Kiss családunk blogja

Minden kedves olvasómnak ezzel a verssel kívánok nagyon Boldog Új Évet:)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Bőrgyógyászat 2.felvonás:

Tegnap visszamentünk a bőrgyógyászatra, egyrészt hogy megkérjem a doktornőt, kérjen Bogcsitól bocsánatot, másrészt, hogy járjunk már a végére ennek a bigyónak. Ám “sajna” nem az agresszív banya volt, hanem egy idős és irtó bizonytalan doktornő. Nagyon készséges és kedves volt, bár folyton “izé-zett”, minden második szava izé volt, Bogi másik vállához ment, mikor már ötödjére látta, nem tudta eldönteni, feküdjön, vagy üljön, stb…

Aztán eldöntötte, h feküdjön hasra, majd mutatta nekem, h “pszt”, és odalépett egy pici kanál végű szikével. ÖÖÖ, ki akarta vágni ott helyben!!!!!!! Mondom, érzéstelenítés nélkül??? Aztán megint némi IZÉ, és azt mondta, “Áh, nem, túl nagy. ” Vazze……

Aztán lefagyasztotta, de azt is olyan bizonytalan kezdő módjára, de végre, majd kaptunk egy beutalót a sebészetre, csak nem ússzuk meg:( Viszont este leesett a lefagyasztott heg, ömlött a vér belőle, ám mostanra szépen gyógyul, hátha megúsztuk az egészet.

Ehhez még annyit, 4 orvos látta összesen, egyikbe sem tudnék bizalmat vetni, velem lenne baj???

A szilveszterünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de nem bánkódtunk nagyon, jól éreztük magunkat, a nagyok boldogok voltak, h fennt maradhattak:). Sz-ékat vártuk volna, de sajnos Katusnak nagyon ment a hasa, így nem tudtak eljönni. A sok malachús, párolt káposzta, krumplipüré mind ránk maradt, még holnap is fogjuk enni:)). Abigél 10-ig bírta, utána társasoztunk a csajokkal éjfélig. Fáradtság nem látszott rajtuk, meg kell mondjam:). A TV műsor vérgáz volt, siralmas… Hol a Lart’ pour lart, a Galla?? Nem is igen néztük. Nagyon megható pillanatai voltak az estének a koccintás, a Himnusz, elmondtuk a nagyoknak, miért kell csendben, vigyázban állva tisztelegnünk, míg szól a Nemzeti Himnusz, és aki tudja, az énekelheti is, stb…. Hogy magyarázzuk el, egy órát, naptárat nem ismerő gyereknek, mi jelentősége ennek az ünneplésnek? :))). Próbálkoztunk:)

Elvarázsolta őket a kristálypohárban buborékozó gyerekpezsgő, a csend, a koccintás, minket pedig ők varázsoltak el , mint mindig, a rácsodálkozásukkal, a kérdéseikkel, a szépségükkel, a humorukkal, amivel az egész estét átitatták. Beléptünk az alvó Bibihez is, feltartott kézzel aludt, az elégedett nyugalmával, neki is mondtuk, hogy Boldog Új Évet, de leginkább, Boldog Életet mindüknek:). Csodalányok.

2008. Mozgalmas évünk volt:). Azt hiszem, 2007-et úgy emlegettem, mint életem legjobb évét, fenntartom továbbra is, nem győzte le 2008:)).

Sok szempontból sikeres év volt, Béla munkahelyváltása, fejlődő vállalkozásunk egy anyagi jobblétet hozott, na, nem kell semmi komolyra gondolni, főleg, hogy most fogunk adót fizetni és ez bizony elkeserítő… Ám nincsenek napi, havi szintű anyagi gondjaink, mint 2-3-4 éve… Nagy vágyunk vált valóra, Béla reál bére megyezik a hivatalossal, november óta. A vállalkozásunk is fehér, mint a ritka holló, ez nagy elégedettséggel tölt el engem.

