Kiss családunk blogja

Ahhoz képest, milyen hidegen és lustán indult a nap, a nap kisütött, én pedig sok dolgot megcsináltam. Készítettem egy nagy tepsi rakott kelt, ennek fognak örülni a népek, ABigél 2 tálkával benyomott:). itt jegyzem meg, nem tudom, mi lesz, ha egyszer dolgozni fogok, mert alaposan elkényeztettem én a családot kajailag. Nagyon ritkán, mondjuk heti egyszer van hideg vacsora, de azt zokon szokták venni:). Főzabagép girnyógandi Virág pl van, hogy már az oviból hazafelé kérdezi, hogy “Mit főztél, Anya? ” Nekem főznöm kell, puntum:)

Továbbá kimostam 2 gépnyi ruhát, szokásos összepakolás, porszívózás, összekészítettem holnapra a jelmezeket.

Délelőtt Bibi annyira erőltette a bilizést, hogy szépen levettük a pelenkáját. Kapott kis bugyit, mennyire édes benne a kis fokhagymagerizd popója, meg kell harabdálni:). És nem pisilt be, egyszer pisilt a WC-be, de ennyi. Kíváncsi leszek, lesz e folytatása.

És mindeközben azon járt a fejem, hogy Abigél ugye már nem szopik, lassan pelenkátlan, kezd szépen beszélni, 1év és vége a babakorszaknak:). Miénk lesz a világ. Béla erre azt írta skype-on, hogy az utolsó cumit és pelenkát elássuk, tüzet rakunk és táncot járunk örömünkben:))).  És szinte hallom, esküszöm hallom, ahogy majdan nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre az eseménydús boldog évekre, amikor hol 1, hol 2 pelenkásunk volt.

Kimerítő, fárasztó, végeláthatatlan, de nagyon boldog időszak ez az életünkben:)

Lassan készülődök, megyünk a lányokért, utána anyuhoz felsőt próbálni a bálra (helyettem néznek nekem ruhát, kényelmes, nemde? 🙂 ) , majd 5től korcsolya, 6kor haza. Még ki kell vasalni a jelmezeket és sütök krumplispogácsát a holnapi bulira. Azt hiszem, jobb lesz, ha most iszom egy KV-t:)

Szombaton 6kor kezdődik a bál. Anyu és Apu bevállaltaazösszesgyereket. Mert ugye ide tesómékkal együtt megyünk. Erikáéknál lesz az összes, ott alszanak el együtt, minda_7 gyerek, utána mi is odamegyünk aludni. A gyerekeknek még nem árultam el, mert ha esetleg bármi közbejönne, nagyon csalódottak lennének. De hogy ezek mennyire boldogak lesznek mind, azt öröm lesz nézni:)

Mama előtt pedig le a kalappal. Baromi szerencsések vagyunk, hogy ő van nekünk, ez kétségtelen!

{Oksa, hogy jók az uncsi postok is, Lányok, de szóljatok, ha majd hagyjam abba:)))) }

Mooooorva hideg van, majd szétfagytam a reggeli kör alatt, azt hiszem, fel fogom venni a sígatyámat du, ha ez így marad.. Délután korcsolya is lesz, bár otta palánkon kívül Abigél gondoskodik róla, h mozogjak:)))

Konyhát tervezek veszedtül, nem, mintha eladtuk volna a lakást, vagy bármi konkrétum lenne, egyszerűen be vagyok zsongva. Annyira szeretnénk azt a házat, remélem összejön.

Holnap farsang az oviban, Boglárka menyasszony lesz, naná, totál fel van dobva ettől a gondolattól:). Virág doktornéni lesz, majd készítek képeket.

Tegnap másfél órát nyomultunk kint a hóban, ami délután 4-re már csak latyak volt, hiába esett vagy 15cm hó, egyszerűen elolvadt, már megint. Ma már használhatatlan. Bogi még kint maradt a szomszédokkal, valamikor 7órakor tudtam beimádkozni:))).

Ma rakott kelkáposzta lesz, neki is állok. De nincs kedvem semmihez:)). Ez abból is látszik, h délelőtt itten írogatok a semmiről. 😀

De hogy értelmeset is írjak, írok pár Abigél dumát:

A legédesebb, hogy amikor a kádból ki akar jönni fürdéskor, akkor ezt kiabálja: “TITÁTÓÓÓÓ” (kiszállok)

Ha kérdezünk tőle vmit, rávágja zsigerből, h nem:).

