Kiss családunk blogja

pfúú, de mérgeskedtem tegnap, most nézte a zember is velem, együtt mérgeskedtünk:)))). Hogy lehet a nagyjából egyetlen szívnonalas műsort a TVben, amiben valóban tehetségkutatás folyt, értékes emberek, szereplők vettek részt, így a földbe döngölni, elrontani, lestrapálni…

Sokkal célszerűbb lett volna várni 4-5évet, mire lesz egy újabb generáció… Én azt remélem, egyszer lesz a régi zsűrivel egy régi tipusú Msz, amit majd nézhetünk a csajokkal.

Ez, hogy a zsűri és a Friderikusz nyíltan csatázik, miközben bírálja a fellépőt, egyenesen felháborító, cinkeljék egymást az öltözőben… Jah, hogy arról nem ír hétfőn a bulvár sajtó? Brrr

És megint, csak megint, mit keres ott 2 kisgyerek, akik tehetségesek, szépek és GYEREKEK, és semmi keresnivalójuk a sok felnőtt között, ez a közeg nekik nem használ, csak árt. PEdig 5 év múlva jók lehettek volna.

Amúgy ebben a részben az abszolút favoritom a Pacsirta volt, sajnáltam, hogy kiesett:(

más:

Abigél khm, totál kikészít, hát hol van az én angyali gyerekem, aki bármikor dicsekvés tárgya lehet, hiszen tündér és rendes 3.gyerek? :)))) Éjszakázunk, kifeszít, üvölt, és nemtoménholtanulta, de lefekszik a földre és ott visít, ha pl nem engedem, h megegye az utolsó virágot is az árvácskámról:))) Magában hordozza Virág felfedezővágyát, mindenre felmászik, mindent kipakol, mindent szétszed és szétdobál, meg elpakol, h ne találjuk meg, és magában hordozza Bogi akarotásságát, már nagyon látszik, hogy bizony ő is “hisztisedik” :))) Szóval eléggé lefáraszt minket, nem is egy nagy alvó és ha ébren van, mindent csinál, csak nem játszik játékokkal:)))). Megy és intéz folyamatosan, és nincsenek is illúzióim, h ez elmúlna 1-2 éven belül. Hát kitartunk:)) És keressük álmaink házát, vagy inkább építgetjük fejben, tervezgetjük…

Gazdag ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. A sok barátom közül is van jó néhány, aki nagyon jó barát, és nagyon értékes ember. Nagyon sajnálom, hogy sok-sok barátságot egyszerűen képtelen vagyok ápolni, nincs rá kapacitásom, és koncentrálódom az igazán fontos emberekre. Akik számíthatnak rám és számíthatok rájuk.

Egy ilyen nekem a Kati, aki vmi hihetetlen mák folytán a szomszédom is. Mikor megismertem, nem is kedveltem igazán, aztán ugyan megkedveltem, de semmi különös. És szépen az évek során igazi barátsággá formálódott a kapcsolatunk. Minden defektünk, erényünk ismerős a másik számára, ő az, aki pl rámpirít, ha vmiben nem vagyok elég körültekintő, vagy precíz. Ami nálam előfordul:))

Igazán fog hiányozni, ha megszűnik a napi kapcsolatunk, ha egyszer innen elköltözünk (teljesen leálltunk a projekttel, pénzügyi válság van, kivárjuk a végét) . Szinte bármikor hajlandó velem beszélgetni, gyakran éjszakákba nyúlóan ülünk a teraszon és vitázunk, vagy ápoljuk egymás lelkét, vagy röhögünk. Iszunk egy pohár bort, ha olyanunk van, vagy pókerezünk egyet, vagy csak nézzük az összecsukott pókerszettet, mert jár a szánk és el sem kezdjük a játékot:)

Kati hihetetlen okos, sajnos egyelőre nincs kamatoztatva a csaj esze, de látom, hogy meg fogja találni a helyét, és sokra viszi egyszer. Egészségügyben dolgozik, imádom hallgatni a sztorijait a műtétekről, nagyon vizuálisan tudja elmagyarázni biz betegségek, szervek működését. Ez engem marhára érdekel.

