Kiss családunk blogja

Sajnos otthon nincs netünk átmenetileg, ezért a nagy csend és elnézést mindenkitől, hogy nem válaszolok a mélekre, üzenetekre! Most anyu gépéről írok, ahol nem találok semmit, a jelszavaimat pedig nem tudom, rendes szőke módjára:D

Remekül vagyunk, ebben a nagy melegben néha már én sem éreztem olyan jól magam, de kibírtuk, még mindig inkább ez, mint a tél GRR. Leginkább az alvással van gondom, egyszerűen nem tudok aludni, de mindig lepihenek délután a csajokkal, így kibírható…

Kiságy a helyén, miniruhák a szekrényben, pelenka van dögivel, néhány apró beszereznvaló van még, a pakkom majdnem kész, így akár szülhetünk is:). De kivárjuk azt a csütörtököt, érzem. Így, hogy az egészből hiányzik a sponteneitás, a meglepetés, nagyon más. Először emiatt nagyon csalódott voltam, veszteségérzésem volt, aztán elhatároztam, h minden hátrányból előnyt kovácsolunk, mert ez csodás szülés lesz, akármi legyen… SZóval élvezzük a tervezhetőség minden előnyét, mert van bőven ilyen. Például tudjuk, hogy a lányok mikor-hol lesznek kivel, már azt is tudjuk, h szülésem napján nézik Mamával a moziban a Lecsót, amit alig várnak:))). De leginkább a kistesót várják:). nem akarok ömlengeni, de nehéz, ugyanis hihetetlen az egész. Mint egy mese… Csodálatos dolog várni egy kisbabát, de így, értelmes nagytesókkal együtt tényleg fantasztikus érzés. Tegnap kikészítettük a kisruháját Abigélnek, amiben hazahozzuk. Ezek a pillanatok mind felejthetetlenek. Mindketten, de főleg Bogi gondoskodó, anyuka tipus, Pollát is gardírozza folyton, a hasamat simogatja, puszilgatja, odáig lesz a kicsiért is.

Nagyon nagy nyugalom van bennem, tudom, hogy mi fog történni, hogy sok-sok kellemetlenség lesz, de fel vagyok vérteződve mindenre, és először, most először minden a legnagyobb rendben lesz:). Lefoglaltuk a fizetős szobát, kértünk és kaptunk külön engedélyt, hogy bejöhessenek a lányok, így a műtét utáni 2.naptól sokat lehetünk együtt, a lányok is bejöhetnek, apával pedig nonsztop együtt babázhatunk. Bár nem tervezzük sokáig, reméljük, hogy 3.nap osonunk haza.

Az én legtündéribb barátnőim az utolsó soros John bull-os összejövetelenkkor nagyon megleptek, kapőtam ugyanis egy csodás pelenkatortát:)). Persze, hogy Gabi gyártotta, benne volt még meglepetés krém, ami csúcs, annyira megleptek, nagyon örültem. Kép készült, majd ha egyszer megint lesz netem és időm, felteszem ide:). Mondjuk lapítok, mert kötöttem én egyszer egy nagyon felelőtlen fogadást, én annyira biztos voltam benne, hogy sosem lesz 3.babánk, jól behúzott Nóri a csőbe, megállapodtunk, hogy amennyiben mégis lesz 3., mindenkit meghívok egy vacsira. Most gyűjtök rá:D

csajszik: Annyira ügyesek, sokfélét lehet velük csinálni, most épp kivágunk és ragasztunk, nagyon élvezik és egyre ügyesebbek. A kirakómánia maradt, nem győzzük anyutól hazahordani a kirakókat, 60db-os nagyméretűvel is elbánnak. 30db-os kirakó az smafu, 5 perc.

A terv tehát a következő: jövő hét kedden és szerdán anyunál lesznek sokat a lányok, itt is alszanak, hogy el tudjam végezni az utolsó simításokat és kipihenve menjen neki a szülésnek. Rendbeteszem magamat és a lakást is, ilyen még úgysem volt, nehéz egy szülés előtt ezt megtenni. Most nekem megadatik:). Csütörtökön apával besétálunk a klinikára és végre meglátjuk a kislányt, egyre türelmetlenebbül várom:). Sajnos utána a posztopra kerülök, ahol hosszan nem lehet látogatni, de ahhoz ragaszkodni fogok, h hozzák Abigélt mihamarabb és minél gyakrabban. Másnap, azaz pénteken terveim szerint lekerülünk a szobámba, ahol egyedül leszek és saját zuhanyzóm lesz, így Béla akár egész nap velünk lehet, lesz is:). Szombaton úgyszintén, remélem vasárnap kidobnak minket és jöhetnek a csajok értünk:). Kedden 3300grammra saccolták a kicsikét, Bogi ugye 4020 gramm volt, bár őt túlhordtam, 2 héttel több időt töltött odabent, így gondolom Abigél átlagos méretű kishusi lesz:)

