Kiss családunk blogja

Apához jött egy ügyfél tárgyalni, a teraszon ültek le, ott talán nyugisabb. Én addig vacsoráztattam, fürdettem, hajmosást, koszmótalanítást is terveztem. A nagyok még ettek, a kicsi már a kádban, uuuuutál hajat mosni,kb úgy menekül előlünk ilyenkor, mintha megnyúzni készülnénk, képes teljesen kétségbe esni, de hát néha muszáj:). Ordította kádban, én meg kapirgáltam a koszmóit közben, majd szólongatom a nagyokat, h jöjjenek már.. kinézek rájuk, látom, Virág vmit törölget a padlóról egy piros konyharuhával.

Gondoltam, leesett a barack és szétnyomódott, vagy ilyesmi… Kérdezem, mi történt itt (nem épp türelmesen), mire kezdi magyarázni, h “Anya, nagyon nevettem, mert a Bogi …. (vmit vicceskedtek nyilván), és pukiztam egy nagyot és… és igen, yes, jött sógorostul, ahogy azt a falun mondják.

Kicsi üvölt a kádban, Béla az ügyféllel a teraszon, remélem nem zavaró a ténykedésünk, halkan ordítottam, (lehet), és már meg is bántam, mert nyilván nem tehet róla, bár inkább azon akadtam ki, h miéééért akarja feltörölni, miéééééért nem szólt?, no mind1, elrendeztem mindent, folytattuk a gyerekkínzó hajmosást, mire mindenki fogat mosott és pizsiben volt, Apa is végzett:)

Kéretik újabb adag drukkot idekoncentrálni nekem, holnap interjúra megyek! 🙂

A tökéletes nap. Ilyen volt a mai. Sok-sok ilyen napot kívánok magunknak. Mondjam úgy, ameddig a karomat fel tudom emelni és ütni tudom a labdát, röplabdázni fogok:)

Elindultunk egy amatőr strandröplabda kupán, Bélával párban, nyűgösen indult, nyűgösen szerveződött, de nagyon tudtam, h ott a helyünk, mert tétje nincs számunkra, nem vagyunk dobogóesélyesek (szinte sosem játszunk együtt), de játszunk pár meccset, bíróval (dekomoly), és az jó buli lesz.

{ Amit nem csak én vettem észre, sokkal jobban játszom bárki mással 1 csapatban, mint Bélával. Béla jelenléte frusztrál vhogy, lenyom, nem is értem, ő az ügyes (mert ő tényleg nagyon nagyon ügyes), maximum a keze alá dolgozhatok, de nem érzem, h bármi esélyem lenne mellette, hülyedologez. )  }

Anyuék ma dolgoztak délelőtt, így nem tudta vállalni a csajokat, itt jött a képbe a jó öreg Mesi,aki azonnal vállalta őket. Mondta, ha gond lesz, szól anyának a szomszédban, és jön anya segíteni. Tudtam én, h Mesi megoldja, ügyes csaj, a gyerekeinek arany élete lesz, határozott, kedves, aranyos, ügyes, soha jobb bébiszittert!! Persze előkészültem mindennel, megfőztem, rendet tettem, stb…, símán szót fogadnak neki, hallgatnak rá, mindeközben pedig imádják a lányok. Mesi megoldotta a napot, ahogy azt előre megbeszéltük, adott ebédet, délután uzsonnát, Abigél elaludt, játszottak, meséztek, minden volt, anyuék pedig 4kor jöttek a csapatért, és tesómékkal együtt bementek a városba bulizni, volt ott ugye pöttyös rudis hajó, hajósinasképzéssel, túró rudi osztogatással, 2szer ettek fagyit, majd az estére a koronát a börger king vacsora tette be, lennék a szüleim unokája, azt hiszem:)). Fél 8kor futottak be, utánunk alig néhány perccel, feldobva, boldogan, meséltek-meséltek, dőlt belőlük a szöveg, vkitől “megtanultak” hipnotizálni, így most azt játszák, h Virág beszél (kövesd az ujjam, és aludj el, aluuuudj, piheeeeeeenj, mintha álmodnáááááál” stb, közben Bogi a szemével átélten követi Virág apró kis mutatóujját, beszartunk a röhögéstől:))).

