Kiss családunk blogja

Néha azon gondolkodom, mi lesz, ha egyszer tényleg lesz egy házunk, és vége a hirdetésfigyelés, rétegrend olvasgatás, telekkeresésnek? Majd kapálok:). Nyilván:) Viccet félretéve, tegnap is néztünk egy házat, Gyálaréten ugyanabban az utcában van 3 eladó ház, mindben válnak. Elátkozott utca? Bár az eladó házak 90%-a válás miatt eladó, borzasztó ezt látni:(. Gyálarét egyre szimpibb nekem, (Bélának persze neeeem, neki semmi sem tetszik, a rend kedvéért:D), mert a busz onnan épp Alsóvárosra ér be, pont a Karolina előtt áll meg. AZaz, ha maradunk a Karolinába, egyelőre ez a terv, akkor néhány év múlva kényelmesen és biztonságosan tudnak majd a nagyok, átszállás nélkül közlekedni. Szegedhez tartozik, ám van vasútátkelő, és van egy kb 2km-es kivilágítatlan útszakasz, “országút”, ami miatt annyira nem tecc, de belefér kategóra. Már nekem, mert persze Bélának nem :D.

Tegnap is néztünk ott tehát egy házat, csere is érdekelné őket (már látták a lakásunkat), nekem tetszik, el tudnám képzelni, a hőszigetelést kellene megcsinálni, az ablakok ki vannak cserélve, van fent 3 gyerekszoba, fürdővel, lent háló, dolgozó, nappali, épp amit szeretnénk:). Garázs is van, a telek is elég nagy, de Bélának persze nem tetszik, hát este már nagyon röhögtünk, mert jött az örökzöld dialógus, Én: de mi a baj vele? Konkrétan. Béla: Olyan szanaszét van az egész… ÉN Dehogy van szanaszét, lerajzolom neked, épp az, amit szeretnénk, csak gondold végig! Béla: Nem tudom, az a főzőfülke, nagy étkező, meg a kovácsolt vas lépcsőkorlát (nem szereti-gyönyörű persze) , Én: ez mind alakítható könnyedén, a hatalmas étkezőbe kivinném a konyhát, a főzőfülkéből spájz lenne. Béla: Nem jó, na, amúgy is, Én: KI NE MOND!!! Béla: röhög. kacsint, majd persze kimondja: RÁÉRÜNK MÉG, DRÁGÁM… Nem kell rohanni, majd megtaláljuk az igazit… Meg a válság is…

Hát kész, minden ház után itt kötünk ki:)). Béla építeni akar, én nem kívánom a procedúrát, biztos vagyok benne, hogy az általunk látott házak közül több is símán megfelelne, persze, át kellene alakítani, vannak felújítási munkák, ezaz, de alapvetően lehetne bármelyik A HÁZUNK, a mi otthonunk, csak azzá kéne varázsolni, és itt látok én egy kis férfias fantáziatlanságot, hogy Béla nem látja bele, hogy mit is lehetne kihozni egy adott házból.

Mind1, most gardróbszekrényt veszünk, mert azt már muszáj, hiszen nem tudok pakolni, ebben a lakásban tényleg megőrülök a folytonos kupitól, 65nm-en 5ember úgy, hogy a kicsi folyton szétrámol valamit, egész nap mást sem csinál, csak szétpakol, én meg össze, grrr.. És nem férnek a cuccaink na, az előszobánk egy nagy zsúfolt kupi, és hiába pakolok nap, mint nap, mindig csak a rendetlenséget látom, sok cucc egymás hegyén hátán.

Persze bírom még 1-2évig, csak szükséges nézni, figyelni a piacot, ha eljön a mi vételünk, a mi házunk, akkor le ne csússzunk róla:).

Múlt hétvégén voltunk Pesten a zemberrel kettesben, a Kész ház vásárt néztük meg, csodás napunk volt:). Gyerekek anyuéknál voltak, ott is aludtak már szombat este, mi pedig vasárnap reggel mentünk fel. A vásár tanulságos volt, találtunk egy egész jó kivitelezőt jó áron, Bélának egyre jobban tetszik a paneles kész ház, ilyet szeretne, tégla előfallal, ez nekem is szimpatikus kompromisszum, csak épp ehhez nagyon kevés az a pénz, amiből gazdálkodni szeretnénk. Utána kipróbáltuk a KFC-t, mert rendesen a fogyasztói társadalom alja vagyunk, TV reklám, persze, zabálják vigyorogva a sült csirkét, ILYEN NEKÜNK IS KEEELL! felkiáltással megkerestük. Jézus:). Hogy ezért képesek voltunk plusz 2 sarkot megtenni? Undorító, hal ízű, zsíros csirke. pfujj. Meg sem bírtuk enni. Jajj, nagyon rossz volt. Nem csoda hát, hogy vasárnap délben, ebédidőben, a kb 100 asztalos hatalmas étteremben 5 asztal volt foglalt, lézengők, TV kampány ide, vagy oda. Utána IKEA:). Nem szeretjük az Ikea kosztját sem amúgy, grr. No, az Ikeában Béla nagyokat ült:) és hozta a kocsikát utánam, sok-sok karácsonyi ajándékot beszereztünk, magunknak csak 1 kést vettünk, abból mindjárt kettőt, véletlenül én és BÉla is tettünk a szatyiba:). Hazaérvén 3 vigyorgó, boldog gyerek várt minket, 2 szintén boldog nagyszülővel, istenien érezték magukat együtt, és ezt olyan jó látni, olyan megnyugtató:). Köszönet érte nekik!!

