Kiss családunk blogja

Péntek este kimenősök voltunk. Béla főnöke kibérelt egy kicsi mozitermet, ahol a kedvenc filmjét vetítették le nekünk. Hm:))). Nem bírtunk maradni a feléig sem. Egy 80-as évek beli művészfilm volt, aminek se füle se farka, se eleje, se vége, ááá. Szörnyű nagy kutyvasz volt:D. No, még fel kell nőnünk ehhez a szinthez, bár félek, sosem fogom én érteni ezeket a műveket. Sétáltunk egyet inkább, majd a tejivóban nosztalgiáztunk. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő…

Szombat délelőtt anyu helyett dolgoztam a boltban, nagyon jól esett kimozdulni, mást csinálni… Már 6óta nyomultam, rendet tettem, reggelit adtam, stb…, h Bélának minden ok legyen. Ebédet hoztam fél 2kor, szóval csak velük kellett lennie… Még így is csúnyán kiakasztották:)))))))))). És akkor és azóta érzem a szavaiból az elismerést. És ez nem is volt igazán mély víz… Kell néha egymás bőrébe bújni, hogy el tudjuk ismerni a másikat. Du kertészkedtünk, végre együtt, szóval szombaton nem dolgozott a zember egyáltalán, de jóóó volt.

A medence nagyon jól bevált!! Imádják a gyerekek, órákat eltöltenek benne, főleg társasággal… Nagy bandázás megy a kertben, tényleg nyaraló fíling van itthon:))

Este Gabiciékkel pókereztünk, hmmm…Jól elvertek minket, elnyerték a pénzünket:DDD. Ez egy szuper játék, lehet fejlődni benne, leköti folyamatosan a figyelmet, klassz na.

Vasárnap Béla egész nap meló, vmikor éjfélkor kelt fel a székről… Mi elmentünk anyuékhoz a csajokkal, apu altatta a nagyokat ebéd után, tiszta idill náluk egy ilyen nap. Mi meg kimentünk a napra ebéd után anyuval, sztem napszúrást is kaptam, én idióta… hányinger, fejfájás befigyelt. Du hazajöttünk, na, akkor apa pár órára velünk volt, szóval ismét jó volt, kicst együtt voltunk…

Mikor hazafelé jöttem a csajokkal Tápéról, beszélgettünk. Hogy a Keresztmamit, Keresztanyunak is lehet szólítani? És hogy a Mamának az anyukája a dédimama, és a Rózsamama anyukája ki? és így tovább… És akkor mondtam, hogy Rózsa mama anyukája már meghalt sajnos. Virág kérdése zsigerből: “És ki mérgezte meg? ” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Aztán minden kérdésükre válaszoltam, még a nehézre is, “igen, egyszer mindenki meghal” és akkor ők nagyon hevesen mondták együtt, h nem akarnak meghalni, nehéz ezt ekkorákkal jól megbeszélni, kis drágák, várok még kérdéseket a témában…

A csajoknak anyu ragasztott a fülébe ragasztós fülbevalót, aminek nagyon örültek. Este nem akartak elaludni tegnap, bementem, már kiabáltam, kilátásba helyeztem a fülhúzást, majd többszöri bemenetel után tényleg meghúztam Bogi fülét. Erre totál sértődötten, duzzogva ezt ordította nekem vissza lebiggyesztett szájjal a drága: ” Egy ilyen szép kislánynak, akinek ilyen szép fülbevalója van, nem is szabad meghúzni a fülét” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, és a legkisebb:). Mondja, hogy hintapalinta, anya, gyere (deje), apa, tátá… És tegnap megállt kapaszkodás nélkül:) Sokat gondolkodom mindenféléket, sokmindent szeretnék is ide leírni, pl a Gyesről, családban lévő munkamegosztásról, meg még sok témában, ami most eszembe sem jut:D. Majd egyszer, ha nagyon ráérek:)Egyszer…

Zajlik az élet, mint általában. Elkezdődött a nyári szünet, ismét rá kellett döbbennem, hogy a nagyok nagyok már, szuperül elszórakoznak megfelelő társasággal. Van egy szomszéd kislány, aki sajnos folyton kisajátítja valamelyiküket és akkor a másik szomorkodik, és konfliktusok forrása, na, én ezért nagyon nagyon dühös tudok lenni. A többi gyerekkel azonban hibátlanul, hosszan eljátszanak mindenféle közbeavatkozás nélkül, még nézni is jó őket:). Sokat kint vannak persze, festenek, rajzolnak, ugróiskoláznak, bringáznak, motoroznak, könyvet nézegetnek, kivisznek babákat és játszanak, de a legföbb, megy a verseny Abigél járókájáért:))). De ugye az nem nekik való:)

Kész a teraszunk!!! Gyönyörű, csúcs, isteni, wow, meg minden, majd dobok róla képet, bár még fel kell virágozni a kis szépséget:). Van rajta csapóajtó, szóval be tudjuk csukni magunkat, ha enni akarunk társaság nélkül, a gyerekek imádják, van állandóan árnyékos hely, Bibi kint nyomul alatta járókában, már ha hajlandó:)).

