Kiss családunk blogja

Ma reggel elvásároltuk az összegyűlt kuponokat, ilyenkor veszek meg olyasmit is, amit máskor nem, így kicsit időigényesebb, olvasgatós ez a vásárlás. Én amúgy nő létemre rettenetesen utálok vásárolni, ruhát is, illetve ruhát főleg.

No, beérvén a boltban már kínlódott Abigél, majd meglátta az üdítőket és kiabálni kezdett “kakajóóóó, kakajóó” minden víztől eltőrő innivaló neki kakajó:)). Kapott is egy szívószálas löttyöt, amit szépen megivott. Közben a többi vásárlónak kurjongatott nagyokat, “kedvesen”: “Néni NEM! Atitájé kakajóó, inni NEM, Néni” Azaz, nem adja oda az innijét a néninek:D. Nem, mintha bárki kérte volna, kisasszony úgy gondolta, érdemes az elején tisztázni :))))

De van olyan is, hogy ő a többi kisgyereket nagyon szereti, úgy általában, megsimogatja őket, ad nekik játékot, “Babaaa” boldogan mondja, de ha nincs jó passzban, akkor egyszerűen csak rákiabál a másik gyerekre: “Nem, BABA, Anya! ” -azaz, anya Abigélé, nem adja Babának. Eközben átöleli a lábam és felkéretkezik:)))).

DM közérdekű: Lejár a jelenlegi pontgyűgytős akció, hó végéig adják már csak a pontokat, utána viszont május 1-ig lehet levásárolni. Lesz új pontgyűjtés ezután. A Rossmannban pedig újra van gyűjtés, ami nekem jó, mert anyuék mellett van és kigyűjtik:)), a DM-et viszont Ökosága miatt szeretem, mindenből lebomlót veszek, és nagyszerűek a termékei, minden saját márkás dolog klassz, amit eddig próbáltam. Pl a mosópor kifejezetten SZUPER, az Arielnél szebben mossa a fehéreket.

Néhány hónapja a DM ökopelusát használjuk, ami bevált, a popsitörlő is klassz nagyon.

Ha nem írtam volna még, jó ideje ecettel öblítem a ruhákat, nagyon bevált, és örülök annak, h ennyit is teszek a környezetért, bíztatok erre mindenkit:). Ecet mellé megy általában illóolaj, amitől van illata is a göncöknek:). jah, és most vettem DM-es szekrénybe tehető illatosítót is, hogy pótoljam a kellemes öblítő illatot, amiről nem könnyű lemondani, belátom.

Apa szombaton versenyezni volt Szarvason, hetedikek lettek a 9 indulóból. Ez nem rossz eredmény, lévén, a csapat mindig előtte 1-2 nappal áll össze. Későn ért haza.

Mama és Tata elvitte Virágot, Bogit és Totit Algyőre a Borbála fürdőbe, vagy 3 órán át pancsikoltak, a lányok fel voltak dobva teljesen:). Este maratont vetítettem nekik, élvezték nagyon:)

Vasárnap délelőtt felkerekedtünk és kimentünk a Vadasparkba. Jó döntés volt, sokáig hezitáltunk az idő miatt, végül senki sem fázott. Mondjuk a lányokra adtunk overált is, olyan fázósak ugyebár. Abigél vígan ismételgette utánunk az állatok neveit:)). teve=tebe, és a többi, nagyon bírta őket a kiscsaj, tetszett neki minden állat.

Béla a Vadaspark elején még kifejtette nekem, h amennyiszer itt járunk, csak erősödik benne egy hülye félelem, miszerint vmi vadállat kiszabadul és a gyerekekre támad. Na, nekem se kellett több, innentől már ketten féltünk:D. Az oroszlánok segítettek mégjobban beparázni, lévén, vmi párzási morgással “szórakoztattak” minket, méteres közelségből. Nagyon félelmetes volt…

Mindketten álmodunk amúgy ilyen rémségeket, nem tudom, mi az oka, de folyton menekülünk, mentünk, borzasztó álmaink vannak:(. Már meg sem osztjuk egymással, annyira megrázóak.

