Kiss családunk blogja

Kicsit ellentmondok magamnak az előző posthoz képest, de nem is csoda, hiszen a 2 érzés küzd bennem nap, mint nap, és mindig fegyelmezem magam, hogy nyugi, ne hisztizzek, az életem teljes és boldog és mindenünk megvan, és sorolhatom magamnak végestelen végig csodás életünk pozitívumait… És elég körülnézni, milyen életek vannak, és az enyém csodálatos, ez tény. Ám, hogy kerek legyen a kép, ennek is itt kell állnia, nyoma kell maradjon, hiszen szánom én ezt a blogot az utókornak, elsősorban a gyerekeimnek, ha majd anyukák lesznek, és magamnak, ha majd nagymama. Hogy át tudjam érezni a lányaim minden kínját majdan, akkor is, ha hormonális a hiszti, akkor is, ha “jogos”. Szóval kell e nnek is nyom, nehogy az idő túlságosan megszépítse ezeket az éveket. Remélem reális képet kapok majd a blogból.

Most elég. Mindenből. Teljesen kaotikus az életünk. Bár túl egyszerű is egyben. Furcsa kettősség ez, hiszen egyrészről borzasztó egyszerűen ez a nyári szünet jobb híján eléggé a 4 fal között, vagy inkább a 4 kerítés között zajlik, hiszen nekem nincs mindig erőm felcuccolni a gyerekeket, h a kánikulában nekiinduljunk a nagyvilágnak és programokat csináljunk. Profán ok még, hogy igen nehéz a 3 különböző korú, ritmusú, alvásigényű gyerekkel egy felnőttként kimozdulni. Én amúgy nem merném hármójukat senkire rábízni! Mert nekem is sok-sok és állandó feszült odafigyelés hármójuk minden kínja-baja… Nem is volna semmi gond, ez már most könnyebb, mint anno a másodikon 2 picikével (Virág és Bogi) , de nekem már elég a GYesből, a háztartásból, aminek nincs vége, nincs érte köszönöm, sem fizetés, ésnincsvége… És utálok már mosni, és elborzadok a koszos ruhák mennyiségétől,( igen, vannak ilyen “nagycsaládos fóbiáim”, az egyik a 3 tele fregoli, a másik meg a nagy asztal közepére tett kopott zománcos edényben lévő nagyon lisztes spenót 2 kg bundáskenyérrel:)))- ezek a Fókuszból jöttek sztem:D)

És nincs vége. Soha nincs vége! Mindig van mire várni, de ez maximum egy kellemes este, ami után én kelek hajnalban, vagy reggel ugyanúgy. Nincs egy szabad délután, ég tudja, mikor röplabdáztam utoljára, bármi egyedüli kikapcsot már csak úri huncutságnak titulál a fejem automatikusan. Hiszen Béla dolgozik és pénzt keres. Akkor hogy jövök én ahhoz, hogy sápítozzak és magamra gondoljak?

Béla hazaér, megisszuk a teraszon a KV-t, nap fénypontja:). Megeszi, amit aznap főztem, ha ízlik neki, megvan az aznapi kb egyetlen sikerélményem:D. Körbepuszilja a gyerekeket, kicsit dumálnak, majd beül dolgozni. Fürdetéskor kijön kicsit, majd éjfélig dolgozik.

És sosem panaszkodik… Én meg… És szégyellem is emiatt magam, mert neki sem könnyebb és ezt az utat mi választottuk, mert mi vállaltuk Abigélt, és ezt sosem bántam meg, egyetlen percre sem, és a sok munkát is mi választottuk, mert csak így tudunk egyről a kettőre jutni. És minden nagyszülő aktív, dolgoznak. ( Béla szüleire nem igen számíthatunk. A gyerekek amúgy imádják őket, időnként betoppannak látogatóba, és akkor örülünk, de már nem várom a segítséget semmilyen formában. Dolgoznak. ) Anyu is állandóan dolgozik, mondjuk ő bármikor kapható egy szittelésre, és gyakran élünk is vele, de a tesómék is. Hát munka mellett ennyi épp elég neki asszem. Köszönet érte!! Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik néha a kimozdulás…

