Kiss családunk blogja

Bevallom, a blogírás ihlete a gyerekeim felnőttkora, azaz hogy majdan ők visszaolvassák, nekik mesélek. Hogy közben ti olvassátok, csak mégszebbé teszi az egészet. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel! Sokszor elképzelem és akként faragom a sorokat, hogy a felnőtt, vagy kamasz csajok nagyokat kacagva idézgetnek a kis családi naplóból és ekkor előre meghatódom:).

Rögtön néhány új és kedvenccé vált képem:

(haláli, ahogyan Virág az első képen átöleli a hugit…)

Az első hó:

A karácsony mesésen és gyorsan telt. 24-én hoztam a formám, Béla türelemmel viselte sorsát, naná, h idegbeteg asszonyság őt rótta egész nap. Node talán engem is meg lehet érteni, mikor megkérem, h pucoljon meg 3 hagymát, az a következőképp zajlik: Nagy nyögés kíséretében már a harmadik kérésemre feltápászkodik, majd elCSOSZOG a spájzig, ott keresi a hagymát (“Hoooool van??” -na hol lenne, a hagymáskosárban:) ), majd visszacsoszog vele, hoz egy vágódeszkát, egy kést, a legnagyobb tálat, majd LEÜL, és ugyan van valami baromi érdekes a TVben (pl pokermeccs, darts, box, K1, Hogyan készül? , természetfilm, stb….) ami percekig leköti a figyelmét és ilyenkor nem jár a keze, de végül csak megpucolódik általa az a hagyma, nem is tart tovább nézzük csak, fél óránál:). Közben elhasznált 1 deszkát, 1 kést, 2 bazinagy tálat, az aprításra már nem kérem meg, inkább:). {Anginál ugyanez, hagymáért elrohan, kivesz, kézben konyhába visz (oké, igaz, villany égve marad, ajtó nyitva:D), kuka fölött állva megpucol, összesen 3 perc, 1kés mosatlan }. No szóval ő ilyenkor nagyokat derül rajtam és szeretem is én, amikor ő jókedvű, és még hozzá is teszi trallalázva, h “Fogsz te még ma tőlem ezért bocsánatot kérni” és bakker, már megint igaza van, így lett:).

Szóval nem épp idilli módon, de annál viccesebben zajlik nálunk évről évre a 24-ei készülődés. Készült kacsacomb, csülök, almás sajtos-tejszínes csirkemell. 2 féle krumpli, párolt káposzta. A szüleimnek is készítettünk, mivel ők még szent napján is dolgoznak mindig és csak 26-án találkozunk, meg voltak hatva a sok kajcsi láttán:).

3kor Virág és Bogi apával elmentek megnézni a Betlehemet a Dómba, nagyon tetszett nekik, apa pedig meghatódva nézte, ahogy az általa nem ismert és eddig nem is hallott dalt mindkét lány hangosan énekelte:). Tesómék és Mamáék is ott voltak, sajnos mi Ebikével a nyugodt szentesténk érdekében itthon maradtunk készülni, de jövőre juszt is tartom magam a már rég megfogalmazott fogadalmamhoz, miszerint nem készítek ennyifélét… (Angi mindenhez úgy áll hozzá, h ááá, ez nem tart semeddig, ezt csak be kell tolni a sütőbe, akkor már legyen 2féle, nem több munka az sem…-noperszeháhogyne)

Mire a család hazaért, a Jézuska iderepítette nekünk a karácsonyfát és alá az ajándékokat. A lányoknak 2-2 könyvet hozott, aminek örültek a maguk módján, mert ugye korábban már említettem, h igazán nem érdekli őket semmilyen játék… De belevetettük magunkat a könyvekbe, jókat választottam (öhöm, mármint a jézuska). Én kaptam egy Philips senseot, aminek nagyon örültem, és azóta is imádom. Így nincs a KVnkban csersav, no meg mivel annyira hosszú KVt főz, fele adagokat iszunk Bélával a szokott módon (megadjuk a módját a KVzásnak, bizony) tejhab és fahéj, mint mindig. A senseoval sokkal gyorsabb. Béla kapott egy sportzakót, ami sajnos kicsi lett, bár ez nem is meglepő, tulajdonképpen rendesen elnéztem:(. Mivel ünnep előtt elég beteg voltam, nem jutottam el sehová, hogy alaposan körülnézzek és jót válasszak. Sebaj, kicseréljük.

