Kiss családunk blogja

Klassz napjaink vannak:). Ez a hét nagyon jó volt, bejön az, h 1 nap alszanak du, 1 nap nem. De a nagyokkal már nagyon jó… Bogi mostanában nagyon szépeket rajzol. Virág folyton könyörög az egyszervoltért, úgy minden másnap ideülhet gépezni kicsit… Kijárunk a játszóra, nem másért, mint hintázni. A 2 nagy elfoglalja a 2 hintát, beülnek, és már kicsit meglökni sem kell őket, totál egyedül hintáznak. Ezzel jó sokáig elvannak, ha nem akar más hintázni. Énekelnek közben, meg dumálnak, röhögcsélnek. Próbálgatják csukott szemmel:)). Abigél közben megeszi a kavicsot, a fél játszótér volt már a szájában:D. Nagyokat kacag, ha beültetem a babahintába:)). Ha megfog egy játékot, lapátot, vödröt, a jó isten se csavarja ki a kezéből:D. Ez egy legkisebb gyerek, tudja, amit megfogott, azt szorítani kell:))). Ha el akarjuk venni tőle, reszket, és szorítja közben, és ordít, ahogy a torkán kifér, de dühösen, rekedten, haláli:D

A nagyokra néhány percre símán rá tudom bízni, főleg egyenként. Szívesen játszanak vele, szóval ez sem gond.

No, 24 órás szolgálat, szó se róla:))), de nem feszített a tempó, csak állandó. Vagy ilyesmi..

És csak akkor kiabálok a gyerekekkel, ha apjuk itthon van. És rájöttem, h miért. Tulképp én vele, vagy neki kiabálok, h vegye észre, h ennyi és vegye át. De hát férfi uyge, neki nem célozgatni kell, hanem megmondani. És most megbeszéltük, h lesznek délutánok, mikor munka ide vagy oda, ha hazaér, én lelépek tornázni, vagy bevásárolni, vagy ők lépnek le, míg én felmosok, vagy főzök, vagy akármi… Mert muszáj kicsit egyedül lennem úgy, h nem kell figyelnem rájuk. Ha nem is megyek majd el, de a tudat, h megtehetném, már jó:)

A 7vége nagyon ígéretesnek tűnik, mert most még patikát frissítünk vagy éjfélig, de holnap dolgozik Béla délelőtt, tervei szerint végez is ebédig, és onnantól vasárnap estig nem kapcsolunk gépet:). AKkor is csak megnézi, jött e munkamél. És ilyen hétvége már nagyon régen volt. Itthon-nyugiban… Vasárnap du bográcsozunk barátokkal, sütök majd egy jó tökös-mákos rétest a bulira, erre készülök már egy ideje:)

Béla munkahelye nagyon tuti, ugyan még nem szaunázott, de a masszőr megy minden csütörtökön:). Van az udvarban egy kosárpalánk, és telegraffitizték a falat, nagyon tuti lett. Béla ugye streetball-ban is nagyon menő, bevallom, nagyon vonzó tulajdonsága a zuramnak számomra, hogy minden sportban igen ügyes:). Bármihez nyúl, ahol mozogni kell, neki az megy. Én is ilyen vagyok amúgy, szerénytelenül mondom, és ő is csípi ezt bennem asszem:)). No, és az íjászat nem ment Bélának, és mikor kiértem, és ecsetelték a fijúk, hogy Béla már felszántotta nyilakkal a szőlőt, és átbökte a kerítést is, akkor csak ennyit bírtam meglepődve kinyögni: ” Te ebben nem vagy menő??? ” és azóta is ezen röhögünk:DDD

Istenien sikerült vértesboglári hosszú hétvégénk, igazi feltöltődésben volt részünk amott a Dunántúlon:). Jó társaság, szép környezet, jó levegő, jó idő, akkut számítógéphiány, nem is kell más a boldogságunkhoz… Kicsit veszélyben volt az indulásunk még csütörtökön is, megjártuk a doktornénit, aki hallott ezt-azt Bibi tüdeje felől, de úgy ítélte meg, hogy nem vészes a dolog, kaptunk antibiot, hurutoldót, hörgőtágítót (Spiropent-innen most nekem úgy tűnik, h Abigél sem ússza meg az asztmát…). Ám rendes Kiss fajta ez is, nem veszi be a Zinnat-ot, így az antibiotikumot megúsztuk:). Még szerencse, hiszen spontán is szépen gyógyulgat, tulképpen sem a közérzetével, sem a kedvével nem volt gond, folyt az orra és hurutos volt, amire kapott köptetőt. Így tulképp kordában tartottuk a dolgot, nyugodtan mentünk el… A nagyok is hurutosak kicsit amúgy.

