Kiss családunk blogja

Már most tudom, h a felét elfelejtem leírni, amit tervezek ideírni napok óta… ejjejj.

Egy Bogiszájat feltétlen akartam. Ő ugye kimászkálósan elalvós, azaz megy a takarj be, kérek inni és társai. De főleg a takarj be… Ilyenkor füstöl a fejünk apjával az 5.betakarás után és mérgesen szólunk rá, h namostaztán, meg, ezvoltazutolsó, hamégegyszer, stb… És akkor általában ránk néz angyali vigyorgó szemmel (de olyan átlátok ám rajtad és most megmanipulállak tekintettel) és benyög egy ilyet, hogy ” Nagyon szeretlek, Anya! ” vagy aszondja tegnap: “Édesanyám… ééédesanyám… ÉDESanyám. megölellek, gyere, anya! ” ehh:) És a mindent vivő az volt, 3 napja kb, megnyugtatólag mondta, mikor megláttuk a kis bogyó fejét közeledni a folyosón, hogy ” Anya, már csak háromszor (mutatja az apró ujjain) kell betakarnod, és utána elalszom (hevesen bólogat nyomatékul) . Kész vagyunk tőle:DDDD Amúgy ő az a gyerekünk, aki biztosan sokra viszi. Tűzönvízen át, és ért az emberek nyelvén, tudja kit merről kell megközelíteni, imádnivaló, okos, ügyes. Szuper egy kölök!

Hétvége: apa dolgozott is, meg volt is program, kis munka a kertben is, komplett volt, mint általában:D

Szombat du voltam segíteni Gábornak és Évának, Esztert segítettem mellre tenni, no meg ami volt kérdés, megválaszolgattam, ilyesmi. Semmi sem változott sajnos, még mindig evidens a klinikán, h beöntenek 50 gramm tápot a sztük nem szopó bébibe, aki miért is szopna, amikor nem éhes??? És hazaengedik az első babás anyukát, nem tud köldökcsonkot kezelni, mellre tenni, ezeket vkinek csak meg kellene mutatni, nem? De nem aggódtak, mert tudták, h jön a gyerekorvos/védőnő. Na majd hétfőn, azaz 2 nap múlva. Végül kedd lett ebből is… Addig sem hintőporuk, sem popsikrémük, stb.. No, mind1, midnen rendben, még szerencse, h Gábor és Éva magabiztosak és ügyesek, nem is kap pótlást a kicsi, tartják, h gyakran szopizik, és így minden ok!

Délután gyerekzsúron voltunk a szomszédban, jól érezték magukat a csajok, mi is!

Vasárnap délután Beabarátnőm ! negyed 11kor telefonált, h épp mit csinálunk, mert 11től bábszínház, elmegyünk e. Naná, kicsit letettem aludni, Béla dolgoz, mi meg hármasban, Edivel és Gabicivel elpálya:). Nem volt túl szerencsés darab, kicsik voltak hozzá, de élménynek és látványnak jó volt:).

Du kertészkedtem, virágokat ültettünk, rengeteget, meg locsoltunk, aztán este tesómmal megnéztük az Otellot a színházba, csodás volt, nagyon nagyon tetszett nekünk!!! Eredeti nyelven volt, de felül feliratozták.

Bibi eszik kicsi kezével, ha leteszem neki a főtt tésztát, behammolja, és 3 napja sírt valamiért, fájt a hasa, úgy ébredt, ezeket jegyezzük, van hírértéke, ha sír Abigél, ugyanis nem szokott, de tényleg :). annyira hihetetlenül angyali… Remélem ígymarad:D

A legeslegfontosabb hírünk, hogy tegnap, azaz április elsején megszületett a legjobb barátaink első gyermeke, Székács Éva Eszter:). 4 héttel hamarabb érkezett, mint a gyorsvonat, 1 óra alatt kibújt a picilány, 2650gramm, hatalmas hosszú haja van és édes kis angyali pofija:))). Az úgy volt, hogy Gáborék az elmúlt hétvégét Székesfehérváron töltötték kastélynézőben. Még egy utolsót kirándultak:). Senki sem gondolta, h a következő hétvégén már hármasban a kis család:)

Az áprilisi tréfa azonban nem csak Eszter meglepetésszerű érkezése, hanem az, hogy egy másik jóbarát házaspár második babája is megszületett tegnap:). 3 órával később Komócsin László Pál is meglátta a napvilágot:)). A fiúk ki-bemászkáltak a szülőszobákban:), majd a lányok egy szobába kerültek, így Maci tud segíteni Évának, mint rutinos motoros:). Ezért nem is mennek a VIP szobába, így legalább ketten vannak:).