Mikor hazaértek a templomból:

(Itt látható a hajam, valamint a “nagyember és a kisember”)

Karácsony napján, azaz 25-én Mamiékhoz mentünk, ahol isteni ebéd volt, majd kellemesen töltöttük el a délutánt.

Ettünk ilyen finomságot: (libamáj zsírjában sült hagymával, libatepertővel)

majd még libacombot….nyamm:)

Majd jött a Jézuska és hozott a csajsziknak szépséges kabátokat:

Apa kicsit elpilledt, Bibi azonban résen van:)

Mama mesélt könyvből a csajszikáknak:

Apa báboz a nagyoknak, a kicsi pedig Konsztantinnal ismerkedik: Konsztantin 1 nappal fiatalabb, mint Abigél:)

26-án, karácsony másnapján Mamáékhoz mentünk. Ebéd előtt jött már a Jézuska, hiszen senki nem tudta kivárni, hogy bontatlan várják meg sorukat a csomagok, míg mi ebédelünk:). Előtte persze énekeltünk közösen, a gyerekek mindannyian körben táncoltak:

Mama és a legkisebb; Milla, Bogi, Abigél; életképek az ajándékbontogatásból (leginkább hátak láthatók:D)

Az ebéd isteni volt ofkorz, majd Anyu játszott a fiúkkal és a nagylányokkal egy Catan partit, amire Mama már rég ácsingózott, no de épp annyi a kisgyerek, hogy nehezen jön ez össze:). Mi dumáltunk tesóval nagyokat, a gyerekek játszottak, szép délután volt.

Sajnos hamar vége lett, no de elkezdhettünk készülni a szilveszterre. Az idén már nem volt szívünk lenyomni a csajokat, mindenképp azt szerettük volna, ha közösen ünnepelünk és bulizunk egy olyan társaságban, ahol gyerekek és felnőttek is vannak, azaz midnenkinek jó:). Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy főzünk valami jót (szakács a szomszédunk hehe, jókat diskurálok vele a főzésről) és együtt leszünk, a gyerekek ugye folyton együtt lennének, ha tehetnék:). Egy ilyen megbeszélés alkalmával történt úgy este 8tájban, hogy fociztak a csajok a szobában, amikor Virágnak sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy felhasadt az álla, gyakice az állcsontja kiszúrta a bőrét……….. Mikor zokogva kirontott a szobából, Béla már ment felé (félelmetes, hogy érezzük őket.) és azt hiszem nagy dícséret jár nekünk, amilyen higgadtan megnéztük, majd ragasztottuk, majd vita és idegeskedés nélkül konstatáltuk, h akkor most ügyelet. Az is teljesen egyértelmű volt számunkra, h Virágot apa fogja vinni és az is egyértelmű lett volna, hogy Bogit pedig én. Ki tudja miért tudjuk mi ezt? Érdekes…

Szóval Gyermekklinika A részleg ügyelet este fél 9körül. Várakozás, majd mentős beteg előreenged, majd várakozás, és még 1 kis várakozás után az első ügyeleti napját töltő medika megvizsgálta Virág állát, megállapította, h ezt bizony varrni kell mindenképp. Lehívta volna az ügyeletvezetőt, ám ő nem ért rá, és őt is felkérte magához. Átirányították őket az Újklinika ügyeletére, ahol ugyan nem fogadnak gyerek betegeket, de némi “léccilécci” után végülis engedtek a medikának, megígérték, h összeöltik ott Virág állát.