Szóval elég durva mókuskerék ez, amiből nincs kiszállás… A hétvégén, ha elmegyünk valahová, márpedig elmegyünk gyakran és sokfelé, az jó, mert ott nem lehet dolgozni. Ám amint hazaérünk, vége. Néhány ellopott fél órán kívül Béla dolgozik. Már ha nem munkahelyen van, vagy megbeszél. Már eljutottam oda, hogy majdnem mind1, mikor ér haza, 5 kor, vagy 6kor, mert úgy is mind1. Hogy ezt meddig lehet így csinálni, fogalmam sincs. Bár úgy látszik, én hamarabb bedőlök, mint ő:(

Kellene néhány gyerektelen nap valahol, persze ezt csak ilyenkor, megborulva tudom elképzelni, amúgy nehezen. Hát épp ezért nehéz nekem nagyon, mert magammal is küzdök, egy állandóan zsongó, feszültséggel teli tök a fejem, hiszen még most sem alszanak (fél 11 van), ilyenkor még bőven ott a fülem, hogy melyik hová mászik fel és honnan esik le… És délután csak Bogi aludt el, Virággal csúsztatott palacsintát sütöttünk addig, de vagy fél órára kimentem a hintaágyra és napoztam, meg olvastam, de hát nem sokáig hatott a hatása sajnos. Szóval él bennem egy erős igény a magányra, a nélkülük létre, de érzem, ha elmennének valahová, akkor hiányoznának. No meg a lelkiismeret…

Minimális pihenés és feszültség nélküli idő van az életemben. És ez 5 éve van így. És még néhány év áll előttem. Most, e pillanatban komolyan nem tudom, hogy fogom ezt agyérgörcs nélkül megúszni…

Az itthoni dolgokkal totál egyedül vagyok. Vannak még halvány emlékképeim arról, milyen, mikor van egy munkából hazaérő apa, aki néha elviszi a játszóra a gyerekeket, míg én felmosok, vagy bármi, nem, én viszem el őket a játszóra, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. És ha legalább néha lenne valaki, aki elviszi őket a játszóra, és érezném, h nem vagyok 24 órában felelős értük én egyes egyedül szinte, az nagy könnyebbség lenne. No, már bőgök, de ez jó, mert talán meg is könnyebbülök és reggelre kisüt a nap a fejemben is…

Amúgy PMS is, szóval van magyarázat a kiakadásomra hormonálisan is, de nekem ez minden hónapban 5 nap, és ilyenkor tényleg mocsok rossz itt bennt, mocsok rossz:(((

És ha már ez egy kiakadós post, akkor folytatom a nyomorgást. Sose leszek már a régi, ez már látszik, kilóban nagyjából annyi vagyok, mint Bibivel teherbe eséskor (akkor volt rajtam néhány plusz kiló) , és sokkal többnek látszom. Randa a hasam, de nagyon, és ez nekem mindig nagyon fontos volt, istenem, kicsit liba vagyok, és bizony nem látom, hogy leszek e még a régi… Tornázni, vagy bárhová nem igen jutok el ugye:))))

7végén megyünk Vértesboglárra Pítékhez, amit nagyon várunk, jön velünk még egy baráti család, ők mind régi haverok, csak már mindenkinek van családja:). Szeretünk hozzájuk menni, mesés környezetben élnek… Péntek reggel indulunk, Béla kivett szabadnapot csütörtökre is, hogy néhány dolgot el tudjunk intézni és tudjunk készülni, no meg tudjon dolgozni. A kiesett hétvégének böjtje lesz, de erre most igyekszem nem gondolni. Anyu szerda este elviszi a nagyokat, így csütörtökön csak a kicsivel kell banki körútra mennünk, meg a pijacra, ami nagyszerű, hiszen hazaérvén apa dolgozni fog én meg becosmagolni a fél háztartást, egyedül, pontosabban csak Bibi segítségével :).

