Kiss családunk blogja

Utálom a telet! 2 jó dolog van a télben: a hó és a karácsony. Mindkettőn túlvagyunk, jöhet a tavasz, majd a nyár. Régebben igazán csak a nyarat szerettem, de mivel öregszem, már szeretem bizony az első napsütést, a rügyeket,  a folyamatosan zöldbe öltöző természetet, főleg így az erdő mellett lakva…

A tél egyik legkiállhatatlan tulajdonsága az influenzajárvány, azt mondom, Mondjon le az influenza!!! Bár nem is tudom, h a lányoknak tutira ez van e, csak Virág felel meg a kritériumoknak, Bibinél ma derült ki, h ez bizony a 3 napos láz, azaz 3 napig volt lázas minden más tünet nélkül, ma pedig megjelentek a tankönyvi vörös foltok szerte a testén-fején. Virágnak magas láza van, ma hányt is, no meg napok óta megy a hasa úgy lájtosan… Sajna nem úsztuk meg az antibiot, rá a szíve miatt ugye nagyon kell vigyázni, ránk bízta a doktornő, h mikor kezdjük el, kaptunk haladékot, hátha jobban lesz, de elkezdtük adni. Boglárkának pedig kezdődő középfülgyulladása van, így ő is kap antibigyót. Jó velük most itthon lenni annak ellenére, h betegek, őket nem igazán szokta leverni a betegség hálisten, én meg elég laza vagyok most, jókat játszunk. Sokat segít, h anyu tegnap és ma is eljött délelőtt, így elrendeztük ami fontos, előkészítettük az ebédet… No meg hála az új kis masinériának, a mosás sem nagy kunszt most:)

Terveztem, h tételesen leírom ide, hogy mire mennyit költöttünk a patikában az elmúlt 3 napban, de legyen elég annyi, hogy összesen 4 szer szereztünk be gyógyszert ( 1 alkalommal az ügyeleti patikában éjjel 2kor…) már több, mint 10 ezer ft-unkban van. Bezony:/. Antibiotikum, orrcsepp, hurutoldó, lázcsillapító szirupok és kúp, stb… pedig a doktornénink mindig arra is figyel, h lehetőleg olyan adagolásba kapjuk a gyógyszert, aminek nem a kukában végzi a fele és mégis. Aki 60ezer ft-ot keres, hogy old meg vajon egy ilyen betegséget? Mert ez nálunk csak 2 gyerekre való adag, Bibike némi lázcsillapítón kívül semmit sem kapott. Anyatejet:). Azt sokat. Elnézést, de mégis eltekintek a tételes felsorolástól, remélem hihető.

Remélem hamar jobban lesznek, mert nagyon szeretnének már kimenni bringázni, és ezt bizony én is szívesen tenném most, hiányzik már a friss levegő mindenkinek…

Annyi minden történik velünk, félek a fele kimarad… Rendesen zajlik az élet és hát nem könnyű döntéseket hoztunk meg, de örüljünk, hogy van miről dönteni.

hír1. Apa munkahelyén változások álltak be. Hogy örülünk, vagy nem örülünk, azt nem tudom, azt sem, hogy most kinevezték, vagy sem, érdekes szituáció. TUlajdonképpen áthelyezték. A web ugyanis leszűkül a cégnél (vicces így a Presztizs-díj után, de üzleti döntés volt: ők egy nyomda-reklámstúdió, a web csak egy kiegészítő tevékenység, “egy reklámstúdióban kell lenni webnek is címszóval” alkalmazták Bélát, de mostoha gyerek volt, ezt Béla fájlalta is nagyon és igazán nem volt benne perspektíva, hiszen néhány nívós ügyfélen kívül nem igen volt kihívás benne. Béla folyton fontolgatta a váltást, a mikéntjére nem volt megoldásunk.