Átsétáltak, majd ott már nem mondhatni, h tárt karokkal fogadták őket, első körben elküldték volna őket, h itt gyerekeket nem és a többi, de Béla ekkor kezdett morci lenni és a megbeszéltekre hivatkozott. Némi várakozás és még 1 kis várakozás után végül előrevették a szétnyílt állával este 10kor (ült apa ölében és nagyokat beszélgettek, ekkor már 17órája ébren volt a kicsim…). Ott viszont nagy meglepetésre kilépve a nagyüzemi szokások hatalmából, emberi alakot öltött a személyzet és végtelen kedvességgel, emberséggel álltak a mi kicsikénkhez. A doktorbácsi sokmindent megkérdezett Virágtól, ami fontos, például, h mi a jele és mi a tesó jele, majd mindent sorban elmesélt, h mi fog történni. Először “lefestette” Virág állát, ami még rendjén volt. Majd sajnos jött a lidokainszuri, amire Virág bepánikolt (a szuri sajnos nem barátja) , és 3 ember kevés volt lefogni:((((((((. Végül nem volt mit tenni, le kellett takarni, h ne lássa az eszközöket………… 3 öltéssel összevarrták, fél 11-re már végeztek is. Azóta hősiesen viseli a hegét, nem fáj neki, nem piszkálja, tulajdonképpen eszébe sem jut. Csütörtökön varrat szedés lesz. No, az még érdekes lesz….

Folyt. köv a szilveszteri beszámolóval.

Sajnos Bogi beteg, tőlem kapta el, a héten sikerült vmi influenzaszerű korságtól oly mód szenvednem, ahogyan csak szülések után szoktam. Gyakorlatice alig bírtam felvenni Bibit, a torkom annyira fájt, h a vizet sem igen tudtam lenyelni, nemhogy ételt. Lázam is volt.. First, ágyas pálinka:), bioparox, tantum verde mind a barátom, 3 nap alatt sikerült olyan szintre jutni, h tegnapi vendégeskedésen már jót ettem:). Vagy hogy is mondjam, már nagyobb volt az élvezet, mint a kín, így ettem:))).

Béla édesapjának 60. születésnapját ültük, nagyon jól sikerült kis mulatság kerekedett, a lányok 2 kis rokonfiúcskával szaladgáltak megállás nélkül, Bogi köhögött is rendesen, de megállítani persze nem lehetett…

Mivel már konstans, hogy délután egyáltalán nem alszanak a nagyok, így ehhez igazítva tervezzük napjainkat. Ez igen fárasztó így, ugyanis a lányok nagyon igénylik a társaságunkat, játékokkal ritkán játszanak, a mesék csak Virágot kötik le hosszabb időre (és azt sem szeretjük, mert ő rábambul is ha a ház közben elmegy a feje fölül, azt sem veszi észre…) . Szóval elég kimerítő számunkra, mert a saját dolgainkkal nehezen haladunk, no meg ne feledkezzünk meg a legkisebbről, Abigél akármennyire mintababa, vele is kell foglalkoznunk. Egyre inkább ki is követeli a társaságot, mondjuk Virágot és Bogit nem kell nógatni, h énekeljenek neki vmit, vágy játszanak vele egy kicsit:))). Forog a szőnyegén a kicsi ezerrel és hatalmas vigyorokkal köszöni meg a ráfigyelést:).

Továbbra is csak szopi van, korábbi erőlködéseim és problémázásaim a “nem hízik a gyerekem” című dráma (amivel kitartóan szekírozom és akasztom ki szeretett környezetemet időrő-időre:D) most ünnepélyesen véget érnek. Ő is csak anyatejet fog kapni 6 hós koráig. Voltunk a doktornéninél, dekára pontosan annyi a súlya, mint Boginak ennyi idősen, az utóbbi 3 mérésnél mindig éppen ugyanannyi Bibi súlya, mint anno Bogié. Virág ugye cumisüveges volt főleg, és bele sem lehetett belediktálni sosem az előírt adagot, ő sem hízta soha a tankönyvit, így harmadjára már igazán lenyugodhatok, h Bibi nem fog éhenhalni, ha 2 nővére túlélte, h én tápláltam őket:)). jelenleg 6610 gramm, az utóbbi 5 hétben 410 grammot hízott. A doktornő szerint nyugodjak meg és nézzem meg a hurkákat és tokát:). Így tettem, para off, 6 hóig nincs más. Nekem borzasztóan nagy felelősség, h a testemmel táplálom őket, emiatt félek mindig, hogy esetleg nem csinálom jól, nem vagyok ehhez elég jó, no ennyit az önbizalomról…