Péntek reggel 8-ra beszéltük meg Nórával a Szegedről indulást, már 10órakor el is indultunk:D. Széééép tiszta rendes autókkal keltünk útra, hiszen a fiúk idejébe még ez is belefért ezen a reggelen:D. De csak 1szer vesztünk össze reggel 7-10 között, mivel Béla leült kicsit dolgozni, ekkor azért kiakadtam picit… Elhozta a belépőkódjait, hogy majd ott azért ránéz, van e valami sürgős, végül nem nézett rá:). (persze vasárnap hazaérvén első dolga volt…) Ilyen rendes sztahanov a Zén uram:)

Fél 1kor értünk Vértesboglárra, anyuék GPS-e kiválóra vizsgázott, tökéletesen elvitt minket a célhoz. Út közben persze végig maceráltam Bélát, hogy lassabban menjen, meg vigyázzon, meg jajjj, jujjj, hajtűkanyaaaar BALRAAAAAAAAAA, és mint rendesen, az agyára mentem:). Sajna még mindig akkor érzem leginkább biztonságban magunkat az autóban, ha én vezetek. Ám ismét mire hazaértünk, megszoktam a lendületét, a stílusát, és már akár meg is nyugodhattam volna.

Edit, Péter és Réka (Bogival egyidős kis maca) várt bennünket. Néhány éve költöztek ebbe az eldugott szépséges sváb faluba, ahol megvalósították az álmukat, pici vályog parasztházat újítottak, vagy régiesítettek inkább vissza… 2000nm-es a telek, ennek jelentős részét művelik, ahol minden bio. Sok tököt hoztunk haza:). Az isteni nyári kukacos almából ilyen szépséget sütött Edit:

Szombat délben túrós csuszát ettünk, vacsorára pedig krumplis tarhonyát főztünk bográcsban. Nagyon jó lett, került bele fincsi kolbász is. A gyerekek folyamatosan oldódtak, Gergőék 2 fia, Görgi és Gellért is klasszul eljátszottak a csajszikkal. Abigél mindenkivel lehaverkodott hamar, és megevett minden apró dolgot, ami az útjába került. No persze gondoskodott róla, hogy valami mindig az útjába kerüljön:D

Bibikét időben letettük, a 3 lány picit később együtt fürödhetett:

A nagyfiúk még sétáltak egyet a mégnagyobb fiúkkal a faluban, mi addig dumáltunk a lányokkal, mint rendesen:). Sokmindent megtanultunk ismét, Edittel mindig hasznos beszélgetni. Egészség, környezetvédelem, stb…

Másnap a reggelit egy nagy fa árnyékában az udvar közepén költöttük el, ami isteni volt… Hatalmas 2 kg-s kovászos kenyeret szegtünk meg, majd vajjal és somlekvárral, meg szalámival, sajttal, mézzel toltuk a fejünkbe. Teljesen nem javultunk meg, mert mindehhez nem maradhatott el a KVnk:). Egy élmény volt a reggeli.

A délelőtt lazítósan telt, hiszen maradt sok tarhonya estéről, meg túróscsusza, és készítettünk mindehhez egy nagy adag görögsalit. Így a fiúk íjaztak, mi pedig, mint mindig, csevegtünk a lányokkal:)

Gergő céloz: Béla lő:

Angi kontárkodik: (bizony, újra tüsirövidésszőke a hajam-ami nekem nem tecc, de az embernek igen, és hát ő uram és parancsolóm, fejet, illetve hajat hajtok neki)

Görgi nagyon ügyes volt!!

