Kiss családunk blogja

Hú, de rég írtam. Beköszöntött a nyári szünet, így sokkal ritkábban jutok gép elé. Nagyon jól telnek napjaink annak ellenére, hogy már érzem, hogy ez a 3. trimeszter. Rosszul és keveset alszom, hamarabb fáradok, a lábfejem-talpam fáj a talpalástól, pedig eddig 7 kg plusz, ennyit is nehezen cipel a lábam ezek szerint. Viszont a lányok hát, nagyok:). Minden nap tudok ennek örülni többször is, hiszen annyival sokkal könnyebb, mint 1éve nyáron. Okosak, önállóak. Külön-külön még szófogadóak is, akkor van gond, amikor cinkoskodni támad kedvük (és ez elég gyakori hehe), mert akkor végem van, bármit csinálhatok, ordibálhatok, fejem tetejére állhatok, ők ketten szépen összeröhögnek és tojnak a fejemre. Ilyenkor hatályon kívül helyeznek:D. Ami ezekben a helyzetekben cseppet sem vicces, és nagyon nehéz kezelni. Hiszen egymást erősítik, csak épp rossz irányba.

Sokmindent csinálunk, sokat vagyunk kint, nagyon klassz, mert a házunk úgy áll, hogy mindig van árnyékos oldal. Van pancsolónk, abban melengeti a nap a vizet, illetve félróánként engedjük bele a slaggal, amit épp felmelegített a nap. Ezt is nagyon élvezik, külön játék.

Beszereztünk új zsírkrétákat, ceruzákat, festéket, a régiek el is használódtak és többségük elég vacak volt, ezeknek színe is van és a lányok egyre ügyesebben bánnak mindegyikkel. Gyakran kint a teraszon festenek. De az is remek, mindennapos program, hogy kiteszek az árnyékba egy plédet, választhatnak könyvet és vagy én olvasok nekik, vagy olvasgatnak magukban. Virág még mindig leginkább a “kedvenc könyvét olvassa”  , egy kép nélküli fehér borítós mesekönyv:). De nagyon ügyesek a “feladatozásban” is, vannak ilyen megoldófüzeteink, irányokat, formákat, stb… tanulunk velük, 10-20 percre mindkettőjüket leköti már. És sokszor ők a doktornéni:)

Igyekszem ritkán és akkor sokat főzni, valahogy kedvem sincs annyira ebben a melegben… A meleget viszont jól viseljük mind, ez a család mediterrán alkat, hehe:). Kialakult egy nagyon klassz és működő napirendünk, ebbe 10 óráig minden rendrakás, takarítás, öltözés, mosakodás, stb… belefér, így legkésőbb ilyenkortól tudunk magunkkal foglalkozni. Eddig lehet mesét is nézni, innentől már nincs mese:). Így rend is van hálisten, de még a vasalás is belefér, hihetetlen:). Azért nincsenek illúzióim, hogy mindez végig így marad, de most még abszolút működik. Sajna nem minden délután alszanak el, ma sem és tegnap sem, minek következtében_én baromi fáradt vagyok, ők kevésbé.

Leszüreteltük Mamáéknál a sok cseresznyét, sajna vége is van, pedig nagyon lelkesek voltak a csajok, nagy szatyorral szedték a lenti ágakról. Anyu eltett egy nagy csomót befőttnek. És nem lehet abbahagyni az evést:))

31-én volt  a névnapom, a legaranyosabb meglepetés, hogy Székácsék eljöttek felköszönteni meglepiből, és kaptam egy piros locsolókannát tőlük:). Ez annyira aranyos figyelmesség, főleg, hogy az 5. helyen kaptak pirosat. Mert ez fontos:)). Bélától gofrisütőt kaptam, azóta is folyamatosan üzemben van, már régóta szerettünk volna.