No persze, mivel nem bánták rögtön ott termettem este némi tejszaporító meleg sütivel, meg ilyenkor szükséges holmikkal, és egy percre be is mentem az éppen akkor elfoglalt szobába. Még 1 képre is volt idő:)

Most pedig épp mindent megtesznek a fiúk, hogy a lányoknak sok teje legyen, zajlik a tejfakasztó buli:)

hír2: Van egy klassz weboldal, amire nemrég bukkantam rá, és egy elég elhanyagolt receptes menüpont is volt rajta. Gondoltam, írok nekik, és ajánlom magam. Ingyen is csináltam volna szívesen:). Íme: http://www.pingvinpatika.hu/ajanlo_recept.php Amint zöldet kaptam, már a következő hajnalban megterveztem a struktúrát, majd megírtam az első recepteket. Ajánlom figyelmetekbe! 🙂

hír3: Ma beszéltem Virág óvónénijével, megkérdeztem, hogy mik az észrevételek a lánnyal kapcsolatban, menjünk e nevelési tanácsadóba, vagy bármilyen fejlesztőhöz, és nemmel felelt:). Az ovit halasztani fogjuk egy évvel, ezzel ő egyet is értett, de hozzátette, h nem az esze miatt kell visszatartani, de mivel van rá törvényi lehetőségünk, éljünk vele, hadd játszon és nőjjön még! ÍGy is lesz! Tornában nagyon ügyes, feladatokat érti és végrehajtja, fegyelmezett, rendszerető (így van!) , aranyos, kedves, barátságos:). Majd logopédushoz megyünk el, mert ugyan beszédhibája nincs , de elég zártan artikulál, emiatt néhány hangzót furcsán képez.

Bogi újra és újra megdöbbent a szövegeivel, vág az esze, mint a borotva, mindenre van egy jó válasza, ezért tele vagyunk gyerekszájjal, amiket le kellene jegyezni, mert épp egy sem jut eszembe:((

A legkisebb meg teper, kúszik, kezdi felhúzgálni a térdét, szóval lesz ebből mászás is, néhány napja felült, és továbbra is zabagéééép:)

Az első két szülésem utáni napok sajnos nem túl szép emlékek. Elsőre még érthető is, másodikra már nem, de sajnos a személyzet, a fájdalmaim, a maximalizmusom, Virág hiánya nem könnyítették meg. Ezért, ha látogatni mentem bármelyik barátnőmet szülés után, és én mindig nagyon örültem nekik, és a boldogságuknak, de bevallom, legbelül sajnáltam őket, h szegények ott fekszenek és derosszmostnekik. mert nekem az volt. És most beugrott, ahogy amikor a szüleimhez sikerült kicsoszognom, és ültem mellettük görnyedten, mert mindenem fájt, kívül és belül, és csak sírtam és apu nem is értette, hiszen Bogi 4 kg volt és makk egészséges, én meg valszeg depressziós is, de közben csak azt akartam, h hagyjanak minket békén… és mehessünk haza. De akkor még ez életveszélyes volt. Bizony, ki lettem okítva, h bizony ha a gyerek súlygörbéje nem indul el felfelé, akkor bizony közvetlen életveszélyben van otthon. ehh. No persze csak azért nem indult el a súlygörbéje, mert úgy ki voltam borulva, h nem indult meg rendesen a tejem. A babakor Boginál már lényegesen jobb volt, ő is egy tündéri baba volt, de ott még magamnak csináltam gondot mindenből, meg ugye volt egy másfél évesem, aki örökmozgó volt… De most. Hát most ebben a percben is meghatódom az emlékeimtől, azoktól az élményektől, amiket már a klinikán átéltem. Azt a túláradó boldogságot, amit az adott, h életet adtam méltó körülmények között, kedves emberekkel körülvéve, a családom és a gyerekeim velem lehettek, majd nagyon hamar már itthon is voltam. Tegnap kért egy kis lelki támaszt tőlem egy kedves ismerősöm, aki ma feküdt be a klinikára, és valszeg ismét császárja lesz és fél mindentől, és rájöttem, nem is sajnálom:). Hovatovább, irigylem néhány leendő pillanatát. (Na persze nincs az az isten, h én mégegyszer, de ennek már nem a szülés körüli élmények, a szoptatás, a meghízás, a torzulás az okai, hanem egyszerűen határainkat feszegetjük így is, teljes családdá váltunk Bibivel. )