Péter pedig talált…

Volt még nagy medencézés: először a gyerekek szórakoztak:

Aztán a nagyok bohóckodtak. A kicsiktől jött kívülről az erősítés:)))

A legkisebbnek a kicsit nagyobbak (Réka és Bogi) fújtak fel egy pici pancsolót, amibe kapott meleg vizet bentről. Volt öröm:))). Nagyon élvezte a kismanó a locspocsot.

Délután Visegrádra utaztunk a lovagi játékokra. A csajok kidőltek a hosszú, kalandos úton:))

Ott aztán Béla bement a nagyokkal és a többiekkel a nagyon napos arénába, ahol igen kevés árnyék volt, nekik sikerült valamicskét találni… Ez egy másfél órás program, igen fiús program, ami azt illeti. A lányoknak tetszett, a gond a legvégén volt, amikor már az ágyúk dördültek. Béla ekkor kihozta a csajokat.

Én ki tudtam hagyni a játékokat, lévén, 2 éve már végignéztük, elég is volt. Érddekes, klassz, de tényleg fiús érdekesség inkább. Béla is úgy döntött, most elég volt, már 2szer látta:). Legközelebb már talán tényleg megnézzük a Fellegvárat, vagy jobban körülnézünk a környéken, Esztergomban…

Veroval sikerült összefutnunk, aminek nagyon örültem, mert rég találkoztunk már:). Kicsi Dönci is nagyfiú már, és bőszen udvarolt Abigéllel:). Norbi irtó rendes volt, sétált Kornéllal, így mi tudtunk beszélgetni. Jó lett volna kicsit több idő, de hát ne legyünk telhetetlenek:).

Majd a csajok pónilovagoltak egyet, ami Bogi kívánsága volt, már napokkal korábban mondta, hogy lóhátra szeretne pattanni. Nos, amint felült kis pej lovára, nyivákolni kezdett:D. Béla kísérte végig, majd a végén leszállni nem akart:PP.

No, a játékok után végigsétáltunk a csodás vásáron, ahol főleg fakardot, bográcsot, íjat-nyilat, kerámiát lehetett kapni. Csajok kaptak egy zászlót, hát nagyon boldogok voltak. Persze fakardért is nyígtak, de erről sikerült őket hálisten lebeszélni:). Mégiscsak lányok. Majd elkezdtünk Petiék nyomában kisétálni az autókhoz a parkolóba. A tömeg elviselhetetlen volt, no meg a gyerekekre nagyon kellett figyelni, a kicsi már elég nyűg volt, gondoltuk, legkésőbb az autóknál összefutunk… No, mégsem, onnan telefon a többieknek, tulképp 3 irányban voltunk e pillanatban:)). Sebaj, lesétáltunk a Dunapartra, ettünk egy lángost, főleg a gyerekek, mert mi nem voltunk éhesek igazán. Aztán vagy 9 óra volt, mire sikerült elindulnunk, Bibi drága kitett magáért, mert visszafogottan méltatlankodott csak.

Fél 11re értünk haza, Virág kivételével minden gyerek elaludt az úton, csak bevinni kellett a kis mocsokfajzatokat:)))). Virág is csak eldőlt és elaludt… A gond, hogy mi is, 1-1 pohárka után eldőltünk, és nagy megdöbbenésemre csapatostul fél 9 után ébredtünk csak. Istenien kipihentük magunkat. Ekkor megint reggeli a nagy fa árnyékában, nyamm:)

Délben sikerült elindulnunk, még egy Velencei tavi fürdést terveztünk. Még délelőtt persze összerakodtunk, elrámoltuk a játékokat, kajákat, majd kicsit bútort is cipeltek a srácok, mivel Editék megint rendezgetik a házat, festés-burkolás zajlik felváltva a szobákban. Szép ez a tó nagyon, no meg a környék házai mesések, csupa zsuptetős ház, álom. A fürdés is jól sikerült, a víz ugyan hideg volt, de csak belemenni volt nehéz. Hazaút előtt toltunk egy hekket, a lányok fagyit, KV és go home.

