Volt még a múlt héten egy előadás, az új IH-ban (szép lett), hm. Félig tudtam elolvasni a könyvét a doktornak, mert írni, azt nem tud. Nem tudom elvitatni a szakértelmét, vagy a módszerét, mert kétség kívül hatékony, de az írást hagyja hátra…
Nem mintha a beszéd jobban menne, értem én, hogy laza, meg lezser, de azért artikulálni illik, ha kiáll az ember a színpadra.
No, nem ez a lényeg, az előadás vegyes érzéseket keltett bennem. Gyengén indult, majd mégiscsak jó volt:). Én személy szerint mindig félek, félnék mélyre túrni magamban, eszem ágában sincs pl bármilyen terápiára, vagy kineziológushoz menni, mert egyszerűen ami volt, azt elnyomtam, néha tartok tőle, h nincs a helyén, de most az előadás után úgy érzem, mégiscsak rájöttem, h jó helyen van minden bennem, ahol van:).
Azt mondta ui a Csernus, hogy lesznek, akik nem fogják jól érezni magukat az előadás után és lesznek, akik mosolyogva fognak távozni és ők lesznek kevesebben. Nos, én mosolyogva távoztam, aminek nem kicsit örültem, hiszen azt bizonyítja, h rendben az én életem, a legmesszebbmenőkig. És ez nagyon megnyugtató:)
A mondanivalója lényege semmi új, csak az alap, hogy minden rajtad múlik az életedben, ha elmúltál 18, dolgozd fel a szüleid által elszenvedett sérelmeket, bármilyen traumát és dolgozz magadon, felelősséged van magaddal és másokkal szemben és nem ér azt mondani, hogy engem bántanak, mert akkor azt te hagyod, és szte nincs az a helyzet, amiből nem lehet kijönni megfelelő pillanatban, mindenki úgy éli az életét, ahogy alakítja, ahogy akarja, amennyi bátorsága van szembenézni a gondjaival és tenni ellenük.
Kiment egy fiatal lány a színpadra hozzá, Cs. ajánlotta, h bárki, akinek kapcsolati válsága van, boldogtalan párkapcsolatban él, kimehet és beszélhet róla, ha van elég bátorsága. Nos, meglepőbb volt a történet, mint gondoltuk.
A lány nagyon mosolygós, sőt, inkább vihogós volt, 21 éves, marha csinos, mai szépség, és előadta, h a kapcsolata úgy fél éve romlott meg, de nem tudja datálni, mikor is kezdődött, mert “nem olyan egyszerű a mi kapcsolatunk”. Cs azonnal levágta, h klasszikus szeretőstátusz, fiatal lány, érett, megkeseredett, családos, megfáradt, kalandvágyó férfi mellett…
A vicc, hogy kiáll ez a lány, azzal, hogy rossz a “kapcsolata”, már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni, rengeteg érett, többségében férjezett nő elé:). Bátor:D. Nos, Cs. leszedte a 10 körméről a csajt, nem volt gyenge… De hát megérdemelte… Megkérdezte pl tőle, 10cm-re volt az orruk egymástól, hogy “Kisasszony, mondja, milyen érzés szolgának lenni? ”
“Kisasszony, maga olcsó, vagy luxuskurva? ” Kap ajándékot, vagy ingyen csinálja, esetleg pénzt? Mikor a csaj kikérte magának és elhápogta, h ő ezért sosem kap semmit, akkor CS. nevetni kezdett, h “Akkor maga a legolcsóbb kurva és balek, akit valaha láttam”.
“Tudja, Kisasszony, miért szolgál a szerető? Hogy miután jól megb…ák, megsimogassák a fejét”. Mert szeretetre vágyik, és azt hiszi, hogy ez az. Ez nem szeretet, ez szolgáltatás, ki-ki a maga oldalán szolgálódik ki, de ki jár ettől jól?
Kiderült, h a férfi házasságában van 2 gyerek, és tetszett, h nem csak a lányt okolta, hanem minden szereplőt, azaz a férfit és a feleséget is, elmondta, h mennyire szomorú, h a 2 gyerek úgy nő fel, h az anyjuk hagyja, hogy megcsalják, becsapják. Mert hagyja.
Majd további jó vegetálást kívánva a lánynak, aki persze irtó határozatlan, sértődött óvódás hangon azt mondta, h “én mostmár tudom, h otthagyom, úgyis” és a Cs. kinevette, majd megint óvódás dacos hangon “Honnan tudja maga, hogy nem? ” és akkor azt mondta a Cs., h ok, ma otthagyja, szakít, aztán majd jön a Semike a férfitől, és szépen szalad hozzá máris, h 2 perc alatt ágynak döntse, majd 5 perc beszélgetés után indulnia kell… Mint eddig bármikor.
MEgkérdezte még, hogy hogy van beírva a férfi telefonjába, “Valaki”. Hm, azt mondja Cs., no igen, tudja, Kisasszony, mi a jó ebben? Hogy bármikor ki lehet cserélni a számot…
És hát, talán, de nagyon talán ez vmit elmondott a lánynak. Felrázta, kirázta, bármi. Ez a sokkterápia, lekurvázták, leszolgázták, és ezzel a közönség bizony mind egyet is értett. Innentől megint az ő feladata, hogy változtat az életén, vagy nem. A történetben szereplő gyerekekért pedig a hülye szüleik a felelősek.
Beszélt még az önbizalomról, no, itt egy ponton érintve ériztem magam… Mint megannyi nő, én is, bár főleg fiatalabb koromban mindenféle önértékelési problémával küzdöttem, 53 kg-san folyton behúzott hassal tehénnek éreztem magam ésatöbbi… És soha olyan borzasztó képek nem készültek az arcomról, mint akkor, aszott, keserű, grrr… És azóta is folyton, bár ahogy az idő telik, úgy barátkozom meg egyre jobban magammal, és ez jó.
Mondott egy példát, amiben magamra ismertem, hogy egy nő, aki ránézésre nem büszke magára, a melleire, görnyed, előreesnek a vállai, lógatja az orrát, besétált hozzá a rendelőbe és egyszerűen megkérdezte tőle, hogy miért nem büszke magára. Erre a nő hebegett habogott, mígnem belátta, így van, komplexusai vannak a mellével és a testével kapcsolatban. És akkor azt mondta Cs neki, h jobb lenne, ha kihúzná magát, mert így sosem fogja megkívánni egy férfi sem, csak képzelje el magát, messziről nézve meztelen, milyen látvágy. És akkor a nő felháborodva “Ha nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok, mehet a fenébe”. Ahhan, szóval az rendjén van, hogy Őnemfogadja_el magát, de őt fogadják el?? Hát mekkora hazugság ez?
Nos, ebben van igazság, nem is kicsi! Miért kívülről várjuk a megerősítést arról, hogy mi szépek/csinosak/jók vagyunk e? ha én úgy érzem, csinos vagyok, az meglátszik mindenen, tartáson, az arckifejezésen, a kiálláson. A test beszél, nem a ruhák, vagy a smink.
Azzal fejezte be, hogy előrevetítette az estéjét, és minden boldog ember estéjét, aki most hazamegy, megcsókolja a párját, ha vannak, akkor a gyerekeit, egyet még játszanak, megeszik a vacsorát, lefektetik a gyerekeket, majd fogmosás közben belenézek a tükörbe, a saját szemembe és bele tudok nézni mosolyogva, mert elégedett vagyok az életemmel és magammal. Majd ágyba bújunk a párunkkal, és elbúcsúzunk reggelig. Mert ez maga az élet. Ezért dolgozunk, ezért élünk.
(nem pedig az anyagi javakért)