Híreket Béla biztos közöl valahogy, iwiw, blog, mél, SMS. Köszi az érdeklődéseket, elnézést, ha válasz nélkül maradnak, igyekeztem így egyben válaszolni minden kedves ismerősnek. Szülés előtt talán lehet az ember ennyire szentimenti (:) ), ennyire teljes, boldog életet kívánnék szívem szerint mindenkinek, mint most a miénk. Semmi sem hiányzik, semmi. A családnak, anyunak, mindenkinek csak hálával tartozom, nagyon szerencsések vagyunk, h vannak nekünk…

Este 9 óra van éppen és fele királyságomat odaadnám egy szalámis kenyérért… Amit különösebben nem szoktam szeretni, kívánós sem szoktam lenni terhesen (szoptatósan annál inkább:D) , de most… normális, hogy komolyan elgondolkodtam, h autóba ülök és elmegyek a boltba? 😀 Az a ropogós héjú friss kenyér, rajta margarin és szalámi, persze paradicsommal. utána egy lájt kóla. Ez minden vágyam pillanatnyilag:))). Ha Béla nem vett volna este fagyit egy vagyonért, most rendelnék egy pizzát, amit évek óta nem tettünk meg, lévén, én sütöm ezt a finomságot ugye. Sajnos várnom kell reggelig, eszem addig dinnyét. Azért is érdekes ez, mert este már egyáltalán nem eszem egy ideje, csak gyümölcsöt, mert nem fér a gyomromba, eléggé fent csücsül a kisasszony és hálisten nem hagy hízni. Megálltam 9kg-nál, ez már nem lesz több, így a végén már Bogával sem híztam semmit, ezért jó mondjuk nyáron terhesnek lenni, sok a gyümölcs. Bár  a szoptatás alatt majd behozom, én akkor szokokok hízni sajna:(

Melegimádó vagyok, de ez a meleg most kicsit engem is lefáraszt, bár semmi gondom nem volna, ha tudnék rendesen aludni, de neeeem. Éjjel kettőig forgolódok, mire elalszom. Ezen kívül a bébi egyfolytában mocorog, hihetetlen édes, ahogy kidugja a sarkát, térdét, vmi eszméletlen, mennyire élénk és szemmel látható, sokszor úgy torzul a hasam, hogy akivel beszélgetek odakapja a fejét a mozgásra:)). Ám eköüzben nyomul le a fejével a medencémbe, amitől a csontjaim úgy fájnak, h lépni sem tudok. A bal oldalon van egy pont, ahol konkrétan meg van zúzódva a bőröm belül, az ott fáj. De imádom, ahogy ficereg. És a lányoknak is irtóra tetszik:).

Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy szabadulnék e már. Nekem ez olyan furcsa. Persze, sokszor nehéz, de én úgy vagyok ezzel, hogy minden egyes bent töltött nap áldás, egy terhesség 40hét, még az utolsó néhány napunkat is sajnálom, amitől meg leszünk fosztva. Persze ha hamarabb beindul, az jó, de nekem az minden vágyam, hogy úgy alakuljon, akkor jöjjön el az idő, amikor Abigél szeretné, ám sajna ezt valszeg nem várhatjuk meg. Hacsak nem hamarabb dönt úgy:)

Le kell állítanom kicsit magam, most erre trenírozom magam, mert annyira fontos nekem, hogy minden rendben legyen, jól működjön, a lányok ne szenvedjenek hiányt semmibe és foglalkoztassam őket, stb… Mindig mindenféle programokat szervezek, lassan be kell látnom, hogy egyedül már nem feltétlen biztonságos mászkálnom velük, pl mikor fáj a medencecsontom, mozdulni sem tudok, olyankor nem lenne jó az utcán lenni velük hármasban…

Sokszor kiakaszt, hogy nem csinálják, amit kérek tőlük, pedig én annyira szeretném, ha minden flottul menne. Bár most olvastam, hogy csak  az a gyerek fogad szót maradéktalanul, aki fél , na, ilyen áron inkább legyenek engedetlenek. Mondjuk asszem nem lehet rájuk panaszom, csak az elalvás… Az mehetne gyorsabban. Miért kell másfél óráig szívatnunk egymást, azt nem értem:D. Ha egykék lennének, ezzel nem lenne gond, külön-külön mindketten megértik, amit kérek, csak épp 3 perc alatt minden érvényét veszíti, mivel cinkosok és elkezdi valamelyik hergelni a másikat, az símán felülírja a velem megbeszélteket. Így néha bizony, zeng a ház tőlem, amikor már vége a türelmemnek.