Itt kell megjegyeznem, hogy borzasztóan büszke vagyok a férjemre, mert amit kitűzött célnak, elérte. Átküzdötte minden akadályon, akár rajtam is, bár remélem, inkább támogattam, mint hátráltattam ebben.

Persze ára van a sikereknek, főleg időben, igyekszünk, igyekszik ezen változtatni, szerencsére lassacskán nem szorul rá itthon minden apró munkára.

Épp ezért itthon rám sokkal több hárul, és ezt gyakran rosszul viselem. Abigél már nagyon pakol, mindent elér, az összes lányunk ebben a korban teljes embert kíván, mert önveszélyes, a lakás pedig többnyire hurrikán súlytotta területnek néz ki, amit ahogy öregszem, egyre rosszabbul viselek, gyakran érzem, hogy belefáradtam én már ebbe:). Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1 év, és kicsi bibi is fogja az adást teljesen majd, és nem lesz ő sem hurrikán:). A nagyokból is egész rendes gyerek lett, holott … főleg Virágunk, huhh:). Mikor a másodikon állt az ablakpárkányban… minden nap… és ült a kiürült fiókokban, majd lépcsőnek használta őket…

Ami még nehéz emiatt, a lányok csak az emeletes ágyon tudnak aprókkal játszani, vagy pl ott társasozunk, mert kicsibibi már az asztalra is felmászik:))). Nemsokára az emeletes ágy jön, tudom én 😀

Nehéz még az is, hogy sokat éjszakázom még mindig, és akármennyire arany ember Béla, ebben nem segít, ha a fene fenét eszik sem, na jó, nagy ritkán. Összességében 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem:).

És mindeközben kicsi bibi a legédesebb a világon, és annyira dagi lett hirtelen, rengeteget eszik, hogy fér ebbe a kicsi lányba ennyi kaja, fogalmam sincs:))). Dumál, mindent megismétel, amit mondunk neki, mindenkit nevén szólít, rajong Tatáért-Mamáért, ha közelítünk a bolthoz, vagy a házukhoz, ugrál a kocsiban és kiabál:). A nővéreiért is rajong:). És legfőleg a ciciért még mindig, reggelente még szopik a kisasszony, de nem bánom:)

Összességében tehát, szép, mozgalmas, sikeres, boldog évet zártunk, ami mindannyiunktól több türelmet kívánt volna, hát az néha elfogyott, talán belefér:)

Amit tervezünk 2009-re: 2009-ben legyen egy klassz, fenntartható családi házunk, Szeged kertvárosában:). Vegyszermentesen konyhakertet gondozni, fenntartható méretekben:). Gyümölcsöt eltenni télire, mindig, és sokat!

Sokkal több időt, kiemelt figyelmet a gyerekeknek, főleg a nagyoknak, (Bibinek alapból jár folyamatosan:)) ), több nyugodt, békés itthonlét (ez nálunk hiányzik, folyton programjaink vannak, jövünk-megyünk-hozzánk jönnek)

Továbbra is a reform konyha irányában maradni, hogy az ne legyen elrugaszkodott, maradjon ízletes.

Le kell fogynom. Sajnos nem megy az elfogadás, már pedig akkor le kell fogyni. Cél, 60kg alá menni.

Többet olvasni.

Többet kimozdulni gyerekek nélkül és nem szabad ezzel kapcsolatban skótnak lennünk.

Kérni, vagy elfogadni a segítséget, főleg gyerekvigyázás terén.

Nem elaprózódni.

Megalapozni, kitalálni lassacskán, amivel foglalkozni szeretnék, ha Abigél ovis lesz.

Hát ennyi:)

Annyira csúcs ez az ünnep, nem hiába várom minden évben. Igazán szép karácsonyi emlékeim vannak, gyerekkoromban mindig kaptam szép dolgokat és álmaim teljesültek, most a gyerekekkel pedig hihetetlen csodás…

Mi már nem készülünk annyira , nem őrülünk bele, legalábbis igyekszem:). Pl elfogyott a mézeskalács és a hókifli is, már tegnapra:)), bejglit készültem sütni, de Béla lebeszélt, és elmentek inkább venni a tescoba, én pedig sütöttem 2 csülköt a sütőben, készült hozzá isteni párolt káposzta, tört krumpli és ennyi:). Na jó, betöltöttem a képviselőfánkot is, ami egész jó lett.

