Kiss családunk blogja

Pici Abigél bárányhimlős:). Édes kis pöttöm lány beszedte:))). Ma mentünk volna reggel menetrendszerint a bölcsibe, menetrendszerinti késéssel, rohanással, mikor nézem, húdeösszecsípték kicsilánynak a nyakát. Majd jobban is megnéztem, és látomám, h ez bizony bárányhimlő:). Néhol hólyagos, soksok piros pötty mindenhol.

Nap újratervezése következett: Nagyokat ovikába be, Abigélt orvoshoz el, majd apa home work-re vált és hazajön a macával, aki remélhetőleg szépen alszik, hogy ő tudjon dolgozni. Én irodát takarítok, lévén, most sikerült megtalálnunk AZ Irodánkat, amelyben holnap 3.körös interjúnak kell lennie. Ebben az irodában azonban 1 éve senki sem volt, ellehetképzelni… De nagy lendülettel takarítottam, meglepődtem, meramúgy úúúútálok én takarítani. De ez más, vmi új,  vminek a kezdete, és rajtam is múlik vastagon, mi lesz belőle..

No, doktornénihez elmentünk, idejét nem tudom, mikor voltunk nála utoljára bármelyik lánnyal is… Egyszerűen alig betegek a csajok, aminek én rettentően örülök. Rendben vannak:). Abigél most is mondja, h “Nem vadok beteg, cak-cak pöttyös vadok” és tényleg nem. Se láz, se semmi. Reméljük nem durvul be… Holnap anyukám és apukám őrzi munkaidőben a csimotát, felváltva. Majd még ott a jövőhét, amit meg kell oldanunk vhogy…

folytköv.

Az utóbbi napokban volt néhány esemény, amit sikerült lencsevégre kapnom, ezekből szemezgetek nektek most párat.

Az alábbi vodeó az ovis balett bemutatón készült. A gyerekeket Merci néni tanitotta, akinek ezúton is köszönet a kitartásért!

Családi sportolás, első epizód. Bátran elindultunk görizni Anyával, Virággal és Bogival, Bibi pedig motorral száguldozott körülöttünk. Csak az a fránya 5 centis patka ne lett volna a sarkon…:

Bogi búcsúztató beszéde az ovis ballagáson. Sajnos elég halkra sikerült a felvétel, de nagyon szépen szavalt az én kislányom:

Családi sportolás, második peizód. Az egész család bringára pattant gyereknapon:

Gyereknapi örjöngés:

Élünk és virulunk, úgy döntöttem, ezt a posztot nem kezdem magyarázkodással, miért is nem írok, már leírtam párszor:(. Ez már ilyen, néha írok, amúgy meg napi szinten mostanában biztos nem. Az egész online életem átalakult, kevés szörfölés, sok hasznosság, hát ilyen ez a felnőtt élet, kérem:)

Elküldtek a Generalitól. Amit nagyon szomorúan konstatáltam, hiszen imádtam a munkám. Ami probléma volt, 2 hónappal ezelőtt a főnököm felajánlott egy kis pozícióváltást, ami több mobilitással, több pénzzel járt volna, és nem mertem belevágni, féltem, hogy a gyerekek innák meg a levét… Később rájöttem, a mobilitásból fakadó rugalmasság miatt talán még hasznunkra is vált volna, de mire ezt jeleztem, már késő volt…Nem tudtam, hogy a másik pozíció feltétlen az enyémmel együtt mozog, reméltem, hogy lemehetek részmunkaidőbe a saját munkámmal, de erre ilyenformán már nem nyílt mód.

Így nagy szomorúan, de eljöttem. Ami nagyon jó, hogy tulajdonképpen örömmel gondolok vissza az elmúlt fél évre. Minimális segítséget kaptam a  munkához, azt sem tudtam, eszikvagyisszák a cascot, a gfb-t, mégis, szépen megtanultam mindent, ami a munkához kellett. Igen sokrétű feladatkör volt, és nagyon szépen sikerült belerázódnom, rendszereket dolgoztam ki a nyilvántartásokra, sosem volt még ebben gyakorlatom, de már minden excel táblában volt:))).

