Kiss családunk blogja

2009 május 16.-án ismét kivillantotta fogát a Sensation-White Budapesten. Ahogyan tavaj is, Oszkár barátommal vágtunk neki full fehérben a pesti éjszakának. Nem kapkodtuk el a dolgot, már nyitva voltak a kapuk mire odaértünk. Kis tapi után átjutottunk a külső gyűrűn és poroszkálni kezdtünk az arénában. Gyűltek a népek, volt köztük 70 éves mama fehér boával a nyakában, tolókocsis srác, angyalszárnyas jelmezbe öltözött lányok és megannyi fura fehér alak. A felvezető zene halkan lüktetett és a gyülekező tömeg tapsviharára időnként felhangzott egy velőtrázó basszusfanfár. Éppen fejtegetni kezdtük, hogy a tömeg idén nem lesz akkora mint az előző évben és a lelátók is félig üresek voltak, mikor közeledett a party nyitányának pillanata.

A Line-up a kíírtakhoz képest változott, de ezt csak a party végén tudtuk meg. Furcsa volt, hogy a DJ szettek hosszabbra nyúlnak, mint vártuk. A hangulatot elsőként a MUZZAIK Magyar párosa melegítette be, ahogy rendszerint az első fellépő mindig a “lokál hírrók” egyike. Nem volt rossz, amit csináltak, de nekem egy kicsit lassan indult be az egész. Nem kapott el úgy a hév, mint a 2008-as partyn. Nem taglózott le, nem vitt magával. Az egész egy kicsit olyan gazdasági válságos beütésű volt. Nem a tömeggel és a partiarcokkal volt a baj, hanem a körítés volt egy kicsit instant most. Az SW csapatába tartozó táncosok össz teljesítménye annyi volt, hogy a jobb és bal oldali kifutón feljöttek, végigvonultak és lementek. Persze volt közben lufibabújás meg esernyőrázás, szőkőkútban fürdés, de mi ez a tavajihoz képest, ahol a plafonról ereszkedtek le, lángoló hátú “ninják” és gólyalábas madárfejű alakok lépkedtek köztünk, kagylókordély körül vált szét a tömeg, neonlabdát forgattak a szimpad körül, stb, stb. Nem azt mondom, látványos volt ez is, eljátszogattunk a tömegbe dobott, színváltos gömbökkel, de messze lamaradt a parádé az előző évihez képest.

Engem még AXWELL sem tudott igazán bemelegíteni, sokkal inkább tette meg ezt Oszi laposüvegéből szlopázgatott birsalma pálesz, amit gyógyitalként fogyasztottunk, szigorúan minden fellépő közti átvezető szünetben. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy várom a nagy durranást, de nem akar eljönni. Az egyetlen reményem a MEGAMIX volt, mert ez számomra mindig a party csúcspontja. Ekkor van a legnagyobb show, a zene őrülten magávalragadó, de a svéd DJ nem akarta könnyen adni a dolgot. Ráadásul akkor még azt hittük, hogy jön SEBASTIAN INGROSSO is, de mint kiderült megbetegedett és minden fellépését lemondta. Nyílt levélben kért elnézést a rajongóktól és a partyra érkezőktől, melynek végén a SW csapata közölte, hogy ennek értelmében minden blokk 30 percel hosszabb lesz.

Végül beköszöntött a MEGAMIX ideje és felrobbant a BS. Pontosan erre vártam. Beterített bennünket a konfettizápor és örjöngött a tömeg. Tűz csapott fel, vízpermet szállt az arcunkba, a zene ritmusára lüktetett az egész fehér massza az arénában. A zene fokozta a tempót és végül a prodigy üte tette fel a pontot az i-re. OMEN!

Na ez már megadta azt az adrenalinfröccsöt, amiért érdemes volt eljönni. A dözögős kezdés után végre elértük az üzemi hőfokot. Így már jöhetett SANDER VAN DOORN blokkja, akinek sikerült tartania a lépést és rádobott egy lapáttal. Voltak ugyan olyan etapok, amik akár a Black partyn is megállták volna a helyüket, de többnyire jól pörgette a korongokat a Holland srác.

A lendület megint a végére fogyott el, TOCADISCO blokkját a büfé felé sétálva, lépcsőn ülve majd a party peremén hesszelve hallgattuk meg. Összességében nem volt rossz szenzáció, de messze elmaradt az előző évitől. Nagyon bízom benne, hogy ez csak a válságnak köszönhető és a Wicked Wonderland névre keresztelt, következő party hozza majd a Sensation feelinget.

“Anya, a jámborszarvas az lány?” :))))))))))

(Bogi)

Szeretjük mi a színházat, de ritkán látni jó darabot. Nem vagyunk nagy műértők, nem megyünk sosem operettre pl, balettre sem, inkább csak komédiára, drámára, de láttam már az Othellot is (az mondjuk még tetszett is:) ). RÉg jellemző, h kb minden második darab jó. Hát ma az első volt:))).

