Kiss családunk blogja

Az első két szülésem utáni napok sajnos nem túl szép emlékek. Elsőre még érthető is, másodikra már nem, de sajnos a személyzet, a fájdalmaim, a maximalizmusom, Virág hiánya nem könnyítették meg. Ezért, ha látogatni mentem bármelyik barátnőmet szülés után, és én mindig nagyon örültem nekik, és a boldogságuknak, de bevallom, legbelül sajnáltam őket, h szegények ott fekszenek és derosszmostnekik. mert nekem az volt. És most beugrott, ahogy amikor a szüleimhez sikerült kicsoszognom, és ültem mellettük görnyedten, mert mindenem fájt, kívül és belül, és csak sírtam és apu nem is értette, hiszen Bogi 4 kg volt és makk egészséges, én meg valszeg depressziós is, de közben csak azt akartam, h hagyjanak minket békén… és mehessünk haza. De akkor még ez életveszélyes volt. Bizony, ki lettem okítva, h bizony ha a gyerek súlygörbéje nem indul el felfelé, akkor bizony közvetlen életveszélyben van otthon. ehh. No persze csak azért nem indult el a súlygörbéje, mert úgy ki voltam borulva, h nem indult meg rendesen a tejem. A babakor Boginál már lényegesen jobb volt, ő is egy tündéri baba volt, de ott még magamnak csináltam gondot mindenből, meg ugye volt egy másfél évesem, aki örökmozgó volt… De most. Hát most ebben a percben is meghatódom az emlékeimtől, azoktól az élményektől, amiket már a klinikán átéltem. Azt a túláradó boldogságot, amit az adott, h életet adtam méltó körülmények között, kedves emberekkel körülvéve, a családom és a gyerekeim velem lehettek, majd nagyon hamar már itthon is voltam. Tegnap kért egy kis lelki támaszt tőlem egy kedves ismerősöm, aki ma feküdt be a klinikára, és valszeg ismét császárja lesz és fél mindentől, és rájöttem, nem is sajnálom:). Hovatovább, irigylem néhány leendő pillanatát. (Na persze nincs az az isten, h én mégegyszer, de ennek már nem a szülés körüli élmények, a szoptatás, a meghízás, a torzulás az okai, hanem egyszerűen határainkat feszegetjük így is, teljes családdá váltunk Bibivel. )

És folytatom, hogy Bibike mindenki szerint, aki már látta őt közelebbről egy álomgyerek, és tényleg, szokták kérdezni viccesen, h szokott e sírni, és bizony a kérdés nem is vicces, mert hát hallottuk már sírni, de igazán keservesen csak néhányszor:). Mert ő nyöszög, meg sikít, és sokféleképpen kommunikálja a szükségleteit, de ritkán sír. Ahhoz nagy gondnak kell lenni. Kibújt az első 2 foga, 2 egymást követő éjjelen, ő pedig mindkét éjjel reggel 7 ig aludt:). Nem kell tőlünk irigyelni, harmadjára járt ő nekünk:))).

Ma felült egyedül, így innentől engedélyezem az ülést neki néha. Nem mászik, továbbra is kúszik, és bármikor meglát, rögtön fülig szalad a szája, kacag, nevet, gagyog sokat, babababa, mamamama:)

No, csak arra akartam kilyukadni, h az egészségügyben mennyire fontos a személyzet, a személyzet embersége, nem tudom, velem miért volt mindenki kedves ezennel, szeretném hinni, h mindenkivel ilyen rendesek, de félek, h csak valamilyen protekció volt ez, amit esetleg az orvosom eszközölt ki a borzalmas emlékeim miatt, amit nem titkoltam előtte, nem tudom. De mennyire más így…

Amúgy tiszta Bogi mindenki szerint a kicsi:)). És tényleg. Ahogy kerekszik, mostanában rohamtempóban a főzeléknek köszönhetően:), egyre Bogisabb:)

