Kiss családunk blogja

Sajnos Bogi beteg, tőlem kapta el, a héten sikerült vmi influenzaszerű korságtól oly mód szenvednem, ahogyan csak szülések után szoktam. Gyakorlatice alig bírtam felvenni Bibit, a torkom annyira fájt, h a vizet sem igen tudtam lenyelni, nemhogy ételt. Lázam is volt.. First, ágyas pálinka:), bioparox, tantum verde mind a barátom, 3 nap alatt sikerült olyan szintre jutni, h tegnapi vendégeskedésen már jót ettem:). Vagy hogy is mondjam, már nagyobb volt az élvezet, mint a kín, így ettem:))).

Béla édesapjának 60. születésnapját ültük, nagyon jól sikerült kis mulatság kerekedett, a lányok 2 kis rokonfiúcskával szaladgáltak megállás nélkül, Bogi köhögött is rendesen, de megállítani persze nem lehetett…

Mivel már konstans, hogy délután egyáltalán nem alszanak a nagyok, így ehhez igazítva tervezzük napjainkat. Ez igen fárasztó így, ugyanis a lányok nagyon igénylik a társaságunkat, játékokkal ritkán játszanak, a mesék csak Virágot kötik le hosszabb időre (és azt sem szeretjük, mert ő rábambul is ha a ház közben elmegy a feje fölül, azt sem veszi észre…) . Szóval elég kimerítő számunkra, mert a saját dolgainkkal nehezen haladunk, no meg ne feledkezzünk meg a legkisebbről, Abigél akármennyire mintababa, vele is kell foglalkoznunk. Egyre inkább ki is követeli a társaságot, mondjuk Virágot és Bogit nem kell nógatni, h énekeljenek neki vmit, vágy játszanak vele egy kicsit:))). Forog a szőnyegén a kicsi ezerrel és hatalmas vigyorokkal köszöni meg a ráfigyelést:).

Továbbra is csak szopi van, korábbi erőlködéseim és problémázásaim a “nem hízik a gyerekem” című dráma (amivel kitartóan szekírozom és akasztom ki szeretett környezetemet időrő-időre:D) most ünnepélyesen véget érnek. Ő is csak anyatejet fog kapni 6 hós koráig. Voltunk a doktornéninél, dekára pontosan annyi a súlya, mint Boginak ennyi idősen, az utóbbi 3 mérésnél mindig éppen ugyanannyi Bibi súlya, mint anno Bogié. Virág ugye cumisüveges volt főleg, és bele sem lehetett belediktálni sosem az előírt adagot, ő sem hízta soha a tankönyvit, így harmadjára már igazán lenyugodhatok, h Bibi nem fog éhenhalni, ha 2 nővére túlélte, h én tápláltam őket:)). jelenleg 6610 gramm, az utóbbi 5 hétben 410 grammot hízott. A doktornő szerint nyugodjak meg és nézzem meg a hurkákat és tokát:). Így tettem, para off, 6 hóig nincs más. Nekem borzasztóan nagy felelősség, h a testemmel táplálom őket, emiatt félek mindig, hogy esetleg nem csinálom jól, nem vagyok ehhez elég jó, no ennyit az önbizalomról…