Ünnep előtt besegítettem anyunak a boltba, csak napi néhány órát, jó volt, és örültem, hogy végre tudok picit segíteni neki, és viszonozni mindazt, amit kapunk tőle nap, mint nap. Bár nem hinném, hogy akár csak megbillent volna a mérleg nyelve…

24-én mindenki marad otthon, ám a csodálatos Betlehemet megnézzük minden évben, ezúttal anyuék vitték el a 2 nagyot, és lám, mire hazaértek, a Jézuska is megjött:). Volt vigazság:). Mindenki klassz dolgokat kapott, semmi felesleges kacat. Én már úgy vagyok vele, hogy vagy semmi, vagy értelmes dolog, ami igazán örömet okoz. Így lett, hogy Apa kapott egy határidőnaplót, amit muszáj lesz használnia (nagy szüksége lenne rá..) és egy térdvédőt:). Ugyanis röpin mindig az enyémet használja, ha együtt játszunk, felezünk, de biztos ziher, hogy a másik térdünkre vetődünk:)). Én kaptam tőle egy szuper felső-kombót, épp, amilyen nagyon jól áll és tetszik is, illik hozzám, remek na, szuper izlése van, méret perfekt ofkorz:). Hozzá illő bizsu-kombót, csúcs ez a pasi:). Továbbá kaptam 2 szilikonos sütőformát, és 2 magas spagettitartót, amire rég vágytam:).

A lányok… hát édesek:). Abigél végig gondot okozott, mert nincs szüksége semmire, és nem játszik játékokkal:). Aztán rátaláltam egy klassz kis formabedobóra, amibe golyókat kell belekalapálni, hát nagy siker volt, még a nagyok körében is:). A nagyok megkapták az új Ki Kicsodát, szuper, már tudnak vele szinte egyedül játszani, tök édesen nyomják:)

No meg megkapták a luvnyák házát, hogy ne legyenek már hajléktalanok a kurvinkák sem (barbibabák). Hatalmas siker, fennt pihen az étkezőasztalon tárva nyitva, és ott játszanak, amikor csak itthon vagyunk:))).

Ma csodás reggelre ébredtünk, leesett a hó:). Első ránézésre szánkózásra alkalmatlan volt, de mi nem adtuk fel. Hatalmas hócsatát vívtunk a szomszédokkal, aztán csak elsétáltunk a töltésig, ahonnan ki hogy tudott, lecsúszott. Apával összeölelkezve lehemperegtünk, majd csak nevettünk a friss hóban, a gyerekek meg fentről szurkoltak, vicces volt:). Persze fel voltunk öltözve, én síruhában nyomom ilyenkor, csak és kizárólag, és síkesztyűben és vízhatlanban, másképp ez nekem nem menne. Béla azonban körberöhögött, mikor kikészítettem a sínadrágját. Közölte, hogy ez már nem jó rá. Kihízta:))). Adta magát a helyzet, hogy az orra alá dörgöljem, rám biz még jó a lánykori sínadrágom:))). (mert jó nagy és nyúlik:D)

Ma délután Béla anyukájánál jött a Jézuska, gyarapszik a család itt is:). Összesen 9 felnőtt, 7 gyerek:))). A ház sajnos nem adja a lehetőséget ennyi ember több órányi szórakozásának, szegény prücskök nem igen tudnak játszani. A bútorokra persze vigyázni kell, így eléggé beszűkülnek a lehetőségeik, ha épp nem jön Jézuska, vagy nem eszünk. Nyáron az udvaron más, így télen megoldhatatlan. Így sokáig nem maradtunk, de ettünk egy nagyon jót és együtt voltunk, más nem is számít.