Hazafelé kicsi kaland, Gergőék féklámpája kiégett, mivel utánuk mentünk, észleltük szerencsére, fokozott figyelemmel kísértük őket Szegedig. Nem túl fáradtan érkeztünk haza, még dolgozni is volt ideje Bélának, hát nem nagyszerű? 😀

Már nem is tudom, hová és mikor utaztunk éppen, amikor Bogi hisztériázni kezdett valamiért. Ez nála gyakran előfordul, amit általában higgadtan kezelünk, de előfordul, hogy a csap alatt végzi szélvész kisasszony. Na, ekkor már kritikus ponthoz ért, mert aludniuk lett volna időszerű, Abigél pedig aludt is, így nem volt célszerű felébreszteni, Bogi viszont visított. És akkor hátraszóltam századjára, már türelmetlenül, hogy hagyja már abba, és nem igaz, h mindig muszáj ezt, aludjon és (már csak csendben odavetettem Bélának, h “nem igaz, h 2 mondatot nem tudunk nyugodtan beszélni, hát kuss legyen már- no erre nem vagyok büszke, de kiszaladt ). Bogi persze meghallotta és odaszólt nekem, nem ismeri amúgy ezt a szót egyáltalán: “kuss legyen neked!” … ” És nem fogok úgysem reggel hozzádbújni az ágyadban”… “majd alhatsz egyedül” durca arc bevág, kéz karbatesz, száj lebiggyeszt:D. A kis piszok, annyira ismer és tudja, mivel befolyásolhat legjobban, vagy mivel bánt:). Szeretem ugyanis, hogy hajnalban mellém bújik.

És Bogláron lerajzolta APÁt. Igen részletesen, ami azt illeti. Egyrészről meglepett a rajz részletessége, másrészről pedig khm, apa nem gyakran mászkál előttünk meztelen, talán épp ettől ennyire érdekes:)

Engem is lerajzolt, sajnos az nincs már meg, nekem cicim és köldököm volt:)))

Virág kérdezi hazafelé jövet: “Melyik tóban is fürödtünk ma? ” – a Velencei tóban -Medencei tóban? :DDD

Mi Halász Jutkát csak Jutkanéni néven emlegetjük, de Béla az autóban csak odaszólt nekem, h ne a Halász Jutkát tedd már be, hanem a Vilmost. Erre Bogi visszakérdez: “Halál Jutka” ????

Szóval remek kis hétvégét tudhatunk magunk mögött:). Igazán feltöltődtünk. Kár, hogy a verkli folytatódik, apa tegnap fél 9re ért haza, majd éjfélig dolgozott. Ma is minimum addig fog, már látom…

Ez a kép ma készült, sajna nem olyan jó, de az látszik, hogy eszik a legkisebb copfos 2 kanállal rántott húst sült krumplival:DDDD És a 2 rendetlen:)

Kicsit ellentmondok magamnak az előző posthoz képest, de nem is csoda, hiszen a 2 érzés küzd bennem nap, mint nap, és mindig fegyelmezem magam, hogy nyugi, ne hisztizzek, az életem teljes és boldog és mindenünk megvan, és sorolhatom magamnak végestelen végig csodás életünk pozitívumait… És elég körülnézni, milyen életek vannak, és az enyém csodálatos, ez tény. Ám, hogy kerek legyen a kép, ennek is itt kell állnia, nyoma kell maradjon, hiszen szánom én ezt a blogot az utókornak, elsősorban a gyerekeimnek, ha majd anyukák lesznek, és magamnak, ha majd nagymama. Hogy át tudjam érezni a lányaim minden kínját majdan, akkor is, ha hormonális a hiszti, akkor is, ha “jogos”. Szóval kell e nnek is nyom, nehogy az idő túlságosan megszépítse ezeket az éveket. Remélem reális képet kapok majd a blogból.