Gyorsan elmesélem a húsvéti történéseket, mielőtt belekezdek a sagába:) Remekül telt az ünnep a rossz idő ellenére. A lányok nagyon örültek a sok locsolkodónak, néhány képet is készítettem róluk, majd felteszem őket, ha időm engedi. Ma még itthon voltak, holnaptól újra ovi, aminek már örülök, mert ismét át kell rámolnom a ruháinkat, mind az 5ünkét, hiszen méret és évszakváltás is lesz, előbbi csak a gyerekeknek persze:D Tegnap délután kimentünk a nagyszüleimhez, nagyon örültek nekünk, ami jól esett, mert valójában 2 perc alatt eldöntöttük, h kimegyünk, anyuék is ott voltak, nagybátyámék, néhány unokatestvérünk, nagynénéim is, bár ez még midnig csak a család fele volt kb:). Nagyon jó hangulatban telt a délután, Mama és Tata jól néznek ki, szerencsére jó formában is vannak mindketten. Tatám beteges, de most ez sem látszott rajta:). Mama pedig pici, de igazán erős asszony, mai napig maga gyúrja a tésztát, sokszor dagassza a kenyeret, konyhakertet gondoz, és még néhány csirke is van, így majd 80 évesen biciklivel jár a boltba hajnalban, ha kergetnék, még szaladna is szerintem:). Rég el akarom mesélni családunk büszkeségét: az unokahugom, Zsófi, aki 18 éves múlt, és rém okos, 3 éve, akkor még Szeged legjobb gimnáziumából megpályázott egy neves ösztöndíjat Amerikába. Nagyon kevesen kapták meg, Magyarországról talán csak 2 gyerek összesen. Ő volt az egyik:). Kiment, tette a dolgát, tanult és egyetemi munkát végzett, sok barátot szerzett, szerelmet is, majd kitűnőre végzett, nem meglepő módon. Azóta Budapestre költöztek családilag (Erzsi, Zsófi anyukája anyu legfiatalabb huga), most egy ottani középiskolában végzi az utolsó osztályt, és épp az egyetemi visszajelzések tömkelegét értékeli és szedi rangsorba, mert választani is alig tud… A legnagyobb elismerés talán, hogy behívták a Prinston felvételi elbeszélgetésére, aminek még nincs eredménye, és sok reményt sem fűz hozzá a lány, de sztem ez így is csodálatos dolog. Felvették azonban 2 skót egyetemre, illetve 2 amerikai egyetemre is, az egyik egy neves lányegyetem, többek között Hillary Clinton tanult ott:). Zsófi válogat:). És még várja a többi visszajelzést:).