Most mondhatni az ölünkbe hulott, hiszen a cégnél egy teljesen új részleg nyílik meg, és Bélának kell beindítani, vezetni. Digitális nyomda. MErőben más, új dolog, mint amivel eddig foglalkozott, és férjem nagyon lelkes, ugyanis szeretett volna már mást is csinálni. Marad a web is természetesen, és semmiképp nem tervezzük leépíteni, hiszen remek szakember, mindenki szereti a munkáit. Ám kitanul egy új szakmát, épp ma kezdték a betanítását. Munka lesz bőven, az a kérdés, hogy menni fog e neki a szervező munka, nagyon jólesően nyugtázta, hogy rögtön az ő személye jutott a vezetőség eszébe, aki alkalmas lehet erre a pozícióra. Egyelőre marad a fizetés, de 3 hónap múlva újratárgyalják aszerint, hogy sikerült e jól végezni a munkát.

Ezzel azonban együtt jár az, hogy valószínűleg -főleg az első időkben- többet lesz bent a cégnél, a gyerekek hazahozása lehet, hogy rámmarad, soktényezős még a dolog, de biztosan borul valamelyest az életünk.

Többet nem igen tudok erriől írni, hiszen még számunkra is sok a kérdés…

hír 2. Mégsem lesz gardróbunk, mert igyekszünk kicsit tartalékolni a megváltozott munkaviszonyok miatt. De nem esünk kétségbe, már ki is találtuk az olcsó házi verziót, ami ugyan nem lesz szép, de praktikus…ész olcó 😀

Ám a játéktárolót megvettük, egy régi babakocsit sikerült eladni végre, annak az ára szerencsére bőven futi:). Majd lefényképezem, évek óta fájt rá a fogam, az ikeában trofast család néven lehet megtalálni, baromi praktikus tároló rendszer gyerekeknek. Így a gyerekszoba sokkal rendezettebb, szebb lett. (a barátnőm megvette, a sógorom hazahozta, az Angi összerakta, az icikepicikék mind szétszedik:DDD ) Köszönet a közreműködésért mindenkinek!!! 🙂

hír3. Bibi kóstolgat, 5 és fél hós most, “evett”2 napja kicsi krumpit anyatejjel, tálból a pici szájba kanállal, onnan az előkére, mivel ugyanakkora halom volt az előkén, mint előtte a tálkában, a projektet nem minősítettük sikeresnek:D. Ám az őszibarack tegnap jobban csúszott, mondjuk, h egy picit le is nyelt:D. Továbbra is angyalabb az angyalnál, gügyög, dumál, mindent tol a szájába, húzza fel magát hasizomból:D, forog összevissza. És gyönyörű! A nagyok körülrajongják egyfolytában, ő meg nagy kacagásokkal köszöni ezt meg. Jó ezt látni nagyon:)

Ma volt nyílt nap az oviban. Nagyon jó volt látni Virágot, drága volt. Nagy meglepetés volt Mama, tesóval együtt futottak be:). Persze közben Bibit is szoptattam, de a drága elaludt a nagy nyüzsi közepén 1 perc alatt. Készítettünk papírmadáretetőt, kellett hozzá ragasztani, színezni, ügyes volt a csaj. Láttam végre, hogyan zajlik 1 nap, mi mi után következik. Majd teszek fel erről is képeket egyszercsak… (ahhoz több idő kell, ha mindig összevárom a képeket, sosem posztolok:/)