Bogi=Bodi

Virág=ijág

Kávé=tádé

És szinte mindent mond már, időnként 2 szót már egymás után tesz, irtó édes.

No meg tegnap este és ma is szólt kaka előtt, hoztuk a bilit, majd addig szórakozott, ráült, felállt, gatya lehúz, gatya felhúz, hogy végül bilin ülve belekakált a nadrágjába:). És ugyanez most is. Ez valaminek az eleje… Kicsit korai, de olyan régóta mondja, h kaka, általában utána mondja, de tegnap előtte kiabálta, h “Kaka, piszi, kaka, piszi” hogy erre reagálni kellett egy bilivel:)

Bogiszáj:

Apa, lerajzollak téged!

Apa: Jó.

Bogi: De nem baj, hogy ilyen fejed lesz?

:DDD

Virág: megütöttem a csuklómat, aúúú.

Bogi: Melyik a csuklód?

Virág: Hát amelyikkel csuklok.

😀

Kissé kivagyok akadva, hétvégén lesz a Karolina bál, nekem ugye nem sok ilyen csini ruhám van, ilyenkor elpálya tesómhoz, félelmetes mennyiségű ruhája van, így én ott válogatok:)). De hogy mennyire elkeserítő a helyzet… Se elejem, se végem, se hosszam, borzasztó amorf dolgot látok a tükörben:((. Ezzel vmit kezdeni kell, itt a strandröpiszezon a nyakunkon…

És a tesóm, aki egy drága, azt mondja nekem mindig, hogy bármelyik ruháját nekem adja, gyakorlatilag ami nekem jól áll, azt nekem adja. Nem csak most, mindig:)

Annyira borzasztót álmodtam, Virág lezuhant a mélybe, nem részletezem, de kishíjján utána ugrottam, a család tartott vissza, fizikailag is és az eszemmel is. Nagyon megviselt, egész nap többször beugrott, szinte a sírásig felzaklat.

Ő a mi csodánk, szavakkal nem tudom kifejezni, mit jelent ő nekünk… Hogy itt van, hogy él, hogy boldog és kiegyensúlyozott, rá nem lehet haragudni, olyan jó gyerek, meg sem érdemeljük őt talán. Ott rejtőzik benne, a szemében látom a bölcsességet, a tudást, istenem, ha valaki valaha bántani merészeli, velem gyűlik meg a baja, de tudom,h nem szabad megvédenem mindentől, nem lesz könnyű ez sem.

Na, itt megdőlt a tudomány, egyszerűen nem tudom szavakba önteni, amit mondani, írni akarok, és örökül hagyni magamnak, és az ő számára is, hogy mikor ránézek, boldogságot érzek, és féltem őt, nehogy baja essék, jobban féltem, mint Bogit és Abigélt, pedig erre semmi okom.

Az az érzésem, sokmindent megtanultunk már tőle és általa… de ez még csak a kezdet volt, fog ő még bennünket tanítani, fogunk mi rácsodálkozni:)

Olyan büszkék vagyunk rá! Azért merek többes számban írni, mert tudom, h Apa ugyanígy, sőt, Anyu is:)

Azt nem tudom, ők szavakba tudják e foglalni…

Olyan klassz kis hétvégénk volt, pedig nem történt semmi különös, nem volt semmi programunk. Ohh, lehet, h nem ennek ellenére, hanem épp ezért? 🙂

Szombaton aludtunk vagy fél 9-ig családilag, majd kikászálódtunk, Apa nekiindult a dolgának, egész délelőtt odavolt. 3 megbeszélés, közben még kicserélte a gardrób ajtaját, vmikor 1körül ért csak haza. Csajok eljátszottak szépen, 11körül Abigél türelme fogyni kezdett, így neki adni kellett ebédet idő előtt és ment aludni fél 1kor.

Főztem egy isteni zöldséglevest grízgaluskával, és lekváros gombócot. Nagggyon bejött a népeknek:)).