Most elég. Mindenből. Teljesen kaotikus az életünk. Bár túl egyszerű is egyben. Furcsa kettősség ez, hiszen egyrészről borzasztó egyszerűen ez a nyári szünet jobb híján eléggé a 4 fal között, vagy inkább a 4 kerítés között zajlik, hiszen nekem nincs mindig erőm felcuccolni a gyerekeket, h a kánikulában nekiinduljunk a nagyvilágnak és programokat csináljunk. Profán ok még, hogy igen nehéz a 3 különböző korú, ritmusú, alvásigényű gyerekkel egy felnőttként kimozdulni. Én amúgy nem merném hármójukat senkire rábízni! Mert nekem is sok-sok és állandó feszült odafigyelés hármójuk minden kínja-baja… Nem is volna semmi gond, ez már most könnyebb, mint anno a másodikon 2 picikével (Virág és Bogi) , de nekem már elég a GYesből, a háztartásból, aminek nincs vége, nincs érte köszönöm, sem fizetés, ésnincsvége… És utálok már mosni, és elborzadok a koszos ruhák mennyiségétől,( igen, vannak ilyen “nagycsaládos fóbiáim”, az egyik a 3 tele fregoli, a másik meg a nagy asztal közepére tett kopott zománcos edényben lévő nagyon lisztes spenót 2 kg bundáskenyérrel:)))- ezek a Fókuszból jöttek sztem:D)

És nincs vége. Soha nincs vége! Mindig van mire várni, de ez maximum egy kellemes este, ami után én kelek hajnalban, vagy reggel ugyanúgy. Nincs egy szabad délután, ég tudja, mikor röplabdáztam utoljára, bármi egyedüli kikapcsot már csak úri huncutságnak titulál a fejem automatikusan. Hiszen Béla dolgozik és pénzt keres. Akkor hogy jövök én ahhoz, hogy sápítozzak és magamra gondoljak?

Béla hazaér, megisszuk a teraszon a KV-t, nap fénypontja:). Megeszi, amit aznap főztem, ha ízlik neki, megvan az aznapi kb egyetlen sikerélményem:D. Körbepuszilja a gyerekeket, kicsit dumálnak, majd beül dolgozni. Fürdetéskor kijön kicsit, majd éjfélig dolgozik.

És sosem panaszkodik… Én meg… És szégyellem is emiatt magam, mert neki sem könnyebb és ezt az utat mi választottuk, mert mi vállaltuk Abigélt, és ezt sosem bántam meg, egyetlen percre sem, és a sok munkát is mi választottuk, mert csak így tudunk egyről a kettőre jutni. És minden nagyszülő aktív, dolgoznak. ( Béla szüleire nem igen számíthatunk. A gyerekek amúgy imádják őket, időnként betoppannak látogatóba, és akkor örülünk, de már nem várom a segítséget semmilyen formában. Dolgoznak. ) Anyu is állandóan dolgozik, mondjuk ő bármikor kapható egy szittelésre, és gyakran élünk is vele, de a tesómék is. Hát munka mellett ennyi épp elég neki asszem. Köszönet érte!! Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik néha a kimozdulás…

Szóval elég durva mókuskerék ez, amiből nincs kiszállás… A hétvégén, ha elmegyünk valahová, márpedig elmegyünk gyakran és sokfelé, az jó, mert ott nem lehet dolgozni. Ám amint hazaérünk, vége. Néhány ellopott fél órán kívül Béla dolgozik. Már ha nem munkahelyen van, vagy megbeszél. Már eljutottam oda, hogy majdnem mind1, mikor ér haza, 5 kor, vagy 6kor, mert úgy is mind1. Hogy ezt meddig lehet így csinálni, fogalmam sincs. Bár úgy látszik, én hamarabb bedőlök, mint ő:(

Kellene néhány gyerektelen nap valahol, persze ezt csak ilyenkor, megborulva tudom elképzelni, amúgy nehezen. Hát épp ezért nehéz nekem nagyon, mert magammal is küzdök, egy állandóan zsongó, feszültséggel teli tök a fejem, hiszen még most sem alszanak (fél 11 van), ilyenkor még bőven ott a fülem, hogy melyik hová mászik fel és honnan esik le… És délután csak Bogi aludt el, Virággal csúsztatott palacsintát sütöttünk addig, de vagy fél órára kimentem a hintaágyra és napoztam, meg olvastam, de hát nem sokáig hatott a hatása sajnos. Szóval él bennem egy erős igény a magányra, a nélkülük létre, de érzem, ha elmennének valahová, akkor hiányoznának. No meg a lelkiismeret…

Minimális pihenés és feszültség nélküli idő van az életemben. És ez 5 éve van így. És még néhány év áll előttem. Most, e pillanatban komolyan nem tudom, hogy fogom ezt agyérgörcs nélkül megúszni…

