Kiss családunk blogja

Minden a legnagyobb rendben velünk:). Csak épp nem jut idő posztolgatni, dolgozó nő vagyok, vagy mi, olyasmi:)).

Kezdem az elején. A lányok oviznak, élvezik, mennek örömmel, nyugodt a szívem:). Abigél egyetlen könnycsepp nélkül szokott be a bölcsődébe:))))). Ha nem velünk történik, el sem hiszem…

Annyira igaz az, h a nagyokat egyszerűen ÉN nem tudtam elengedni, ezért még hónapokig sírtak az oviban (nem bölcsiben!!), míg a kicsit már símán el tudtam engedni, tudtam, jó helyen lesz, jól fogja magát érezni és SOKKAL jobb neki ott, mint velem kettesben itthon. Ez nekünk már nem lett volna pálya.

Irtó büszke vagyok rá:). Na jó, sokat nincs még ott, 9kor viszem, és 3 után megyek is érte. Majd folyamatosan nyújtjuk ki a határokat. De szeretném, ha a későbbiekben sem sírna, olyan megnyugtató ez így:)).

Én pedig itthon írogatok, az anyuci.hu -n lehet majd találni cikkeket tőlem:). Sok munka van vele, egyelőre gyakornok vagyok, de szeretnék mihamarabb továbblépni. Beiratkoztam könyvtárba és a témában szakkönyveket kölcsönzök, és itthon tanulok. Újságírást. Sajnos már nem érzek sem kedves, sem erőt, sem ambíciót, h tanuljak 5 évet felsőoktatásban, így ez már kimarad az életemből… Lusta vagyok hülyeségeket tanulni. Ami érdekel, ahhoz volna is kedvem, de a vizsgákhoz és a hülyeségekhez nincs:)

Persze mindig van elintéznivaló, vásárolnivaló, no meg szeretnék itthon etaponként mindenhol rendet tenni, jön a gyerekruháknál az évszakváltás, GRRRRRRRR, haladgatok is a dolgokkal, és ez jó:). Mondjuk szusszanásnyi időm nincs másra, de majd sorban szépen minden meglesz, remélem:)

Valamelyik nap vicces dolog történt:). Evéshez készülődtünk, megterítettem, idetoltam Bibi etetőszékét az asztalhoz, majd szórakozottan felkaptam Virágot, és magasra emeltem, majd próbáltam a lábait beilleszteni az etetőszék megfelelő lyukaiba, de ő csak kalimpált, nem hagyta, én meg majd megszakadtam, szokatlanul nehéz volt és magasra kellett emelni, míg rájöttem egyszercsak, hogy rossz gyereket fogok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Virág azóta is, ha eszünkbe jut, földön fekve röhög ezen, gurgulázva, édespofa:))))

Még mindig szokása cifra dolgokat mondani, közölni velünk. Főképp alvás helyett, kimászkálva mond olyat, h képtelenek legyünk rá haragudni:))). Pl kijön és közli velem, hogy a hormonok is sejtek, és a hátukon úsznak, (közben mutatja a kis kezeivel, hogyan) , és beszél róluk, nem emlékszem pontosan már, mit is mondott, de tök jól mondja mindig:))).

Kijön 10 perc múlva, és közli, hogy a kromoszóma ígymegúgy, hosszan beszél erről is.

Újabb 10 perc múlva símán közli, hogy naponta 2milliárd új vörösvértest képződik a vérünkben. Erről is mesél hosszasan, mindig mutogat mellé és sokatmondóan komoly képet vág mindehhez.

Egészen addig komoly, míg be nem zavarjuk, mert akkor röhög, és mondja, “jóóóóóóóóóóóóóóóóól van, megyek” -lemondóan :)))

Abigél pedig azt gondolom,h nagyon jól beszél korához képest, rendkívül kifejező, értelmes, ragad rá nyilván:))).