Betegek voltunk mindannyian, a lányok a szokott módon 2-3 nap alatt totál meggyógyultak és betegen is szuper jól voltak, végülis csak orrfolyás és köhögés volt. Én viszont 2 kerek hétig nem tudtam kikászálódni a hurutból, eléggé megviselt, bár mostanra kutya bajom, lázam nem volt, szóval nagyon nem aggódtunk, csak rendszerint alig volt hangom.

Béla füle, ami most nagyon, de nagyon aggaszt mindenkit, hogy ezt a hurut okozta e nála, nem tudjuk, de egyik napról a másikra a bal, műtött füle bedugult, és azóta, (1hete) alig hall rá. Hétfőn volt orvosnál, végigszedett egy bika antibiotikumot, teljesen meggyógyult, a füle azonban nem javult:((. Ma megy vissza a fül-orr gégészhez, lesz röntgen, de nagyon tartunk tőle, hogy az inplantátummal lesz gond, a dobhártyája ugyanis egy csúnya gyerekkori pofon miatt beszakadt, és egy tengeri sün hártyáját operálták be helyette 88-ban. Azóta is tökéletesen működött, a hallása szinte tökéletes. Volt. Mostanáig. Reméljük nem lesz semmi gond…

Tegnap voltunk strandolni, megkerestük, melyik strandon nem kerül !! 4ezer ft-ba kis 4 fős családunknak bemenni, így bementünk délutáni belépővel, ahol a csajokra még nem kell fizetni. Ettünk lángost, sétáltunk egy nagyot  a Partfürdőn (ami szégyen gyalázat, ahogy kinéz, mostohagyerek szegény…), a SZUE pedig zsúfolt, így legközelebb csak 7köznap megyünk. Akkor viszont megyünk, mert a lányok szuper jól érezték magukat. Mi nagyon elfáradtunk Bélával, lassan ott tartunk, hogy bármilyen programot szervezünk, mi jobban lepukkanunk, mint a 2 minibanya:))). Délután nem aludtak, nagyot strandoltunk, így este háromnegyed 9kor már aludtak is. Persze Bogi 7kor már kukorékolt:D

Mutatok egy 31.hetes pockot:

Imádjuk ezeket a hosszú 7végéket:). Eseménydúsan telt ez is, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk.

 Szombat délelőtt leporolta a család a bicikli utánfutót és elbringáztak a töltésen a Vadaspark irányába, nemrég hallottuk, hogy onnan bizony lehet látni a lámákat. És tényleg:). Beszélgettek egy sort a lámákkal, majd a játszótérhez tekert apa, a 2 lány pedig nagyon élvezte a kis fogatban ücsörgést. Én addig dolgoztam a boltban, Mamáék megérdemelt utázusokat töltötték, szerencsére sikerült kikapcsolódniuk, élményekkel feltöltődniük Olaszországban.

No de aztán vasárnap indult a buli. Szerencsére rengeteg (ingyenes hehe) program volt a városban, nem voltunk restek élni a lehetőséggel.

De a gyerekmunka még gyereknapon sem maradhat el, ilyen sanyarú sorsa van szegény 2 szép lányunknak, kora reggel, pizsamában is porszívózniuk kell;)

Aztán voltunk bábszínházban, majd koncerten… Szuper volt mindkettő. A bábszínház attól volt még kedvesebb számunkra, hogy 5-16 éves gyerekek voltak az előadók. Ehhez képest nagyon aranyos kis állatmeséket adtak elő. A koncerten pedig nagyon sokat nevettek a lányok:). Mivel a srácok énekeltek sok saját gyerekkoromból ismert dallamot, kismama lelkemnek nem kellett több a síráshoz, naná, h rendszeresen befelé nyeltem a könnyeimet. Húú, de bénának érzem magam ilyenkor:D. “Cim-cim-cimbora… “:DDD. Mondjuk ezen a napon nem ez volt az egyetlen eset, többször meghatódtam.

Majd nyomultak egy sort a felfújt csúszdán is, végigpörögtek, segítettek egymásnak, kézenfogva le-fel, nagyon édesek és ügyesek voltak.

