Kiss családunk blogja

Kicsi Atita azt hiszem, a legédesebb korban van… Amikor kezd beszélni már igazán, rakja egymás után a szavakat, irtóra tud szeretni, odavan a tesóiért, ők meg viszont szeretik és törődnek, játszanak vele. Zabálnivaló:)

Ma délelőtt beugrottam a Leonardo-ba, mert hallottam, h elég olcsón nyomatják a csizmákat (és télleg!, bár elég bénák, sikerült lőnöm egyet 20ról 4500ft-ra leértékelve, ühüm, ráadásul 2pár cipőből az egyiket ingyen kapod, rögtön vettem Bélának egy félcipőt is), na, ott amit műveltünk:DDD. Kiccsaj rohangált le-fel, hozta nekem a cipőket, mire visszavittem az egyiket, hozta a másikat, grrrr.. :)))

De sikerült, megvan a cipő, a csizma, már csak skót voltam 90ft-ot adni egy szatyorért, így a 2 nagy cipősdobozt a hónom alatt vicces lehettem a félrecsúszott sapkás (lelenc kinézetű) gyerek után rohanva:DDDD. Haza is értünk szépen rendben ezek után:D

Na, míg megnéztem a leveleket és megírtam ezt a posztot, kiszedte a hagymás kosarat a szekrényből, atomjaira (gerezdjeire) szedte a fokhagymákat, félig meg is pucolgatta őket. de rendes gyerek, mert össze(szét)sepri épp, amit csinált:DDDD

Na, megyek, rendet teszek:)

Vannak félhíreim lakásügyben, de mindenki letorkoll, h nem szabad elkiabálni, jajmár, akkor nem kiabálom el, pedig én nem vagyok babonás:)))

Egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam az információt, kérlek benneteket, hívjátok az adományvonalat!

Ők is babára várnak, már 3.éve. Megfelelő körülményekkel sokkal több babát lehetne örökbe adni! Nézzétek meg a rövid videót!

http://www.youtube.com/watch?v=5GFzJR-hock

A Gólyahír Egyesület kilenc évvel ezelőtt alakult szakemberek, és örökbefogadó szülők összefogásával. A Szervezet célja a válsághelyzetben levő várandós anyák támogatása, olyan körülmények biztosítása, melyek lehetővé teszik, hogy biztonságban kihordhassák és megszülhessék gyermekeiket. Az Egyesület önkéntes munkatársai a Magyar Telekom által támogatott, ingyenesen hívható krízisvonalon várják a segítséget kérő anyák jelentkezését. A képzett szakemberek a telefonos tanácsadás és felvilágosítás mellett segítenek az Egyesület krízisszállóján történő elhelyezésben, a kórházban való szülés biztosításában és a későbbi anyaotthonos elhelyezésben is. Amennyiben a segítséget kérő anya a születendő gyermek felnevelését nem tudja vállalni, a Gólyahír Egyesület segít, hogy számára nyílt örökbefogadással találjon örökbefogadó családot. A nyílt örökbefogadás során az örökbeadó és a várakozó házaspár megismerik egymást, az életadó anya döntése után az újszülött néhány naposan örökbefogadó családjába kerül. A közvetítéshez engedéllyel rendelkeznek. Az Egyesület számos további szolgáltatást nyújt mind a krízisterhesek, mind pedig az örökbefogadó családok számára. A Gólyahír Egyesület a Telekom Adományvonal hozzájárulásaival egy új, több várandós befogadására alkalmas krízisszállást hoz létre. A hetedik éve működő Telekom Adományvonal (1788) a Magyar Telekom vezetékes és mobil hálózatából érhető el, a hívás és az sms-küldés ára 100 forint. Domino előfizetésről kezdeményezett hívás kivételével az összeg áfamentes. A két hónap alatt beérkező hívások ára a hívók adományaként teljes egészében a Gólyahír Egyesületé.

Köszönet mindekinek érte!

Ma Kinga második “kis”fia látta meg a napvilágot:). 2 napja még itt kommentelt ugye szülészet témában, akkor már bőven túl a terminuson. TUdták, hogy a legény méretes, naponta kontrollálva hagyták túlhordani, ma 16órakor fájásokkal indultak a korházba, 16 45kor megszületett Lovász Móric, aki (nem elírás) 5300grammos, 44cm-es:)).