Ám nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, Virág ugyanis sírni kezdett, mikor jöttem el. És ilyenkor beindul a kérdésözön a fejemben. Ha hazahozom, Bogi nem találja őt az udvaron… (mivel külön csoportba járnak, ott szoktak találkozni). Ha nem találja kint, kiakad szegény, ezt nem tesszük vele. Nem beszélve arról, h nem jó az sem, ha kéri, h hozzam haza, akkor hazaviszem, azt meg kell tanulniuk, h ez nem az ő döntésük. Szóval sok ölelkezés és puszi és magyarázás tőlem, miközben figyeltem, nehogy Bibinek vmelyik jószándékú kispajtás kinyomja a szemét:D. RIngatták, énekeltek neki, nagyon aranyosak voltak, de mégis gyerekek. SZóval a nagy nyüzsi közepén megoszlott a figyelmem, pedig ha tudok csak rá figyelni, akkor meg tudtuk volna mi ezt beszélni… Aztán naná, h összefutunk Bogcsival a folyósón, nagyon megörültünk egymásnak, ment is vissza 2 puszi és ölelés utána csoportjához kötelességtudóan, majd visszaszaladt sírni:). Virággal addigra elszakadtunk egymástól, de sírva hagytam ott:((. Bogit végül én öltöztettem és ő is kérte, h menjünk haza… Alig tudtam otthagyni, de 1 idő után már csak rosszabb lesz a helyzet a jelenlétemmel, viszont rá 3 percre már nem sírnak sosem.

Én tulajdonképpen csak azt éreztem ezen a ponton, hogy sajnálom nagyon, h nem tudok rájuk külön-külön koncentrálni, mindig meg kell osztanom a figyelmem. Aztán tesóm ráébresztett, hogy tulajdonképpen mégiscsak el kellett volna hoznom őket, azóta is kínoz a lelkiismeretfurdalás, bár már tudom azóta, hogy 3 perc alatt megnyugodtak mindketten. Összeölelkezve mentek ki az udvarra:). Óvónéni úgy fogalmazott, hogy én vagyok a vevő, ők az adók, ha megszűnik a vevő (hazamegyek), akkor az adó nincs kinek sugározzon és hamar rájön, h jobb ötlet játszani szépen a többiekkel. Azért persze alig várom, h menjek értük, aztán mamázni fogunk kicsit:). Ma kitaláljuk, ki mi legyen a farsangon, de már előre félek, h beállunk a sorba és hercegnők, királylányok, stb… akarnak lenni. (én szívesen kitalálnám és elkészíteném inkább a jelmezt, volna hozzá kedvem, de félek, h a Mamánál a boltban úgyis beleszeretnek vmi rózsaszín dzsönörűségbe:D)

hír4. Végre van szárítógépünk:))). Nagyon rég ácsingózom egy ilyenre, hiszen ha az ember szárítógéppel szárít, akkor nem kell (annyit) vasalni, no meg én sokat küzdök azzal, h bírkózom a fregolival, mert a nappali közepéről átteszem a keskeny folyósóra, majd a gyerekszobába, onnan kivágom a lakás elé, ahol meg a szomszédok esnek át rajta… Télen nem szárad kint a ruha, folyton útban van, nem beszélve a párolgásról, ami nem veszélytelen ilyen hideg télen, nagyon kell vigyázni, h ne kezdjük penészedni. De szárítógépnek sajna nincs helye a lakásban sehol (ahogy a fregolinak sincs…), ám most támadt egy jó 5letem, rábeszéltem a szomszédokat, hogy vegyünk közösen egy szárítógépet. Mindenki belement, a sráctól (akitől a mosogatógépeket is szoktuk venni – név és cím a szerkesztőségben:D) vettük 25 ezer kemény magyar forinttért. Siemens, szinte vadi új (NÉmetországból hozza be a szajrét, megjavítja -ennek pl a felnyomócsöve volt eldugulva, mert nem takarították rendesen a gépet- majd eladja 25-ért 1 év garanciával. Imádjuk!!! Minden szomszéd nagyon csípi:). Mivel a villanyóra mellett van, nagyon ecccerű, felírjuk a kezdő óraállást, majd amikor végzett a program,azt is. (általában 2-2,5 kw/h a fogyasztás 1 szárítással, ez kb 100-120 ft.