Hát ennyi van most velünk. Lányok közben elaludtak, és én is majdnem. És itt cseszem el, mert miután elalszanak jön az én időm, Katival dumálás, olvasás, teraszon ücsörgés, bármi, ami gyerektelen és csendes! Pedig le kellene feküdni…

Végre elkészült a suszter cipője, azaz Béla referenciabemutató oldala, ami az évek során számtalan formában (nem) látta meg a napvilágot, hiszen a megalkotó sosem volt eléggé elégedett művével:). Most kiizzadta, hogy mikor és hogyan, számomra rejtély, de talán ez már az a verzió, amit szabad publikálni és fent is hagyja 2 hétnél tovább is:)) Van a tarsolyban egy sokkal színesebb és lendületesebb oldal is, ami nekem szintén nagyon tetszik, de most e mellett döntöttünk. Íme hát, itt megtekinthető néhány eddigi munkája a Zembernek:

http://www.firstdesign.hu/

És íme a terasz, amit imádunk, és azt a nagyon kevés időt, amit együtt töltünk, azt itt töltjük. Igyekszünk kint is reggelizni, de a vacsi, az biztos, hogy itt zajlik. Délben elég meleg van itt elől Délen, ebédelni is kellemes, mert árnyékot ad, de meleg van.

messziről:)

A kardvirágok. Itt még csak bújnak, végig a kerítés tövében, mostanra több is szirmát bontotta…

Másik oldalról:)

Terasz, üzembe helyezés alatt (azóta van szép asztalunk székekkel is, a terasz anyagából és színében):

jamiiiii:

Az összes:))))

A kicsi rajzol:))

Cseresznyeszedés:)

Kis gizi (Hanna:) ) a fán:)

Nos, a képek minimum 1 hónapja készültek, eléggé el vagyok veszve online módon, meg amúgy is, pedig sokat ülök a gépnél, csak épp mindig akad szerencsére valami testhez álló feladat:). Nemrég étlapot vittem be excel táblába, nemrég papírról másoltam be szöveget, csupa komoly munka, plusz itt a receptes is… Szinte naponta főzök, időnként elpakolunk eztazt télire, anyuval, tesómmal, a minap 60 kg meggyet dobtunk üvegbe befőttnek és szörpnek, ezek mennek:). Közben folyton azon röhögünk, ha valaki nekünk 10 éve leképeli előre ezt, hogy tesómék háza udvarán, körülöttünk 7 gyerekkel meggyet teszünk el, akkor nagyon röhögtünk volna:). És lám!

A napjaink úgy telnek, hogy a gyerekekkel reggel felkelünk, apával reggeli, ő hn.8-fél 9 között elpályázik, majd 5körül ér haza legkorábban. Ide gyakran jönnek megbeszélések még az itthoni munkák miatt, akkor ez csúszik későbbre, vagy hazaszalad, de elmegy újra… Ha hazaér, dinnyézünk egyet, beszélünk kicsit, majd hamar beül dolgozni, ha épp nem nyír füvet, de ez ritkán van, hiszen alig ér rá. A vacsora és a fürdetés az közös mulatság, ha nagyon el van havazódva, akkor a fürdetést is elintézem, de többnyire ekkor segít, meg a gyerekekkel van. Letesszük őket, és munka kifulladásig. Rendszeresen éjfélig nyomja, néha sikerül elcsábítanom 11körül. Előfordul alkotói válság, mikor már végképp nem tud koncentrálni, ekkor is kicsit hamarabb abbahagyja. Időnként pókerezünk, vannak különböző pókeresek partnereink, nagyon pici pénzben játszunk,ezt is csak azért, mert pénz nélkül pókerezni nem sok értelme van… És ez roppant mód szórakoztat minket, tényleg szuper!! Időnként dobunk valamit a grillre, mikor szabad estét csinálunk, de ezt előre látni kell…

