? MErt így összességében se nem pépes, se nem diétás. Na meg a parizer amúgy is le van darálva:DDD. Bár, mivel ehetetlen elég diétás és elég pépes is:D

Még nem festettünk tojást, nem is takarítottam és kupacban áll a szennyes ruha. Nincs még sonkánk sem, be kell vásárolnunk. Nem mondom, h túl tettrekész lennék:D