Kiss családunk blogja

Az ovi kezdetével megint beállt egy változás, jelentős fejlődés a kis életükben, ami most tűnt fel nekem. Például este már nem kirohangálnak lefekvéskor, nem velünk szórakoznak, hanem mint mi a tesómmal anno (emlékszem anyu hogy kivolt ránk akadva mindig:D) megy a pusmus és a röhögcsélés:)). Hallgatózom és nem mérges leszek, hanem legszívesebben megölelgetném őket ilyenkor. Átmennek egymás ágyába, dumálnak dinnyeségeket és visszafolytott hangerővel kacarásznak:)))). (engem anyu életemben 1szer vert meg, egy ilyen alkalommal, mikor hétköznap még mindig röhogcséltünk ste 11kor Erikával és mikor már sokadszor szólt ránk, minden elhangzo fenyegetés ellenére még mindig buli volt, bejött és idegesen csapkodott, próbált minket pofonvágni, mi meg csak röhögtünk, mert szegény tök vicces volt:D. Aztán leült az ágy szélére, feladta és nevetett ő is:DDD )

Olyan jókat szerepjátszanak már. És amint társaságba kerülünk, keresik a többi gyerek társaságát, Virág is, ami nagyon megnyugtató, mert miatta folyton aggódom valami hülyeséggel. Szegény első is, és az előzmények is, mindig találok vmi aggódnivalót magamnak, ami rendre idővel magától megoldódik.Mióta újra ovisok, Virág sokkal nyitottabb, elmeséli, h kivel játszhott az oviban, pl mondja, ha nagyobb fiúkkal focizott, mostanában mindig foci zik, nyilván ezért. És nem alszik du az oviban a kis szaros:(. Éselmeséli itthon, h miket csinált alvás helyett, pl rendszerint kisatangol pisilni, stb… Megkérdeztem tőle, h haragudott e ezért az óvónéni és totál megdöbbenve azt mondta, h “Neeeeem, rám nem haragszik az óvónéni, mert aranyos, és szeret engem”. Anyai szív ilyenkor megmelegszik:)

Bogi miatt kezdtem most kicsit aggódni, nagyon figyelek rá, mert középső gyerek, midig nekik a legnehezebb, és ez most asszem be is bizonyosodott. Hajlamos vagyok tőle többet várni, ő olyan talpraesett és rendkívül szociális (mint én) , ám rendkívül érzékeny is (mint én), és erről hajlamos vagyok megfeledkezni:(. És lehet, h a hosszúzós ovinapok neki még gyors volt, mert nagyon anyás lett az elmúlt héten. Pl már hajnal kettő körül mellettem van, és összebújva alszunk és nincs szívem most ezt megtagadni tőle, így reggel már öten nyomulunk a 160as ágyon:D. Mondjuk ez a rövid hét az oviban is zavaros volt, mert Marikanénije beteg lett, így volt összevont csoport és helyettesítés is, és a kis barátnője (akit Abigélnek hívnak:D) is beteg volt, szóval lehet, h csak ennyi… Péntek reggel sírt is, h nem akar ovii ba menni:((. Most jót tesz a szünet, merthogy jövő hét őszi szünet:). Utána pedig 1-2hétig nem csinálunk nekik hosszú napot, majd visszük-hozzuk Bibivel őket inkább.

Ma görbe nap, minden hónapban csinálunk egy ilyet a kajajegyeket elesszük valahol, most a burgerben voltunk, ott van egy kis játszóház is. És betettük a kocsiba a bringákat, a Kárászon bicajoztak egy nagyot a csajok:). Este húsfondue-zünk, majd készítek képeket.

Abigélről is röviden. lelassult a hízása, ami okozott némi fejtörést nekem, aztán többen megnyugtattak, h az a baba, aki képes :PP 8-7ig aludni éjjel, az nem éhezik:D. Most elkezdett éjjel kelegetni (én ezt elővetítettem a gyenge hízás miatt) , de sebaj, majd újra beállunk. Már hangosakat kacag, a lányokat imádja, meg minnket is, az idegenektől kezd tartani.