A háztartás már jó ideje teljes egészében az enyém, nyilván nem várom, h segítsen Béla… Kéthetente/hetente jön egy lány, aki segít feltakarítani, ezt szinten tartani már könnyű, ha ő nem jönne, nem tudom, mit csinálnék:)). NAGYON jó a lányokkal a nyár itthon, tartottam tőle, de élvezem irtóra:). Van rendszer a napunkban, általában megpróbálom őket altatni du, aztán vagy sikerül, vagy nem. Néha sikerül klasszul összehangolni Bibivel, akkor nekem nagyon jó:)). Sokat játszanak a szomszéd gyerekekkel, ugyan mindenki jár oviba, de valaki mindig akad itthon. Csupa nyaralás ez itt.

Időnként kiakadok, és akkor kell valami, ami feltölt, felnőtt program, kikapcs, még meg kellene tanulnom igazán pihenni, mert még mindig nem tudok:). Mikor múlik el a zizegés? Érzem, hogy a kor előrehaladtával lassulok talán, de még mindig tök zizi vagyok:)). Néha a saját agyamra megyek, az már ciki:D

GYES: Felmerült most a köztudatban, hogy szűkítenék a gyerekenkénti itthon töltött időt, 2 évre talán? A juttatást nem vennék el (egyelőre gondolom, hehe). Én ezzel elvben nagyon egyet értek. 2-3 éve még nagyon felháborított volna, de én már 5 éve vagyok itthon, és veszélyes üzemnek érzem. Én remekül viselem, és SZERETEK ITTHON LENNI, de nem sok önbizalmam van már azzal kapcsolatban, hogy mit és mikor fogok majd dolgozni… Lesz e még lehetőségem domborítani valamit, vagy örüljek, ha megtűrnek valahol és kapok is érte valami alamizsnát. Túl sok a kérdés, ahogy telik az idő, egyre több, és egyre kisebb a realitása a “domborításnak”…

Gyakorlatban pedig bekaphatják a hátam:). Hová tegyük a gyerekeket? Bőlcsödéket nem nyitnak, hanem bezárnak, holott nagy szükség lenne rá… Munkahely? Hová menjenek az anyukák dolgozni? Ki tud kisgyerek(ek) mellett 8-5ig dolgozni? Azaz kellene ELŐSZÖR bőlcsöde, munkahely, majd elsők között fogom támogatni az indítványt! A munkahelyteremtés úgy általában is komoly probléma, a számukat is kellene növelni, de már a meglévőkre is lehetne vmi támogatási rendszert kitalálni a munkáltatók számára, mint pl. a hosszú munkanélküliség után alkalmazott munkavállalók után járó 1 év járulékmentesség, és hasonlók. Azaz, aki GYESből visszatért anyukát vesz fel, részmunkaidőben, távmunkával, 2 nőt 1 posztra ( 1 munkát 2 kisgyerekes anya vállal el, maguk között osztva az időt/munkát aszerint, hogy kinek beteg a gyereke, hogyan végez az iskolában, oviban, stb..) , az valamilyen támogatásban részesül. Nagyobb cégeknél ki lehetne kötni, ahogyan kötelesek csökkent munkaképességűeket (fogyatékkal élőket) foglalkoztatni, úgy legyen kötelező kisgyerekest, GYESből visszatérőt is. Nincs új a nap alatt:)