A napokban úgy gondoltam, felmérem a lányok érdeklődését jobban, ugyanis talán már írtam, h ők a jézuskától semmit (sem) kérnek… Ez elég szomorú, nemár, h 3-4 évesen itt tartsunk, ez nekem borzasztó elkeserítő. Beszélgettem velük, h mivel játszanak az oviban és kiderült, h Bogiék termében, ahol néha Virág is megfordul, van egy barbiház és ehhez tartozó babákkal játszanak. No nem hoz most nyomban a jézuska egy ilyen építményt, de előszedtem a babásdoboz alján meztelenül fetrengő két kurvinkát, hogy no akkor öltöztessük fel szegényeket. Találtunk hozzájuk tartozó kisebb babákat is és barbiztunk. Olyan édesek, mert az Óvó nénikről nevezték el a lányok a babákat:)) Elmentek a luvnyák állatkertbe. Elővettem a műanyag állatkákat és először táplálkozásuk szerint szortíroztuk őket (ragadozó, növényevő, vegyes), majd lakóhelyük szerint, házi-, vízi- és vAdállatokra osztottuk őket. Levettem a playmobil szupermarketet és a barbik boltba is mentek. Virág itt rá is unt a közös játékra, erről ennyit. Bogi végletekig tudott volna játszani,én is élveztem, így még vagy 1 órát boltoztak a babák. Idővel azért bevetettem egy külön játékot, kíváncsi voltam, h őhogyanreagál, h a babájának a kislánya a boltban hisztizni kezd. És előadtam a toporzékolós kislányt, aki már a boltban meg akarja inni a gyümölcslevet és csokit akar venni ésatöbbi… Nagyonmegdöbbentő volt számomra a lány megoldása. A hisztiremindent_odaadott a “kislányának”. Szóval a kislány hisztijére az ő válasza ” mint anyuka” az volt, h engedett. Én azt hittem, eljátsza majd az én szerepemet, de véletlenül sem. No de akkor a boltosnéni letolta anyukát, h miért engedte meg a kislányának, h a boltba kibontsa az árut, és erre megint megdöbbentő volt a válasz, a kis drága “visszavette” a kislánytól a gyümölcslevet (mármint ki a szájából:D). Azon túl, hogy ez képtelenség, nem is erre koncentráltam, hanem arra, h akkor újra a kislány kezdett toporzékolni és akkor neki adta vissza, majd a boltosnéni és így tovább:). Nem tudom, jól szűröm e le a lényeget, de talán még nem érti az összefüggéseket, vagy nagyon távolinak találja a kilátásba helyezett dolgokat, ha az csak 10 perc is, ő ilyen adjuramteremtőm fajta (vajh kitől örökölte:D)… Most mindenesetre a nagy következetességből engedni fogok, Boginak egyszerűen néha engedni kell, h megkaphassa, amit kigondol. Akár abban a percben is.

Sokmindenről akartam még írni, mesélni, de szigorúan ágybaparancsolom magunkat, ma még előkészítettem, és sütöttem (hókiflit, mézes-kókuszos muflont), holnap délelőtt pedig sütök csülköt, kacsacombot, almás csirkemellet, apu hoz hallevet. 3kor kezdődik a Dómban a szokásos Betlehemi játékok, szerepel Milla és Hanna is, így valszeg csak apa és a nagyok elmennek, h én addig Jézuska bőrébe bújjak és fát díszítsek és csomagoljak gyorsan. Ez a terv:). Ami itt gyakran megdől:D

Szeretnék minden olvasónknak, barátunknak, ismerősünknek, szerettünknek békés, boldog karácsonyt kívánni! 🙂 (sajnos nem vagyok az a nagyon figyelmes képeslapküldős, mindenki bocsássa meg nekem!)

Kingabarátnőm után szabadon egy gondolat, vagy inkább érzés: Én soha semmit nem kérek már a Jézuskától, mert mindenem megvan. Hát valóban, többet már nem is kívánhatok. Így az én kívánságom az idén, hogy mindenki, aki anya szeretne lenni mihamarabb azzá váljék! És most főleg arra gondolok, aki tudja, h rágondolok. Legmelegebb szeretettel:)

Angi

ps: szolgálati közlemény Aki esetleg látta, vagy kölcsönkapta tőlem a tépőzáras hajcsavaróimat, jelentkezzen, az nem létezik, h egy ekkora lakásban el tud tűnni egy szatyor hajcsavaró:DDD. Mert hosszú és barna a hajam:). (nagyon rettentően untam már a szőkét, csak ugye életem párja ragaszkodott hozzá, de be kellett látnia, h az én hajam csak olyan kínok árán lehet szőke, ami már nem éri meg. Sajnos minden alkalommal csupa heg volt a fejem a sok vegyszertől, no meg mintha egyre sötétebb lenne a nem vékony szálú hajam, így egyszerűen nem volt már elég a csak hidrogén, kellett a szőkítőpor is. Annyira sszem nincs elragadtatva, de majd megszokja:). Szőke csíkok vannak, ofkorz.