A napokban úgy gondoltam, felmérem a lányok érdeklődését jobban, ugyanis talán már írtam, h ők a jézuskától semmit (sem) kérnek… Ez elég szomorú, nemár, h 3-4 évesen itt tartsunk, ez nekem borzasztó elkeserítő. Beszélgettem velük, h mivel játszanak az oviban és kiderült, h Bogiék termében, ahol néha Virág is megfordul, van egy barbiház és ehhez tartozó babákkal játszanak. No nem hoz most nyomban a jézuska egy ilyen építményt, de előszedtem a babásdoboz alján meztelenül fetrengő két kurvinkát, hogy no akkor öltöztessük fel szegényeket. Találtunk hozzájuk tartozó kisebb babákat is és barbiztunk. Olyan édesek, mert az Óvó nénikről nevezték el a lányok a babákat:)) Elmentek a luvnyák állatkertbe. Elővettem a műanyag állatkákat és először táplálkozásuk szerint szortíroztuk őket (ragadozó, növényevő, vegyes), majd lakóhelyük szerint, házi-, vízi- és vAdállatokra osztottuk őket. Levettem a playmobil szupermarketet és a barbik boltba is mentek. Virág itt rá is unt a közös játékra, erről ennyit. Bogi végletekig tudott volna játszani,én is élveztem, így még vagy 1 órát boltoztak a babák. Idővel azért bevetettem egy külön játékot, kíváncsi voltam, h őhogyanreagál, h a babájának a kislánya a boltban hisztizni kezd. És előadtam a toporzékolós kislányt, aki már a boltban meg akarja inni a gyümölcslevet és csokit akar venni ésatöbbi… Nagyonmegdöbbentő volt számomra a lány megoldása. A hisztiremindent_odaadott a “kislányának”. Szóval a kislány hisztijére az ő válasza ” mint anyuka” az volt, h engedett. Én azt hittem, eljátsza majd az én szerepemet, de véletlenül sem. No de akkor a boltosnéni letolta anyukát, h miért engedte meg a kislányának, h a boltba kibontsa az árut, és erre megint megdöbbentő volt a válasz, a kis drága “visszavette” a kislánytól a gyümölcslevet (mármint ki a szájából:D). Azon túl, hogy ez képtelenség, nem is erre koncentráltam, hanem arra, h akkor újra a kislány kezdett toporzékolni és akkor neki adta vissza, majd a boltosnéni és így tovább:). Nem tudom, jól szűröm e le a lényeget, de talán még nem érti az összefüggéseket, vagy nagyon távolinak találja a kilátásba helyezett dolgokat, ha az csak 10 perc is, ő ilyen adjuramteremtőm fajta (vajh kitől örökölte:D)… Most mindenesetre a nagy következetességből engedni fogok, Boginak egyszerűen néha engedni kell, h megkaphassa, amit kigondol. Akár abban a percben is.

Sokmindenről akartam még írni, mesélni, de szigorúan ágybaparancsolom magunkat, ma még előkészítettem, és sütöttem (hókiflit, mézes-kókuszos muflont), holnap délelőtt pedig sütök csülköt, kacsacombot, almás csirkemellet, apu hoz hallevet. 3kor kezdődik a Dómban a szokásos Betlehemi játékok, szerepel Milla és Hanna is, így valszeg csak apa és a nagyok elmennek, h én addig Jézuska bőrébe bújjak és fát díszítsek és csomagoljak gyorsan. Ez a terv:). Ami itt gyakran megdől:D

Szeretnék minden olvasónknak, barátunknak, ismerősünknek, szerettünknek békés, boldog karácsonyt kívánni! 🙂 (sajnos nem vagyok az a nagyon figyelmes képeslapküldős, mindenki bocsássa meg nekem!)