És miért érzem veszélyesnek a hosszú GYES-t? Az hagyján, hogy a szakmai önbizalma az embernek a nullához tendál. Én folyamatosan kerestem és találtam a társaságot, a felnőtt életet is, amióta itthon vagyok, mert mindig elemi szükségem volt rá. Ám a környezetemben igen kevés anyuka él így, többen be vannak zárkózva és fásulva, és borzasztóan sajnálják magukat a fullosan felszerelt háztartásban, rendelt ebéddel, 1 gyerekkel… Majd persze, hogy maximálisan kihasználja a GYES adta lehetőséget, épp 3 év korkülönbség lesz a gyerekek között. Azaz mire a kicsi megszületik, a nagy elmegy oviba. 6 év/2 gyerek. Túl sok. Szerintem. Tanulás, továbbképzés, mással foglalkozás nélkül… Én speciel eléggé elrontottam, több ponton is, de ez már így alakult, és tulképp nem bánom, mert szuper, h 3 egynemű gyerekünk van kis korkülönbséggel, és fogalmam sincs, hogy ebben a sűrűben mikor tudtam volna tanulni, de hogy mit fogok ezután csinálni, az még számomra is rejtély. Az leszögezhető, h egy cég sem várja, h Kissné Lutor Angéla felszabaduljon és végre munkába álljon:D. ÉS asszem pályázhatok világnak, legkésőbb az interjúkon kiderül, h 3 gyerekem van, és akkor a sokból nem engem fognak választani, bármily megnyerő, okos, szép lennék, hehe. Szóval még ki kell találnom, mi lesz.

Családon belüli munkamegosztás: No, ez nem egy nagy téma, csak leírom, nálunk hogy alakult ez. Bár nem ment mindig símán, de a súrlódások viszik előre a kapcsolatokat, már ha születik utána megállapodás, kompromisszum. Béla sosem volt az a férfi, aki hazaérvén a munkából leült egy sörrel, mert megérdemli. Néha el kellett neki mondani, utalgatásokból rendes férfi módjára, nem ért:)). (Tehát ne tedd keresztbe az ajtó elé az összegyűjtött szemetet, mert 1. vagy átesik rajta és bosszankodik, miért tetted oda, 2. símán átlépi.) MONDANI kell, h vigye ki:D. Régebben szinte naponta ő pakolta be a gépbe a mosatlan edényt, előfordult, hogy megkértem, h teregessen ki, vagy az is nagy segítség nyilván, ha du elviszi a gyerekeket a játszóra és én addig tudok haladni, ilyesmi. Ám ahogy formálódott az életünk, ez épült le… Hiszen az ő munkája mellett már semmi ilyen nem fér bele, ezért ezt nekem kell megoldanom. És azt is tudom, ha ismét másképp alakulna, és esetleg én dolgoznék többet, megint nem derogálna neki vacsora után elpakolni. De nem ilyen egyszerű ez, mert ugye ezt mindig és alkalmanként is át kell beszélni… És persze már nyírtam füvet, és én töltöttem fel talicskával a terasz előtti területet, mert Béla egyszerűen nem ért rá. Hát túléltem:). szóval most eltolódott, inkább én segítek neki, amiben lehet.

Péntek este kimenősök voltunk. Béla főnöke kibérelt egy kicsi mozitermet, ahol a kedvenc filmjét vetítették le nekünk. Hm:))). Nem bírtunk maradni a feléig sem. Egy 80-as évek beli művészfilm volt, aminek se füle se farka, se eleje, se vége, ááá. Szörnyű nagy kutyvasz volt:D. No, még fel kell nőnünk ehhez a szinthez, bár félek, sosem fogom én érteni ezeket a műveket. Sétáltunk egyet inkább, majd a tejivóban nosztalgiáztunk. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő…

Szombat délelőtt anyu helyett dolgoztam a boltban, nagyon jól esett kimozdulni, mást csinálni… Már 6óta nyomultam, rendet tettem, reggelit adtam, stb…, h Bélának minden ok legyen. Ebédet hoztam fél 2kor, szóval csak velük kellett lennie… Még így is csúnyán kiakasztották:)))))))))). És akkor és azóta érzem a szavaiból az elismerést. És ez nem is volt igazán mély víz… Kell néha egymás bőrébe bújni, hogy el tudjuk ismerni a másikat. Du kertészkedtünk, végre együtt, szóval szombaton nem dolgozott a zember egyáltalán, de jóóó volt.