Ilyet mond pl nekem bölcsiből kijövet: “Képzeld el, Anya, a bőcsibe hamiztam, és csicsiztam is vauval, stb…”

És gyakran kezd így mondatot: “Szejintem”

Ha a nagyokkal játszik, mond ilyet: “Mondjuk Bijág, h játékból én vauvau vadok”

És tényleg símán szerepjátszik a nagyokkal:)

A kicsi határozottan Bogisodik tovább, ő is színésznők gyöngye, van kitől tanulni, van hová fejlődni, Boglárka mutatja az utat. Bár, itt kell megjegyezzem, Bogi sokat változott, jó irányban, persze látjuk, h sosem lesz ő az az elmélyülős tipus, anyja fajta, pörög és szenved, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy kigondolta, de az élet ilyen:D.

De nem Berci. Maximum Berti, ha már becézni kell, de leginkább nem kell.

Hétvégén volt a minden évben megrendezésre kerülő Hallé fesztivál. Minket nem hozna ki ez a program úgyamúgy a sodrunkból, én nem is értem, számomra nincs fílingje a műanyag tányérból műanyag kanállal, sörpadon tömegben halléevésnek, márcsak azért sem, mert különösebben nem szeretem a hallevet (ironkodvapironkodva vallom be). Akkor inkább étterem, ahol kiszolgálnak, ahol hátra lehet dőlni a széken, és feltehetőleg nem hánynak a nyakamba.

De nem is a rakparton húztuk a tömegben magunk után a gyerekeket, elrángatva őket a tizedik 500ft/fő/3 perc gyerekjátékoktól, hanem a Rakparton, Béla céges buliján. Ami azért egész más:). Mindig nagyon várjuk, mindig nagyon jól sikerül, mindig finom a kaja, jó a társaság, jó a program, mi kell még?

2klassz zárt sátrat vertek fel reggel, mellette főtt a szegedi, a dunai hallé, a harcsapaprikás, az indiai leves (nemtom a nevét, de haltalan volt), a csirkebecsinált… Én vittem egy tepsi meleg tökös mákos rétest, padlizsánkrémet, és ezeken kívül még rengeteg süti és finomság volt a megterített asztalokon.Mindenki kapott karszalagot, majd egy karszalaggal ellátott tányért, vagy csuprot, vagy nemtommit, jó nagy tálkát, amiből egész nap evett. Agyagedény:). Egyrészt gyönyörű, guszta, imádtuk. Haza is lehetett hozni, kedvenccé avanzsálódott itthon azonnyomban.

A hideg miatt a gyerekeket nem vittük ki délelőtt, anyuékhoz mentek Tápéra, ezt rosszul tettük, mert egyrészt szépen kisütött a nap, másrészt a többi gyerek épp akkor volt kint. Sebaj, mert a délutáni hajótúrára viszont eljöttek, sőt, anyuék is elkísértek minket. 4-6ig hajóztunk, amit Abigél úgy nyitott, h a hosszas indulásra várakozás miatt bepörgött, és míg bennünket vártak már többször földhöz csapkodta magát, majd mikor megérkeztünk sikerült úgy behasalnia a hajóbejáratnál, h a szívbaj ránkjött… A nem kedves (=bunkó) hajókapitány ránk mordult, de úgy, hogyha nem volnék ilyen aranyos, símán beverek neki egyet, Béla szerint még a térdembe is húznám a fejét :DDD (ez nálunk ilyen belső kommunikációs poén, mert mindenki elképzelheti, amint Angi, aki 157cm valakinek a térdébe húzza  a fejét :D)

Anyu is kiakadt az emberre, Béla is, volt még hajóról leszálláskor is 1-2 beszólása, nem volt gyerekbarát a bácsi, na, vanilyen. A hajóút borkóstolóval múlott, a többségnek, nekünk gyerekekre vigyázással:)). A cégben íródott egy nagyon klassz kis céges halinduló, egy rap szám, azt is közösen elrap-elte a csapat, jópofa volt:)