Aztán szépen hazajöttünk ebédelni. Még szombat este megfőztem a vasárnapi ebédet, hogy erre ne kelljen az időt fecsérelni. Tarhonyaleves és palacsinta volt, háát, nem bánták a lányok;). Ezután alvás következett volna, ám Virág egyszerűen nem alszik itthon egyáltalán:(. Hozzáteszem, sztem az oviban sem, vagy ha mégis, hát nagy sokára alszik el, majd fél óra után már kelni kell, ui gyakran nyűgös délután. Tartok tőle, hogy le akar szokni a délutáni alvásról, de egyelőre még próbálkozunk.

Délutánra terveztük, hogy megnézzük Levente Pétert, akit Grillus bácsihoz hasonlóan nagyon szeretünk és tisztelünk, még  a saját gyerekkorunkból ismert arc. Most sem csalódtunk benne, igaz, hogy egy elég régi produkcióját adta elő, amit már láttunk tőle élőben, de arra a lányok már úgysem emlékeznek:). Sikerült hamarabb odaérnünk és elkaptuk még a Kis hableány című színi produkciót, húú, nagyon-nagyon odavoltak a lányok, kár, hogy nem mentünk oda már az elejére.

Levente Péter amúgy egy lenyűgöző személyiség. Árad belőle az őszinte szeretet a gyerekek felé és a közönsége felé. Már mi is rajta nőttünk fel, “Égből pottyant mesék” (no, itt megint kellett bőgnöm kicsit, ejj :D) , ezt szokta is hangoztatni. Előadás után mindenkivel kezet fogott és volt pár kedves szava, többek között Bogihoz is. Ez nagyon édes volt:)

Hétfőre eseménytelen punnyadást terveztünk, kertezéssel-játékkal, ám Sógi telefonált, hogy maradt jegyük a dínókiállításra, egyikünk elmehet a gyerekekkel. Bélának sem kellett több, azonnal bepakolta a csajokat és mentek dínókat nézni. Nagyon tetszett a lányoknak. Én addig megfőztem az ebédet békében, nyugodtan, majd a teraszon ettünk:)

Boga nem cicózott, kézzel gyűrte befelé a salátát:))).

Mutatok egy mai pocakot, 29+5 napos vagyok. Minden rendben, holnap vérvételre megyek, ez lesz az utolsó:). Rengeteget mocorog a kicsi, aki sztem Abigél, Béla szerint pedig Enikő. Majdcsak megegyezünk, bár jelenleg nem úgy áll a helyzet, hogy bárki kompromisszumot akarna kötni, én biztosan nem:))). Sikerült néhány napja alaposan megfáznom, valószínű éjjel nyitott ablaknál alváskor hűltem meg, most épp alig van hangom és tele vagyok szuttyal, inkább nem részletezem:((. Szóval a fejemet nem érdemes nézni azt hiszem.

Tegnap volt a 8. házassági évfordulónk. Sajnos financiális okok miatt az étterem és ajándék most elmaradt, ezt előre megbeszéltük, bár ezek nem is olyan fontosak. Egy nyugodt estét terveztünk csak kettesben, teraszon borozgatva…. Nos, miután szegény Béla hazarohant a strandröpiről bőrig ázva, a teraszról csak bepakolta gyorsan, amit kellett, majd fürdés, beájulás következett:)

Sebaj, mert mára szabadnapot vett ki, 2 hónapja erre a szent napra kapott időpontot a bőrgyógyászatra (minden rendben vele hálisten), így gondoltuk naívan, majd ezt a napot jól együtt töltjük:). Igaz, h bankba is kell menni és még 1-2 dolgot el kell intézni, de legalább kettesben leszünk, ez is valami… Naívak vagyunk:D. Boginak tegnapelőttre, Virágnak mára gyulladt be a szeme. Van vmi szembaci a csoportban, még az egyik óvonéni is elkapta. Bogi ma már mehetett, ez is 1 napos betegség nálunk. Virágot meg szépen vittük magunkkal.