Ám barátságunk alapja sokkal inkább az, amit ma tett velem, amire bármikor számíthatok tőle és viszont. Nem volt jó napom (megbüntettek parkolásért… másik sztori lesz) és ő látta, hát persze, és elmondhattam neki, hogy mi a gondom, a fásultságomat a mindennapokkal, a notórius háziasszonyi feladataim utálatát, az egészségügyi gondjaimat, a súlyfeleslegem. És nem azt mondja ám ő, hogy fel a fejjel és nézzek a 3 gyerekre, mert akkor kisüt a nap, hanem azt mondja, hogy márpedig jó lenne, ha rendbehoznám magam (ehhez ezt és ezt kellene tennem), mert csak akkor leszek jó anyjuk a gyerekeknek, ha békében vagyok magammal, szóval mindenki érdeke, hogy a helyemen érezzem magam.

Ja, Kati nem olvassa a blogomat, de a mindennapjaim része ő, és még csak említés szintjén írtam róla eddig, szeretném, ha lenne nyoma neki itten, mint számomra kulcsfontosságú barát. Majd sorban teszek említést minden igazi barátomról:)

És le kell írnom még azt is, hogy Béla mennyire drága volt, látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, feszült vagyok, elment du röpizni, egész héten nem volt itthon délután jóformán, még dolgozva sem, megbeszélései voltak, vagy túlórázott, alig beszélgettünk a héten… Erre most megkérdezte, hogy mi a gondom, és mikor elmondtam neki, hogy besokalltam, és tele vagyok önváddal az érzéseim miatt, (Ki vagyok? Angéla, aki 3 kislány anyukája. Ki Ő? Béla a sikeres webszakember, aki nős, 3 kislány édesapja) és én kimaradok 5 éve az élet másfajta folyásából, és csak a kakás pelenka, a mindennapi rutin, hogy én hogy unom már ezeket, és erre azt mondta nekem ez a drága ember, hogy teljesen megért, képtelen volna ezt csinálni… Pedig én hálátlan kutyának érzem magam, mert ami nekünk van, annál nem lehet többet kívánni sem, 3 csodás gyerek, a kapcsolatunk, rendben lévő család és munka, mit kívánhat még ember? És ő erre azt mondta nekem, hogy csodálatos élet, de nehéz, és ezt nem szégyen bevallani. Hát akkor én most bevallom:)

Béla egyik bizalmasa, I., aki pénzügyi spekuláns, és mindig a legjobbat akarja Bélának, óva intett bennünket a jelenlegi helyzetben bármit is tenni. Határozottan lebeszélt bennünket egy adásvételtől, foglalástól, jelenleg bármibe beleugrani felelőtlenség lenne. Hallgatunk rá, leállunk és átvészeljük, megpróbáljuk átvészelni a válságot. Remélem, nagyon remélem hogy már tavasszal lehet újra keresgélni és addigra visszaáll a piac.

Joshi Bharat, fogalmam sincs, mikor és miért néztem bele egy műsorba, valszeg a Terry Black és Anettka részt, vagy az Albert Györgyis rész volt az első, nem tudom, de bulváros volt, az biztos, no mind1 is, az csak a lényeg, hogy azóta megnéztem a letölthető verzióban az összes eddigi részt és le a kalappal a produkció előtt. Ez a műsor, vagyis J.B. tényleg, valójában segít ezeken a szerencsétleneken… Valóban. És nem csak tanácsot ad, adott esetben tárgyi, humán, anyagi segítségeket is nyújtanak a bajba kerülteknek.

J.B. nagyon jól irányítja a problémafeltáró beszélgetéseket, jól kérdez, lényegretörő. Hozzám nagyon közel áll az ilyesfajta megoldási mód. Nem beszélve arról, hogy az oda érkező emberek többsége erősen lecsúszott, nem túl inteligens ember, akik a saját problémájukat csak verekedéssel, késsel, ivással, stb.. tudják megoldani. Így egy ilyen irányított, ellenőrzött közegben tudnak a lényegre koncentrálni,J.B. tükröt tart eléjük, elmondja, hogyan lehet megoldani, és vagy élnek vele, vagy nem. Nem mindenkin lehet segíteni, ekkor az ottmaradt családtagot támogatja meg, hogy együtt tudjon élni a reménytelen családtaggal, vagyis segít talpra állni egyedül.