A karolinában a Mikulás ünnepség zárt, nem lehet bemenni, és nincs karácsonyfás ünnepség sem, hanem minden decemberben egy “adventi készülődés” című rendezvény keretében ünnepel az ovi a családokkal együtt. Gondolnak szerencsére a több gyerekesekre, és a műsorokat negyed órás közönként kezdték, ám sajnos így sem tudtunk mindenhol ott lenni. A szívem erősen belesajdul ebbe most is, ugyanis Virág már szinte sírva vár minket a saját csoportjába, de mi akkor még Boginál voltunk. És ilyenkor mindig elképzelem, hogy szegény esetleg azt hitte, hogy az ő anyukája-apukája nem lesz ott… Aztán keresztmami odaért és mondta neki, h Bogi csoportjában vagyunk. (már tudom, h előtte Virágot ki kellett volna hozni a csoportjából és Bogit együtt végignézni, de nem akartam kavarni. Pedig néha kell kavarni:) )

Mikor odaértem és Bogacs meglátott, majdnem elsírta magát, majd mikor nekem a terembe kellett volna mennem, neki pedig a pajtikkal maradni, akkor el is sírta magát a kincsem. Annyira tudtam, h az én két lányom megilletődve fogja végigcsinálni ezt a délutánt, mert minden új helyzetet meg kell tanulni megélni, és ők még kicsik ehhez. No meg nagyon szűkösek a termek ennyi emberhez…

Először Bogi csoportjában voltunk, ez a műsor 4kor kezdődött, így oda úgy esett be Apa, én hamarabb odamentem. Kicsi minicsoportosok nagyon édik voltak, elmondtak körbe állva 3 dalocskát is, szép volt.

A kis gyönyörűnk végig megilletődve pislogott felénk, de édesen mondta a dalokat:). Annyira édes pillantásokat kaptunk ettől a legtöbbször nagyon magabiztosnak látszó kis hölgytől:))

(Az Ég a gyertya ég című klasszikusnak több versszaka is van ám, csak nem ismerjük, én legalábbis nem ismertem eddig, pedig mind aranyos. A további versszakok így hangzanak: Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság is kiiramodjék. Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet ki ne aludjék. )

Majd kapott mindenki egy karton karácsonyfát, amire ragaszgattunk csillagokat, csillámokat és a végén egy szalvétatartó lett belőle. Anyukák és gyerekek együtt készítették.

Azt gondolom, hogy Boginak kicsit “sok” az ovi. Sok időt tölt bent, így majd ezen valahogy fogunk változtatni. Újabban mondja, h nem akar menni, aztán megy és tele élménnyel jön haza, de valami érzem, hogy nem kerek. Van rá tippem, hogy mi a gond. Van egy kis barátnője év eleje óta és eléggé össze vannak nőve. De nincs a kislány jó hatással Bogacsra, nagyon erős egyéniség lehet a kislány, mintha Bogi tűzönvízen át követné, miközben rendszeresen megharapja, megüti a kislány Bogit. És azt hiszem, hogy nem “engedi” mással barátkozni Bogit, de ez egyelőre csak anyai megérzés, fogok erről kérdezni az óvónéniktől.

Aztán átmentünk Virágék csoportjába, ahol Virág megszeppenve várt már minket a tömeg közepén. Menekült volna szíve szerint, azt láttam. Nem nagyon bírja a sok embert…

Aztán szépen tette a dolgát, beállt a többiek közé, a kicsik széken ültek, a nagyok mögéjük álltak (Ő vegyes csoportba jár, 3-6 évesek vannak náluk, nagycsoportosok nincsenek) .