Igazából tegnap volt, 27-én, ekkor lettem én 29 éves. Sok nagyon kedves köszöntést kaptam, mind nagyon jól esett. Egy üzenet nagyon meglepett és melegséggel öntötte el a szívem, a NIC-ről egy nővérke, aki még emlékszik ránk, írt nekem, nagyon jól esett 🙂

Szép szülinapom volt, kaptam fürdőszobakilépőt, barátnőktől belga csokit, és Bélától egy karos turmix-és dagasztógépet, már nagyon szerettem volna egy ilyet, ő pedig figyelt és résen volt, igazán meglepett vele 🙂

Este pókereztünk Béla volt kollégáival, nyertem, aztán majdnem a második menetet is megnyertem, 120-1400 arányból fordult az ellenfelem a face-to-face játékban, ami hát, megalázó vereség volt, de már nagyon fáradt voltam…

Előző nap, 26-án volt Virág névnapja, sütöttem 2 nagy eperhabos mákos palacsintatortát, nagyon büszkén vitte az ünnepelt. PErsze áthívhatta Bogit is bulizni, irtó büszkén jött haza a kisasszony, tele élménnyel. Drága óvónénik még fényképeztek is, majd felteszem a képeket.

Virág kapott tőlünk egy csodaszép könyvet, ami talán még korai, az emberi testről szól, csodálatos képekkel, fóliás átlapozókkal, de jól gondoltuk, lenyűgözte a lányt, aznap este végig kellett olvasni és sztem tudta volna még hallgatni. Olyan érdeklődő kislány:)

Sok mesélnivalóm lenne, majd talán behozom egyszer… de nem most 🙂

Nehéz erről írni, de itt a helye, mint számomra fontos dolog.

Ma eltemettük Gabikám édesanyját. Szabadkára menet hatalmas hóátfúvás, semmiből jött vérmes felhők felé mentünk, majd bele is értünk. Nagyon felöltöztünk Beával, de a hóátfúvás azért durva lett volna a temetőben. Mire odaértünk, R.néni küldött nekünk napot.

Nyugodjon békében!

Nem utolsó sorban pedig, csillapodjon mihamarabb a család fájdalma!

Nem tudom, egyáltalán jól írom e, szóval a rota utódja, calici vírus, na, ilyenünk van nekünk most, családilag:). Feltehetően.

Kezdte Abigél, de nagyon enyhén, néhány napja dobott egy rókácskát hajnalban, majd ezt követően minden reggel egy nagy hasmenéssel indult, majd minden ok. Én ugye lázas voltam, majd 2nap szünet után folyamatos gyomorfájás, de semmi különös.. Majd szombaton már kezdett elég intenzíven fájni, vasárnap reggel pedig egyszerűen elájultam:).

Jah, kihagytam a történetből, hogy apának csütörtökön kiment a bokája röpin, ami miatt a péntek délelőttöt a sürgősségin töltöttük. De tényleg. 9-12-ig ott voltunk, Abigél aludt is egyet… Majd megállapították, hogy nincs gond, pihentetni kell, nem repedt, tört, sem nem szakadt semmi odabent. Ám emiatt apánk erősen mozgáskorlátozott, főleg reggelente sántikál erősen.

Így alakult elég viccesre az én ájulásom, amit én előre éreztem, és a fürdő ajtófélfát erősen megragadva szóltam Bélának, hogy jöjjön, mert el fogok ájulni. Majd tádám, amint megragadott a fél lábon álló meztelen nagy ember, kinek lábánál sertepertélt Bogi, aki kakaóért nyígott és a kopogós cipőét kereste épp (reggel 8, igen!) , szóval elkapott, elájultam, de szegény nem tudott tartani, így lassan leeresztett a földre, ahol szép lassan magamhoz tértem:))))).

Anyuék elrohantak, mert azért megijedtünk alaposan, hogy mi van, mi pedig L az ügyeletre. Ahol kiderült, hogy egyszerűen kiszáradtam… Elég gáz, de ennyire gyengén ivó vagyok sajnos, nekem erre oda kell mindig figyelnem, és szombaton már elég rossz volt a gyomrom, vendégeink is voltak, így nem figyeltem… Hát ez van, a nap további részét ágyban töltöttem.

Ma hajnalban Boglárka bújt mellém, majd lehányt:))). Ezt még 2szer megismételte. Így ő nem ment ma oviba, hanem irány a doktornéni. Akihez menvén az autóban nagy taccs, de készültem hánytállal, amit ügyesen egyensúlyozva is kiöntött kicsit:)). Amúgy klassz volt a 2 kicsivel ez a nap, Bogival barbiztam (GRRR), meg sokat beszélgettünk, sokat összebújtunk…

folyt.köv. ER