És hát annyira gyönyörűséges lett, és annyira emeli az egész ház-lakás értékét, eladhatóságát (részint és főleg ezért is csináltuk), hogy naaaagy kísértést érzek meghirdetni a lakást:). Sztem nagyon nagyon jól el lehetne adni, és az áráért már kapnánk házat, persze újabb hitel kellene azt rendbetenni, és ezen is van hitel bőven, szóval mindig lehűtöm magam, és Béla itt van, h lerángasson a földre:). Nem hirdetjük:). Persze, ha hajlandóan lennénk kimenni a városból, ami pesti viszonylatban vicces távolság persze, mert plusz 3-10 percekről beszélünk, 4-10km-ről, de ez nekünk nem akaródzik beleférni. Hozzászoktunk már, h bárhol, a város másik végén is 15 perc alatt ottvagyunk… No, szóval egyelőre maradunk, még 2 évünk van itt, sztem:), Béla szerint 5, de tudom, hogy csak azért túloz, h engem ellensúlyozzon:))))) Szóval miért van az, hogy nekem kukac van a fenekemben és semmit nem tudok kiélvezni igazán, mert tovább kell lépnem? Mi ez az állandó fejlődési kényszer? :).

Nagyon szuper a munkahelye, minden héten egyszer legyúrják őket munkaidőben, mert szegények ülnek sokat, bírom az ilyen figyelmességeket, Bélának nagyon jól esett a masszír:). Este pedig megmasszírozott engem is az eltanult fogásokkal… Imád bejárni, várja, hogy legyenek végre komolyabb feladatai is. NAgyon ígéretes a hely, van előrejutási lehetőség, perspektíva, jó a gárda, komoly szakmai tudás van a cégben, no, estig sorolhatnám az előnyöket… Mellette fut a vállalkozás, teljesen legálisan, megengedték a munkahelyén, hogy csinálja, ami nagyszerű dolog. Megmaradtak az előző munkahelyes cégek is, egyelőre nagyszerűen működik az a kapcsolat is. Több állandó megbízónk van, sajnos Béla már nagyon túlterhelt, sokat dolgozik itthon is, egyelőre nem látjuk, hogyan lesz ez hosszútávon. Próbálok segíteni neki, most talán lesz egy olyan tipusú “kulimunka”, ami sok idő, de akárkinek nem adhatja oda, ám talán én is meg tudom csinálni:D. Akkor azt leveszem a válláról.

Abigél már mászik is, nem csak kúszik mindenhol és állandóan feláll, már le is tud ülni, bútorok mellett lépeget, szóval nagyon ügyes. És gyönyörű, bár ha nincs full rózsaszínben, akkor kisfiúnak néz ki:D. Bélával mikor nézzük, egyikünk megszólal: ” Te vagy a lexebb kisfiúa világon” :DDD

Holnap tali nálam, 14 gyerek lesz:))), már alig várom. Most főzöm a holnapi ebédet:). Bár azt még nemtom, hogy ültetek le ennyi gyereket enni:D

Vettem egy kicsi vízforgatós medencét az udvarra. MEgvettem, hazahoztam, majd mondtam a szomszédoknak, ha nem akarják, akkor visszaviszem és levásárolom, de sztem nagy szükség van egy ilyenre itten:))). Beleegyeztek, sőt, a másik házból is három család nagyon örült neki, úgyhogy összedobjuk, családonként 2 ezer ft-ból meglesz, ami annyit tesz, h nekünk pl talán már egy strandbelépő is több pénz ennél… Várjuk a jó időt, és fel is állítjuk:)

No, ennyi, hulla vagyok és leszakad a hátam, de pörgök, mint mindig:)

Elnézést a csendért, köszönöm az aggódást, igazán jól esik, hogy hiányoljátok a beszámolókat, igyekszem-igyekszem, de teljes elbuggyanás van folyton:)). Sosem nyugszunk, mindig nyüzsgünk…

A csajok a héten itthon voltak, köhécselnek, végülis semmi komoly, csak gondoltam itatom őket itthon, nyári szünet főpróbának is jó volt:)). Háát, nem lesz egyszerű, kicsit tartok tőle. A kicsi rámol, percenként sodorja magát veszélybe… A nagyok irtó édesek vele, többnyire velük lehet hagyni, de előfordult ma pl, hogy Bogi felhúzta Virág ágyára, ahonnan azért nagyot eshetett volna a kicsi.