A medence nagyon jól bevált!! Imádják a gyerekek, órákat eltöltenek benne, főleg társasággal… Nagy bandázás megy a kertben, tényleg nyaraló fíling van itthon:))

Este Gabiciékkel pókereztünk, hmmm…Jól elvertek minket, elnyerték a pénzünket:DDD. Ez egy szuper játék, lehet fejlődni benne, leköti folyamatosan a figyelmet, klassz na.

Vasárnap Béla egész nap meló, vmikor éjfélkor kelt fel a székről… Mi elmentünk anyuékhoz a csajokkal, apu altatta a nagyokat ebéd után, tiszta idill náluk egy ilyen nap. Mi meg kimentünk a napra ebéd után anyuval, sztem napszúrást is kaptam, én idióta… hányinger, fejfájás befigyelt. Du hazajöttünk, na, akkor apa pár órára velünk volt, szóval ismét jó volt, kicst együtt voltunk…

Mikor hazafelé jöttem a csajokkal Tápéról, beszélgettünk. Hogy a Keresztmamit, Keresztanyunak is lehet szólítani? És hogy a Mamának az anyukája a dédimama, és a Rózsamama anyukája ki? és így tovább… És akkor mondtam, hogy Rózsa mama anyukája már meghalt sajnos. Virág kérdése zsigerből: “És ki mérgezte meg? ” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Aztán minden kérdésükre válaszoltam, még a nehézre is, “igen, egyszer mindenki meghal” és akkor ők nagyon hevesen mondták együtt, h nem akarnak meghalni, nehéz ezt ekkorákkal jól megbeszélni, kis drágák, várok még kérdéseket a témában…

A csajoknak anyu ragasztott a fülébe ragasztós fülbevalót, aminek nagyon örültek. Este nem akartak elaludni tegnap, bementem, már kiabáltam, kilátásba helyeztem a fülhúzást, majd többszöri bemenetel után tényleg meghúztam Bogi fülét. Erre totál sértődötten, duzzogva ezt ordította nekem vissza lebiggyesztett szájjal a drága: ” Egy ilyen szép kislánynak, akinek ilyen szép fülbevalója van, nem is szabad meghúzni a fülét” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, és a legkisebb:). Mondja, hogy hintapalinta, anya, gyere (deje), apa, tátá… És tegnap megállt kapaszkodás nélkül:) Sokat gondolkodom mindenféléket, sokmindent szeretnék is ide leírni, pl a Gyesről, családban lévő munkamegosztásról, meg még sok témában, ami most eszembe sem jut:D. Majd egyszer, ha nagyon ráérek:)Egyszer…

Zajlik az élet, mint általában. Elkezdődött a nyári szünet, ismét rá kellett döbbennem, hogy a nagyok nagyok már, szuperül elszórakoznak megfelelő társasággal. Van egy szomszéd kislány, aki sajnos folyton kisajátítja valamelyiküket és akkor a másik szomorkodik, és konfliktusok forrása, na, én ezért nagyon nagyon dühös tudok lenni. A többi gyerekkel azonban hibátlanul, hosszan eljátszanak mindenféle közbeavatkozás nélkül, még nézni is jó őket:). Sokat kint vannak persze, festenek, rajzolnak, ugróiskoláznak, bringáznak, motoroznak, könyvet nézegetnek, kivisznek babákat és játszanak, de a legföbb, megy a verseny Abigél járókájáért:))). De ugye az nem nekik való:)

Kész a teraszunk!!! Gyönyörű, csúcs, isteni, wow, meg minden, majd dobok róla képet, bár még fel kell virágozni a kis szépséget:). Van rajta csapóajtó, szóval be tudjuk csukni magunkat, ha enni akarunk társaság nélkül, a gyerekek imádják, van állandóan árnyékos hely, Bibi kint nyomul alatta járókában, már ha hajlandó:)).