Kellemes séta volt, Bogi visszafelé már nyafogott, így felállt a babakocsira, Virág még kifelé is szaladt, előre-vissza, előre-vissza, ő kétszer annyit ment, mint mi:D. További meglepetés várt a lányokra, mert ebédelni a burger king-be mentünk:)). A kicsi is szuperül nyomul a csúszdán, így mi is nyugodtan tudunk ott ebédelni. hazajöttünk, tettünk egy harmatgyenge kísérletet, h esetleg aludjanak a nagyok, de neeeeem, olyan nincs:D. Mi néztünk egy filmet, Abigél nagyot aludt, nagyok meséztek és rajzoltak, majd kimentek az udvarra.

Később sütöttem egy nagy tepsi almás pitét, és isteni ragulevest (tk galuskával). A pite tésztája persze fele t.k.fele finomliszt, sok lenmaggal, az alma közé és alá zabpelyhet szórtam (morzsa helyett). Apa húzta a száját, mert hagyományos pitére számított, majd felhívtam a figyelmét, h bízhatna jobban bennem:D. Nem volt panasza rá, sőt, el volt alélva, milyen finom. Tényleg jó lett, majd teszek róla képet, kérésre receptet is írok, kivételesen mértem a mennyiségeket:))

Mivel lehet igazán elfárasztani egy 4-5-6 éves gyereket? 3 órás pancsolás smafu, korcsolyázás smafu, Vadasparkban nagy futkározás-séta smafu, ezek együtt is smafu:))), Boglárka ma reggel is 7 előtt ébredt, pedig este volt fél 9, mire ágyba kerültek 😀

Nyugodj békében, drága kicsi lányunk!

2003.03.16 emlékére, ma 6 éve, hogy Regina elment tőlünk, hogy onnan fentről vigyázzon ránk. Pokolian fáj, még mindig. Időnként elhiszem, hogy már jobb, aztán kiderül, hogy nem. Sosem fog kevésbé fájni, csak talán ritkábban…

A héten megállapodtunk egy nagyon kedves, aranyos fiatal párral, akiket nagyon el tudtunk volna képzelni a mi kis otthonunkba… Mondja bárki, hogy ez hülyeség, de nagyon nem mind1, ki fog élni tovább a lakásban. Naná, h az ember eladja (szinte) bárkinek, de nem mind1, hogy szívesen teszi-e ezt.  Nekik szívesen adtuk volna…

De őket szinte jobban sajnálom magunknál is, el vannak keseredve, amit én tökéletesen megértek. Beleszerettek nagyon a pecóba, már beleélték magukat (mi is), majd a cél előtt nem valósult meg 1 dolog, ami feltétlen szükséges lett volna az adásvételhez (az önerejükhöz nem férnek hozzá egyelőre).

Hát ez van, tovább áruljuk és erősen reménykedünk, hogy álmaink háza megvár minket:). Amit nem és nem merünk addig lefoglalózni, amíg nincs vevőnk.

Vmi Murphy folytán persze amint velük megállapodtunk, jöttek (volna) az érdeklődők sorban, és megint megtapasztalhattam azt a kellemetlen jelenséget, ami vmi magyar szokás lehet, hogy egyesek (főleg régivágású emberek) azt hiszik, hogy a kiszemelt ingatlant egyrészt fikázni kell, másrészt fancsalipofával kell végigvonulni, nehogy egy arcrezdüléssel azt sugallja, tetszik és meg akarja venni:))). Annyira elmagyaráznám ezen egyedeknek, hogy mennyire téves az egész gondosan felépített flegma marketing, de aki cipővel képes végigcsattogni a lakáson, az még azt sem érdemli meg, hogy elmagyarázzam neki:)).

Az előző lakást is egy kedves párnak adtuk el, akikkel kvázi barátok lettünk, néhányszor eljöttek vacsorázni is hozzánk, annyira jó lenne most is olyannak eladni, akit szívesen látnék itt én is. Reménykedem:)