Kiss családunk blogja

A mai nap sűrű volt, nagyon tevékenyen telt (egész nap gyerekruhákat pakoltam, kb 2köbméter ruhát mozgattam meg, de kész lettem, he), illetve hogy is mondják az öregek, ” Egy jön, egy megy”

Ez valóban egy ilyen nap, a belinkelt blogot író anyuka kisfia ma délelőtt meghalt:(. Nyugodjon békében, neki már így a jobb…

Ma hajnalban pedig megszületett Linda barátnőm kislánya, Londonban szült, nem indították (1 hét túlhordás után sem), nem gyorsították, hosszú hosszú vajúdás után, 3 órányi kitolás után végül vákummal megszületett Bonbonka:)), akinek lesz rendes neve is remélhetőleg:))). Hatalmas baba lett, 3750gramm, 55 cm, ügyes csaj ez a Linda, mindig is tudtam:). Nagyon büszke vagyok rá, és nagy kár, h ilyen távol vagyunk, mennék neki segíteni mindenféléket… Csajszi, innen is még1szer nagy gratula!!! 🙂

Gyerekszáj:

Ma reggel Bogyi indulás előtt:

B: ANya, ma nem te viszel oviba, hanem apa?

A: igen kicsim.

B: és te itthon maradsz és szoptatol, főzöl és vasalol?

Délután, ovi után szokásos élménybeszámoló, vers és énekbemutató (szinte naponta tudnak fejenként új mondókát, dalt). Bogitól kérdezgetem, h ki a barátja, épp a fiúknál tartottun. mikor, mikor mondta, h a N. Nándor nem a barátja, mert mindig lövöldöz és az nagyon csúnya dolog. Erről diskuráltunk még kicsit, majd megkérdeztem, h mi lesz azzal, akit lelőnek? Bogi azonnal rávágta, h “vizes lesz”. Virág ellentmondott, “Neeeeeem vizes lesz, hanem lövöldözött lesz” Szóval fogalmuk sincs:DDD

Ülünk az őszi szürkületben a meleg nappaliban, apa meglepetésfilmet néz a lányokkal, az ölében ülnek mindketten… Ha Ebi nyafizni kezd a pihiszékben, valamelyik lány odamegy és benyomja a cummangóját. Amúgy apához bújva kacarásznak.

Én közben ezt (http://tundi30.blogol.hu/ ) olvasom és sírok, sírok emiatt a kicsifiú miatt, annyira nagyon drukkolok nekik… És boldog vagyok, hogy soha többet nem kell már NICre mennem és azért rimánkodom, hogy felnőjjenek épségben és mindig ugyanilyen boldog szeretnék lenni, mint most. És hogy ők ilyen boldog felnőtt anyukák legyenek, mint én, ilyen rendes férjjel, mint az apukájuk. Mostanában sokszor eszembe jutott a leendő felnőttkoruk és igazán aggódom, hogy lehet e még ebben a világban rendes pacákot összeszedni, remélem… Mert jajj annak az embernek, aki nem bánik szépen a lányainkkal. 😉

Közben Abigél elaludt, ez a pillanat pedig hála a notebooknak már örökre megmarad:). Vicces így posztolni:)

{ régóta nem írtam Regináról, pedig itt volt a halottak napja is… Azt gondoltam 2-3éve, h az idő ezen nem fog segíteni és bármennyi gyermek sem fogja csökkenteni a mérhetetlen fájdalmunk és gyászunk. Nos, már könnyebb. Igaz, hogy direkte nem akarom már régóta újraélni, amit terápiás céllal néha bizony muszáj és akkor nagyon mélyre kerülök újra és újra, de erre régóta nem ragadtattam magam. Így aztán virágültetéssel, koszorúval, közös családi látogatással Reginánánál el is telt a halottak napja. Nem telik el nap, hogy ne jutna ő eszembe, de megvan a békés helye a szívemben. Nem mintha, el tudnám fogadni, inkább csak lenyugodtam… }

Annyi sok-sok jópofa beszólásuk van a csajoknak, h ihaj, annyira jókat mulatunk, és mindig fel kellene jegyezni, de mindig elmarad:(. Most gyorsan feljegyzek ide néhányat:

Bogi fest. “Anya, ez egy halacska, itt van a nyelve meg a fogai” (mutatja)

A: és nem harap meg téged?

B: Aaaanyaaaaa! EZ csak festéééék!

A: :DDD

Folyton kirakózunk, rengeteg puzzle-nk van már, és pakolják a csajok szorgosan. Egyik épp szét volt szórva, valaki félbehagyta a képet, Bogi megszólal: “Anya! Kirakjuk ezt? Mert ez össze van hajigálva. Így kupleráj van. Brrrr, ezt nem bíííííírom!!” (és a fejét közben, ahogy én szoktam. és ezek persze az én szavaim:D)

B: Anya! VEgyük fel azt a ruhát! De azt vegyük le alóla, mert így nem illeszkedik.