Holnap anyuékhoz megyünk, anyu évek óta igyekszik nem faxizni, lesz töltött káposzta nagy mennyiségben, meg húsleves, valami ezazmég esetleg, de sokkal inkább készül pókerezni, vagy Catanozni, velünk lenni. Remélem sikerül:)

Holnapután a nagyszüleim 60.házassági évfordulója, majd 28-án még karácsonyozunk Béla Tatáékkal is, hát, nem unatkozunk:))). És rettenetenesen hízunk, azt hiszem :/

No, ami még van belőle, mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk:)

Kissek

Nem tudom, egyáltalán jól írom e, szóval a rota utódja, calici vírus, na, ilyenünk van nekünk most, családilag:). Feltehetően.

Kezdte Abigél, de nagyon enyhén, néhány napja dobott egy rókácskát hajnalban, majd ezt követően minden reggel egy nagy hasmenéssel indult, majd minden ok. Én ugye lázas voltam, majd 2nap szünet után folyamatos gyomorfájás, de semmi különös.. Majd szombaton már kezdett elég intenzíven fájni, vasárnap reggel pedig egyszerűen elájultam:).

Jah, kihagytam a történetből, hogy apának csütörtökön kiment a bokája röpin, ami miatt a péntek délelőttöt a sürgősségin töltöttük. De tényleg. 9-12-ig ott voltunk, Abigél aludt is egyet… Majd megállapították, hogy nincs gond, pihentetni kell, nem repedt, tört, sem nem szakadt semmi odabent. Ám emiatt apánk erősen mozgáskorlátozott, főleg reggelente sántikál erősen.

Így alakult elég viccesre az én ájulásom, amit én előre éreztem, és a fürdő ajtófélfát erősen megragadva szóltam Bélának, hogy jöjjön, mert el fogok ájulni. Majd tádám, amint megragadott a fél lábon álló meztelen nagy ember, kinek lábánál sertepertélt Bogi, aki kakaóért nyígott és a kopogós cipőét kereste épp (reggel 8, igen!) , szóval elkapott, elájultam, de szegény nem tudott tartani, így lassan leeresztett a földre, ahol szép lassan magamhoz tértem:))))).

Anyuék elrohantak, mert azért megijedtünk alaposan, hogy mi van, mi pedig L az ügyeletre. Ahol kiderült, hogy egyszerűen kiszáradtam… Elég gáz, de ennyire gyengén ivó vagyok sajnos, nekem erre oda kell mindig figyelnem, és szombaton már elég rossz volt a gyomrom, vendégeink is voltak, így nem figyeltem… Hát ez van, a nap további részét ágyban töltöttem.

Ma hajnalban Boglárka bújt mellém, majd lehányt:))). Ezt még 2szer megismételte. Így ő nem ment ma oviba, hanem irány a doktornéni. Akihez menvén az autóban nagy taccs, de készültem hánytállal, amit ügyesen egyensúlyozva is kiöntött kicsit:)). Amúgy klassz volt a 2 kicsivel ez a nap, Bogival barbiztam (GRRR), meg sokat beszélgettünk, sokat összebújtunk…

folyt.köv. ER

Túl 2 nap lázas állapoton, aminek semmi oka nem volt, egy enyhe torokfájáson kívül, ma egy nagyon szép napot töltöttünk kettesben a zemberrel:). Gödőllőn jártunk egy http://www.kampa.hu/ házállításon. Épp egy Zsuzsát állítottak, amit mi is kinéztünk magunknak. Egyelőre tájékozódunk, tesszük még ezt akár 1 évig is, míg a pénzügyi világ nem rendeződik, míg nem érezzük már, hogy egy házépítés merész és felelőtlen lépés lenne a mi anyagi helyzetünkben. Így vagyunk mi mindennel, én tájékozódom, elolvasok mindent, apa megkapja a szűrt infókat érvekkel alátámasztva, majd ami érdekli, ő is utánaolvas, majd döntünk. Általában egyikünk a pesszimista, másikunk az optimista, a lényeg, hogy megvan az egyensúly, egyikünk érvel, másik cáfol, így jutunk is valamire:)