Még az „isiben” volt alkalmam beleszeretni a röplabdába, mivel Általános Iskolánk tornatanára, Titkos Lajos bácsi, volt az egyik legelhivatottabb szakember az utánpótlás nevelésben. Belénk is verte, néha szó szerint a helyes tartást, a labdaérintéseket és a mozgást, mellyel bizonyíthattunk az iskolák közti versenyeken. Borzasztó büszke voltam magamra, mikor megkaptam a legjobb ütő kitüntető címet és a vele járó érmecskét. Később elvertük a piros iskolát is, akik a legnagyobb ellenfelekként gyűrtek le bennünket oly sokszor.

A ballagás véget vetett ennek a kis sikersorozatnak, más sportágakra koncentráltam, melyekben igyekeztem hasonlóan sikeres lenni. Ennek ellenére a gyökerek ott maradtak bennem, a megalapozott mozgáskultúra és labdaérzékenység nem veszett el. Strand-röpin elevenítgettük fel a régi jó játékokat és a baráti körnek hála nem hagytuk, hogy feledésbe merüljön a röplabda iránti szerelem.

Később, mikor az idő már nem engedte meg, kerestünk lehetőségeket, hogy teremben játszassunk s az egyik ilyen alkalommal, találkoztam régi évfolyamtársammal, akivel a suliban együtt ütöttük a bőrt. Segédedzősödött a Star Copy Szeged csapatánál és az utánpótlást edzette. Tibi biztosított nekünk helyet és lehetőséget, hogy eljárhassunk edzésre, ezúton is köszönet érte.

Felemelő érzés volt látni a profik edzését, miközben mi űztük a tömegsportot szedett-vedett kis csapatainkkal. Egy edzés utáni beszélgetésen Tibi felvetette, hogy miért nem próbálom ki ismét magam a felnőttek közt, hiszen jó alapokkal rendelkezem. Végül így is lett. Pár hónapot edzhettem a csapattal, ami igazán boldoggá tett. Azt hiszem egy kicsit csiszolt is a játékstílusomon. Olya annyira belefolytunk a dologba, hogy elkezdtük követni a csapat életét, a sportcsarnokban szurkoltuk végig egy meccsüket. Ez adta a lendületet, hogy keresnünk kellene egy versenykiírást, ahol amatőr szinten megmérettethetnénk tudásunkat.

Egy felnőtt csapat szervezése igen nagy feladat. Mindenki lót fut, éli a tipikus mókuskerék életet. A helyzet komolyságára és az imént említett mókuskerékre tekintettel, összesen egy edzőmérkőzést sikerült összehoznunk, ahol egyáltalán összeszokhattunk volna, vagy a normális forgási rendszert gyakorolhattuk volna. Hát kész röhej volt, amit műveltünk, de a poén, hogy még így is elvertük az edzőkből álló ellenfél csapatot. Nagy csatát vívott a “paraszt forgás”, ahogy Gergő barátom becézte a berögzült hülyeségeket. Végül aztán megegyeztünk, hogy valóban jó a Szabi által javasolt normális, párban forgós, egy feladós rendszer és azzal indulunk a versenyen. Ahhoz képest, hogy volt két játékos is, akit akkor láttam életemben először, még mezt is intéztem mindenkinek.

Másnap indultunk a megmérettetésre. Harmincas családapák és buliból kábán ébredő fiatalok dideregtek a hajnali hidegben, gyűrték befelé a sebtében összedobott vajas szalámis deszkákat a benzinkút parkolójában. Igazán idilli. 🙂 Odafelé természetesen csak a röpiről volt szó, ki hova álljon, hogy forogjunk, mint a cserfes szájú tinik vizsga előtt. Nagy élmény volt.

