Kiss családunk blogja

Mégsem kell a héten Pestre mennem oktatásra, ami nagyszerű, mert ahogy közeledett az idő, lett egyre inkább feszítő, h mi lesz a gyerekekkel… nem is az elláttásuk, logisztika miatt aggódtam, mert Béla azért ebben nagyon jó, megoldotta volna, maximum megkértem volna az óvónéniket, h reggelente egy frizkót intézzen nekik, hanem az, hogy kicsibibi pl valszeg hiányolt volna 1-2 nap után… De ez 5 nap lett volna. Ami nagyon sok anya nélkül… Nekem is nélkülük, de én megértettem, muszáj, rendben, a nagyok is megértették volna, okosak és belátók, de a kicsim? TŐle nem elvárható.

De megússzuk hálisten, persze így másként kell elsajátítanom azt a sok dolgot, amit tudnom kell, így sem lesz eccerű. De legalább itthon leszek:)

Igen kellemesen és eseménydúsan telik, a szokásos, mondhatni, szombat délután vendégségbe mentünk, már a nejlonharisnya és kis szoknya is a csajokon volt, mindenkinek fonott frizkója volt, amikor is jött a telefon, a kisfiú, akihez mentünk volna, belázasodott. A társasággal utána amúgy is felnőtt programra készültünk, így a lányokat idő előtt elvittük anyuékhoz, akik ragaszkodtak hozzá, h a csajok náluk aludjanak, mi meg ezt nem bántuk:), nem ellenkeztünk, szóval kivittük őket Tápéra, mi pedig mentünk H-ékhoz, ahol is pizzáztunk, no meg megnéztük a Villányos képeket. Jól mulattunk, jó későn indultunk tovább, biliárdoztunk hajnal kettőig, remekül szórakoztunk:))).

Még délelőtt vásárolgattam, a Generali-nál dress code van, nincs farmer, mindenképpen csinosban kell nyomulni, így sahhhajnos ruházkodnom kell, hát borzasztó ez, vennem kell cipőt, táskát, szoknyát, nadrágot, sosem érek a végére, mert mindenhez kell még valami, hogy teljes legyen a kollekció… De hát, ha muszáj, akkor muszáj, nagy duzzogva megyek és járom az üzleteket, h öltözködjek. Nem is olyan egyszerű amúgy. Jó, megértem, sajnálni azért télleg nem kell 😀

Délben elmentem az aprónépért, még előtte feltettem a húslevest, meg betettem egy Nagymamám nevelte isteni csireket a sütőbe, várja jobb sorát (=hogy megegyük), de ebből már vacsora lesz, senki sem éhes… Mi bezúztunk Bélával egy nagy tányér húslevest, elég is volt.

Abigél alszik, Boglárka kint nyomul a többiekkel, éppen görkorizik, Virág pedig ül az asztalnál és betűket és számokat rajzolgat. Emlékezetből. Lerajzolja, majd megkérdezi, melyik ez a betű. Édes. Úgy néz ki itt az asztalnál, mint egy iskolás. Jézus, mikor nőtt meg így ez a lány??

A nap további részében talán sétálunk egyet, vagy símán bent punnyadunk a meleg lakásban, kint sötét és hideg, bent meleg és lápmafény, anya vasal, apa körmöket vág, hajmosás ÉS tetűírtás * , szokásos vasárnap esti program:)).

A munka amúgy nagyon jó, végre van gépem, rácsatlakoztam a hálózatra, kezdem átlátni a feladataimat, megismerkedtem a csapattal, irtó jó fejek, nagyon jól érzem magam. Néha, feladataim kellős közepén belegondolok, h jéé, én dolgozom, felnőtt élet, tényleg, és ekkor nevetek magamban legbelül, majd’ 30 évesen ez elég normális, nekem mégis annyira kiesett, h tényleg boldog vagyok tőle:))). Remélem így is marad:)

Van egy Mesealbum című lemezünk, amely évekkel ezelőtt került kiadásra, előadók mondanak rajta klasszikus meséket. Gálvölgyi, Hernádi, Alföldi, Ákos, Rudolf Péter, Dingdongbandi, stb… szeretjük, vannak rajta mesék és gyerekdalok, aranyos, helyes mind.

1-et kivéve, nem és nem értem hogy fért rá ez az amúgy gyönyörű, ám semmiképp sem gyerekeknek való mese erre az albumra. Andersen sem jókedvében szerezhette és felteszem, ő sem gyerekeknek szánta.

Alföldi csodásan adja elő, szebb nem is lehetne, tényleg fantasztikus, ám annyira tud hatással lenni rám, hogy mai napig, ha nem sikerül időben átlapoznom, akkor végighallgatom és képes vagyok elsírni magam. Igyekszem is mindig átlapozni, de már vagy 1 éve nem hallottam, későn kapcsoltam, hát végighallgattam.

Aki nem ismerné, kivonatosan a történet a következő: hontalan, árva kislány, aki karácsonykor gyufát árul, de nem tudja eladni, ezért éjjel az utcán kell aludnia, a meggyújtott gyufák fényében tündöklik, kvázi hallucinál, hiszen fázik, egészen addig jönnek a szebbnél szebb képek és emlékek a kis fejében, míg halálra nem fagy…

Még leírni is nehéz.

Hogy miért tud rám ilyen hatással lenni, fogalmam sincs, illetve dehogynem, az ember szíve mindenképpen összeszorul, ha sorsára hagyott gyereket lát kiszolgáltatva, főleg miután saját gyerekei vannak.

Hát erről ennyit.

A Mi Gabink, aki ugye folyton alkot és alkot, és a magamfajta ügyetlen csak rácsodálkozik folyton folyvást, hogy hogy lehet valaki ennyire kreatív és kitartó, szóval a mi Gabink blogírásba fogott, lessétek meg, sztem nagyon szórakoztató, lelkesítő, mégmá’majdnem varrószakkörözni támadt a kedvem… (de már elmúlt) 😀

http://www.inecsg.blogspot.com/

A webshopja itt található, a cuccok megvásárolhatók, de rendelhető is tőle bármi és minden:

http://www.meska.hu/Shop/index/1223