Pedig a tájékoztató ígéretes volt, Shakespeare: A tévedések komédiája

Roppant gyenge darab volt… Vagy mittom. Nekünk ez már túl művészi:)). Érzünk néha úgy, h a nagyon művészi dolgok túlmutatnak azon, amit mi, nyárspolgárként fel tudunk dolgozni. Így egyszerűen nem tetszik. Hát ez ilyen volt:(.

És olyan fura, ilyenkor mindig úgy gondolom, h nincs ember, akinek ez tetszett most, és ugyan nem tudom, a tömegek mit éreztek, hazaérvén kerestem kritikát, ezt találtam: http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/hirek/rolunk-irtak-eloadasok/2009/03/16/shakespeare-az-orulet-hataran

Ajándékba kaptuk a jegyet Székácséktól, és nagyon örültünk is neki, és végülis kimozdultunk, ami mindig jó:). Bár most nem jött jól össze, ez az este tökéletes lett volna még rossz darabostól is, ha utána átsétálunk a John bull-ba (pl:) ), de most jöttünk haza, Bélának dolgoznia kell, hiszen hétvégén nem leszünk itthon. Én emiatt kihagytam a röpit, amit nem szívesen hagyok ki, mert annál jobban kevés dolog tud kikapcsolni:)

De legalább felhúztam azt a szoknyát, amit a tesóm adott, és egész csinos voltam benne, mert rámjött és nem akart szétrepedni rajtam:D. Ez ad most erőt, hogy ne tépjem fel a hűtőajtót, rágom a karalábét inkább:)

Anyus meg egy édes, ő jött vigyázni a csülkökre, meg is mosta a hajukat, amúgy hétvégi bulira készülnek, ezer dolga, és mondom neki, h úgy sajnálom, h őt is elcitáltuk, ő meg mondja, ne bánjam, mert olyan jó volt nekik, h csuda:)

Sztem el is búcsúzom, holnap már csomagolok, megpróbálunk holnap elindulni, ami most úgy tűnik, menni is fog rendben:). Szombaton Vidámpark, vennünk kell a Decathlonban görkorit a lányoknak (ugye ott érdemes??? ) , megnézzük a Lágymányosi mellett lévő Plázst barátokkal, megyünk a Múzeum kertbe vasárnap délelőtt,  vhová be kellene paszírozni egy Ikeát még. Feltétlen 🙂

Köszi mindenkinek a programjavaslatokat!!! Hasznos volt! Szép hétvégét mindenkinek! 🙂

Nézegettem a gyerekeket régebbi képeken, és ugyan én nem annyira vagyok oda a kisbabákért (naná, mindig van itthon 1-2:D) , úgy értem, h imádom őket, de sosem akarok kitépni egy babát sem az anyja kezéből, h ungyulubungyuluhaddfogjammeg:)), de egész komoly nosztalgia tört rám a képek láttán, mert ugye már Abigél is copfos kislány, ugyan még pelenkában, de már elszalad előlem, ami nagyon jó, ez kétségkívül a legédesebb kor, mikor nyílik az értelme, érdeklődő, na ez az, h az embernek pillanatnyilag mindig nosztalgiája támad, vagy előre vágyik, mert amit éppen kap, azt nagy dózisban:)).

És azon agyaltam, h ugye már SOHA nem fog rám tőrni ez a kisbababigyó érzés, ez a babaszagvágy, merthogy már kibabáztam én magam, de ha rám is tör, van e olyan helyzet, h az ember csak kicsit babázik, és rájöttem, h VAN OLYAN, illetve lesz, van 3 lányom, csak lesz néhány unokám, akiket dajkálhatok, érezhetem a babaszagát, míg leküldöm a lányomat szellőzni, lenyugodni, ám majd szépen onnan hazamegyek, és nem engem kelt fel éjszaka, vagy csak néha, ha nálam alszik, és akkor direkt örülni fogok,  ha éjszaka felkelt, mert az jó lesz, addig is mellettem szuszog, de másnap már nem, és akkor kialszom magam jól:))).

Szóval igen, van olyan, h az ember épp annyit babázik, ami jól esik, de azt ki kell érdemelni, vagy mi, főleg pedig meg kell érni:). Kivárjuk:). Na nem mintha ott szeretnék tartani, most épp itt jó, ahol vagyunk, Abigél egyre értelmesebb, egyre jobban érti, már tökéletesen érti, amit mondok neki, nemsokára az jön, hogy érdekelni is fogja:D.

Más:

A mai délelőttünk csodásan telt: A tesóm meghívta az egész ovis csoportot hozzájuk, Tápéra. Így tízórai után a csoport buszra ült, majd kibuszoztak, mi  kimentünk eléjük, elsétáltunk a házig, a gyerekek berohantak az udvarba, hintáztak, csúszdáztak, csodásan elvoltak:). Sütöttünk sütit nekik, volt kukac, bodzaszörp, pattogatott kukorica. Ettek-ittak:). Majd bementek a  házba, és azt is birtokba vették. VOlt nyüzsgés, de még arra is volt lehetőség, h KV-zunk az óvónénikkel, olyan szépen eljátszott mind a huszonakármennyi:). Remekül sikerült, persze Toti és Virág már nem buszoztak vissza a többiekkel, maradtak és ott ebédeltünk.