A Toti meglepően viselkedett, mert hangosan harsogott minden dalt, ő, aki ugye otthon soha:))). Azt hittük, h ő nem is tudja ezeket, dehogynem, nagyon is tudja, csak nem ér rá:)). Szóval szőke hercegünk magabiztosan feszített a kicsik között (ahonnan eléggé kilógott a férfi a nagyságával:D) , és magabiztosan viselkedett, eléggé otthon érezte magát:D.

Majd Virág kiállt szerepelni középre. A “főszereplő” kislány kultusz-személy nálunk, Ő Gyöngyvér. Gy. után megy Virág, ő is egy erős személyiség, egy cserfes aranyos kislány, Virág pedig imádja:)). Általában róla mesél, no meg a felső képen mellette álló nagyfiúkról, akikkel néha focizni szokott:))

A műsor nagyon megindító volt. Én úgy igazán meghatódtam, mert valóban szívhez szóló volt. Az első részben karácsonyi dalokat énekeltek, és egy kis műsor is volt, a kicsik csengőt rázhattak éneklés közben, a nagyok pedig néhányan hangszert kaptak. Virág üthette a ritmust:

Zsoltibácsi, aki Ákoska apukája és régi szomszédunk, no meg az iskolában tanító, egyszemélyes zenekart alakítva gitározott és szintetizátorozott kíséretnek. Zsoltibácsi szerint Virágnak nagyon jó a ritmusérzéke, tény, h nagyon muzikális.

Mi pedig néztük meghatódva őket, a kicsik csengettyűztek, nagyon kézi hangszerekkel ütötték a ritmust, Zsoltibácsi adta az alapot, majd lekapcsolták a villanyt és 3 dal úgy hangzott el, hogy csak gyertyafény volt a teremben. És gyermekénekhang. Csodás volt. Szem nem maradt szárazon:)

Én pedig úgy alaposan meghatódtam itten, mert egyrészt annyira hangulatos volt, másrészt ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a kezdésünk, lepereg az utóbbi 5 év a szemem előtt, a kislány, akiről álmaink voltak, hogy majd oviba fog járni és egészséges lesz. És a beteljesült álmunk válik valóra, amikor ő ütheti a ritmust, mert ügyes, de csak ha a közösség tagjaként teszi a dolgát, beilleszkedett és szeretik és ő is szereti a társait, az már bőven elég a boldogságunkhoz. És én ezért sírtam ott, mérhetetlen boldogságot éreztem 2 kisebb lányom az ölemben, Virág pedig a csoportjával…Szép volt:). Az ilyen pillanatokért érdemes élni és gyerekeket szülni.

Ám tegnap vastagon éreztem a nagycsalád hátrányait, hogy nem tudtam egyik lányra sem igazán koncentrálni, hogy Bogi csoportját hamar ott kellett hagynunk, Virág mégis bántott volt, mert méghamarabbra várt, szóval bármennyire is jót szerettem volna kettőjüknek, sehogy sem tudott ez jól alakulni:(. És ilyen sokszor előfordul, például egyik lány sem tud elmélyülten játszani a játékokkal, mert nem tudnak belemélyülni egyetlen játékba sem, hiszen mindent együtt csinálnak. No amennyire ez hátrány, annál jobban előny persze:)), csak néha nehéz lavírozni. Szeretném mindhármuknak megadni, ami jár nekik, magamból leginkább, a többi nem is érdekes.

Ma délelőtt végül csak Bogaccsal mentem el vásárolni, ugyanis mindenkit megillet egy kis kiemelt figyelem. Így kerek 3 órán keresztül mentünk boltról-boltra, voltunk a Pick boltban húsért, Mamánál, a Rénóban vettünk neki cipőt *, majd hazafelé Lidl-ben bevásárlás. Imádom a nőszemélyt, mert kiköpött másom:). Bogival nagyon sokat foglalkozunk, illetve ugye igyekszünk a nagyokkal sokat foglalkozni, amennyit időnk enged, és Boginak úgy érzem, h semmi sem elég. És eddig ezt csak önváddal tudtam párosítani, majd mélyen magamba szálltam és rájöttem, h hát persze, én is csak akkor vagyok jól, ha foglalkoznak velem, velem, és ha mindig van nyüzsi, társaság, de leginkább azért valaki mégiscsak foglalkozzonvelem. 🙂