Hogy a szalámis kenyértől hogy jutottam el az ordibálásig, fogalmam sincs:D. Holnap lesz az utolsó összeröff a lányokkal a John bullban, egy darabig valszeg nem megyek:). Hacsak nem 2 szoptatás között:P 

A 7végénk remekül telt, rég voltunk már Bélával kettesben:). Mamáéknál aludtak a csajok 2éjszaka is, így mi fagyiztunk nagyot a városban sétálva 2szer is, sokat beszélgettünk és elrendeztük Abigél helyét a hálóban. A 6nm-es szobában sokkal jobban elfér, mint gondoltuk:D. Ki lehet nyitni az ajtót és az ágyra is fel lehet mászni, ezeket nem reméltük:D. A 2 csaj, mikor meglátta a kiságyat teljesen bezsongott, de az örömük nem tartott soká, ui csalódottak, hogy nem a szobájukban lesz a hugi. “Nem-nem baj, ha sírni fog éjjel, anyaaaaaaaaaaa!!! ” -ezt mondja Virág, Bogi meg utána kánonban:). Olyan édesen várják, nem tudom, mennyire tudják elképzelni, hogy valójában milyen lesz. Bár azt én sem tudom elképzelni, nyilván azért vagyok ilyen nyugodt:D:D.

Szombat este buliban voltunk, ami remekül sikerült, a kor előrehaladtával a bulik masszív piálásból masszív kajálásba csapnak át. Már nem akar senki berúgni, ám jót enni annál inkább. Andi nagyon fincsi rakott húsos palacsintát gyártott, kolbásszal töltött karajt, tzatzikit, krumplit készítettek, volt még barackos piskóta, szal nem éheztünk:).

A csajok egész jók voltak, a szombat délutánt tesóméknál töltötték a medencében leginkább, anyuék alig tudták összeszedni őket, majd elvitték Hannát is ottaludni, aki persze inkább csak segítség, mint még 1-gyel több gyerek… A mama még szülés előtt tervez velük “nyaralni”, azaz pár napra elviszi őket hozzájuk, és mennek majd mindenfelé, én pedig megpróbálok lélekben és testben felkészülni a korházra és a szülésre. Asszem ez mindenkinek jól fog esni:)

Egy mai kép az udvaron:

épp csak posztolni nincs időm. A méleket még csak-csak elolvasom, de leülni, képeket letölteni, írogatni, mesélni, na, erre már egyszerűen nincs időm. Pedig szeretném jobban, sokkal jobban gondozni ezt a blogot.

2hete ünnepeltük kisebbik keresztlány első születésnapját. Nagyon büszkék vagyunk rá, gyönyörűséges, békés, okos kislány, imádjuk. Hihetetlen, hogy már 1éves elmúlt, félelmetesen telik az idő és nőnek a gyerekek. Magamon pedig nem veszem észre (na jó, a pocakomon:D), hogy múlna az idő, a saját lányaimon sem, csak ilyenkor vág arcon. Hiszen Polla nemrég született:)

Az igazi kihívás családi fotót készíteni, ahol ennyi gyerek és gyermeteg felnőtt van:)). Azért legalább a nagyszülőket és gyerekeket megpróbáltuk összeterelni, persze egyszerre objektívbe nézni már lehetetlenség is lenne:D

Sok névnapot is ünnepeltünk, Sógi sütött tárcsán tésztás specialitását, isteni lett szokás szerint. Készített még maguknak sült májat, hogy szó szerint idézzem, “mert keszeg sógival mi azt szeretjük” , ez ugye Béla lenne, így szeretik ők egymást… :D. Így alkoholizálnak nagyon keményen együtt, isszák kegyetlenül a Radlert:))) (1,5%alkohol, hehe).

Volt persze komoly ping-pong derbi is, ahol ezúttal Béla nyert. Hanna nem akarta őket békén hagyni, ezért bedobták a medencébe ruhástól. Amint Virág meglátta, persze ő is bele akart menni azon nyomban. Ekkor este fél 9 volt, negyed 10kor sikerült kiszednünk a teljes bandát a vízből, Virág hazáig üvöltött, h még fürödni akar:)))). Persze napközben is rengeteg időt töltöttek a vízben.

Milla gyönyörűen énekel, furulyázik és kézműveskedik. Készített már rengeteg cserepet, korongozott is szépséges dolgokat, félelmetesen ügyes keze van. És a hangja hihetetlen tiszta, már amennyire az én fülemnek szabad hinni ilyen téren:). Itt épp furulyázik, a család pedig ámul, hogy mennyire ügyes ebben is. Aztán kicsit megengedi a kicsiknek is, h kipróbálják:)

Igyekszünk nyáron a régi csapattal újra talizgatni, hiszen az ovis gyerekek most szabadságon vannak, a sok kistesó ahogy cseperedik ismét ürügyet szolgáltat majd nekünk a találkákra, ahol általában jókat eszünk és dumálunk, már ha a gyerekek engedik:D.