Az itthoni dolgokkal totál egyedül vagyok. Vannak még halvány emlékképeim arról, milyen, mikor van egy munkából hazaérő apa, aki néha elviszi a játszóra a gyerekeket, míg én felmosok, vagy bármi, nem, én viszem el őket a játszóra, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. És ha legalább néha lenne valaki, aki elviszi őket a játszóra, és érezném, h nem vagyok 24 órában felelős értük én egyes egyedül szinte, az nagy könnyebbség lenne. No, már bőgök, de ez jó, mert talán meg is könnyebbülök és reggelre kisüt a nap a fejemben is…

Amúgy PMS is, szóval van magyarázat a kiakadásomra hormonálisan is, de nekem ez minden hónapban 5 nap, és ilyenkor tényleg mocsok rossz itt bennt, mocsok rossz:(((

És ha már ez egy kiakadós post, akkor folytatom a nyomorgást. Sose leszek már a régi, ez már látszik, kilóban nagyjából annyi vagyok, mint Bibivel teherbe eséskor (akkor volt rajtam néhány plusz kiló) , és sokkal többnek látszom. Randa a hasam, de nagyon, és ez nekem mindig nagyon fontos volt, istenem, kicsit liba vagyok, és bizony nem látom, hogy leszek e még a régi… Tornázni, vagy bárhová nem igen jutok el ugye:))))

7végén megyünk Vértesboglárra Pítékhez, amit nagyon várunk, jön velünk még egy baráti család, ők mind régi haverok, csak már mindenkinek van családja:). Szeretünk hozzájuk menni, mesés környezetben élnek… Péntek reggel indulunk, Béla kivett szabadnapot csütörtökre is, hogy néhány dolgot el tudjunk intézni és tudjunk készülni, no meg tudjon dolgozni. A kiesett hétvégének böjtje lesz, de erre most igyekszem nem gondolni. Anyu szerda este elviszi a nagyokat, így csütörtökön csak a kicsivel kell banki körútra mennünk, meg a pijacra, ami nagyszerű, hiszen hazaérvén apa dolgozni fog én meg becosmagolni a fél háztartást, egyedül, pontosabban csak Bibi segítségével :).

Hát ennyi van most velünk. Lányok közben elaludtak, és én is majdnem. És itt cseszem el, mert miután elalszanak jön az én időm, Katival dumálás, olvasás, teraszon ücsörgés, bármi, ami gyerektelen és csendes! Pedig le kellene feküdni…

Végre elkészült a suszter cipője, azaz Béla referenciabemutató oldala, ami az évek során számtalan formában (nem) látta meg a napvilágot, hiszen a megalkotó sosem volt eléggé elégedett művével:). Most kiizzadta, hogy mikor és hogyan, számomra rejtély, de talán ez már az a verzió, amit szabad publikálni és fent is hagyja 2 hétnél tovább is:)) Van a tarsolyban egy sokkal színesebb és lendületesebb oldal is, ami nekem szintén nagyon tetszik, de most e mellett döntöttünk. Íme hát, itt megtekinthető néhány eddigi munkája a Zembernek:

http://www.firstdesign.hu/

És íme a terasz, amit imádunk, és azt a nagyon kevés időt, amit együtt töltünk, azt itt töltjük. Igyekszünk kint is reggelizni, de a vacsi, az biztos, hogy itt zajlik. Délben elég meleg van itt elől Délen, ebédelni is kellemes, mert árnyékot ad, de meleg van.

messziről:)

A kardvirágok. Itt még csak bújnak, végig a kerítés tövében, mostanra több is szirmát bontotta…

Másik oldalról:)

Terasz, üzembe helyezés alatt (azóta van szép asztalunk székekkel is, a terasz anyagából és színében):

jamiiiii:

Az összes:))))

A kicsi rajzol:))

Cseresznyeszedés:)

Kis gizi (Hanna:) ) a fán:)

Nos, a képek minimum 1 hónapja készültek, eléggé el vagyok veszve online módon, meg amúgy is, pedig sokat ülök a gépnél, csak épp mindig akad szerencsére valami testhez álló feladat:). Nemrég étlapot vittem be excel táblába, nemrég papírról másoltam be szöveget, csupa komoly munka, plusz itt a receptes is… Szinte naponta főzök, időnként elpakolunk eztazt télire, anyuval, tesómmal, a minap 60 kg meggyet dobtunk üvegbe befőttnek és szörpnek, ezek mennek:). Közben folyton azon röhögünk, ha valaki nekünk 10 éve leképeli előre ezt, hogy tesómék háza udvarán, körülöttünk 7 gyerekkel meggyet teszünk el, akkor nagyon röhögtünk volna:). És lám!