És folytatom, hogy Bibike mindenki szerint, aki már látta őt közelebbről egy álomgyerek, és tényleg, szokták kérdezni viccesen, h szokott e sírni, és bizony a kérdés nem is vicces, mert hát hallottuk már sírni, de igazán keservesen csak néhányszor:). Mert ő nyöszög, meg sikít, és sokféleképpen kommunikálja a szükségleteit, de ritkán sír. Ahhoz nagy gondnak kell lenni. Kibújt az első 2 foga, 2 egymást követő éjjelen, ő pedig mindkét éjjel reggel 7 ig aludt:). Nem kell tőlünk irigyelni, harmadjára járt ő nekünk:))).

Ma felült egyedül, így innentől engedélyezem az ülést neki néha. Nem mászik, továbbra is kúszik, és bármikor meglát, rögtön fülig szalad a szája, kacag, nevet, gagyog sokat, babababa, mamamama:)

No, csak arra akartam kilyukadni, h az egészségügyben mennyire fontos a személyzet, a személyzet embersége, nem tudom, velem miért volt mindenki kedves ezennel, szeretném hinni, h mindenkivel ilyen rendesek, de félek, h csak valamilyen protekció volt ez, amit esetleg az orvosom eszközölt ki a borzalmas emlékeim miatt, amit nem titkoltam előtte, nem tudom. De mennyire más így…

Amúgy tiszta Bogi mindenki szerint a kicsi:)). És tényleg. Ahogy kerekszik, mostanában rohamtempóban a főzeléknek köszönhetően:), egyre Bogisabb:)

Gyorsan elmesélem a húsvéti történéseket, mielőtt belekezdek a sagába:) Remekül telt az ünnep a rossz idő ellenére. A lányok nagyon örültek a sok locsolkodónak, néhány képet is készítettem róluk, majd felteszem őket, ha időm engedi. Ma még itthon voltak, holnaptól újra ovi, aminek már örülök, mert ismét át kell rámolnom a ruháinkat, mind az 5ünkét, hiszen méret és évszakváltás is lesz, előbbi csak a gyerekeknek persze:D Tegnap délután kimentünk a nagyszüleimhez, nagyon örültek nekünk, ami jól esett, mert valójában 2 perc alatt eldöntöttük, h kimegyünk, anyuék is ott voltak, nagybátyámék, néhány unokatestvérünk, nagynénéim is, bár ez még midnig csak a család fele volt kb:). Nagyon jó hangulatban telt a délután, Mama és Tata jól néznek ki, szerencsére jó formában is vannak mindketten. Tatám beteges, de most ez sem látszott rajta:). Mama pedig pici, de igazán erős asszony, mai napig maga gyúrja a tésztát, sokszor dagassza a kenyeret, konyhakertet gondoz, és még néhány csirke is van, így majd 80 évesen biciklivel jár a boltba hajnalban, ha kergetnék, még szaladna is szerintem:). Rég el akarom mesélni családunk büszkeségét: az unokahugom, Zsófi, aki 18 éves múlt, és rém okos, 3 éve, akkor még Szeged legjobb gimnáziumából megpályázott egy neves ösztöndíjat Amerikába. Nagyon kevesen kapták meg, Magyarországról talán csak 2 gyerek összesen. Ő volt az egyik:). Kiment, tette a dolgát, tanult és egyetemi munkát végzett, sok barátot szerzett, szerelmet is, majd kitűnőre végzett, nem meglepő módon. Azóta Budapestre költöztek családilag (Erzsi, Zsófi anyukája anyu legfiatalabb huga), most egy ottani középiskolában végzi az utolsó osztályt, és épp az egyetemi visszajelzések tömkelegét értékeli és szedi rangsorba, mert választani is alig tud… A legnagyobb elismerés talán, hogy behívták a Prinston felvételi elbeszélgetésére, aminek még nincs eredménye, és sok reményt sem fűz hozzá a lány, de sztem ez így is csodálatos dolog. Felvették azonban 2 skót egyetemre, illetve 2 amerikai egyetemre is, az egyik egy neves lányegyetem, többek között Hillary Clinton tanult ott:). Zsófi válogat:). És még várja a többi visszajelzést:).