2 ünnep között apa nem dolgozott, így “nyugalmasan” teltek a napok és a szilveszterre készültünk a szomszédokkal. Apa részt vett Békéscsabán egy 4labda kupán, amin remekül szerepelt 3 fős kis csapatuk. 4 labdajátékban mérettettek meg a csapatok, röplabda, tollaslabda, foci és kosár. 21 csapatból némi sportszerűtlenség miatt “csak” a 4.helyen végeztek, így lecsúsztak a dobogóról. De nagyon jól szórakoztak és borzasztóan elfáradtak.

Mivel mindenki rábólintott a közös szilveszterezésre, együtt szerveztük tovább a bulit. Ugye a mi házunkban összesen 4 család (lakás) van, nem nehéz ezt összehozni, és nagy előny, h nem kell disztingválni semennyire sem, lehet zajongani ész nélkül:))). 31-én mindenki készülődött, elosztottuk a bevásárolt alapanyagokat és mindenki a saját konyhája szerint ízesítette-készítette el a finomságokat. Volt malacsült, marhasteak (apa grillezte) , többféle krumpli (tepsis, hagymás, krumplisaláta) , kaszinótojás, vitaminsaláta fokhagymás-kapros joghurttal, túrós pogi a’la Angi (bentfelejtettem a sütőben vagy 3órán át :P, így isteni finom ropi lett belőle, mindenkinek nagyon ízlett:DD. Sütihegyek persze… bólé, forralt bor és sok pia. Szóval nem éheztünk, nem szomjaztunk:). A lépcsőház kellemesen hideg volt hűtőnek, ott tároltuk a rengetek kaját-piát, vicces volt:))). Jó ez a ház, abszolút családias a hangulat.

Csajok táncoltak sokat, annyira élvezték és nagyon drágák voltak. Van ugye összeden 5 lány ebben a házban, Dórika (4), Katica (4), Csilla (2,5).

Volt pesztra is bőven a kicsinek, szomszédasszonyok felajánlották bármikorra szolgálataikat:)). Tegnap a nagy hóesésben elmentünk a nagyokkal a töltésre szánkózni, így rögtön éltem is a felajánlással.

A fiúk pókereztek szinte egész este, no meg az ünnepek alatt rendszeresen játszunk, én is élvezem. Mi scrabble-ztunk, tick-tack-bummoztunk, amennyire a gyerekek hagyták.

Bogi és Dóri a nagy barátok 1 tányérból esznek:))).

Virág Katicának mesét “olvas” :). (Virág mostanában gyakran kéri tőlünk, h írjuk le neki ezt, vagy azt a betűt. Próbálja utánozni.)

10 óra körül kimentünk a csodálatos hóesésbe, akkor már lehetett hóangyalkázni, akkora hó volt…

A fiúk felmentek a tetőre és onnan lőtték fel a tüzijátékokat:). Nagyon szép volt. A gyerekek kedvéért vettük, no de ők sajna nem élvezték egyáltalán, végig azt kérték, néha sírva, h legyen már vége:D. Itt még lelkesen várták az eseményt:

Majd kimentünk az utcára és onnan néztük:

Lányok szorosan mögöttem:PPP

A harmadik sorozat után Katica felkiabált, “mostmár hagyjátok abba!” 🙂

Abbahagyták, visszavonultunk a meleg lakásba.

Apa és a bújós csajok:

Krisztiék is átjöttek Új évet köszönteni a szomszéd házból, ő megy már iskolába, szóval nagylány, így amolyan nagylányos módon Virággal olvasgattak:)

Éjfél után még 1 kis buli:

Fél 2-ig bírták a csajszik, pedig Virág természetesen nem aludt napközben, Bogacs másfél órácskát, de már most bizony ott tartunk, h az alvásigényünk nem sokkal több, mint a miénk… ez kicsit strapás.