No, porszívó-saga: Van nekünk egy csillivilli mosható hepafilteres, tartályos porszívónk, ami elégségesen működött néhány hónapig. Majd kezdett a tömítés megrogyni, a filtert hiába mostam át szappanos, meleg vízzel, már sosem lett a régi, szenvedtünk vele már hónapok óta, néha a csirkeetetéshez hasonlóan a szemét fölé tartottam, hogy naaaa, lécci, szívd fel, akár mondhattam volna mellé, “pipi-pi-pii”. Szóval néhány hete mondtam Bélának, h addig bosszant ez a rakás sz.r, ameddig csont nélkül fogom kidobni a kukába, ha mégjobban felmérgesít. No, kértem kölcsön porszívót a szomszédból, meg a partfis, így elboldogultam, de ez hosszútávon nem működhet, ezt minden gyerekes tudja… Nálunk a porszívó sajna sokszor a nappali dísze, annyira gyakran van rá szükség, h nem érdemes eltenni sem. Takarításon kívül még az orrszívás is ugye… No, néhány napja körvonalazódott, h nem szerelgetjük tovább ezt a szutyit, hanem kell vennünk egy másikat. Elolvastam néhány cikket, összehasonlításokat, webáruházakban néztem árakat, paramétereket, stb… Ezennel nem akartam sem elkapkodni, sem elrontani a döntést. Amiket megtudtam, talán másnak is hasznos lehet: Teljesen értelmetlen dolog a hepa szűrő tartályos változata. 2 dolog miatt: Az egyik, h a tartályos porszívó sosem fog úgy szívni, mint porzsákos elődei, azaz a tartály a szívóteljesítmény róvására megy!A másik, hogy ugye ennek az a lényege, hogy ne jusson vissza a kiáramló levegővel a felszívott finom por a lakásba. No de épp ezért nem a beérkező port kell megszűrni, hanem a motor felé közlekedő levegőt. Lehet hepaszűrős porszívókat venni, amelyek a kifelé menő levegőt szűrik meg a portól, másfél évente kell cserélni a hepa szűrőt benne. No, én mégsem ilyet vettem, mert a kifelé hepások között nem volt egy sem szimpatikus, nekem fontos még, h kistestű, ám nagy teljesítményű legyen a gép, no meg bevallom, az sem mind1, h hogy néz ki, ugyanis a lakás “dísze” elég gyakran. Nagyon fontos a teljesítmény, ám a köztévedéssel ellentétben nem a motorteljesítmény számít (1200-2000w szokott lenni) ez az óránkénti fogyasztást mutatja csak, hanem a szívóteljesítmény a lényeg!! Ez 50-400wattig fellelhető. Azaz nagyon nagy a szórás, és még csak nem is feltétlen megbízhatók a feltüntetett adatok. Mit kell akkor tenni? Hát kipróbálni:D. Anyu eljött vigyázni a csajokra délelőtt, én elmentem a médiába, és két kézzel porszívóztam 10 percen keresztül, míg kiválasztottam a legerősebb járgányt a kiszemeltek közül:D. Nagyon fontos a szívóerő! Nos, a választásom egy samsung sc4147 -es. Teleszkópos a tolókar, egy nagyon klassz előszűrő van a nyélen, ami a por 70 %-át már leszűri, és az bizony ott is marad, ez amúgy lényegesen növeli a szívóteljesítményt! Helyes kis bordó járgány, virágminta van rajta, tetszik és eddigi használat is igazolta a belevetett reményeimet:) Jah, még 1 lényeges info: ha mindig megvesszük a papírporzsákot a porszívóba, akkor végképp nincs mit tartani a visszajutó portól, ugyanis a mostani porzsákok már többrétegűek, egyszerűen nem jut ki a por belőle. A kifelé hepafilternek akkor van jelentősége, ha textilporzsákot használunk. Ám, ha áldozunk a papírra, és még hepa is van, vagy a nyélen előszűrő, akkor egyszerűen -szerintem- felesleges óvatosság a tartályos hepás porszívó, főleg, hogy a teljesítménye kétség kívül elmarad a porzsákostól, így ha nem is jut vissza a finom por, hát egyszerűen csak ottmarad a padlón és a szőnyegben. Az enyémmel ez volt a helyzet a kezdetektől!!! Jah, és a porszívóm 17000ft volt, szóval nem egy csúcsdrága cucc, ám remélem jó ideig kiszolgál, mondjuk asszem az átlagos használathoz képest, ami egy családban gondolom heti 2 alkalom, no, mi ennek a többszörösében járatjuk majd szegényt… Azért remélem néhány évet kibír majd:).

Mindenkinek áldott, békés ünnepet kívánunk!

Ma délelőtt elmehettem egyedül vásárolni, nahát, nagyon rég volt hasonlóban részem, összevissza szaladgáltam, otpika, anyu boltja, plusz diszkont, majd haza. Egy újabb vásárlói észrevétel. A Lidl és a Plusz ugyanaz tulképp, csak (sztem) a Lidl rendezettebb, jobbak a termékek és picit olcsóbb is. Még 1 észrevétel, megnéztem a bélszínroló összetételét, aminek kilója 1300ft ugye. 25% sertéshús, 9% (!) marhahús, ennek 60%-a bélszín. 😀 Tessék szépen mindennek a cimkéjét elolvasni! tehát az 1300ft-os bélszínroló árán már akár húst is vehetünk… Ennek csak a harmada hús, és nyomokban bélszínt is tartalmaz.