Volt kalandos része is a városi túrának, mivel Virág előreszaladt a séta alkalmával és egyszercsak eltűnt. Leizzadt a csapat arra a 3 percre, míg nem volt meg, de okos kiscsibe felállt a nagyáruház előtti lépcsőre, átkarolta a korlátot és onnan nézte (fentről-okos), h merre vannak Mamáék. Meglett, volt fejmosás, itthon is volt fejmosás, “Nem minden ember jó ember, nem dönthetjük el, ki a jó és ki a rossz, mindig egymás mellett, kézenfogva, nem rohangál, sétál, stb.”) .

A kis csipogóknak annyira tudtam örülni, ahogy már régen, mondom én, h arra lenne szükség, h hiányozzanak, de ha folyton velem vannak, úgy nehéz, sőt. De most igazán nagyon élveztem a velük létet, az egész estét, ahogy meséltek, csacsogtak, percekig olyan érzésem volt, h el sem  hiszem, h ezt a 3 csodát én hoztam a világra, aznemlehet…

De kezdjem az elején: reggel 8-ra mentem fodrászhoz, új helyre, mert újat akartam, mást, de nem jött össze ANNYIRA, folyton lebeszélnek a fodrászok a nagyon rövidről, nem is értem, miért hagyom magam, olyan meggyőzőek, no mind1, a hajam szinte ugyanolyan, de jóez, viszont olyan helyre mentem, h ihajjcsuhajj, élni tudni kell, recepció (!), majd kanapén foglaljhelyetkérlek, majd a mosóban fejmasszázs, lábfelemelős szék, h addig is lazulj, majd egy tanonc hű fegyverhordozó eligazgatja rajtad a leplet, h tökéletesen álljon, és a májsztrónak adogatja az eszközöket végig, közben megkérdezi, kérek e KV-t, vizet, bubisat, vagy mentest, öö. Bírnám én ezt:)).

ROhantam haza, mert persze már kicsúsztam az időből, és még szendvicset akartam gyártani, á, még zsömlét is elfelejtettem venni, bepakoltuk a sok vizet és üdítőt, amit behűtöttem, betettük a 2 nyugágyat, merazfontos, jó, na, röplabdát elfelejtettünk vinni, midnen nem juthat az ember eszébe, nyugágy fontos, röpiversenyre, labda úgy is van ott sok;), hiszen visz mindenki:D

A piákat símán kinthagytuk a kocsiban, szinte forráspontig melegedtek estig, sebaj, vettünk aranyárban a büfében, hiszen lusták voltunk kimenni az autóba a felmelegedett vízért (sportemberek ugye). Kajaszintű elkurvulás abszolválva, volt hotdog és sült krumpli, és holnap sem lesz böjt, ilyen is kell. Végülis átmozogtam az egész napot, talán ennyi belefér.

{Viszont absztinenciát fogadtam, legközelebb november 27-én iszom alkoholt, 30.szülinap, annál hamarabb nem. Sikerült 2 hete egy pénteki napon túlzásba esni:) }

No, ott tartottam, h nagynehezen kiértünk, becsekkoltunk, sorsolás következett, 18 csapat, 4 csoport,  a csoportok körmérkőztek, majd délután következett a döntő, ahol már egyenes ági kieséses ment. Viccesen a saját csoportunkba épp azokkal kerültünk össze, akikkel én heti 2szer játszom, házibajnokság, gondoltuk, meg volt még 1 fiúpár, de nem voltak túl  ügyesek, így azzal nem volt gond. A D. testvérpár mindenkit levert (nagyon ügyesek, vegyes páros), sajnos még minket is, rajtuk kívül viszont hoztuk a meccseket. Mivel a csoportmásodikak is továbbjátszottak, döntősök lettünk, ahol is sikerült azzal a csapattal összekerülni, akik az egész tornát nyerték, magasan, nem volt csapat, aki kijött volna a 8ból ellenük (15-ig játszottuk a szetteket).