Rögtön 3hósan született:DDD. Mehetnek csípőszűrésre:D

Szóval, oxitocin nélkül is van szülés, akár gyors is. Akár nagy gyerek is meg tud születni. Akár 42hétig is tarthat egy terhesség, minden probléma nélkül. Ezekhez csak esélyt kell adni.

Innen is kívánunk nagyon jó egészséges, sok boldogságot, tejet, meg ami kell:)

Kissek

Érdekesen tudnak az emberek a másikba lelket önteni… Biztos mindenki tapasztalta már, hogy ha panaszkodni mer, vagy el meri mondani, hogy neki sokszor nem könnyű, akkor érdekesen kap rá “vigaszt”.

Én nem szoktam mosolyogva, fogösszeszorítva kínlódni, általában inkább puffogok, kiabálok, sírok, kiadom a dühöm, a mérgem. Sokszor vagyok elcsigázott, mert nincs, aki csak néha elvinné, vagy hozná a gyerekeket, idejét nem tudom, mikor vásároltam be egyedül utoljára, mikor intéztem hivatalban egyedül vmit… Gyakran ilyenkor beviszem a kicsit anyuhoz a boltba, ami remek, nagy segítség persze, de attól én még szoktam úgy érezni NÉHA, hogy nincs 1 szabad percem sem.

LEgtöbbször persze boldog vagyok és kiegyensúlyozott, de mondjuk 10ből 1szer meg fáradt vagyok, kimerült, elcsigázott… És ilyenkor jól esik, esne, ha vki kis buksisimi, igen, jól csinálod, így tovább. Jól is szokott esni, ha bárki megdícsér, hülye dolog, az anyaság effektív nem jár együtt visszajelzéses sikerélménnyel.

Na, hosszú bevezetés után jön a lényeg:). Amikor esetleg panaszkodni merek,_rendszeresen jön azzal a jóindulat, hogy “maaaaajd megtudod, ha iskolások lesznek, még nehezebb lesz” “ez még semmi, még eztán jön a java”, “Bezzeg a mi időnkben még ennél is nehezebb volt”. “Emlékezz vissza kislányom, nekem még dolgozni is el kellett járni”, stb…

Vmelyik nap megkaptam egy munkába visszaálló barátnőmtől: “addig örülj, míg itthon lehetsz”. Hm. Akkor örülnék, ha munkába állhatnék, és vki közben elvinné és hozná a gyerekeket, ha néha más írna velük leckét, pl apukájuknak lenne erre majd ideje, ha betegek lennének, ismerné más is a gyerekorvosunkat, na, én meg akkor örülnék.

Ezektől piszokul rögtön jobban szoktam lenni:D. Jah, h mégnehezebb lesz ezután? Akkor most de könnyű:D. Vagy pl mittom, elképzelhetek nehéz szitukat, annál végülis sokkal jobb nekem, akkor már még lelkifurdalásom is lehet, az a legkirályabb:).

Én másképp vigasztalok… Ezért is gondolom, h remek védőnő válhatott volna belőlem. Ezért érzek együtt a frissen szülőkkel, ezért nem nevetem ki a barátainkat, ha felhívnak kétségbeesve a síró kisbabával, hogy sztük nem vesz levegőt, lenyugtatom őket és elmondom, ha sír, vesz levegőt. EGyszer mentőt hívtak, mert sztük az alvó gyerek nem lélegzett, persze csak aludt szegény, sosem tudtam ezen nevetni. Elképzeltem, mennyire kétségbe lehettek esve.

Na, ez nem rinyapost volt, mert tökéletesen jól vagyok, erről régebben akartam írni, hogy érdekesen fogják néhányan ezt. Hogy lehet úgy vigasztalni, lelket önteni valakibe, felemelni, h közben asztal alá nyomjuk a másik fejét? Miközben legtöbbször csak azt akarja hallani, hogy “Kiválóan csinálod a dolgod, csak így tovább, hidd el, nemsokára könnyebb lesz”.