Béla abszolút szkeptikus volt készház ügyben, ám ma megingott, tetszett neki, amit láttunk:). Nem kicsit vonzó az a tény, hogy reggel 7kor sík alap állt csak, majd délre, mire mi odaértünk a fő falak, a válaszfalak is álltak, holnap pedig tető alá kerül a ház… A 30 év garancia sem hátrány. A cég és képviselői megnyerőek, hasonlóan biztonságos helyzet építeni egy Kampával, mint amilyen biztonságos volt az eddigi 2 lakásunk építtetése a Reállal. Biztos tisztességesen garanciáznak, van 1 éves bejárás, ám presztízs kérdés nekik, hogy ne legyen negatív visszajelzés, így akár később is kijönnek javítani. Komoly hátrány azonban, hogy nemolcsóbbmint egy téglaház megépítése:(. Jövő hét végén kész ház vásár, oda is megyünk természetesen, tovább tájékozódunk.

Abigél ma Mamával töltötte a napot, édes Mama otthon maradt a kicsivel egész nap, sokat játszottak, jól érezték magukat:). Nagyok oviban, haza is értünk időben értük, mi pedig egész nap beszélgettünk az autóban… MEnnyire ránk fért ez. És hagytam Bélát szóhoz jutni, sőt, kifejezetten ő beszélt ma sokat, ismét konstatáltuk, hogy nem könnyű az életünk, nagy teher van rajta, sok elvárásnak kell megfelelnie, munkahely, vállalkozás, család. Folyamatos szervezés az életünk… Hogy minden beleférjen. Jó lenne időnként eljutni röplabdázni, jó lenne néha kettesben lenni, ebben ma ismét csak megerősödtünk. Pedig reggel még arról beszéltük, h csak kellett volna hozni legalább a nagyokat, mehettünk volna vidámparkozni, vagy állatkertbe:)

És mára már az is megfogalmazódott bennünk, hogy bizony a 10.házassági évfordulónkat jövőre egy hétvégével fogjuk ünnepelni vhol kettesben:). Azt hiszem, még nem voltam 24 óránál többet távol a gyerekeimtől, mióta megvannak…

Az elmúlt hétvége: Eseménydús volt, mint mindig:). Nekem péntek este egy spontán programmal nyitott, Erzsi barátnőm invitált meg egy flancos operára, pénzbe nem került, hát éltem a lehetőséggel:). Egész jó volt, ismét egy holocaust feldolgozás, német előadókkal: Michael Kunze – Gershon Kingsley: Raoul Erzsi bevitt a színfalak mögé, és a színész büfében pezsgőztünk, élmény volt:). Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy odabent már korántsem olyan ékes-fényes az épület, mint a nézőtéren, minden szocreál, minimum 20éves burkolatok, berendezés… Mégis varázslatos ez a színész világ 🙂

Szombat délelőtt hagytuk Apát dolgozni, még korareggel bedobtam a kacsát a sütőbe, fólia alatt lassan sütöttem a drágát, addig játszótereztünk egy nagyot, sétáltunk… Imádom, ahogy a játszóra érünk, a nagyok rögtön a hintához futnak, már teljesen önműködők ott persze, lökik magukat, dumálnak, énekelgetnek, majd ha véleltlenül együtt megy a 2 hinta, akkor rákezdenek félbehagyva minden mondandójukat: ” Egyszerre megyünk, káposzta a fejünk” :)). No meg megnéztük az Obit, ami most nyílt, kértünk és kaptunk csodálatos arcfestést, erről készült kép is, majd dobom. Kaptunk lufit is, közben Apának telefon, h fordítson a kacsán:)))

Hazaérvén gyorsan odatettem a krumplit, és készítettem hozzá csőben sült brokkoli-karfiol-répát is, hát, versenyt futottam az idővel, ám 1kor ebéd volt:). Gácsér barátunk isteni lett!!! Du alvás lett volna a gyerkőcöknek, ám a nagyok lázadtak, én próbáltam pihenni, mert hulla voltam… Mikor váratlan beugrottak Mamáék és hirtelen ötlettől vezérelve elvitték a 2 nagyot:). Isten tartsa meg jó szokásukat, hehe, ott is aludtak a nagyok, jó buli volt nekik nagyon. Néztek Megasztárt persze, Mama persze gyártott, amit rendeltek, meggyszósz, husi, krumpli, ez a Mama:)).