Reggelre ekkora lett a hóóóóóóóóó:

Azóta sem állt meg, szóval rendszeresek a hócsaták:). Mellettünk van egy nagyon klassz töltés, szóval oda járunk lesiklani, szánkón, csúszkán, zacskón, éppen mi van:). Nagyon élvezzük mind, én is hóangyalkázok, csúszok, ha tehetem, annyira buli:)

Másnap nagynehezen felkeltünk:)), no persze a csajok ébresztettek bennünket, majd anyuékhoz vettük az irányt, ugyanis ilyenkor mindig Újévköszöntés és apu szülinapja a program. Apukám 62 éves lett éppen ma:).

Sógi hozza a tortát:

Apu egy nagy gazt kapott tőlünk, nagyon örült neki:

Jó volt a hangulat:D

És most előre szólok, h szentimentális leszek, mert muszáj, hogy nyoma legyen, megmaradjon. Apával konstatáltuk, hogy életünk lexebb éve 2007 volt. 2006karácsonyán bejelentettük a családnak, szilveszterén a barátoknak, hogyt Abigél úton van. Mindannyiónk nagy meglepetése volt ez, nagy sokk, azóta viszont bearanyozza az életünket. Volt egy csodálatos terhességünk Abigéllel, majd ennél már csak az volt szebb, amikor meglátta kicsikénk a napvilágot. Továbbra is állítom, hogy nincs nagyobb boldogság annál, amikor az ember gyerekei szeretik egymást és jó testvérek. Nálunk mind szeretik egymást, nagyon. Nincs féltékenység, kihúzás, nem bántják egymást, abszolút partnerek mindenben. Abigél nem mehet aludni puszi nélkül, ha sír, kötelességtudóan ott teremnek vigasztalni, cumit adni neki, holott sosem kértük őket erre… Nincs ennél szebb dolog a világon, mérhetetlenül boldogok vagyunk mi így 5-en.

Féltem a boldogságunkat, az életünket. Az ember ameddig nem történik vele tragédia tud úgy élni és gondolni, hogy vele nem történhet semmi. Hallva valami borzalmat, úgy képzeli, az csak másokkal történhet. Miután történik valami szörnyűség, ez megfordul. Nálunk nem ülhet a gyerek bekötetlenül az autóban még a sarokig sem. Nincsenek sokáig még a zárt udvaron sem kontroll nélkül. Remélem nem féltjük túl őket, de annyira törékenynek érzem az életünket. Mikor az embernek mindene megvan, félti a teljességet. Én ezt érzem most, igyekszem elhessegetni… Teljesség.

Bevallom, a blogírás ihlete a gyerekeim felnőttkora, azaz hogy majdan ők visszaolvassák, nekik mesélek. Hogy közben ti olvassátok, csak mégszebbé teszi az egészet. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel! Sokszor elképzelem és akként faragom a sorokat, hogy a felnőtt, vagy kamasz csajok nagyokat kacagva idézgetnek a kis családi naplóból és ekkor előre meghatódom:).

Rögtön néhány új és kedvenccé vált képem:

(haláli, ahogyan Virág az első képen átöleli a hugit…)

Az első hó:

A karácsony mesésen és gyorsan telt. 24-én hoztam a formám, Béla türelemmel viselte sorsát, naná, h idegbeteg asszonyság őt rótta egész nap. Node talán engem is meg lehet érteni, mikor megkérem, h pucoljon meg 3 hagymát, az a következőképp zajlik: Nagy nyögés kíséretében már a harmadik kérésemre feltápászkodik, majd elCSOSZOG a spájzig, ott keresi a hagymát (“Hoooool van??” -na hol lenne, a hagymáskosárban:) ), majd visszacsoszog vele, hoz egy vágódeszkát, egy kést, a legnagyobb tálat, majd LEÜL, és ugyan van valami baromi érdekes a TVben (pl pokermeccs, darts, box, K1, Hogyan készül? , természetfilm, stb….) ami percekig leköti a figyelmét és ilyenkor nem jár a keze, de végül csak megpucolódik általa az a hagyma, nem is tart tovább nézzük csak, fél óránál:). Közben elhasznált 1 deszkát, 1 kést, 2 bazinagy tálat, az aprításra már nem kérem meg, inkább:). {Anginál ugyanez, hagymáért elrohan, kivesz, kézben konyhába visz (oké, igaz, villany égve marad, ajtó nyitva:D), kuka fölött állva megpucol, összesen 3 perc, 1kés mosatlan }. No szóval ő ilyenkor nagyokat derül rajtam és szeretem is én, amikor ő jókedvű, és még hozzá is teszi trallalázva, h “Fogsz te még ma tőlem ezért bocsánatot kérni” és bakker, már megint igaza van, így lett:).

