Kiss családunk blogja

Nem az a baj, ha lecsökkentik a GYED/GYES időtartamát, lássuk be, ami Magyarországon van, az luxus. 3 évig otthon lenni egy gyerekkel, gazdaságilag az országnak és a családnak sem megtérülő dolog. Mondhatjuk persze, hogy befektetés, mert egészséges(ebb) lelkű gyerekek nőnek így fel * , hogy 3 évig lehet anya szoknyáját fogni, mi ugye ezt látjuk csak, így elképzelhetetlen, hogy 25-30éve épp ebben az országban is másképp volt ez, nemhogy tőlünk Nyugatra, akár Franciaországban, ahol mindössze 6hét (vagy 3hónap?) a szülési szabadság.

NA DE !!!

Ha lecsökkentik a GYES/GYED időtartamát, könyörgöm, mondom KÖNYÖRGÖM teremtsenek mellé MUNKAHELYET, hozzanak létre BÖLCSÖDÉT, legyen program, amivel segítik a munkába állást, pontosabban amivel  ellensúlyozható az a hátrány egy felvételnél, hogy az embernek kisgyereke van (mert igen, ő néha beteg lesz… vagy hamar lesz kistestvére, ezek valós hátrányok ) , azaz mittom, a munkaügyi központ támogassa azt a munkáltatót, aki GYESről vesz vissza anyukát, nem sokkal, csak épp annyival, amivel a zárójeles hátrányt számításba véve nem tekinti előnytelennek fiatal anyuka alkalmazását. Mert így, ebben a helyzetben (ahol a hosszú GYED/GYES rejtett munkanélküliség !!) ezzel a minusz 1 évvel hatalmas gázba kerül sok-sok család majd:(. Akinek nem elég a GYES, az hová fogja tenni az 1évesét, h elmenjen mellőle dolgozni? És ha teszem azt, talál is (nem fizetős!!) bőlcsődét, akkor ki fogja őt alkalmazni?Vagy hová fogják visszavenni? Mikor lépten nyomon leépítenek, a GYESről visszatérőket rendszeresen nem veszik vissza. (igen, tudom, törvény van rá, h visszavegyék, de könnyen kijátszható)

*Nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó ez a 3 évig szimbiózis. Persze az sem jó, ha az 1 évest be kell nyomni a bölcsibe 9-10 órára:(((. Én 6 éve vagyok itthon, elég nyitott vagyok és szociális, mindig megoldottam, h ne legyünk itthon megkukulva (ezt a GYESes problémát sosem éreztem magaménak, de létezik), de mindeközben nem mondhatom, h nem rogyott meg az önbizalmam (értek én egyáltalán valamihez? Mihez kezdjek? Felvesznek engem vhová is dolgozni? Ki fog engem alkalmazni 3 kisgyerekkel? … ). Azon lehet morfondírozni és vitázni, hogy a gyereknek hogy a jó, a gyereknek sztem az a jó, ahogyan anya érzi, ha érti és tudja, h nincs más, menni kell, akkor az úgy természetes. Én 11hós koromtól voltam bölcsis, emlékszem rá (!) élénken, ahogy anyu biciklivel kivitt a buszmegállóba és onnan sötétben mentünk busszal a bölcsibe, át is kellett szállni, és én csak aludni akartam az ölében a buszon és nem akartam leszállni. De nem tudtam, h lehetne másképp, így imádtam a bölcsibe járni, csak jó emlékeim vannak onnan. Hogy milyen lehetett anyunak, pfúú, más világ volt, arany életünk van most, az biztos.

Most ez még magam számára is kegyetlen visszaolvasni, mert bennünk meg az van, ebben élünk, h gyereknek 3éves korig, minimum 2éves korig anyja mellett a helye. Át kell ebből váltani, nem lesz könnyű, sok anyuka fog sírni emiatt, és én át fogom érezni, fájni fog.

Főleg, h nincs sok bizodalmam munkahely és bőlcsőde fronton:(((( . Na, nem kívánok én itt foglalkozni a politikával ám:)

Majd írok holnap hétvégi beszámolót is!

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)

A nap fénypontja, amikor lefekvés előtt betakarom az alvó gyerekeket:). Csodásak, ahogy horkolnak, ahogy békésen szuszognak. Ezúttal mindenki a saját ágyában aludt el, ez nem mindig ilyen egyértelmű, van, h keresnem kell őket, aztán találok plusz 2 lábat a lenti ágyban:)

Néztem az előbb a kicsit, milyen békés és gyönyörű, és így mennyire nem látszik rajta, hogy ő szélvész kisasszony:)). Ma többször rimánkodtam azért, h teljen már el gyorsabban ez a kritikus néhány hónap, ameddig tök hiába mondok bármit és fenyítek, h nem miért  nem lehet az asztalra mászni, miért is nem jó szétdobálni a tarhonyát, miért nem úgy iszunk, mint a kiskutya, miért ne a kezével lapátolja a gyümölcslevet a szájába (!), miért ne pakolja szét a nagyok puzzle-ját, dominóját, ha földhöz vágja a baribe-házat, síkitani fog a Bogi, nemcsak a barbiebabák, stb…:)))). Az teljen el, hogy ha nem hallom és látom a kicsit, akkor ugyan gyorsan meg tudok csinálni ezt-azt, de vmit utána össze kell pakolni, meg kell ragasztani, ki kell dobni, mert tönkremegy, stb. Kicsit strapás folyton a kisasszony utáni kupit pakolni.