Azért Mama jóvoltából sikerült kettesben ebédelnünk nosztalgikusan a Szote menzán, ahol anno, amikor Virág a NICen volt, nagyon sokat ettünk, hát most is sokat ettünk:))).

No de, arra jutottunk, hogy az év 364 napján is imádjuk egymást, nem is számít, hogyan telik az évfordulónk:)

De a legeslegfontosabb, hogy hétfőn éjjel megszületett Barbiék (Béla testvére) babája, Emma:). Ma meg is vizslattuk gyorsan őket, eszméletlen szép picilány, 3840gramm és 53cm, nagy fekete haja van. Szerencsére Barbi is jól van, jól is néz ki, boldog anyuka:).

A 7végén Szeged napok rendezvény volt a városban, nem tudom, miért ezt a poszt címet adtam, mert ugyan kisétáltunk a hídi vásárba, de ennél jobban nem izgatott fel minket ez a program.

Ami ennél sokkal fontosabb, pénteken sikerült hosszan beszélnem a lányok ovónénijével, Zsuzsival és sok kérdésemre választ kaptam, aminek nagyon örülünk. A legfontosabb talán, hogy mindkét csajnak sikerült teljesen beilleszkednie, mindketten játszanak a többiekkel, keresik mások társaságát, ennek nagyon örülök, bár ezt magam is láttam. Bogi a legkisebb, ami nem feltétlen előny számára, bár ő csípi ezt a szerepkört. Ő ugyanis a baba:). Vele a lányok inkább babáznak, Zsuzsi szerint ő egy erős személyiség, határozott, ebben a csoportban nem tudna igazán érvényesülni, jobb lesz neki a korosztályában. Messzemenőkig 1et értek vele, sok szempontból jobb lesz újra járni a minit. Virág szempontjából azért, mert Virág meg pátyolgatja a hugit, gyakran öltözteti pl:), Zsuzsi szerint Virágnak elég csak magával foglalkozni, kár lenne, ha folyton Bogi pátyolgatására koncentrálna. Ez is igaz. Abban is egyet értettünk, hogy nyilván lesznek a váltásnak nehéz pillanatai, Boginak kvázi újra be kell szoknia szeptembertől:((, de most ez van. Beszéltünk VIrágról, a manuális képességei megfelelnek a korának, korához mérten rajzol fej-láb embert, azaz test nélküli embereket, de majd ráfekszünk nyárunk a rajzolásra is. Ami nagyon meglepő volt számunkra, hogy Zsuzsi kiemelte, hogy a tornában a lány bizony ügyetlen. Nagyon teli talpon jár, elég szélesen, és a tornán vhogy nem tud követni, vagy nem jól követ. Megbeszéltük, h majd itthon fogunk gyakorolni, törpejárás, oriásjárás, sarkon, lábujjhegyen járás, ilyesmi. No, hát ezek kivétel nélkül mentek Virágnak első szóra. Most megint elbizonytalanodtam, h vajon elég objektív vagyok e vele kapcsolatban?? Vagy egyszerűen ott vmiért nem megy neki, de csak mert sokan vannak és nem figyel eléggé. ??? Mindenesetre nyárra keresünk vmi foglalkozást, jó lenne pl úszni.