Kingabarátnőm után szabadon egy gondolat, vagy inkább érzés: Én soha semmit nem kérek már a Jézuskától, mert mindenem megvan. Hát valóban, többet már nem is kívánhatok. Így az én kívánságom az idén, hogy mindenki, aki anya szeretne lenni mihamarabb azzá váljék! És most főleg arra gondolok, aki tudja, h rágondolok. Legmelegebb szeretettel:)

Angi

ps: szolgálati közlemény Aki esetleg látta, vagy kölcsönkapta tőlem a tépőzáras hajcsavaróimat, jelentkezzen, az nem létezik, h egy ekkora lakásban el tud tűnni egy szatyor hajcsavaró:DDD. Mert hosszú és barna a hajam:). (nagyon rettentően untam már a szőkét, csak ugye életem párja ragaszkodott hozzá, de be kellett látnia, h az én hajam csak olyan kínok árán lehet szőke, ami már nem éri meg. Sajnos minden alkalommal csupa heg volt a fejem a sok vegyszertől, no meg mintha egyre sötétebb lenne a nem vékony szálú hajam, így egyszerűen nem volt már elég a csak hidrogén, kellett a szőkítőpor is. Annyira sszem nincs elragadtatva, de majd megszokja:). Szőke csíkok vannak, ofkorz.

A karolinában a Mikulás ünnepség zárt, nem lehet bemenni, és nincs karácsonyfás ünnepség sem, hanem minden decemberben egy “adventi készülődés” című rendezvény keretében ünnepel az ovi a családokkal együtt. Gondolnak szerencsére a több gyerekesekre, és a műsorokat negyed órás közönként kezdték, ám sajnos így sem tudtunk mindenhol ott lenni. A szívem erősen belesajdul ebbe most is, ugyanis Virág már szinte sírva vár minket a saját csoportjába, de mi akkor még Boginál voltunk. És ilyenkor mindig elképzelem, hogy szegény esetleg azt hitte, hogy az ő anyukája-apukája nem lesz ott… Aztán keresztmami odaért és mondta neki, h Bogi csoportjában vagyunk. (már tudom, h előtte Virágot ki kellett volna hozni a csoportjából és Bogit együtt végignézni, de nem akartam kavarni. Pedig néha kell kavarni:) )

Mikor odaértem és Bogacs meglátott, majdnem elsírta magát, majd mikor nekem a terembe kellett volna mennem, neki pedig a pajtikkal maradni, akkor el is sírta magát a kincsem. Annyira tudtam, h az én két lányom megilletődve fogja végigcsinálni ezt a délutánt, mert minden új helyzetet meg kell tanulni megélni, és ők még kicsik ehhez. No meg nagyon szűkösek a termek ennyi emberhez…

Először Bogi csoportjában voltunk, ez a műsor 4kor kezdődött, így oda úgy esett be Apa, én hamarabb odamentem. Kicsi minicsoportosok nagyon édik voltak, elmondtak körbe állva 3 dalocskát is, szép volt.

A kis gyönyörűnk végig megilletődve pislogott felénk, de édesen mondta a dalokat:). Annyira édes pillantásokat kaptunk ettől a legtöbbször nagyon magabiztosnak látszó kis hölgytől:))

(Az Ég a gyertya ég című klasszikusnak több versszaka is van ám, csak nem ismerjük, én legalábbis nem ismertem eddig, pedig mind aranyos. A további versszakok így hangzanak: Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság is kiiramodjék. Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet ki ne aludjék. )

Majd kapott mindenki egy karton karácsonyfát, amire ragaszgattunk csillagokat, csillámokat és a végén egy szalvétatartó lett belőle. Anyukák és gyerekek együtt készítették.

Azt gondolom, hogy Boginak kicsit “sok” az ovi. Sok időt tölt bent, így majd ezen valahogy fogunk változtatni. Újabban mondja, h nem akar menni, aztán megy és tele élménnyel jön haza, de valami érzem, hogy nem kerek. Van rá tippem, hogy mi a gond. Van egy kis barátnője év eleje óta és eléggé össze vannak nőve. De nincs a kislány jó hatással Bogacsra, nagyon erős egyéniség lehet a kislány, mintha Bogi tűzönvízen át követné, miközben rendszeresen megharapja, megüti a kislány Bogit. És azt hiszem, hogy nem “engedi” mással barátkozni Bogit, de ez egyelőre csak anyai megérzés, fogok erről kérdezni az óvónéniktől.