A: De Bogi, illik az, nézd meg, a szoknya narancssárga, ebben pedig naransárga csíkok vannak. Nézd meg a  tükörben!

B: Igeeeen?…  Jujjj, nem jó, Anyaaaa, ez nem lógik eléggé.

A: Persze, mert ez miniszoknya, ez így csinos.

B: Igeeen? – fordul kettőt a tükör előtt, majd komoly arccal konstatálja, h valóban csinos.

Apaszáj:

Szokásos szombat délelőtti dulifuli részemről a lakás állapotára vonatkozóan, miszerint ha itthon van mindenki, akkora kupi van, mi lenne, ha végre figyelnének a rendre, a ruhájukra, a munkámra. Ezt oly módon fejeztem ki éppen, no persze csak viccből, hogy “mi lenne ha végre mindenki azt csinálná, amit mondok, úgy bírnám. “

B: diktatúra.

A: És, mi ezzel a gond? Épp megfelelne:P

B: De mi anarchaszindikalista társadalomban élünk és hetente más gyakorolja a végrehajtó hatalmat. De az ő döntéseit is a 2 hetente összeülő bölcsek tanácsa ratifikálja.

ÁÁÁÁÁÁÁ

Amúgy egész jól alakult a szombat reggelünk, lévén, Virággal mi elmentünk szemüveget választani a kisasszonynak, apa pedig Bogival ebédet készített, nagyon jól sikerült a brassói, igazán finom lett. Fél 11kor sikerült elindulnunk, ekkorra öltözött fel mindenki, kapott új pelust Bibi, lett nagyjábóli rend:).

Ígértem orvost-játszós Bogit. Néha fordítva is nyomják, de főleg Bogesz a dokinéni.

Voltunk cukrászdában sütizni:

Portrééé:)

Kedvenc képünk jelenleg:)

Virágoskert a medence helyén és a balkonok:

volt sok krizantém cserépben is, csak mire eljutottam oda, h leképeljem, már elnyíltak, most a lépcsőházban várják jobb sorukat:)

Cumitlanodááááááááááás!!!!

Eddig váratott magára, ugyanis nem sikerült elhatározni magunkat.. És nem is kaptunk olyan tanácsot, ami elég liberális lett volna, a “mártsátok erős paprikába”, “hagyjátok üvölteni őket másképp nem megy”, stb… nem tetszett igazán. A megbeszéljük, kilátásba helyezzük a jutalmat, nos, ezek elvben működtek, gyakorlatban este mindannyiszor lemondtak a jutalmukról, és kérték a cumit. Eddig tartott ki a türelmem, most elszántam magam. Virág 4,5 éves, nem tudom, meddig tartott volna még, h ő mondjon le róla. Így aztán jó sokat beszéltünk erről a napokban és elvben megint megkaptam az igeneket. Aztán szépen bevittük Mama boltjába a cumisdobozt és fizikailag is odaadtuk anyunak, cserébe pedig hoztunk 1-1labdát, pici gyűjtős pónit (újabb Minimaxos ökörség vagyonért), ezek Mama jutalmai a cumiért cserébe. Többször megerősítettük még ott, h ok, cumik ottmaradnak, mi meg nélkülük hazajövünk a jutalmakkal, meg egy tonna édességgel.

Virágnál számítottunk nehézségekre, de ő megértette, h ami nincs ott, azt nem tudom odaadni. Anyu bentfelejtette a boltba a dobozt, nem is bántam, nem jöhetett innentől szóba, h bemegyünk érte, mert akkor soha többé esélyünk sem lett volna… Bogica kínlódott kicsit, de ő is inkább dühös volt, nem sírt elkeseredetten, hanem mérges volt, h odaadta. Mellette kellett lennem és énekelni, fogni a kezét, majd nagy nehezen elaludt:))). Virág már korábban, mert du nem aludt (mint általában). Másnap Bogacs sem aludt el du, este megint mellette üldögéltem kicsit, végül szépen mindketten elaludtak:). Nagyon boldog vagyok, direkt az őszi szünetre időzítettem, hétfőn már cumi nélkül mehetnek ovikába is.

És akkor már csak a pelenkátlanodást kell megoldani, ugyanis éjszakára Virágnak is kell ismét, BO gi pedig még csak próba szinten volt pelenkátlan, ugyanis már11körül bepisil, később még vagy 2szer. Virágnak voltak száraz időszakai, de akkor isfel kellettkelnie mindig, nem bírja a hólyagjuk még egész éjjelre. Szívesen fogadnék tippeket… Azt hiába mondom, h reggel száraz pelusért jutalom jár, ha pelenkába vannak, belepisilnek. Be van ígérve, hogy ha pelenka sem lesz és cumi sem, akkor Virág felköltözhet az emeletesre ágy felső szintjére, Bogi pedig Virág helyére lentre. És akkor Bogi ágya helyére mehet Bibi:). Ezt már nagyon várják.