A csajoknak már nem kell aludni hétvégén, ilyenkor kiviszünk nekik a nappaliba apróbb játékokat, a barbie házat, könyveket, társasoznak, kirakóznak, amit a kicsitől nem lehet:). És elvileg csendben játszanak, gyakorlatilag 20percenként kell szólni,h ne ordibáljanak:)))

Apa összerakta a gardróbot, majd dobok róla képet, szép lett nagyon:). Közben mostam persze, haladtak a dolgok…Du jöttek anyuék, KVztunk, dumáltunk, majd kivitték a csajokat az udvarra kicsit, de irtó hideg volt, így csak addig maradtak a levegőn, míg mi bemutattuk a lakást egy erre sétáló érdeklődő párnak.

Este pókereztünk egyet, 1kor mentek el a többiek, jó volt nagyon, bár nem nyertünk:)

Reggel megint sikerült fél 9-ig húzni a lóbőrt, Apa mégtovább alhatott, kipihente magát végre, sokat dolgozik mostanság is:(. Laza reggeli beindulás után én főzni kezdtem, Béla pedig dolgozni, a lányok pedig, hát vmi csodásak, olyan jól elfoglalták magukat Abigéllel, h csuda:))). Hagytak főzni, haladtam is szépen.

Párizsi csirkemell volt, krumplipüré, meggyszósz, nekem saláta.

Du punnyadás hegyek:). 4kor kikászálódtunk, Apa dolgozni kezdtett, én pedig sütöttem tökös-mákos rétest, túrós rétest. Mostam is, naná:)

Este maradék leves és rétes volt a vacsi, mindenki megelégedésére:)

Na, ez jó uncsi post lett, de szeretném, ha lenne nyoma ilyennek is, bár irtó ritka, h ilyen eseménytelen az életünk, de kell néha, mint egy falat kenyér. Bár is jó akkor lenne igazán, ha Apának nem kellene átdolgoznia a vasárnapot (és a feléhez sem  ért a dolgának..) sinte mindig, de valamit valamiért ugye. Majd eljön az ideje annak is.Jó lenne újra úgy élni, h teljes értékű szülők vagyunk mindketten. Kicsit eltolódtak az arányok, cél szentesíti az eszközt ugye.

No, a hét híre azonban egyértelműen az, hogy talán kijelenthető, hogy elmúlt másfél éves a prücsök, és vége a szopinak, hüpphüpp:). Már nem akar, már nem mondja, h cziiiicziiiii, én balga azért naponta megkérdezem, h cici? és akkor van, h igen, úgy tűnik, nagyon akarja, de mikor a szájához ér, úgy csinál, mint aki azt sem tudja, hogyan kell és elmegy dolgára:))))). Hát ilyen ez. Itt a vége, nem érzek megkönnyebbülést, inkább kcisit sajnálom. De azzal vigasztalom magam, h ez is egy lépcsőfok azon az úton, ami oda vezet, h hamarost lesz 3 nagy, értelmes, viszonylag önellátó lányunk, végigalusszuk az éjszakát, hétvégén tudunk pihenni, senkit nem kell 3percenként leszedni az asztalról, kiszedni a fiókból (igen, Abigél oda is bemászik), visszapakolni a konyhaszekrénybe a gyerek után, stb…

🙂

Jah, rémesen fel vagyok háborodva!!! Nemrég hallottam, hogy csak akkor választhat a szegedi szülészeten vki szülésznőt magának, havanfogadott_orvosa! MIVAN? Tehát van 1 törvénytelenül működő intézmény, mellette 1 másik, és az egyik törvénytelen dolgot csak akkor veheted igénybe, ha a másikat is. MIVAN?

nyilván, nyilván cseszte a csőrét néhány orvosnak, hogy a nők okosabbja rájött a tutira, az orvos személyénél sokkal fontosabb a szülésznő személye. Ha ő koordinálja, kezében tartja az eseményeket, akkor gond esetén az ügyeletes orvos is tökéletesen megteszi, és legalább remélhetőleg békén hagyja a szülő nőt, ha minden rendben zajlik. Nem indít, nem gyorsít, mert neki mittom, színházjegye van.

Rémesen fel vagyok háborodva ezen! 🙁

Meg kellene szellőztetni vhol…

Hihi, átmentem betakarni a gyerekeket, ezúttal lent alszik a 2 nagy összebújva, arra nincsenek szavak, milyen szívmelengető dolog ez, hogy ők hárman ilyen csodás testvérek:)