Kiss családunk blogja

Mivel nem tudok aludni, elmesélem a mai napunkat, ami igen remekre sikeredett. Kimentünk Röszkére Bogica csoportjával, hogy elbúcsúztassuk az évet, vagyis nem tudom miért, de az mind1 is. Lényeg, h buli legyen:)

Isteni marhapörköltet főztek az apukák, nem lehetett segíteni, sem hagymát pucolni, sem uborkát szelni, mindent ők csináltak. Sütihegyek voltak, kajafrontú elkurvulás abszolválva, kapkodtam mellé a garciniát, no meg este már nem ettem semmit, talán ezért nem tudok elaludni, hangosan korog a gyomrom…

A medencében hideg volt a víz, ezért előre megbeszéltük, hogy nem lesz fürdés, de aztán jöttek a gyerekek azzal az olcsó trükkel, amivel a farkas a mesében, “Csak a lábamat hagy dugjam bele” és ugye bevettük, naná, h fürdés lett a vége, Virág így is göthös, biztos használt neki, h szétfagyva jött ki a tényleg hideg vízből. De élvezték:)

A társaság jól összebarátkozott, Béla is haverkodott az apukákkal, itthon hagyta az antiszoc énjét, még ivott is, mondjuk én is, reggel toltam egy páleszt és egy kis rosét, jó is volt mindkettő. És megvilágosodtunk nyaralás ügyben, ha Apa még nem rendelte meg, holnap lesz a napja, kell nekünk mini DVD a gyerekeknek az autóba, háthogyaviharba ne kellene? Enélkül utazni? Még a végén a gyerek kénytelen lenne az uncsi tájat nézni, közben játszani vmi utijátékot… Mi bejártuk a szüleimmel és a Wartburggal fél Európát (na jó, amennyit lehetett anno) és egész jól elvoltunk enélkül. Na, mind1, tény, h a tengerig elmenni nagy segítség lehet egy ilyen kütyü.

Hazaérvén apa azonnal folytatta a munkáit (egész szombaton is dolgozott) , csajoknak kapcsoltam egy mesét, én kicsit gazoltam, majd Katival kitakarítottuk a medencét (GRRR algás volt nagyon és koszos is) , majd még meglocsoltam a kertet, végül 10 órakor elindultunk futni:). Annyira nagyon jól esett, többször váltottuk a futást iramos gyaloglásra. És most meg fél 2 és holnap piszok álmos leszek………………

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D

Kissé meghatódva elbúcsúztunk ma Virág óvó- és dajkanénijeitől. Ugye szeptembertől Virág 7 másik pajtásával együtt átmegy a Csibéktől a Nyuszikhoz, azaz innentől Nyuszicsoportos a nagylány, ami egy igazi nagycsoport (eddig vegyes csoportba járt )  és az iskola épületében van a termük. A célszerű az a dologban, hogy Bogi csoportja (macik:) ) is átmegy az iskola épületbe. Így nem kell majd külön hordani őket, 3 felé, csak 2:)

Na, az írhatnék oka, hogy ma úgy éreztem, ismét egy korszak végéhez értünk, elbúcsúztunk a kis oviépülettől, a fantasztikus óvónéniktől, akiktől csak könnyek között tudtam elköszönni, annyira megszerettem őket, TIlda néni, aki több volt, mint dajkanéni…

Elhoztam őket már délben, hadd örüljenek az uccsó napon, hazafelé mondtam nekik, hogy most hosszú nyár következik, VAKÁCIÓ lesz, lehet, h megyünk majd nyaralni is, akkor rögtön a Balaton és Bobó ugrott be nekik:)

Tartozom annyival, h megírom -hadd röhögjetek ti is- ELMENTEM futni. Ezerrel fúj a szél, DE nem esik, úgy gondoltam, félre a kifogásokkal (ahogy leírtam lett tiszta számomra, h csak kifogásokat gyűjtök) és nekilódultam, jól felöltöztem, mert éreztem, h hideg van. Ajvé, a gond csak, h az orrom nem tudja eléggé átmelegíteni a beáramló levegőt, így a hideg levegő mindenképp a torkomra tódul (az meg nagyon hamar megfázik) , szal nem a lábam fáradt el előbb, hanem a tüdőm, ami még mindig sípol:)))

Kb 1 km-t futottam, na jó, 1 háztömböt, majd jobbnak láttam forró zuhanyt venni, különös tekintettel a torkomra és mellkasomra, most köntösben, 2 takaró alatt melengetem fáradt magamat, és van bennem büszkeség, mert futottam végre, “ha beledöglöttem is” :DDD

Mondjuk komoly elégtétel a mai ebéd után, hogy tettem vmit ma is, ha már az ebédnél csúnyán elkurvultam (Hóbiárt GRR)