A tornateremben három pályán folytak a küzdelmek, apró lánycsapatok melegítettek, csipás szemek pislogtak a nézőtérről. A nagy örömet a büfé és a pár összetolt asztalra terített süteményköltemények, tepertőkrém, libazsír, paprika, szeletelt kenyér és hasonló nyalánkságok jelentették számunkra. Az meg, hogy a suli büfében volt Radler, a kedvenc söröm, az valami fenomenálisan megdobta a jókedvemet. Aláírtuk a nevezést és röhögve konstatáltuk, hogy a Szeged első számú csapata is benevezett, így mi lettünk a “Szeged 2 – mazsolák” nevű csapat. Jól el is diskurálgattunk az általunk igen megbecsült játékosokkal, akik otthon a másik oldalon edzettek s néha át-át lestek a mi kis erőlködésünkre. Az a hír járta, hogy ahol elindulnak azt meg is nyerik, így meg is lettek fenyegetve, hogy most megtörik a sikerszériájuk! 🙂

Első mérkőzésünket a “Simaügy” nevű csapattal toltuk, ha jól emlékszem Békéscsabáról érkeztek s két utánpótlás edző is volt a csapatban. Senkinek nem voltak illúziói, hogy az amatőr versenyen valóban amatőrök indulnak, talán csak mi voltunk itt azok, de mi nagyon! 🙂 Ennek ellenére a simaügyet 25:22 arányban hazavágtuk az első szettben. Na itt kezdtük azt érezni, hogy van keresnivalónk a pályán. Ez olyannyira megdobta az adrenalin szintünket, hogy a második menetet el is vesztettük annak rendje és módja szerint 25:20-ra. Így mivel ők jobb arányban vertek meg bennünket, győztesként kerültek tovább. Persze nem egyenes ági kieséses rendszer volt, mert akkor el sem jövünk. 🙂 Így tovább “meneteltünk” a vigasz ágon.

A Román csapatban szintén játszottak edzők, de ez már senkit nem érdekelt. Legyalultak bennünket, el sem értük a huszat. Pedig a “Simaügy” korábban megverte őket, mi meg a Simaügyet egyszer, sz’al matematikai esélyünk volt a győzelemre, de a gyakorlatban semmi. Ráadásul a meccsek közt órák teltek el, amikor betoltunk néhány tepertőkrémes kenyeret paprikával és sörrel, ahogy azt igazi sportemberek teszik. 🙂 Még két meccsen verekedtük át magunkat a nap hátralévő részén, volt ahol fel-fel csillant a reménysugár, de a végére rendszerint elfáradtunk és szétestünk. Így be kellett érnünk a megtisztelő hetedik hellyel, mely hét induló csapatot tekintve igazán nem rossz egy full amatőr, egy edzőmeccset játszó csapattól! 🙂

Természetesen a Szeged 1 mindent megnyert, így a szurkolás öröme megmaradt nekünk. A hazaúton rövid tőmondatokban elemeztük az eseményeket, majd könnyedebb témákról csevegtünk. Abban azért megegyeztünk, hogy lesz ennek még folytatása, hiszen a játék öröme mindent kárpótolt.

…egyiket sem én fogalmaztam meg, ennek ellenére:P szépek. A barátnőimmel beszélgettünk, mint általában és egyikük kifejtette, hogy neki a szüleihez hazamenni maga a feltöltődés, használta az akkumulátoros hasonlatot is. És hozzátette, h “otthon mindig én maradok a gyerek…“. Milyen igaz. Én bejárok anyuhoz a boltba jártomban-keltemben, mondvacsinált intéznivalókkal, holott csak iszunk egy KVt, dumálunk fél órát és csak most jöttem rá, h ő az én energiaforrásom egyrészt, a konektorom:). Minden hülyeségemet meghallgatja és finoman helyretesz, mikor kell.

Erről rögtön eszembe jutott, amikor anno a koraszülésem után fejtem, mint mindig akkor, és gorombáskodtam anyuval, mint akkor mindig, ő pedig nem szólt semmit, csak mint egy gyereknek az ölébe húzta a fejem, én pedig bőgtem, mint 1 5éves:). Minden feszültség felszabadult bennem és kicsit könnyebb lett. Vagy legalábbis rájöttem, h attól nem lesz jobb, hogy másokat bántok.