A munkám ellen nem volt kifogás (de nem is lehetett), a csapatba is sikerült beilleszkednem, ám könnyes búcsút vettünk… Kaptam még a végén plusz pénzt is, “a munkám elismeréséül”, ami azért nagyon jól esett… A munka pusztán irodai része amúgy nemsokára már nem jelentett volna kihívást. Már kifejezetten hívtam volna vmit hozzá én magam, mert a nagyon rutin dolgokat nem sokáig bírom… Ez a munka isteni volt arra, hogy visszarázódjak, gyakorlatot szerezzek, tanuljak, 1 percét sem bánom:). Elég jól is kerestem, minden szempontból hasznunkra vált.

Piszok szerencse, hogy ismét nem kellett álláshirdetéseket böngésznek, csak szóltam 1-2 embernek, hogy hahóvagyok, szeretnék dolgozni és kaptam is rögtön 2 ajánlatot. Az egyiket elvállaltam, most ennek zajlanak az előkészületei. Az új munkahelyem: http://www.uniokht.hu/

Itt leszek irodavezető. Egy call centert hozunk létre Szegeden,  közép- és nagyvállalatokat hívunk telefonon. Most válogatok és keresem a helyet. Ami elég közel van az ovihoz:))))))

Jövök még egy balettbemutató beszámolóval, ballagás beszámolóval, stb…

Ma volt pici Abigél keresztelője:). Remekül sikerült, nagyon édesen végigcumizta a szertartást Apa ölében, mint1 tudomást sem véve a felette zajló eseményekről. Kapott a fejére keresztet kézzel, olajjal, meglocsolták szentelt vízzel, de csak cummogott a cumi a szájában, és nem foglalkozott semmivel, meg volt illetődve rendesen:). Kedves kis szertartás volt, kellemes…

Kerti bulit terveztünk, ám a szakadó eső miatt bent ragadtunk a lakásban, ami nem okozott gondot, hiszen a sütögetés a tető alatt zavartalanul  ment. Mivel a lakás kicsi, a család pedig nagy, mi restelkedés nélkül egész egyszerűen nem terítünk meg, képtelenség lenne annyi asztalt, széket bepakolni a falatnyi lakásba… Így nincs leves, hanem vmi késsel-villával ehető főételt készítünk. Ki-ki, ahol le tud ülni, eszik. Állófogadás szerűen…

Még tegnap bepácoltam egy csomó húst, marhahúst mustárosan, sertést borsosan, csirkemellet pedig oreganos-tejfölösen. Isssteni lett minden. Kb 5 kg újkrumplit még tegnap megdörzsölgettem szivaccsal, azaz nem pucoltam, bár a nagyja héja így is szépen lejött, majd megfőztem. Egyben. Éjjel kitettem, kihűlt, majd ma felnégyeltem őket (nyekk!) , 2 tepsibe fektettem, vajdarabokat dobáltam rá, és megszórtam grillfűszerrel, majd be a sütőbe, mikor Béla már a husikat sütötte.  Majd símán feltettünk mindent az asztalra, a husikat (ahogy sültek, sorban) a krumplit és fejessalátát, hagyományosan, ecetescukrosan, mert azt mindenki megeszi…

Szóval a kaja egyszerű volt és nagyszerű, életemben először vettünk sós sütit (bármilyet) cukrászdában, tegnap nem volt kedvem még sütni is. Így ma egész nap jó fej voltam, nem voltam ideges, h jajjmilesz, nem lesz friss, ki fog hűlni, stb…

Drága mama pedig sütött egy halom almáspitét, így édeset sem kellett sütnöm.

Tényleg erre jutottam, h olyannagyonbuta dolog ezekbe a bulikba háziasszonyként belehalni…

Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk:). Isten éltessen, Kicsilányom:)