És nagyon az agyamra tud menni azzal, hogy a végsőkig képes elmenni, akár úgy is kivívja a figyelmem, h a mérgemet kapja, a kiabálást, mert már kihúzza a gyufát, de neki mintha megérné, és hát persze, én épp ilyen vagyok:). Szóval érdekes, amikor az embert a 3 éves gyereke megismerteti magával… és a csúnya gonosz mások, akik engem bántottak, azoknak lehet, h símán csak az agyára mentem? 🙂

És ettől csak mégjobban imádom a kis méreggombócot, mert végre megértettem Őt. Mondjuk ettől még nem könnyebb elviselni, no de az tuti, ha ő lett volna az első gyerekünk, borzasztó egyke lenne és talán sosem tervezünk neki testvért:D. Mert annyira nonsztop igénybe vesz minket, felnőtteket, a családot. És mindig a központban van.  És a Virág úgy táncol, ahogy a kicsi fütyül:))).

No és mindeközben telistele, csordultig van szeretettel, felénk, a tesói felé, a család felé, már most érzem, h sokat fog adni a környezetének mindig és missziójának fogja tekinteni, h megvédje, akit bántanak, vagy akinek nehéz, és központi figura lesz a suliban, itthon már most is az:D.. Magabiztos, mégis érzékeny, nagyon érzékeny. És a Hanna is ilyen, ők ketten nagyon hasonlóak, rém impulzívak, nehéz őket sokszor elviselni, de nagyon lehet őket szeretni. Nagyon.

Virág szöges ellentéte a kicsinek, és mégis remekül kijönnek. Ha konfliktus van, Virág nem sokáig ágáll ellene, inkább ráhagyja, így legtöbbször Bogi akarata érvényesül:)). De ritkán van köztük konfliktus, jó fejek egymással. Gyakran mondják már egymásnak, amit mi szoktunk nekik, ha valamit el kell osztani, h ” De Bogiiii, mi testvérek vagyunk, meg kell egyeznüüüüüüünk. Na jó…. ” 🙂 Tudom, h nagyon nagy mákunk van, h ilyen jól kijönnek, mi nem tudjuk egyáltalán, h mi az a testvérféltékenység. Ebikére sem féltékenyek, egy kicsit sem.

És miben van még mákunk?? Abigél még mindig angyali kisbaba. Eszik-alszik, forog a játszószőnyegén, mosolyog, kacag, néha nyöszörög, ha nem tetszik valami:). Írtam korábban, h ezúttal nem fogom “elrontani” és nem fogunk rászokni az éjjeli szopira. Eddig koppkopp bejött az elmélet. Elkezdett a kisasszony kelegetni, azt határoztam el, h hajnal 4 előtt nincs szopi. 1szer adtam kis forralt vizet, többször “elpopsiztam” , többször beadtam a cumiját és 4 ig minden alkalommal ki kellett bírnia. Végül egyszer sem adtam neki este pohárból tejet, és most 2 napja ismét 6-fél 7ig alszik:). Mivel a 2 nagy hajnalban már köztünk van, satuban szoptatok közöttük, valaki mindig kel éjjel ezzel-azzal, nem tehetem meg, h rákapjunk az éjszakázásra a kicsivel is. Remélem a kis próbálkozása abbamaradt és nem lesz már ilyen, ha igen, akkor el fogom kezdeni a hozzátáplálást szép lassan. Ma nyalattam vele sütőtököt, de nem volt tőle elragadtatva, így ráhagyom.

• nagyon klassz Bama vízhatlan cipőt kaptunk a csajnak, piros és kicsit lózaszín is, nagyon tetszik  a csajnak, ééés 2900 ft volt. Nagyon örülök!!