VOLT egy jó, valóban értékes műsor a TVben. Volt 3 rész Megasztár, amit igazán élveztünk, szerettük a srácokat, akik indultak, velük és értük izgultunk… Ez most vmi más. Beültetik a Friderikuszt és azért fizetnek neki, h fiatalok lelkébe gázoljon, állítólagos segítő szándékkal… Lelke rajta.

Hogy kvázi tönkreteszik egy 12-13 éves kislány életét, mert olyan helyen van az iskola helyett, olyan társaságban a társai helyett, amire 20 évesen sincs felkészülve egy átlag ember. Nem tudom elképzelni, hogy jól fog elsülni, egy gyönyörű, ártatlan, tehetséges teremtés, aki megvillant, jó volt, szerencsés lett volna, ha ide már nem jut el, hanem tanul és dolgozik tovább azon, hogy X év múlva újra megmutassa. De így? Félek, hogy ez a világ olyan kegyetlen, hogy 18 évesen kiégett arcát bulvárlapokban láthatjuk majd különböző ócska sztorikban, amik “átlagos” történetek, és az ő személyes tragédiái lesznek. Ne legyen igazam!

Hogy egy hihetetlen tehetséges és vérprofi énekesnő nem kerül be, mert “túl rutinos”, és 29 évesen már nem itt kellene tartania… Hm. Bezzeg a Lakatos gyerek, aki vmi óccsó-ócska egyszerű, könnyű, 100éves nótát előad, és ez elég. Érdekes sorrend.

Szóval mi itten azon morfondírozunk, hogy fogjuk e nézni. Kb az utolsó műsor, amit nézünk… Soma is elmegy bakker a “Celeb vagyok, mentsetek ki” vagy milyen baromságba égetni magát, nemhogy itt zsűrizne, ami a dolga lenne… Eszenyivel tökéletesen kiegészítenék egymást.. Csókkirály mit keres ott? Sztem nulla, ahogy értékel, semmi megfontolandó kritikát nem mondott még.

Pedig vártuk a Mega 4-et, de elejétől az a benyomásom, hogy bulvárosodik… Pl. miért válogattak a városokban külön-külön 1-1 énekessel? Ha ott az énekesek intsruktálták az indulókat, akkor hogy nem mondták a többségnek, h nem érdemes a kamera előtt is beégni, ne induljanak?

No, mind1, mérges vagyok kissé. Mondjuk nem lepődtem meg :/

Amúgy ma házat néztünk és telket, a változatosság kedvéért megint nem tudjuk, mi a mi utunk, én ettől egyre idegesebb vagyok, Béla meg jön a “Ráérünk még, hová sietünk, elférünk itt” cíművel, amibe nem lehet belekötni, mert így van, de meggyőződésem, h 1-2év múlva sem lesz könnyebb a helyzetünk, akkor miért ne kezdenénk el most? De engem az is megnyugtatna, ha eldöntenénk végre, mi az utunk, építünk, téglát építünk, oks. Akkor megvan az irány, ez lesz 1 vagy 2 év múval. ENnyi nekem elég lenne. Amit nem bírok, az a bizonytalanság, az úttalanság… Hogy tudom, h kell változtatni, fogunk is, de maaajd, és majd valahogy, hát ehhez én nem vagyok elég mérsékelt ember:)))) (semennyire sem vagyok mérsékelt, hihi)

Egyik héten eldöntjük, h nem építkezünk, mert az durva, inkább vegyünk használtat. Megnézünk sok házat, behányunk, eldöntjük, h ez nekünk nem fog menni, más putriját rendbetenni, ergo, inkább építsünk. Akkor jön a készház vs tégla vita köztünk, majd kijön, h téglát egyáltalán nem tudjuk megfizetni (Béla szerint akkor várjunk, amíg meg tudjuk fizetni, GRRR), egy készházat tudnánk építeni sztem, sok kompromisszummal. 30év gari, nekem nagyon bejön.

No, nov végén lesz készházvásár, oda feltétlen megyünk, és talán hajlik majd az ember is, én nagyon nyitott vagyok felé…

Jah, Domaszéki ház, ciki, nem fogadták el az ajánlatunkat, mi pedig csak egy nagyon jó vételért megyünk ki a városból:((