Megfogalmazódott hát a cél, ki kell jönni az 5ből. Azaz, míg ők csinálnak ellenünk 15pontot, mi csinálunk 5-öt. Tudni kell, hogy a 2 srác igazolt válogatott játékos teremben, sajnos ezt a szervezők nem kifogásolták, így magasan megnyerték a tornát. Félelmetesen szépen és pontosan játszottak, öröm volt még nézni is.

Felálltunk hát, első szerva az enyém volt, átütöttem, és bakker, nem tudták fogadni. Jó-jó, persze, fel sem szívták magukat ellenünk, hát látták, h zsebben a meccs, de ez igazi sikerélmény volt akkor is. 6 pontot csináltunk, irtó büszkék voltunk magunkra:))

5óra után megszülettek a dobogós helyek is, gyönyörű játékokat láttunk, és amit bármikor szívesen nézek, mikor egy lány igazán szépen és erősen üt, arra igazán tudok lelkesedni, mert ok, hát a fiúk ütnek, mert erősek és magasak, de a lányok ugye nem, és látom, hová kell és lehet fejlődni, húz magával a dolog.

Majd játszottunk 7óráig még, baráti meccset a szokásos csapattal, rengeteget nevettünk, igazán felszabadító volt az egész, komplett feszültségoldó lelki welness (eztdeszépenmondtam) , nagyon ránk fért:). Símán tudnám ezt főállásban csinálni, az az igazság:))

Hogy mit nem csináltam egész nap? Nem ültem a nyugágyban:)). De fontos volt kivinni,  merugye a lehetőség, h beleülhetnék , ha akarnék:)). Viszont nagyon vicces még az is, hogy símán nem kentem be magam naptejjel (hogylehetekekkoraidiótaamúgy??), viszont a bírósráchoz meg símán odamentem (szegény, fent ült egész nap a napon ugye) , hogy már le van égve, és ugye keni magát óránként vastagon magas faktorossal, és ne haragudjon, de kibújik belőlem az anya. Rá fél órára, “Angi, te nagyon le vagy égve” ehh. 😀 (volt már ilyen máskor is amúgy)

Szenzációs volt. Az egész nap. Jövő hét vasárnap 4 labda kupa. Azseleszrossz:). Ott 4 fős csapatokkal indulunk 4 számban, röplabda, pinpong, tollaslabda, kosárradobás. Tavaly jók voltunk,  idén mégjobbak leszünk:)

http://www.youtube.com/watch?v=89Zu2-NIsqc

Az imént megérkezett a számlánkra az utolsó GYED-em. Illik ennek örülni? Mikor nyilván ezentúl sokkal kisebb összeget fogok kapni (azt is intézni kéne, grr) , számomra ennek jelzés értéke van, egy fejezet lezárult vele az életemben, vége a kisgyerekes itthonlétnek, melynek minden legtöbb percét élveztem, szerettem, imádtam, remek lehetőség, h olyan időben voltam itthon, mikor még 2+1 év (bár a továbbiakban sem preferálom ezt, sok okból) és sztem alapvetően és többnyire jól ment nekem, de vége, minden jó, ha van vége, vagy ez nem így szól? :))

Valamit biztosan fogok csinálni a bölcsikezdés után, és ez is jó, semmiképp nem maradok itthon Bélának háttérmunkásnak, megpróbáljuk így, reméljük működni fog:). Ha nem megy, még mindig “itthon maradhatok” távmunkázni. Marha nagy mákom van, h lehetőségem van választani, köszönet érte a családnak! (Anyu, Béla)

Még csak rébuszokban beszélek, hamarosan konkretizálom is:))

Holnap Bélával elindulunk egy amatőr strandröplabda bajnokságon, alig várom, kíváncsi vagyok, hogy szerepelünk, illúzióim nincsenek, nem vagyunk esélyesek az első 20ba kerülni, de a középmezőnyt jó lenne megpályázni!

Péntek este, röpi után nagy banzáj várt, a szomszédok buliztak, józsolti szomszéd hallevet főzött, tárcsán sütött halat, maradtam is persze. Ettem sült halat, közben dumáltunk, Tamás akkor már jó állapotban volt, nem kellett 2szer mondani, hogy hozza le a bazseváját, jött is vissza gitárostól azonnal.