A nagyok nagyon sokat fejlődtek mind, régen nagy kupi volt utánuk, rendszeres kiabálás, mindig sírt valaki, stb… Sokat nőttek és fejlődtek. A picik meg még picik a kupicsináláshoz:D. Főztem a bandának egy nagy adag karalábéfőzeléket előző nap, de Béla kb 8 adagnyit evett meg az este leforgása altt, így készítenek kellett másnap zöldbabfőzeléket. Nagy sláger ez a karalábé nálunk:))

Megkaptuk az ELSŐ igazi ovis szülinapos zsúr meghívásunkat:))). Eleget is tettünk természetesen a kérésnek és elmentünk a buliba. A lányok nagyon készültek, vittük a sok hercegnős cuccot ajándékba, erre buknak ezek a kis macák… Volt barbie- torta is, persze a lányoknak nagyon bejött kivétel nélkül:)). Táncoltak, énekeltek, majd az udvaron is ugrabugráltak egy sort.

Próbáltam a lányoknak keresni olyan úszótanfolyamot, ahol mindkettőjüket fogadják, de sajnos Bogi még kicsi hozzá. Vagy túl intenzív, vagy nem fogadják még őket, sajna valszeg jövőre tolódik a vízzel való szervezett ismerkedés. De igyekszünk minél többet vízhez menni, mert nagyon bírják a csajok a témát. Egy régi, városon kívül eső strand most a favorit, a Sziki, a délutáni belépő olcsó nagyon, gyerekeknek nem kell fizetni, a gyerekmedencék pedig szuperek. Van kézzel hajtható kis csónak is, mindkét lány ügyesen kezeli. Van “tópart utánzat”, azaz beach, no, itt lehet sarazni legálisan, imádják a kis banyák. Van vízi csúszda, amin biztonsággal egyedül közlekednek. Mindez azért klassz, mert anya a napágyról lesi őket, apa pedig röplabdázik közben, ha van kedve:)

A héten elmentünk egy ingyenes programra, szerencsére sok ilyen akad a nyáron, a többi remélem jobb lesz. Oriás bábokként volt hirdetve, direkt felhívtam a szervezőket, h ovisoknak jó e, határozott igennel válaszoltak. Nos, volt ebben Star wars, meg dártvödör, meg minden, csak oriás báb nem:(. Egy színvonaltalan, 2 szereplős borzalom volt, amit a vége előtt otthagytunk. Azért kárpótolt minket egy bürgeres játszózás a többiekkel:))

Szüléééés:

“kis” kihagyás, 8 hét után végre ellátogattam az orvosomhoz, lévén, lassan a terhesség végi vizsgálatok kezdődnek, én meg el vagyok tájolódva, mert azt hiszem, még rengeteg időnk van, pedig nem:))). Kitűztük a szülés időpontját is, aug. 10 -re vagyok kiírva, de sajnos nem engedik végig hordani ezt a terhességet már, így aug.2-án, csütörtökön operálnak és végre találkozunk Abigéllel:). Mivel a jelenlegi protokoll szerint mindössze 72 órát kell bent tölteni, remélhetőleg vasárnap go home. A babaruhák nagy része a szekrényben lapul a helyén, még vasalni kellene őket. A korházi pakkom is csak azt várja, h összeszedjem, mindent tudok, hol van… Szóval lassan készülődünk, szervezkedünk, ezúttal minden rendben lesz és még igazán élvezni is fogjuk:). Ezt eldöntöttem. Már ez a terhesség is egy álom, persze vannak nehézségek, pl nagyon rosszul alszom, de összeségében elég jól viselem, ellátom a lányokat, főzök, sokat játszunk. Remélem így marad ez végig.

4 éve június 16-án hozhattuk haza Virágot a NICről, 3 és fél hónap korház után. Nagyon boldog nap volt, persze aggodalommal teli… Már akkor elhatároztuk, hogy ezt a napot is mindig ünnepelni fogjuk. Ajándékot nem kapott, csak összejöttünk a Mamákkal tatákkal és elfújtuk azt a 4gyertyát. Az idén már beszéltünk is róla, hogy ez nem igazi szülinap, de miért fújhat ő mégis gyertyát, megértette:). No de persze leginkább annak örült, h őt ünnepeljük:)

Hétköznapjaink jól telnek, itthon is könnyen elütjük az időt. A társaság szerencsére adott, sok az ennyi idős picilány a szomszédságban, így megy a buli egyfolytában, este bekönyörögni őket az udvarról, külön program egyikőnknek:)

Ma játszótereztünk egy nagyot az unokatesókkal, de csak ez az egy kép készült már hazafelé, Antikát akartuk lakapni a kis markolóval, mert ő oda volt meg vissza, de a lányok is melléültek sorban:))

Limonádé. Olyan szép volt, le kellett fényképeznem:)