és h folytassam a sort, mint szülés után mindig, akkor is hízni kezdtem, sőőőt, erre hívta fel ma anyu a figyelmem. 4esével toltam a csokis mignont és legkevésbé a súlyom érdekelt, szóval napolni kellene a súlyparát, a fogyózásnak is eljön majd az ideje. Legalább elméletben helyreteszem magam:)

És Gabici oly szépen megfogalmazta, szeretném ezt majd később visszaolvasni, hogy “Egy igazi anyuka látod a szívedbe lát, nem csak a hangod hallja.“

Ilyen anyja szeretnék majd lenni a felnőtt lányaimnak!

Bogiszáj: Ma megkérdezte apjától, hogy: Apaaaaa, a te barátaid azok a felnőtt nagyfiúk, akiknek van fütyijük meg kukijuuuuk? És a fütyi meg a kuki az ugyanaaaaz?”

Kaptunk tegnap egy naaaagy halom csodálatos játékot, rengeteg gyönyörű kirakót és társast, többek között a Csupa csupasz tyúkeszű című memóriajátékot. Tegnap apánk nem volt, mi Mamáéknál voltunk egész nap, és ma felkelvén lenyugtattam magam és bizony nem kezdtem el a szokásos pörgést, mindenki pizsiben nyomult a földön fél 11ig, szanaszét pakoltuk a kirakókat és társasoztunk a csirkéssel, nagyon ügyes benne mindkét lány. Bibi addig békésen üldögélt a pihiszékében, néha szopizott egyet…

Ma sárgaborsókrémleves és palacsinta volt az ebéd. Nem tudom, utóbbinál van e olcsóbb étel, az alapanyag is filléres hozzá (én: 1kg liszt, 1 tojás, 1deci tej, többi víz) de még frankón be is fűti a lakást:)))

Virágszáj: haláli ez a nőszemély… Egyre okosabb, értelmesebb, egyre gyakrabban “visszabeszél”, kamaszos hangnemben, és hanglejtéssel.  Anyai féltéssel szereti Abigélt, ez annyira megható, h leírni sem tudom. Szeret vele beszélni, boldog ha a kicsi rámosolyog. No de hogy összerakta a dolgokat a nagylány. Ha rosszalkodnak éd felemelem a hangom, h letoljam őket, rögtön kis letolással a hangjában ezt mondja: “Anyaaaaaaaaaaa, felébreszted a kisbabánkat, ne kiabálj!” és a múltkor tényleg nyöszögni kezdett az angyalka. No, akkor kaptam egy megvető pillantást, majd közölte: ” Na látod… “

Ma ráakadtam régebbi dönciképekre és elképedtem… miből lesz a cserebogár? Milyen kis gyönyörű dundifej a középső lányunk, haláli:). Mindjárt vadászok 0-1-2-3 éves képeket. Annyira okos, naná, mindenben rám hasonlít;) , de viccen kívül, nagyon értelmes kis 3 évesünk van, nyilván ebben nagy szerepe van Virágnak, aki mindig felhúzta magához. Nem igen szoktam ilyenekkel dicsekedni, meg igazán azt sem tudom, mit mikor “kell” tudni, de abban biztos vagyok, hogy Bogacs ügyes 3 éves:). No, itt a képzanza.

0:1:2:3:

Ez pedig Bogi szülinapi bulijának reggelén történt. A csajok gyakran szerepjátszanak, pl orvosost játszanak, vagy egyikük az anyuka, másik a ygerek, most épp fodrászosdit…

Mivel jó 2 marék hajtól szabadította meg a csaj a másikat hajnali fél 7-kor, így muszáj volt fodrászt keresnünk, főleg, hogy őt ünnepeltük délután:)). Megijedtem, hogy Pistike séró jön csak ki belőle, mert Virág nagyon belenyírt, de szerencsére édes kis bubi lett:)

Jah, hajvágás után megkérdezte, hogy “Anya, de nem ragasszuk vissza? ” 😀