Kajafronton Virágra ütött, nagy zabagép a baba, bármit megeszik és jóízűen, mond ilyeneket, hogy “medettteeeeeeeeem, télek médt, télek méééééééédt, Ajaaaa, medettteeeeeeeeeem, télet médt, Aja! ” Rászokott arra, hogy miután befejezte a kaját, amit az asztalon talán maradékot, a nagy székekre ül és még ott is eszik. Ilyenkor megsértődik, ha visszatesszük az etetőszékbe:)).

Anyunak szerdán megoperálták a jobb lábát, ami irtó csúnya visszeres volt, megérett a műtétre. Rászánta magát az Anyu és túlesett rajta, hálisten nem bánta meg, mert nagyon jól viseli, úgy tűnik, hamar fel fog épülni.

Szerdán feküdt be, fél 1kor vitték be a műtőbe. Abban maradtunk, hogy csak este látogatjuk meg, ezt ő kérte, h ne ácsingózzunk ott a korházban, aztán tesóval egész nap ment a forró drót, majd fél 3 körül nem bírtuk tovább, megbeszéltük, h elindulunk. Ő otthon tudta hagyni Pollát a sógorra, Bibit felöltöztettem, h magammal viszem és majd felváltva felmegyünk anyuhoz. De szembe jött a szomszéd, így nála hagytam, Zs.bácsival úgy is csípik egymást, és Zs. készségesen segített:).

20perccel azelőtt tolták ki anyut, mint ahogy odaértünk, még kába volt, látszott, h elég jól érzi magát, buli van odabent:)). Azt mondta az édes, mert annyira nagyon édes volt, imádtuk:)), hogy “Pónivilágban vagyok… még most is a játékokkal álmodok. Meg a gyerekekkel, Virággal” És nevetett ő is magán, mert ez az a kába állapot volt, mikor fel tudta mérni, h csak álmodik, de élvezi:)). Nagyokat és jókat aludt, este még bementünk persze, 8körül már lábra is állt, reggel, mire mentem érte, hogy viszem haza, összecsomagolva várt, épp toporgott, fel volt öltözve. Jól leszúrtam, h maradjon már nyugton, nincs 24 órája, h műtötték, de a dokival mondatta el nekem, h neki ezt szabad, sőt, kell. Mondtam az adjunktusnak, h anyukámat kár bíztatni, mert alapból sajtkukac.

{ No, ha már ott voltam alapon, megnézettem a hasam az adjuntussal. A hasammal az van, hogy 2 császár után csodásan visszalakult, a harmadik után már nem:(. Volna rajta csemegézgetni való egy plasztikai sebésznek, a hegem eléggé behúz, a bőröm ugyan szép, de látszik, h a hasizmom sem tart rendesen, elég passzívnak érzem a hegem feletti zsírréteget, amit a doki megerősített.

Nem volna szükség nagy hasplasztikára, csak minire, megmaradna a köldököm is (nagy plasztikánál új köldököt preparálnak, a régi elvész) , és az eddigi méretű heggel megoldható lenne.Sajnos néhány éve már nem finanszíroz a TB ilyen jellegű műtéteket:(. 180 ezer pénz lenne, de azt eldöntöttem, h egyszer megcsináltatom, mert nagyon zavar. Mondjuk ha lesz végre házunk, kijárták a lányok az egyetemet, mindet férjhez adtuk, akkor besorolok a hasplasztikámmal a családi büdzsébe :DDD.}

Hazavittem tehát anyust, akire rá kellett szólnom az autóhoz menet, h lassítson, mert alig érem utól:D. Otthon elrendezgettünk mindet, kiszedtem a mosagatószivacsot a kezéből, átfásliztuk a lábát, majd végre leült és feltette a lábát. Otthagytam, de saját bevallása szerint sikerült túlerőltetnie, mert estére fájt neki. Persze sosem tudni, h mennyire vallja be a fájdalmat, azt mondja, nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót. Nyilván ennyire normális, h fáj.

Nagyon hosszú, több, mint 2 órás műtét volt, számtalan metszéssel, nagyon csúnya volt a lábszára. Biztos csupa zúzódás az egész. Ma is jól volt, de pihen, csak hétfőn kezd leltárt írni, van behoznivaló munkája…

Élvezi a kényszerpihenőt, a klinikán jól kipihente magát:)). Műtét után is jól nézett ki, pirospozsgás volt a bőre, látszik, h kicsattan az egészségtől!