Kiss családunk blogja

Mindenkinek áldott, békés ünnepet kívánunk!

Ma délelőtt elmehettem egyedül vásárolni, nahát, nagyon rég volt hasonlóban részem, összevissza szaladgáltam, otpika, anyu boltja, plusz diszkont, majd haza. Egy újabb vásárlói észrevétel. A Lidl és a Plusz ugyanaz tulképp, csak (sztem) a Lidl rendezettebb, jobbak a termékek és picit olcsóbb is. Még 1 észrevétel, megnéztem a bélszínroló összetételét, aminek kilója 1300ft ugye. 25% sertéshús, 9% (!) marhahús, ennek 60%-a bélszín. 😀 Tessék szépen mindennek a cimkéjét elolvasni! tehát az 1300ft-os bélszínroló árán már akár húst is vehetünk… Ennek csak a harmada hús, és nyomokban bélszínt is tartalmaz.

Festettünk sok-sok tojást, gyártottam sokra pálcikát, így a virágok földjébe vannak szúrva, amik az ablakban tanyáznak, szép…

Ma Mamiéknál ebédeltünk, jött a nyuszi az udvaron, Szegeden még volt ma némi napsütéses szép idő, délelőtt homokoztak és játszótereztek is a gyerekek apával. Az ebéd jóó volt, gyerekek nagyon nagyot játszottak Laurával, egyre inkább összenőnek, nagyok a lányok is.

Bibi szokott angyali formáját hozza, annak ellenére, h még mindig csak dudorok vannak a fogak helyén, bújjon már ki mind, mert lecsapom a fogtündért…

Tud kiflicsücsköt enni:)

Tulképp csak szép ünnepet akartam kívánni, sok locsolkodót, piros tojást, ki mire vágyik:)

ps: Minden húsvét hétfőn délután (locsolkodás után) az Ópusztaszeri Nemzeti Parkba megyünk, már 8 éve, idén az idő miatt sajnos veszélyben a programunk… Tesómékkal, és Picurékkal szoktunk menni, lovagolnak a gyerekek, célbalőnek a fiúk, sétálunk sokat, van egy nagy fajátszótér, jó program, igazán. Kár, ha idén nem tudunk menni:(. De feltétlen bepótoljuk akkor is. Bér Picur lassan a végét járja, az ötödik babócát várják ugye:). Jah és vicces, mindig valaki pocakos:D. Asszem jövőre ez megtörik:)

Mai napunk istenien telt, nálunk az oviban van tavaszi szünet, így könnyen készülődünk:)

Elmentünk ma tesómékhoz, már reggel 8kor, mivel bevittük apát dolgozni menetben… Naaagy tojásfestős buli volt, tojásleves és fánk volt az ebéd:D. Kifújtunk 30 tojglit, a nagyokkal írókáztunk is, a kicsik temperával nyomultak. Majd az összeset lefestjük lakkal, amitől gyönyörű fényesek… Az írókásaim elég jól sikerültek, én nem látom túl szépnek őket, de a lányok és Erika is nagyon dícsérték, kénytelen vagyok hinni nekik:). Nagyon klassz még üvegfestővel rajzolni a tojglira, pl én csináltam egy szép mintát arany kontúrral egy alap pirosra festett tojásra, szép lett az is.