Továbbra is van felnőtt életem is, amire nagy-nagy szükségem van, időnként barátnős vacsi, póker, és már csinálunk lány-pókert is, ha Béla este dolgozik. Általában dolgozik:)). Ritkán van olyan meló, amiben segíthetek neki sajnos. 2 hetente kerülnek fel az új receptek a www.pingvinpatika.hu -ra , ami nagyszerű feladat számomra és nagyon büszke vagyok rá, hogy kitaláltam és megterveztem ezt az egészet:)). Remélhetőleg fejlődni fog ez a dolog tovább, azaz van kihívás is benne bőven…

Béla munka: : Ez a legfontosabb hír:). 1 kerek hónapig dolgozott itthon a zember, és nagyon-nagyon jó volt így nekünk. Irtóra élveztük, el is határoztuk, hogy eredeti terv is jó lesz az ajánlatok ellenére, és itthon marad, megpróbáljuk a vállalkozósdit, ami megérett a döntésre. Ám ekkor az a cég, akihez Béla mindig is szeretett volna bekerülni ajánlatot tett. Béla elfogadta, szóval 1-jétől újra van munkahelye. No mellette fut tovább a vállalkozás, ami nem egyszerű. Sokat dolgozik, folyamatosan szerveznünk kell az életünket, a háztartás és a gyerekek eléggé rám maradnak. De a céljainkhoz muszáj mindkettőt vinni, azért iskoláig szeretnénk innen továbblépni és nagyon nagyon jó lenne végre magánházba költözni. És meg is lesz ez, nincsenek effelől kétségeim:). Szóval munka terén abszolút sikerek vannak, nagyon ügyes Béla, és már csak azért is vagyok rá borzasztóan büszke, mert ő az összes tudását autodidakta szedte össze, és ő nyert Presztízs díjat Szegeden, nem más:)

Dobok majd fel képeket, főleg álló Abigélről vannak most nagyon édes képek:))

Bogiszáj: Hétvégén fájlalta a lábát a kisasszony. de csak nyafi volt, nem volt a lábának semmi baja. Béla miután megunta, kilátásba helyezte az orvost és fájdalomcsillapító szurit. Bogi erre vagányan közölte az apjával, hogy “Én nem félek a szuritól. Nekem nem fáj a szuri”. Majd elmentek fodrászkodni, Melinda levágta a hajukat. Haza indulván Bogi kérdezi az autóban: ” Akkor most megyünk a doktornénihez? ” Apja kiakadt, hogy dehogy mennek, jönnek haza, kész az ebéd. !!! ” DE ÉN A DOKTORNÉNIHEZ AKAROK MENNI, SZURIT AKAROOOOOK, NEKEM NEM FÁJ A SZURIIIIII ” :DDDD

Ki látott hisztizni gyereket a szuriért? 😀

Az elmúlt 1 órában kísérték végső nyughelyére a zalai Mamámat, borzasztó érzés, hogy nem lehettem ott. Vhogy el sem hiszem, félek, hogy a temetés hiánya miatt fel sem fogom, hogy már nincs többé. Pedig sajnos így van. Szép kort megért, hirtelen, szívrohamban halt meg, kegyes volt hozzá a Sors/Isten, nem szenvedett. A végsőkig ellátta nem kevés feladatát, egy nagy családot etetett, gondozott egész életében, kertet és állatokat nevelt. Emlékeimben mindig nagyon ráncos, szikár, szigorú tekintetű, de meleg szívű pongyolás Mama él, aki egyszerű falusi asszony volt, akinek mindig megvolt a magához való esze és határozottsága. Ő irányította a családot, ő fogta össze, ő volt a meleg fészek. Mi lesz ezután?

Gyerekkorom legfinomabb, legkedvencebb étele a káposztaleves, amit csak a Mama tudott úgy elkészíteni… Anyu sokszor próbálta utánozni, de olyan sosem volt… És már nem is lesz. Édeskáposzta metéltre vágva, paradicsomlében megfőzve, belefőtt húsgombóccal. Érzem a számban az ízét:).

Mindig fájt a lába, de ez sosem vetette vissza a feladataitól, mindig mozgásban volt. Asszem sosem köszönte meg neki senki. Még csak nem is éreztették hálájukat. Az unokák is az anyjukat temették, hiszen jóformán ő nevelte fel őket. Csak remélni tudom, hogy a sok adás mellett néha magát is megajándékozta, és voltak boldog pillanatai.

A 2 óra óta az asztalon pislákoló gyertya, amit érte gyújtottam, hogy legalább egy kicsit vele legyek, már elaludt. Épp csak a kanóc on pihen némi izzó parázs, de lassan érzem, ahogy megnyugszik a gyertya is.

Szeretettel emlékezem Rád, sok szép emlékkel a fejemben, nyugodj békében, drága Mama! Sajnálom, hogy Abigélt már nem láthattad! És főleg azt sajnálom, hogy most nem lehettem ott!

Esztelen lett volna Abigéllel elindulni egy 2szer 5 órás útra… Gyerekkínzás. Őt pedig itthon hagyni még nem tudom, hiszen szopizik napjában többször még.

A Mamám és a Tatám nem az igazi nagyszüleim:). Apukám nagyon kései, 6. gyerek volt. A nagyszüleim bőven 100 éven felül lennének, de már 40-50 éve, hogy meghaltak, apukám még gyerekkorában lett árva. Testvérei mind sokkal idősebbek nála, így lett, hogy a testvérem még gyerekként elkezdte Mamának és Tatának nevezni őket, Tata tulajdonképpen a nagybátyánk:).