Szóval nem épp idilli módon, de annál viccesebben zajlik nálunk évről évre a 24-ei készülődés. Készült kacsacomb, csülök, almás sajtos-tejszínes csirkemell. 2 féle krumpli, párolt káposzta. A szüleimnek is készítettünk, mivel ők még szent napján is dolgoznak mindig és csak 26-án találkozunk, meg voltak hatva a sok kajcsi láttán:).

3kor Virág és Bogi apával elmentek megnézni a Betlehemet a Dómba, nagyon tetszett nekik, apa pedig meghatódva nézte, ahogy az általa nem ismert és eddig nem is hallott dalt mindkét lány hangosan énekelte:). Tesómék és Mamáék is ott voltak, sajnos mi Ebikével a nyugodt szentesténk érdekében itthon maradtunk készülni, de jövőre juszt is tartom magam a már rég megfogalmazott fogadalmamhoz, miszerint nem készítek ennyifélét… (Angi mindenhez úgy áll hozzá, h ááá, ez nem tart semeddig, ezt csak be kell tolni a sütőbe, akkor már legyen 2féle, nem több munka az sem…-noperszeháhogyne)

Mire a család hazaért, a Jézuska iderepítette nekünk a karácsonyfát és alá az ajándékokat. A lányoknak 2-2 könyvet hozott, aminek örültek a maguk módján, mert ugye korábban már említettem, h igazán nem érdekli őket semmilyen játék… De belevetettük magunkat a könyvekbe, jókat választottam (öhöm, mármint a jézuska). Én kaptam egy Philips senseot, aminek nagyon örültem, és azóta is imádom. Így nincs a KVnkban csersav, no meg mivel annyira hosszú KVt főz, fele adagokat iszunk Bélával a szokott módon (megadjuk a módját a KVzásnak, bizony) tejhab és fahéj, mint mindig. A senseoval sokkal gyorsabb. Béla kapott egy sportzakót, ami sajnos kicsi lett, bár ez nem is meglepő, tulajdonképpen rendesen elnéztem:(. Mivel ünnep előtt elég beteg voltam, nem jutottam el sehová, hogy alaposan körülnézzek és jót válasszak. Sebaj, kicseréljük.

Mikor hazaértek a templomból:

(Itt látható a hajam, valamint a “nagyember és a kisember”)

Karácsony napján, azaz 25-én Mamiékhoz mentünk, ahol isteni ebéd volt, majd kellemesen töltöttük el a délutánt.

Ettünk ilyen finomságot: (libamáj zsírjában sült hagymával, libatepertővel)

majd még libacombot….nyamm:)

Majd jött a Jézuska és hozott a csajsziknak szépséges kabátokat:

Apa kicsit elpilledt, Bibi azonban résen van:)

Mama mesélt könyvből a csajszikáknak:

Apa báboz a nagyoknak, a kicsi pedig Konsztantinnal ismerkedik: Konsztantin 1 nappal fiatalabb, mint Abigél:)

26-án, karácsony másnapján Mamáékhoz mentünk. Ebéd előtt jött már a Jézuska, hiszen senki nem tudta kivárni, hogy bontatlan várják meg sorukat a csomagok, míg mi ebédelünk:). Előtte persze énekeltünk közösen, a gyerekek mindannyian körben táncoltak:

Mama és a legkisebb; Milla, Bogi, Abigél; életképek az ajándékbontogatásból (leginkább hátak láthatók:D)

Az ebéd isteni volt ofkorz, majd Anyu játszott a fiúkkal és a nagylányokkal egy Catan partit, amire Mama már rég ácsingózott, no de épp annyi a kisgyerek, hogy nehezen jön ez össze:). Mi dumáltunk tesóval nagyokat, a gyerekek játszottak, szép délután volt.