Az én péntekem ügyintézéssel telt, magyar bürökrácia, magyar egészségügy útvesztőiben jártam, ezúttal sem szerettem meg a dolgot. Jó hír, hogy a belgyógyászaton is minden rendben volt velem. A MÁKnál nem jártam sikerrel, hiába készültünk itthon és töltöttünk le (szerintünk) minden szükséges nyomtatványt, tulajdonképpen összesen 3 nekifutásra sikerült elintézni 2nap alatt, amit szerettem volna. Jóindulat, segítőkészség továbbra is nulla. Kezdem megszokni? A nap vicce volt, ahogyan kizuhantam a belváros közepén álló SZTK épületből. Konkrétan kigurult a kismama, a 2 miniatúr lépcsőfokról sikerült leesnem, mert beakadt a felsőbe a cipőm sarka:D. Úgy terültem ki lendületből, mint a nagyalföld. A 2 térdemre estem, majd a tenyerem csattant, aztán a fejemen átbucskázott a táskám, landolt a szemüvegem. Tottttál röhejes jelenet, ami max attól nem volt vicces, h terhes vagyok. De mivel a hasamnak semmi baja nem volt, én bizony kínomban röhögtem, mint a fakutya. A járókelők zavartan elkapták a fejüket, hála nekik, nem lett volna jó cikis összenézésekkel tetézni a kínomat:D. Anyu boltja 1perc onnan, beszaladtam vihogva, de anyu majdnem elsírta magát, ahogy elmeséltem. Pedig tényleg semmi bajom nem lett hálisten.

Szombaton hol esett, hol nem, így délelőtt itthon maradtunk. Síma orly csirkét sütöttünk petrezselymes újkrumplival. Du 4-re, amikor második felvonásban esett neki kis éhező családunk, mind elfogyott:D. Délután kimentünk a hídi vásárba, mert épp úgy tűnt, h feloszlottak a felhők. Nem akartunk költeni semmire, csak szétnézni. No de a gyerekeket a körhinta mellől elrángatni_nem lehet. 1 menet/2 gyerek 800 ft. Ugrálóvár 600ft. És megbeszéltük, h csak 1szer és választani kell. Naná, h  mentek volna még:(

Nagyon élvezték:)

Aztán vettünk jégkrémet, hogy kapjunk arcfestést:) (neveljük ki a jövő fogyasztói társadalmát!). BOginak ez volt az első alkalom, nagyon akarta, de végig kicsit bizonytalan volt a lánnyal, aki festette:). De az eredménynek nagyon örült, azóta is egyfolytában: ” a pillangómat akarooooom” . Virág pedig már “rutinosan” :))

Apa vajon meddig akarja még cipelni a lányait, ha azok ezt kérik tőle?? 🙂

Indulás előtt volt némi fennakadás, mert Virágnak ezt a barna gatyót készítettem ki. Egyszerűen nem akarta felvenni, mert hogy ez kérem, fiús nadrág. Sikerült meggyőznöm, h rózsaszín felsővel nagyon is csinos. Hűű, itt tartunk….

Vasárnap délelőtt egy ingyenes gyereknapi programra mentünk el a Squash club-Délmagyar szervezésében, nagyon jól sikerült. Szuper klassz udvara van a clubnak, gyerekparadicsom. Itt is volt arcfestés, némileg színvonalasabb, mint a szombati algidás:

Aztán türelmesen vártuk Grillus bácsit:). Nagyon jót zenélt nekünk ismét, mint mindig. Kívánságokat is teljesített, Virág kérte a Maszkabálból az orvost, el is énekelte Vilmos, jót mulattunk, csak nagyon-nagyon odatűzött a nap.

Koncert után tesóékhoz mentünk ebédelni, ahol is a Mama főzött nekünk sok finomságot:). Ebéd után gyorsan hazaindultunk, mert már elég késő volt így is az altatáshoz, Bogi így persze bealudt az autóban. Itthon frankón felébredt, innentől reménytelen volt, h pihenjünk kicsit… Kimentünk és kertészkedtünk egész délután. Vetettünk virágokat, apa nyírt füvet, én szegénynyírót játszottam egy ollóval:D (nincs szegélynyírónk, így a kerítés alatt és más kritikus helyeken egy ollóval vágtam le a felesleget), szép lett a kert:). SZépen nőnek a virágaim, olyan jó ezt látni…

Ha kinézünk a nappaliból, vagy kilépünk a teraszra, balra az erdőt látjuk, szembe pedig ezt a csodás pipacsmezőt látjuk. A madárcsiripelést, hangos békakuruttyolást, tücsökciripelést tessék hozzáképzelni. Imádunk itt lakni…