Szóval valami varázslatos ám, ahogy ennyi gyerek összegyűlik, majd beállít Mama munka előtt 30percre, körészaladnak, ölelik, majd körbeüljük az asztalt reggelinél, ebédnél, és ugyan vannak apróbb konfliktusok, de alapvetően érzik ők, h várni kell a sorukra. Az ad mindenkinek vizet, aki vmiért feláll, vannak szabályok:). Hogy ki kinek segít… Aztán Tata munka után ugrik be, őt is körbeszaladják és hoz túró rudit, de ő hoz nekünk is, ami jó, mert nagyon szeretjük Erikával, csak sosem eszünk, hiszen ilyet egy családos már csak a gyerekeknek vesz, ha… (de inkább sütünk ugye:) ) Aztán letettük a kicsiket-közepeseket aludni, h a nagyokkal tudjunk igazán festeni, másra figyelés nélkül, de persze a közepesek nem alszanak, így engedélyezve egy mese. Egy kikötéssel: fekve nyugton kell nézni, mert aki hangoskodik, vagy minket akadályoz, az megy aludni:))). Persze volt affér is, Bogi felébresztette Pollát, de szerencsére visszaaludt. Hogy a legnagyobb rajong a legkisebbért, és könyörög, h hadd etesse, mondjuk gyakorlott, nem okoz gondot… 🙂 Hogy kiakad a kamaszunk, hogy miért nem ébresztettük fel, mikor odaértünk, pedig épp akkor értünk oda, és jól esett, h nem azért sípol, h hangosak vagyunk és felébreszjük:) Annyifélék, mégis mind annyira jó fejek:) Hogy hagy engem a tesóm, h fessek, amikor fennforgás van, hiszen figyelünk mi egymásra, mivel átérezzük egymás gondjait, a lehető legjobban.

Egy igen kedves barátomtól kaptam ezt az indián verset, 5 fia van, ő fogja érteni a fenti soraimat:). Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepet!

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Már rég meg akartam írni, hogy olvassátok ti is, no meg, h nehogy elfelejtsük azt az édes sztorit, ami akkor zajlott, mikor kiderült, hogy Bibike pocakban van. ELőtte néhány héttel elkezdtem inni a lányokkal együtt az aloe verának a géljét, ami okozhat enyhe hasmenést, ugyanis épp az emésztés rendberakása a cél. Nos, nekem folyamatos hányingerem volt tőle. Lépten nyomon panaszkodtam mindenkinek, h milyen rosszul vagyok, hogy ez a gél kitolt velem… Többen megjegyezték viccesen, hogy biztos terhes vagyok. Ezen mindig jót vidultunk. 😀 Kati, a szomszédasszonyom, akitől a gélt vettem és jártas ő mindenféle egészségügyi dolgokban, többször panaszoltam neki a hányingerem, h ez a hülye gél és ugye mostmár el fog múlni, de mindig nagy kerek szemekkel nézett rám, h izé, ő még nem hallotta, h bárkinek hányingere lenne tőle, főleg, h hányjon miatta…

Aztán volt még érdekesség… csütörtöki röpire mentünk apával, sikerült együtt eljutnunk és ettől nagyon feldobottak voltunk:). Elvittük apuhoz a 2 lányt, majd irány a röpi. Odafelé mondtam Bélának, h azonnal menjünk be egy boltba, én parizeres zsömlét kérek. Nem is értette, mi van, én sem igazán, ritkán eszem ilyet, azt is otthon ugye, suliskorunkban csináltuk azt, h kivájtuk a zsömle belsejét és betomtük felvágottal, na, én azt és úgy kívántam meg. Béla is vett magának, én is egyet. No de beleharamtam kettőt, majd fintorogva odaadtam Bélának, h egye meg… Akkor hirtelen már nem is esett jól, sőt, kishijján ki is hánytam.

DE MÉG EKKOR SEM GYANAKODTUNK, MERT FEL SEM MERÜLT BENNÜNK, H ILYEN ELŐFORDULHAT! 🙂 (Ilyen csak a bénákkal fordul elő:D)

Mikor már vagy 5 napja késett, na, akkor vettünk tesztet, de Béla még ekkor sem akart. Én emlékszem arra a bizonyos 5.napra, mikor összeraktam a képet és a halvány gyanú elindult és mennyire-mennyire megijesztett. Mikor a teszt beigazolta, összeomlás, csend, kétség és félelem, rettegés lett urrá rajtunk, így együtt.