Idén is maradtunk hagyományainknál, Sógi volt a Mikulás természetesen. Már sok-sok éve így van ez. A nagyok már beavatottak, nekik az a buli benne, hogy ők öltöztetik az apjukat. A kicsik pedig áhitattal figyelik és teszik, amit kér. Szeretik az öreget és ez olyan aranyos:). Nem félnek tőle egyáltalán.

Mint általában, a Mikulás idén sem az ajtón jött be:))

Majd bekísérték a gyerekek az öreget:

Ezután leültették és eléültek sorban a kiscsirkék. Milla és Hanna is szívesen eljátszák még, ők is énekelnek neki. Milla furulyázott is, lekottázta délután a Kiskarácsonyt és ugyan nem hibátlanul, de a szoprán furulyáján eljátszotta. Majd egymást licitálva jelentkeztek, h előadják prudukciójukat. Mindenki szépen énekelt, kivéve a fiunkat, aki ugye nem tanul meg ilyeneket (no tudja ám mindet, ez időnként kiderül, csak épp nem vesztegeti drága idejét, h előadja otthon). No de, nagy meglepetés volt a Mikulásnak, h Toti megtanult egy hosszúúú vonatos verset egy leporelló könyvből. Naná, csak meg kell találni a megfelelő érdeklődési kört és máris megy a verselés:)).

Mindenki az ölébe ült, ahol az öreg tartott egy kis eligazítást… Hogy pl Bogi nem hisztizzen, hogy a Virág aludjon az oviban, hogy a Hanna ne legyen büszke rá, ha rossz eredménye lesz a suliban. (mert a kis szaros tök jól tanul, de ha olyanja van, akkor hanyag, így lett, hogy az írás felmérője hemzsegett a hibától, amit apjának hazafelé röhögve, hencegve mesélt el, majd hozzátette: “Anya ki fog nyírni” :DDD. Szóval van önbizalom…….. )

Totó megkapta a Mikulástól a hőn áhított 2arcó Thomast barátját, majd amint kibontotta, a benne lévő miniprosin rögtön hevesen mutogatta a Mikulásnak, hogy milyet hozzon még neki:))). Haláli volt. Bírom, amikor a gyerekek és úgy veszem észre, h főleg a fiúk, így bele tudnak mélyülni a játékba. Nálunk a lányokra sajna ez egyáltalán nem jellemző. No lehet, h ez azért van, mert ketten vannak és igazán elmélyülni esélyük sem volt soha…

Elmélyülten játszott mindenki a földön, Virág és Bogi sapkát, könyvet kaptak, Hanna sminkkészletet (wow:D) , Toti Thomas könyvet a vonaton kívül, Polla mágneses rajzolót, amit alig lehetett elszedni a többiektől, Millára rá kellett szólni, h adja vissza a hugának:DDD. És mindenki csak 1 csokimikulást kapott, amit meg is ehettek, így nem a csokitöméssel voltak elfoglalva. Bélát Milla tanította furulyázni, egy kis duettet sikerült is összehozniuk:). Tata pedig elénekelte nekünk az Unokák című dalt, amit megtanult még nyáron és többször elénekelte már nekünk, nagyon szép, majd egyszer levideózom:)

Nagyon jó kis este volt:).Tesó készített melegszendót, én kuglófot sütöttem. Már nem szokott kaja maradni, bármit és bármennyit készítünk, szegény Mamáék mire odaértek, már majdnem minden elfogyott:DDD. Vagyunk egy páran, he:)

Másnap eljött Mami, hozta, amit hozzá vitt a Mikulás. Eljött vele Laura is, nagyon hancúroztak a csajok. Apa vetített nekik.

Ma Bélatatáék jöttek el, így mostmár annyira sok a csoki és édesség itthon, h elrakom nagyrészét. Bár ezalatt a 2 nap alatt nem csináltunk ügyet belőle, ehettek sokat.

Holnap ismét útra kelek a 2 nagylányommal délelőtt, megcélozzuk a pijjacot, vasárnap lesznek vendégeink, veszünk eztazt, azután megint könyvesboltozunk egyet. Jó lesz:)