Aztán átmentünk Virágék csoportjába, ahol Virág megszeppenve várt már minket a tömeg közepén. Menekült volna szíve szerint, azt láttam. Nem nagyon bírja a sok embert…

Aztán szépen tette a dolgát, beállt a többiek közé, a kicsik széken ültek, a nagyok mögéjük álltak (Ő vegyes csoportba jár, 3-6 évesek vannak náluk, nagycsoportosok nincsenek) .

A Toti meglepően viselkedett, mert hangosan harsogott minden dalt, ő, aki ugye otthon soha:))). Azt hittük, h ő nem is tudja ezeket, dehogynem, nagyon is tudja, csak nem ér rá:)). Szóval szőke hercegünk magabiztosan feszített a kicsik között (ahonnan eléggé kilógott a férfi a nagyságával:D) , és magabiztosan viselkedett, eléggé otthon érezte magát:D.

Majd Virág kiállt szerepelni középre. A “főszereplő” kislány kultusz-személy nálunk, Ő Gyöngyvér. Gy. után megy Virág, ő is egy erős személyiség, egy cserfes aranyos kislány, Virág pedig imádja:)). Általában róla mesél, no meg a felső képen mellette álló nagyfiúkról, akikkel néha focizni szokott:))

A műsor nagyon megindító volt. Én úgy igazán meghatódtam, mert valóban szívhez szóló volt. Az első részben karácsonyi dalokat énekeltek, és egy kis műsor is volt, a kicsik csengőt rázhattak éneklés közben, a nagyok pedig néhányan hangszert kaptak. Virág üthette a ritmust:

Zsoltibácsi, aki Ákoska apukája és régi szomszédunk, no meg az iskolában tanító, egyszemélyes zenekart alakítva gitározott és szintetizátorozott kíséretnek. Zsoltibácsi szerint Virágnak nagyon jó a ritmusérzéke, tény, h nagyon muzikális.

Mi pedig néztük meghatódva őket, a kicsik csengettyűztek, nagyon kézi hangszerekkel ütötték a ritmust, Zsoltibácsi adta az alapot, majd lekapcsolták a villanyt és 3 dal úgy hangzott el, hogy csak gyertyafény volt a teremben. És gyermekénekhang. Csodás volt. Szem nem maradt szárazon:)

Én pedig úgy alaposan meghatódtam itten, mert egyrészt annyira hangulatos volt, másrészt ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a kezdésünk, lepereg az utóbbi 5 év a szemem előtt, a kislány, akiről álmaink voltak, hogy majd oviba fog járni és egészséges lesz. És a beteljesült álmunk válik valóra, amikor ő ütheti a ritmust, mert ügyes, de csak ha a közösség tagjaként teszi a dolgát, beilleszkedett és szeretik és ő is szereti a társait, az már bőven elég a boldogságunkhoz. És én ezért sírtam ott, mérhetetlen boldogságot éreztem 2 kisebb lányom az ölemben, Virág pedig a csoportjával…Szép volt:). Az ilyen pillanatokért érdemes élni és gyerekeket szülni.

Ám tegnap vastagon éreztem a nagycsalád hátrányait, hogy nem tudtam egyik lányra sem igazán koncentrálni, hogy Bogi csoportját hamar ott kellett hagynunk, Virág mégis bántott volt, mert méghamarabbra várt, szóval bármennyire is jót szerettem volna kettőjüknek, sehogy sem tudott ez jól alakulni:(. És ilyen sokszor előfordul, például egyik lány sem tud elmélyülten játszani a játékokkal, mert nem tudnak belemélyülni egyetlen játékba sem, hiszen mindent együtt csinálnak. No amennyire ez hátrány, annál jobban előny persze:)), csak néha nehéz lavírozni. Szeretném mindhármuknak megadni, ami jár nekik, magamból leginkább, a többi nem is érdekes.