A napjaink úgy telnek, hogy a gyerekekkel reggel felkelünk, apával reggeli, ő hn.8-fél 9 között elpályázik, majd 5körül ér haza legkorábban. Ide gyakran jönnek megbeszélések még az itthoni munkák miatt, akkor ez csúszik későbbre, vagy hazaszalad, de elmegy újra… Ha hazaér, dinnyézünk egyet, beszélünk kicsit, majd hamar beül dolgozni, ha épp nem nyír füvet, de ez ritkán van, hiszen alig ér rá. A vacsora és a fürdetés az közös mulatság, ha nagyon el van havazódva, akkor a fürdetést is elintézem, de többnyire ekkor segít, meg a gyerekekkel van. Letesszük őket, és munka kifulladásig. Rendszeresen éjfélig nyomja, néha sikerül elcsábítanom 11körül. Előfordul alkotói válság, mikor már végképp nem tud koncentrálni, ekkor is kicsit hamarabb abbahagyja. Időnként pókerezünk, vannak különböző pókeresek partnereink, nagyon pici pénzben játszunk,ezt is csak azért, mert pénz nélkül pókerezni nem sok értelme van… És ez roppant mód szórakoztat minket, tényleg szuper!! Időnként dobunk valamit a grillre, mikor szabad estét csinálunk, de ezt előre látni kell…

A háztartás már jó ideje teljes egészében az enyém, nyilván nem várom, h segítsen Béla… Kéthetente/hetente jön egy lány, aki segít feltakarítani, ezt szinten tartani már könnyű, ha ő nem jönne, nem tudom, mit csinálnék:)). NAGYON jó a lányokkal a nyár itthon, tartottam tőle, de élvezem irtóra:). Van rendszer a napunkban, általában megpróbálom őket altatni du, aztán vagy sikerül, vagy nem. Néha sikerül klasszul összehangolni Bibivel, akkor nekem nagyon jó:)). Sokat játszanak a szomszéd gyerekekkel, ugyan mindenki jár oviba, de valaki mindig akad itthon. Csupa nyaralás ez itt.

Időnként kiakadok, és akkor kell valami, ami feltölt, felnőtt program, kikapcs, még meg kellene tanulnom igazán pihenni, mert még mindig nem tudok:). Mikor múlik el a zizegés? Érzem, hogy a kor előrehaladtával lassulok talán, de még mindig tök zizi vagyok:)). Néha a saját agyamra megyek, az már ciki:D

GYES: Felmerült most a köztudatban, hogy szűkítenék a gyerekenkénti itthon töltött időt, 2 évre talán? A juttatást nem vennék el (egyelőre gondolom, hehe). Én ezzel elvben nagyon egyet értek. 2-3 éve még nagyon felháborított volna, de én már 5 éve vagyok itthon, és veszélyes üzemnek érzem. Én remekül viselem, és SZERETEK ITTHON LENNI, de nem sok önbizalmam van már azzal kapcsolatban, hogy mit és mikor fogok majd dolgozni… Lesz e még lehetőségem domborítani valamit, vagy örüljek, ha megtűrnek valahol és kapok is érte valami alamizsnát. Túl sok a kérdés, ahogy telik az idő, egyre több, és egyre kisebb a realitása a “domborításnak”…