Festettünk sok-sok tojást, gyártottam sokra pálcikát, így a virágok földjébe vannak szúrva, amik az ablakban tanyáznak, szép…

Ma Mamiéknál ebédeltünk, jött a nyuszi az udvaron, Szegeden még volt ma némi napsütéses szép idő, délelőtt homokoztak és játszótereztek is a gyerekek apával. Az ebéd jóó volt, gyerekek nagyon nagyot játszottak Laurával, egyre inkább összenőnek, nagyok a lányok is.

Bibi szokott angyali formáját hozza, annak ellenére, h még mindig csak dudorok vannak a fogak helyén, bújjon már ki mind, mert lecsapom a fogtündért…

Tud kiflicsücsköt enni:)

Tulképp csak szép ünnepet akartam kívánni, sok locsolkodót, piros tojást, ki mire vágyik:)

ps: Minden húsvét hétfőn délután (locsolkodás után) az Ópusztaszeri Nemzeti Parkba megyünk, már 8 éve, idén az idő miatt sajnos veszélyben a programunk… Tesómékkal, és Picurékkal szoktunk menni, lovagolnak a gyerekek, célbalőnek a fiúk, sétálunk sokat, van egy nagy fajátszótér, jó program, igazán. Kár, ha idén nem tudunk menni:(. De feltétlen bepótoljuk akkor is. Bér Picur lassan a végét járja, az ötödik babócát várják ugye:). Jah és vicces, mindig valaki pocakos:D. Asszem jövőre ez megtörik:)

Mai napunk istenien telt, nálunk az oviban van tavaszi szünet, így könnyen készülődünk:)

Elmentünk ma tesómékhoz, már reggel 8kor, mivel bevittük apát dolgozni menetben… Naaagy tojásfestős buli volt, tojásleves és fánk volt az ebéd:D. Kifújtunk 30 tojglit, a nagyokkal írókáztunk is, a kicsik temperával nyomultak. Majd az összeset lefestjük lakkal, amitől gyönyörű fényesek… Az írókásaim elég jól sikerültek, én nem látom túl szépnek őket, de a lányok és Erika is nagyon dícsérték, kénytelen vagyok hinni nekik:). Nagyon klassz még üvegfestővel rajzolni a tojglira, pl én csináltam egy szép mintát arany kontúrral egy alap pirosra festett tojásra, szép lett az is.

Szóval valami varázslatos ám, ahogy ennyi gyerek összegyűlik, majd beállít Mama munka előtt 30percre, körészaladnak, ölelik, majd körbeüljük az asztalt reggelinél, ebédnél, és ugyan vannak apróbb konfliktusok, de alapvetően érzik ők, h várni kell a sorukra. Az ad mindenkinek vizet, aki vmiért feláll, vannak szabályok:). Hogy ki kinek segít… Aztán Tata munka után ugrik be, őt is körbeszaladják és hoz túró rudit, de ő hoz nekünk is, ami jó, mert nagyon szeretjük Erikával, csak sosem eszünk, hiszen ilyet egy családos már csak a gyerekeknek vesz, ha… (de inkább sütünk ugye:) ) Aztán letettük a kicsiket-közepeseket aludni, h a nagyokkal tudjunk igazán festeni, másra figyelés nélkül, de persze a közepesek nem alszanak, így engedélyezve egy mese. Egy kikötéssel: fekve nyugton kell nézni, mert aki hangoskodik, vagy minket akadályoz, az megy aludni:))). Persze volt affér is, Bogi felébresztette Pollát, de szerencsére visszaaludt. Hogy a legnagyobb rajong a legkisebbért, és könyörög, h hadd etesse, mondjuk gyakorlott, nem okoz gondot… 🙂 Hogy kiakad a kamaszunk, hogy miért nem ébresztettük fel, mikor odaértünk, pedig épp akkor értünk oda, és jól esett, h nem azért sípol, h hangosak vagyunk és felébreszjük:) Annyifélék, mégis mind annyira jó fejek:) Hogy hagy engem a tesóm, h fessek, amikor fennforgás van, hiszen figyelünk mi egymásra, mivel átérezzük egymás gondjait, a lehető legjobban.

Egy igen kedves barátomtól kaptam ezt az indián verset, 5 fia van, ő fogja érteni a fenti soraimat:). Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepet!

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.