Ma délelőtt végül csak Bogaccsal mentem el vásárolni, ugyanis mindenkit megillet egy kis kiemelt figyelem. Így kerek 3 órán keresztül mentünk boltról-boltra, voltunk a Pick boltban húsért, Mamánál, a Rénóban vettünk neki cipőt *, majd hazafelé Lidl-ben bevásárlás. Imádom a nőszemélyt, mert kiköpött másom:). Bogival nagyon sokat foglalkozunk, illetve ugye igyekszünk a nagyokkal sokat foglalkozni, amennyit időnk enged, és Boginak úgy érzem, h semmi sem elég. És eddig ezt csak önváddal tudtam párosítani, majd mélyen magamba szálltam és rájöttem, h hát persze, én is csak akkor vagyok jól, ha foglalkoznak velem, velem, és ha mindig van nyüzsi, társaság, de leginkább azért valaki mégiscsak foglalkozzonvelem. 🙂

És nagyon az agyamra tud menni azzal, hogy a végsőkig képes elmenni, akár úgy is kivívja a figyelmem, h a mérgemet kapja, a kiabálást, mert már kihúzza a gyufát, de neki mintha megérné, és hát persze, én épp ilyen vagyok:). Szóval érdekes, amikor az embert a 3 éves gyereke megismerteti magával… és a csúnya gonosz mások, akik engem bántottak, azoknak lehet, h símán csak az agyára mentem? 🙂

És ettől csak mégjobban imádom a kis méreggombócot, mert végre megértettem Őt. Mondjuk ettől még nem könnyebb elviselni, no de az tuti, ha ő lett volna az első gyerekünk, borzasztó egyke lenne és talán sosem tervezünk neki testvért:D. Mert annyira nonsztop igénybe vesz minket, felnőtteket, a családot. És mindig a központban van.  És a Virág úgy táncol, ahogy a kicsi fütyül:))).

No és mindeközben telistele, csordultig van szeretettel, felénk, a tesói felé, a család felé, már most érzem, h sokat fog adni a környezetének mindig és missziójának fogja tekinteni, h megvédje, akit bántanak, vagy akinek nehéz, és központi figura lesz a suliban, itthon már most is az:D.. Magabiztos, mégis érzékeny, nagyon érzékeny. És a Hanna is ilyen, ők ketten nagyon hasonlóak, rém impulzívak, nehéz őket sokszor elviselni, de nagyon lehet őket szeretni. Nagyon.

Virág szöges ellentéte a kicsinek, és mégis remekül kijönnek. Ha konfliktus van, Virág nem sokáig ágáll ellene, inkább ráhagyja, így legtöbbször Bogi akarata érvényesül:)). De ritkán van köztük konfliktus, jó fejek egymással. Gyakran mondják már egymásnak, amit mi szoktunk nekik, ha valamit el kell osztani, h ” De Bogiiii, mi testvérek vagyunk, meg kell egyeznüüüüüüünk. Na jó…. ” 🙂 Tudom, h nagyon nagy mákunk van, h ilyen jól kijönnek, mi nem tudjuk egyáltalán, h mi az a testvérféltékenység. Ebikére sem féltékenyek, egy kicsit sem.

És miben van még mákunk?? Abigél még mindig angyali kisbaba. Eszik-alszik, forog a játszószőnyegén, mosolyog, kacag, néha nyöszörög, ha nem tetszik valami:). Írtam korábban, h ezúttal nem fogom “elrontani” és nem fogunk rászokni az éjjeli szopira. Eddig koppkopp bejött az elmélet. Elkezdett a kisasszony kelegetni, azt határoztam el, h hajnal 4 előtt nincs szopi. 1szer adtam kis forralt vizet, többször “elpopsiztam” , többször beadtam a cumiját és 4 ig minden alkalommal ki kellett bírnia. Végül egyszer sem adtam neki este pohárból tejet, és most 2 napja ismét 6-fél 7ig alszik:). Mivel a 2 nagy hajnalban már köztünk van, satuban szoptatok közöttük, valaki mindig kel éjjel ezzel-azzal, nem tehetem meg, h rákapjunk az éjszakázásra a kicsivel is. Remélem a kis próbálkozása abbamaradt és nem lesz már ilyen, ha igen, akkor el fogom kezdeni a hozzátáplálást szép lassan. Ma nyalattam vele sütőtököt, de nem volt tőle elragadtatva, így ráhagyom.

• nagyon klassz Bama vízhatlan cipőt kaptunk a csajnak, piros és kicsit lózaszín is, nagyon tetszik  a csajnak, ééés 2900 ft volt. Nagyon örülök!!