Gyakorlatban pedig bekaphatják a hátam:). Hová tegyük a gyerekeket? Bőlcsödéket nem nyitnak, hanem bezárnak, holott nagy szükség lenne rá… Munkahely? Hová menjenek az anyukák dolgozni? Ki tud kisgyerek(ek) mellett 8-5ig dolgozni? Azaz kellene ELŐSZÖR bőlcsöde, munkahely, majd elsők között fogom támogatni az indítványt! A munkahelyteremtés úgy általában is komoly probléma, a számukat is kellene növelni, de már a meglévőkre is lehetne vmi támogatási rendszert kitalálni a munkáltatók számára, mint pl. a hosszú munkanélküliség után alkalmazott munkavállalók után járó 1 év járulékmentesség, és hasonlók. Azaz, aki GYESből visszatért anyukát vesz fel, részmunkaidőben, távmunkával, 2 nőt 1 posztra ( 1 munkát 2 kisgyerekes anya vállal el, maguk között osztva az időt/munkát aszerint, hogy kinek beteg a gyereke, hogyan végez az iskolában, oviban, stb..) , az valamilyen támogatásban részesül. Nagyobb cégeknél ki lehetne kötni, ahogyan kötelesek csökkent munkaképességűeket (fogyatékkal élőket) foglalkoztatni, úgy legyen kötelező kisgyerekest, GYESből visszatérőt is. Nincs új a nap alatt:)

És miért érzem veszélyesnek a hosszú GYES-t? Az hagyján, hogy a szakmai önbizalma az embernek a nullához tendál. Én folyamatosan kerestem és találtam a társaságot, a felnőtt életet is, amióta itthon vagyok, mert mindig elemi szükségem volt rá. Ám a környezetemben igen kevés anyuka él így, többen be vannak zárkózva és fásulva, és borzasztóan sajnálják magukat a fullosan felszerelt háztartásban, rendelt ebéddel, 1 gyerekkel… Majd persze, hogy maximálisan kihasználja a GYES adta lehetőséget, épp 3 év korkülönbség lesz a gyerekek között. Azaz mire a kicsi megszületik, a nagy elmegy oviba. 6 év/2 gyerek. Túl sok. Szerintem. Tanulás, továbbképzés, mással foglalkozás nélkül… Én speciel eléggé elrontottam, több ponton is, de ez már így alakult, és tulképp nem bánom, mert szuper, h 3 egynemű gyerekünk van kis korkülönbséggel, és fogalmam sincs, hogy ebben a sűrűben mikor tudtam volna tanulni, de hogy mit fogok ezután csinálni, az még számomra is rejtély. Az leszögezhető, h egy cég sem várja, h Kissné Lutor Angéla felszabaduljon és végre munkába álljon:D. ÉS asszem pályázhatok világnak, legkésőbb az interjúkon kiderül, h 3 gyerekem van, és akkor a sokból nem engem fognak választani, bármily megnyerő, okos, szép lennék, hehe. Szóval még ki kell találnom, mi lesz.

Családon belüli munkamegosztás: No, ez nem egy nagy téma, csak leírom, nálunk hogy alakult ez. Bár nem ment mindig símán, de a súrlódások viszik előre a kapcsolatokat, már ha születik utána megállapodás, kompromisszum. Béla sosem volt az a férfi, aki hazaérvén a munkából leült egy sörrel, mert megérdemli. Néha el kellett neki mondani, utalgatásokból rendes férfi módjára, nem ért:)). (Tehát ne tedd keresztbe az ajtó elé az összegyűjtött szemetet, mert 1. vagy átesik rajta és bosszankodik, miért tetted oda, 2. símán átlépi.) MONDANI kell, h vigye ki:D. Régebben szinte naponta ő pakolta be a gépbe a mosatlan edényt, előfordult, hogy megkértem, h teregessen ki, vagy az is nagy segítség nyilván, ha du elviszi a gyerekeket a játszóra és én addig tudok haladni, ilyesmi. Ám ahogy formálódott az életünk, ez épült le… Hiszen az ő munkája mellett már semmi ilyen nem fér bele, ezért ezt nekem kell megoldanom. És azt is tudom, ha ismét másképp alakulna, és esetleg én dolgoznék többet, megint nem derogálna neki vacsora után elpakolni. De nem ilyen egyszerű ez, mert ugye ezt mindig és alkalmanként is át kell beszélni… És persze már nyírtam füvet, és én töltöttem fel talicskával a terasz előtti területet, mert Béla egyszerűen nem ért rá. Hát túléltem:). szóval most eltolódott, inkább én segítek neki, amiben lehet.