Sajnos hamar vége lett, no de elkezdhettünk készülni a szilveszterre. Az idén már nem volt szívünk lenyomni a csajokat, mindenképp azt szerettük volna, ha közösen ünnepelünk és bulizunk egy olyan társaságban, ahol gyerekek és felnőttek is vannak, azaz midnenkinek jó:). Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy főzünk valami jót (szakács a szomszédunk hehe, jókat diskurálok vele a főzésről) és együtt leszünk, a gyerekek ugye folyton együtt lennének, ha tehetnék:). Egy ilyen megbeszélés alkalmával történt úgy este 8tájban, hogy fociztak a csajok a szobában, amikor Virágnak sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy felhasadt az álla, gyakice az állcsontja kiszúrta a bőrét……….. Mikor zokogva kirontott a szobából, Béla már ment felé (félelmetes, hogy érezzük őket.) és azt hiszem nagy dícséret jár nekünk, amilyen higgadtan megnéztük, majd ragasztottuk, majd vita és idegeskedés nélkül konstatáltuk, h akkor most ügyelet. Az is teljesen egyértelmű volt számunkra, h Virágot apa fogja vinni és az is egyértelmű lett volna, hogy Bogit pedig én. Ki tudja miért tudjuk mi ezt? Érdekes…

Szóval Gyermekklinika A részleg ügyelet este fél 9körül. Várakozás, majd mentős beteg előreenged, majd várakozás, és még 1 kis várakozás után az első ügyeleti napját töltő medika megvizsgálta Virág állát, megállapította, h ezt bizony varrni kell mindenképp. Lehívta volna az ügyeletvezetőt, ám ő nem ért rá, és őt is felkérte magához. Átirányították őket az Újklinika ügyeletére, ahol ugyan nem fogadnak gyerek betegeket, de némi “léccilécci” után végülis engedtek a medikának, megígérték, h összeöltik ott Virág állát.

Átsétáltak, majd ott már nem mondhatni, h tárt karokkal fogadták őket, első körben elküldték volna őket, h itt gyerekeket nem és a többi, de Béla ekkor kezdett morci lenni és a megbeszéltekre hivatkozott. Némi várakozás és még 1 kis várakozás után végül előrevették a szétnyílt állával este 10kor (ült apa ölében és nagyokat beszélgettek, ekkor már 17órája ébren volt a kicsim…). Ott viszont nagy meglepetésre kilépve a nagyüzemi szokások hatalmából, emberi alakot öltött a személyzet és végtelen kedvességgel, emberséggel álltak a mi kicsikénkhez. A doktorbácsi sokmindent megkérdezett Virágtól, ami fontos, például, h mi a jele és mi a tesó jele, majd mindent sorban elmesélt, h mi fog történni. Először “lefestette” Virág állát, ami még rendjén volt. Majd sajnos jött a lidokainszuri, amire Virág bepánikolt (a szuri sajnos nem barátja) , és 3 ember kevés volt lefogni:((((((((. Végül nem volt mit tenni, le kellett takarni, h ne lássa az eszközöket………… 3 öltéssel összevarrták, fél 11-re már végeztek is. Azóta hősiesen viseli a hegét, nem fáj neki, nem piszkálja, tulajdonképpen eszébe sem jut. Csütörtökön varrat szedés lesz. No, az még érdekes lesz….

Folyt. köv a szilveszteri beszámolóval.