No, porszívó-saga: Van nekünk egy csillivilli mosható hepafilteres, tartályos porszívónk, ami elégségesen működött néhány hónapig. Majd kezdett a tömítés megrogyni, a filtert hiába mostam át szappanos, meleg vízzel, már sosem lett a régi, szenvedtünk vele már hónapok óta, néha a csirkeetetéshez hasonlóan a szemét fölé tartottam, hogy naaaa, lécci, szívd fel, akár mondhattam volna mellé, “pipi-pi-pii”. Szóval néhány hete mondtam Bélának, h addig bosszant ez a rakás sz.r, ameddig csont nélkül fogom kidobni a kukába, ha mégjobban felmérgesít. No, kértem kölcsön porszívót a szomszédból, meg a partfis, így elboldogultam, de ez hosszútávon nem működhet, ezt minden gyerekes tudja… Nálunk a porszívó sajna sokszor a nappali dísze, annyira gyakran van rá szükség, h nem érdemes eltenni sem. Takarításon kívül még az orrszívás is ugye… No, néhány napja körvonalazódott, h nem szerelgetjük tovább ezt a szutyit, hanem kell vennünk egy másikat. Elolvastam néhány cikket, összehasonlításokat, webáruházakban néztem árakat, paramétereket, stb… Ezennel nem akartam sem elkapkodni, sem elrontani a döntést. Amiket megtudtam, talán másnak is hasznos lehet: Teljesen értelmetlen dolog a hepa szűrő tartályos változata. 2 dolog miatt: Az egyik, h a tartályos porszívó sosem fog úgy szívni, mint porzsákos elődei, azaz a tartály a szívóteljesítmény róvására megy!A másik, hogy ugye ennek az a lényege, hogy ne jusson vissza a kiáramló levegővel a felszívott finom por a lakásba. No de épp ezért nem a beérkező port kell megszűrni, hanem a motor felé közlekedő levegőt. Lehet hepaszűrős porszívókat venni, amelyek a kifelé menő levegőt szűrik meg a portól, másfél évente kell cserélni a hepa szűrőt benne. No, én mégsem ilyet vettem, mert a kifelé hepások között nem volt egy sem szimpatikus, nekem fontos még, h kistestű, ám nagy teljesítményű legyen a gép, no meg bevallom, az sem mind1, h hogy néz ki, ugyanis a lakás “dísze” elég gyakran. Nagyon fontos a teljesítmény, ám a köztévedéssel ellentétben nem a motorteljesítmény számít (1200-2000w szokott lenni) ez az óránkénti fogyasztást mutatja csak, hanem a szívóteljesítmény a lényeg!! Ez 50-400wattig fellelhető. Azaz nagyon nagy a szórás, és még csak nem is feltétlen megbízhatók a feltüntetett adatok. Mit kell akkor tenni? Hát kipróbálni:D. Anyu eljött vigyázni a csajokra délelőtt, én elmentem a médiába, és két kézzel porszívóztam 10 percen keresztül, míg kiválasztottam a legerősebb járgányt a kiszemeltek közül:D. Nagyon fontos a szívóerő! Nos, a választásom egy samsung sc4147 -es. Teleszkópos a tolókar, egy nagyon klassz előszűrő van a nyélen, ami a por 70 %-át már leszűri, és az bizony ott is marad, ez amúgy lényegesen növeli a szívóteljesítményt! Helyes kis bordó járgány, virágminta van rajta, tetszik és eddigi használat is igazolta a belevetett reményeimet:) Jah, még 1 lényeges info: ha mindig megvesszük a papírporzsákot a porszívóba, akkor végképp nincs mit tartani a visszajutó portól, ugyanis a mostani porzsákok már többrétegűek, egyszerűen nem jut ki a por belőle. A kifelé hepafilternek akkor van jelentősége, ha textilporzsákot használunk. Ám, ha áldozunk a papírra, és még hepa is van, vagy a nyélen előszűrő, akkor egyszerűen -szerintem- felesleges óvatosság a tartályos hepás porszívó, főleg, hogy a teljesítménye kétség kívül elmarad a porzsákostól, így ha nem is jut vissza a finom por, hát egyszerűen csak ottmarad a padlón és a szőnyegben. Az enyémmel ez volt a helyzet a kezdetektől!!! Jah, és a porszívóm 17000ft volt, szóval nem egy csúcsdrága cucc, ám remélem jó ideig kiszolgál, mondjuk asszem az átlagos használathoz képest, ami egy családban gondolom heti 2 alkalom, no, mi ennek a többszörösében járatjuk majd szegényt… Azért remélem néhány évet kibír majd:).