A hajóút után visszamentünk a Partfürdőre, anyuék és a gyerekek is velünk tartottak, megvacsorázott a csapat, mentek egy körhintát, egy dodgemet, majd hazamentek anyuékkal. Otthon azért pótvacsoráztak a bizti kedvéért :)). Nekünk innentől lazulás következett, ittam pár korty bort, igazán nem esett jól, ezért abba is hagytam. Beszélgettünk, ültünk a tábortűz mellett, elpakolásztunk, majd később átköltöztünk a Casablancába, ahová kapott mindenki egy boonfüzetet, amit leihatott az est során. Én csak 1 belső pulcsit rendeltem, mert fáztam (pálinkát), Béla még azt sem,  A 2 héttel ezelőtti hétvége mély nyomai még élénkek, hihi=nem bír alkoholt látni) , de nem segített rajta a pálesz, továbbra is fáztam, mi több, megfáztam, mert krahácsolok, rekedt vagyok, lúzer vagyok, az első hidegtől én mindig megfázom…

Szóval a SzoteJate nélkülünk mulatott, nem csatlakoztunk a csapathoz, papírkutya módon hazajöttünk meleg fürdőt venni, és mivel nagyon éhesek voltunk, még ettünk is:D.

Na de ki az a Bertalan, ugye? 🙂

A hal, akit mi nyertünk el a tombolán:). A fődíjat, egy pici kis gömbakváriummal, Bertalannak neveztem el, ebben már nincs demokrácia, minden fiunk Bertalan lett volna, és nem is érdekel, h ez a hal hím vagy nem hím, ő Bertalan és punktum. Majd legfeljebb kicsit identitászavaros lesz, hosszú életet nem jósolnánk neki, majdcsak kibírja valahogy. Rövid, ám élménydús élete lesz, “LÁNYOK NE KOCOGTASSÁTOK AZ AKVÁRIUMOT, MEGŐRÜL A HAL!!! ” 😀

Ezen eseményen tudunk összetalálkozni Iricc-el és családjával, akivel tavaly meglepve tapasztaltuk, h jéé, te itt, kicsi a világ, indexről ismerjük egymást vagy 6 éve, vicces:). Legkisebb Milos fiukat csodálhattuk, mint álombaba, (kicsinek az enyémek is azok voltak, de elmúlt, hehe) , hatalmas szemű, dundi kiskrapek, nagyon édes pofa volt:)

Édes kicsipici lány, megy a bölcsibe. Ezen a héten és a jövőhéten szokunk be. Édesdrága… Ma először hagytam ott 1 órára, fél óra után keresett, sírt is a drágám, majd mikor megérkeztem, amint meglátott, jött felém és ráborult a vállamra zokogni. Na, ott én is majdnem bőgtem. Ennyit a vagányságról, hogy milyen lazán elengedem én a kicsit… Úgy látszik, mégsem annyira könnyen:)

No, nincs para, minden úgy történik, ahogy történnie kell:).

Közben pedig indulgat az én itthoni életem is, körvonalazódik, mi is lesz velem, egyelőre nincs publikus része a terveim, amint lesz, megírom.

A nagyok símán vették az ovikezdést, ohh, pardon, ezt ők kikérik maguknak, már csak nagycsoportosoknak lehet őket nevezni:))). UUgyanis mindketten az iskola épületben lévő ovirészlegbe járnak, ahol a nagyobb csoportok helye van. Roppant büszkék magukra, élvezik is, Virágnak bejön az új csoport:).

Béla egy időben elkezdett írni egy blogot, amely sztem nagyon szórakoztató, főleg munkahelyi gondjait öntötte bele ebbe még anno. Sajnos hanyagolja és sehol sem publikálta, csak én olvastam eddig. Ám sztem szenzációs, így mindig rágtam a fülét, hadd tegyem közkinccsé. Remélem fogja gondozni a jövőben, irtó szórakoztató ugyanis.

Lessétek meg!

http://csezdmeg.blog.hu/