És hát annyira gyönyörűséges lett, és annyira emeli az egész ház-lakás értékét, eladhatóságát (részint és főleg ezért is csináltuk), hogy naaaagy kísértést érzek meghirdetni a lakást:). Sztem nagyon nagyon jól el lehetne adni, és az áráért már kapnánk házat, persze újabb hitel kellene azt rendbetenni, és ezen is van hitel bőven, szóval mindig lehűtöm magam, és Béla itt van, h lerángasson a földre:). Nem hirdetjük:). Persze, ha hajlandóan lennénk kimenni a városból, ami pesti viszonylatban vicces távolság persze, mert plusz 3-10 percekről beszélünk, 4-10km-ről, de ez nekünk nem akaródzik beleférni. Hozzászoktunk már, h bárhol, a város másik végén is 15 perc alatt ottvagyunk… No, szóval egyelőre maradunk, még 2 évünk van itt, sztem:), Béla szerint 5, de tudom, hogy csak azért túloz, h engem ellensúlyozzon:))))) Szóval miért van az, hogy nekem kukac van a fenekemben és semmit nem tudok kiélvezni igazán, mert tovább kell lépnem? Mi ez az állandó fejlődési kényszer? :).

Nagyon szuper a munkahelye, minden héten egyszer legyúrják őket munkaidőben, mert szegények ülnek sokat, bírom az ilyen figyelmességeket, Bélának nagyon jól esett a masszír:). Este pedig megmasszírozott engem is az eltanult fogásokkal… Imád bejárni, várja, hogy legyenek végre komolyabb feladatai is. NAgyon ígéretes a hely, van előrejutási lehetőség, perspektíva, jó a gárda, komoly szakmai tudás van a cégben, no, estig sorolhatnám az előnyöket… Mellette fut a vállalkozás, teljesen legálisan, megengedték a munkahelyén, hogy csinálja, ami nagyszerű dolog. Megmaradtak az előző munkahelyes cégek is, egyelőre nagyszerűen működik az a kapcsolat is. Több állandó megbízónk van, sajnos Béla már nagyon túlterhelt, sokat dolgozik itthon is, egyelőre nem látjuk, hogyan lesz ez hosszútávon. Próbálok segíteni neki, most talán lesz egy olyan tipusú “kulimunka”, ami sok idő, de akárkinek nem adhatja oda, ám talán én is meg tudom csinálni:D. Akkor azt leveszem a válláról.

Abigél már mászik is, nem csak kúszik mindenhol és állandóan feláll, már le is tud ülni, bútorok mellett lépeget, szóval nagyon ügyes. És gyönyörű, bár ha nincs full rózsaszínben, akkor kisfiúnak néz ki:D. Bélával mikor nézzük, egyikünk megszólal: ” Te vagy a lexebb kisfiúa világon” :DDD

Holnap tali nálam, 14 gyerek lesz:))), már alig várom. Most főzöm a holnapi ebédet:). Bár azt még nemtom, hogy ültetek le ennyi gyereket enni:D

Vettem egy kicsi vízforgatós medencét az udvarra. MEgvettem, hazahoztam, majd mondtam a szomszédoknak, ha nem akarják, akkor visszaviszem és levásárolom, de sztem nagy szükség van egy ilyenre itten:))). Beleegyeztek, sőt, a másik házból is három család nagyon örült neki, úgyhogy összedobjuk, családonként 2 ezer ft-ból meglesz, ami annyit tesz, h nekünk pl talán már egy strandbelépő is több pénz ennél… Várjuk a jó időt, és fel is állítjuk:)

No, ennyi, hulla vagyok és leszakad a hátam, de pörgök, mint mindig:)