Bibi minden idők legkatasztrófálisabb éjszakáját adta elő, gondolom a foga, vagymittomén, de durva volt, kb 20percenként kelt fél 4ig, és üvöltött… Vagy hiányoztak neki a nagyok? Nem tudom, de 4kor bementem utoljára és erőteljesen ráförmedtem, hogy most már szedje össze magát és aludjon, erre elhallgatott:D. Na jó, ezen a ponton már kapott nurofent, amit nehezen vett be, de nyilván segített a reggel 7ig alvásban. Azt hiszem, életemben először adtam fogzásra gyógyszert gyereknek…

Reggel felkerekedtem a kicsivel, Apa tovább dolgozott persze, és irány Mamáék, akikkel együtt elmentünk az algyői Borbála fürdőbe, elvittük Millát, Hannát és Totit is. Így 6gyerekkel mentünk, én, Anyu, Apu. Isteni volt, gyerekek csodásak voltak, kellemes kicsi, családias fürdőhely, így átlátható volt, tudtuk követni, ki-hol-mit csinál, ideális nagyon… 2kor értünk haza, Bibi beájult, Boglárka pedig annyira fáradt volt, hogy be sem tudott jönni:)). Be kellett hozni, és persze aludtak mint a bunda… Én 4kor elmentem hulla fáradtan röplabdázni, száz éve nem játszottam már, de n em volt jó sajnos, ide nem fogok járni, nagyon gyenge a játék, ezer ember, á:(. Emiatt nem éri meg itthagyni a családot. Hazaérvén oly mértékű fáradtságot éreztem, hogy csak na… Majd elkezdtem fázni és ahogy az kell, felszökött a lázam:(((. Innentől 2 kerek napig voltam lázas, minden egyéb tünet nélkül… Enyhe torokfájás kísérte, ami mára, mire a láz elmúlt, felerősödött. Ki érti? 🙂

No, még annyit gyorsan, hogy ma a fürdőben egy nagy hancúrozás, szaladgálás, Bibi elől bujkálás után*, Bogi egyszercsak azt mondta Virágnak, hogy “Annyira szeretlek, Virág! Tesóóóóm! ” És megölelték egymást:). Aztán Abigélt is megölelték:). Hát kész voltam teljesen… Majd Virág megkérdezte, hogy “Lesz még tesónk, Anya” mondom nem, mi most pont elegen vagyunk. Ugye? Egyet értett:)))). És akkor gyorsan elmondtam nekik, hogy ők az én kincseim, és a legeslegboldogabb azért vagyok, mert ők ilyen jó testvérek…

• Minden nap vannak állandóan játszott dolgok, ilyen a “Bújjunk Bibitőőől! ” és akkor kicsalják a figyelmét, majd elrohannak előle és bemásznak vhová, a kicsi meg feltett kézzel rohan utánuk, majd lehajol és nagy sikolyokkal jelzi, hogy megvannak:). Általában Abigél unja meg hamarabb, így előfordul, hogy vhol kuksolnak és várják a kicsit, aki már tojik rájuk, mert mondjuk már épp a mosógépet rakja meg:))). Bizony, a kicsi kiszedi a szennyesből a ruhát és átpakolja a mosógépbe:))). No és a sztenderd esti szeánsz része az un. “Ugrálós billentős” , amit a mi ágyunkon játszanak a nagyok apával, fürdés után. Úgy néz ki, hogy a nagyok ütemesen ugrálnak, majd apjuk egy törölközővel kicsapja alóluk a lábukat (mikor épp felugrottak, azaz a levegőben), ők meg esnek nagyokat. Nézni is rossz!!!

Kezdődik az ER. Bocsánat a kuszaságért:)