De hogy mi a túrótól féltünk ennyire? :DDDD

[Vidám után egy kicsit szomorú is. Regina halálának évfordulója lesz holnap. Ilyenkor akaratlanul is újraélem ezeket a napokat. Időnként szomorkodom kicsit. Ilyen ez. Holnap viszünk neki vmi szép virágot, díszt. ]

Sajnos ritkán jut időm írni továbbra is. Menet közben volt itthon Virág 2 napot, “vártuk”, h lerobban, orrfolyás és köhögés utalt erre, de végül némi hurutoldóval teljesen jól van… Itt mától tavaszi szünet van, csak húsvét után mennek újra:). Ma apa elment röplabdameccsre Szarvasra, először csípőből nemet mondott rá, de rábeszéltem, h menjen el, ennyi neki is jár. Sajna elég keveset vagyunk együtt, úgy igazán, apa állandóan dolgozik, és igen sok a teendő is ugye, de összességében remekül vagyunk hálisten:) Időközben volt egy családi szülinap is, amiről majd teszek fel képeket, remekül sikerült, finomakat főztem, mindenki elégedett volt. A tortagyártásba nagyon belejöttem, ezentúl én sütöm a tortákat, van fantázia benne bőven:)

A tavaszi szünet egyik nagy feladata lesz, h Virág is megtanuljon teljesen egyedül öltözni, ugyanis nagyon lusta a kisasszony és sokat kell neki segíteni. És 5 éves már, Bogi a kikészített bugyitól kabátig szinte teljesen egyedül öltözik, gombol és zipzároz rutinosan!! Ma először bekeményítettem ezzel kapcsolatban, volt is sírás Virág részéről, de máskor erre nincs idő, hogy kivárjuk nagyságát, 2 ruhadarab között bambul percekig. Most megmondtam, h csak akkor lehet mesézni, festeni, udvarra menni, ha felöltözött és nem segítek neki, no meg Bogi sem segíthet. Bogi gyakran segít neki. 1 óra alatt, 2 sírással felöltözött egyedül. Van vagy 10napunk, h tökélyre és rutinra fejlesszük, utána mindenkinek könnyebb lesz. El sem hiszem, h ezentúl csak 1 gyereket kell majd öltöztetnünk:)

Bibikének még mindig nem bújt ki 1 foga sem, ilyenkor a nagyoknak már régen volt:). Viszont cserébe szegényemet egyszerre gyötri 6 fog, mind alul és igen, a szemfoga van legjobbnan kicsúcsosodva…. Vicces lesz, ha először bújuk ki a szemfoga:D. Minivámpír:D. Eszik gyönyörűen, sokat, akár 2 üvegnyi bébipapit is bevág. Általában megfőzök neki előre 1-2napra, nagy kedvenc még mindig a brokkoli. A banánt kézből eszi, csak törögetni kell neki. Kapott szép új ikeás etetőszéket, feszít benne:).

Voltunk lányprogramon, anyunak kiállításra kellett mennie, így tesó, Polla, Bibi és én elkísértük:)))))). Nyilván voltunk az Ikeában is, ahol jóó sokáig nézelődtünk, vásároltunk, beszereztem sok hasznos dolgot. Az elvonás kb 2 év volt, de visszaestem:D. Azaz vagy 2 éve nem voltam már Ikeában. Béla teljesen elégedett volt, jó dolgokat vettem. Legjobban asszem a gyönyörű borospohárnak örül, amivel megleptem. Az új haza már hosszú volt, fáradt volt mindenki. Utitársunk és elvileg segítőnk volt Karcsibácsi, a GPS. Háááát, 3 nő, javarészt szőkék, meg egy “nincs GPS jel” Karcsi, nem mindig voltunk összehangolódva:D. Például odafelé állandóan le akart minket küldeni az autópályáról. MInden_lehajtónál:). Mire kiderült, h a kiindulópont és a cél összecserélődött, így állandóan haza akart menni:D. No, azért később már boldogultunk, mikor ő is úgy akarta…

Eddig 2 kilótól sikerült megszabadulnom, 5 hét alatt. Hozom a formám:D. Lassan fogyó, hájhoz ragaszkodó alkat vagyok:D. Alapelvek a szokásosak, CH bevitel kevés, és délután, este már nem, akkor is csak teljes kiörlésűeket, puffasztottat, vagy pelyhet. Soksok zöldséget eszem, nyersen és párolva is. Isteni tejbezabit eszünk, meg zabpehelypalacsintát, finom, Bélának nagyon ízlik.

Még akartam néhány dolgot, de ennyit most:)