Sorba vettük a legcikibb tábortűz dalokat, Republic, Edda, Kispál, Beatrice 8óra munkát már leszavaztuk, mégiscsak mindennek van alja, de aztán kiderült, hogy nem, mert a Börtön ablakában megvolt, és azért az tényleg az alja, lássuk be:)))). Isteni volt. Olyannyira sikerült ellazulni mindenkinek, h önfeledten mulattunk. Kellett, nagyon. PErsze mellé iszogattunk, megittunk négyen egy üveg martinit, upszi. Béla az első dal után bemenekült, nem bííííírta :DDD. Nem csodálom:)

Másik vicces, még a nyaraláson filoztam azon, hogy mi a francért adnak a szállodák gyerekkedvezményt? 🙂 Én felárat szednék értük:D. Igaz-igaz, h kis helyet foglalnak, de csak abszolút értelemben, merúgyamúgy hatalmas helyet foglalnak el, koszolnak össze, amortizálnak le. Keveset esznek? De sokfélét választanak, sokat szórnak le belőle, és azzal is, NAGYON koszolnak:). Hangosak is.

Ezek fényében, én ziher, h inkább felárat szednék :DDD

Nem meséltem még el, mikor egy röpi után berohantam a tescoba fél 10kor dinnyéért. Mivel nem volt 100as a kocsiban, a pénztárcámat lusta voltam előkeresni, gondoltam egy gyorsat, maaaajd a kis kosárba beteszem, úgyis csak 1-2 dolog kell mellé. háhóógyne. Amint beértem, akciós cuccok tömkelege fogadott (mily meglepő), amikből kellett is venni, sokat. Volt multipack WC papír is, 16db-os, hónom alá kaptam… Mire a dinnyéhez értem, már tele volt a kosár, gondoltam, símáááán ráteszem a tetejére a dinnyét és elegyensúlyozgatok vele, nem probléma. Még vettem másfél kg paradicsomot (szép ész olcó) , “elbírja ez elbírja” (by Gyalog galopp) . Mire a felvágottakhoz értem, már nem bírta el:))). Még azért bepaszíroztam 1-2 csg sonkát, felemeltem a kosarat, és pff, megbillent, kigurult a dinnye, a paradicsomok, és a kosár tartalmának fele a földön landolt… Szőke összeszedi gyorsan, szétnéz, ki látta, senki, jóvan, senkinek nem lett jobb az estéje tőlem, szuper. Hogy kellene ezt megoldani? Még kenyeret kell venni. Jól otthagytam a kosarat, és elmentem a kenyérért, úgysincs ember az áruházban…

A pékrésznél keresem a fogyikenyerem, nincs meg, szólok egy pakolós lánynak, van e vmi teljes kiőrlésű dolog, ő kicsit túlértékelte a kérdést és kihívta a péket. Aki részletesen elmagyarázta, h ők nem sütnek ilyesmit, csak csomagoltan van, és elvitt oda, ahol volt, és yes, fogyikenyér is ott volt, minek is megörültem, h épp ezt kerestem (átpakolták), mire pékfiú elereszt egy gyors bókot, “Minek neked fogyikenyér? “

Visszaszaladtam a kosárhoz, még felkaptam 6 zsömlét, jobban már nem fogja bonyolítani a helyzetet:))). Pedig de, vagyis nemtom. No, próba: kosár teteje elrendezget, dinnye belefészkel, csomag zsömle a csuklómra kötve, multipack a hónom alá, kosár megemel. Kiborul…….. dinnye gurul, paradicsomok gurulnak, zsömlék is, mert leszakadt a csuklómról, ahogy a kosár borult…

Döntenem kellett, vagy multipack marad, vagy 2szer kell fordulni, mp.esett áldozatul ofkorz, dinnyét a csípőmre kaptam, kosarat a kezembe, és eldöcögtem a pénztárig. Közben a csípőszoknyám folyamatosan mászott le rólam, de nem szúrhatott ki velem annyira, h még le is csúszik. Megkegyelmezett. 🙂