Kiss családunk blogja

Életem párja ma 32 éves lett, felháborítóan sármos kezd lenni, őszül a halántéka, szívdöglesztő :).

Ennek örömére egész nap dolgozik, na jó, de tegnap nem dolgozott, haladtunk vmire, vagy legalábbis úgy főzhettem, vásárolhattam, h közben nem volt minden gyerek minden pillanatban a lábam alatt… Mint ma. Nagy móka volt a mai vasárnapi ebéd elkészítése. Kint se voltunk, mondjuk siker, hogy sikerült a meséről is lebeszélnem Virágot, szóval játszottak végre, matricáztunk, fogócskáztak Bibivel (hogy ezt mennyire bírja a kicsi…) , szerepjátszottak ( mindenki tanárnéni, óvónéni, vagy anya-apa, stb…-jó hallgatni)

Persze Abigél atomjaira szedte a lakást, amit elér, vagy ahováfeltud mászni, mert bizony felmászik a kicsi már sok helyre, ott kő kövön nem marad:)). Napjában átlag 5-10szer pakolok össze a lakásban, de minek? 2 perc nem telik bele és már újra térdig járunk a mindenfélékben..

No de elkészült csak-csak az ebéd, ma és tegnap is sikerült fincsit gyártanom:). A tanulság számomra, h ismét emelnem kell az adagokon, mert egyszerűen alig marad másnapra Bélának ebédre:))) tegnap: trikolor durum fusilli, tejszínes zöldséges csirkeraguval, ennek nagy sikere volt:). Ma csirkemell len- és szezámmagos bundában, tepsis hagymás krumplival, céklával (Nóri kertjéből, innen is cupp érte).

Persze időnként egyszerűen az agyamra mennek a lányok, hogy ilyen sokan vannak, és ilyen kis helyen, nagy nálunk a népsűrűség na, és emiatt esz a lelkiismeret, de talán nem véltetlen, h nem terveztünk mi csak 2 gyereket, mert nem vagyunk ennyire áldozatkészek, mint a körülöttem lévő, számomra tiszteltre méltó más nagycsaládosok, főleg anyák… És mégis, mekkora mákunk van, hogy ennyire jó testvérek, komolyan, tudom, hogy vérlázító, de ők nem szoktak veszekedni és direkt sosem bántják egymást. És fogalmam sincs, h mitől lettek ennyire jó fejek, mert nem miattunk, az biztos, sokkal inkább annak ellenére, mint épp azért, hogy mi vagyunk a szüleik:))))

Megnyílt mellettünk a nagy multikomplexum, Napfény park, wow, hű, meg tyű, meg minden, végre van hol elkölteni a pénzt :PPP. Van benne tesco, ami rendes hiper, de kisebb, mint a szegedi nagy tesco. Van benne 3 nagy cipős bolt, Reno, Deichmann, meg még 1, ami nem jut eszembe:D, DM. Kínai-magyar étterem, sok ruhás, tacco, van játékbolt, aminek a választéka sztem csak vicc, és eztán fognak bepakolni:). És sok más üzlet még… Nemsokára nyílik az Obi is, és épül az Aldi, mindezek ugye a Lidl mellett… Hát, vkik itt csúnyán tönkre fognak menni. Ha meg nem, akkor egyszerűen nem igaz, h nincs az embereknek pénzük. Márpedig ez eléggé igaz, ahogy látjuk-érezzük. A nyitóbuli jó volt, fél 9kor sétáltunk haza, mert ugye sétatávolságra vagyunk, még a parkolóban táncoltak a csajok egy nagyot:)))

Kedden “szokásos” őszi túránkat ejtettük meg anyuval és tesómmal, mellékesen árubemutatóra mentünk, főleg meg a zikeába:)). 7kor már úton voltunk, kényelmes, kellemes utunk volt, mindössze egyetlen legkisebb gyerkőcöt vittük magunkkal, Abigélt, aki csodásan példásan viselkedett az út során végig. Jól tűrte az autóból ki és be, alvás itt-ott, babakocsi szentháromságot.

Az Ikeában csak “végigrohantunk” , ez 3 órát vett igénybe:P. Mondtuk is az anyunak, h legközelebb kevesebb időt kap reprezentálni:D. Persze egész nap egymás szavába vágva beszélgettünk, megváltottuk szavakban a világot, terveztünk és emlékeztünk, isten őrizzen minden férfit egy ilyen naptól velünk:D. Kell ez nekünk, mint egy falat kenyér:)

Nos, annyira beszélgettünk hazafelé az autópályán, a 3 szőke, a legkisebb épp békésen aludt, hogy mondja az Anyu mintegy mellékesen, hogy “Hogy elfogytak az autók…” Én meg viccesen válaszoltam spontán: “Jah, mindjárt Röszkén vagyunk, hehe ” (azaz Szegeden túl) Irreális poénon túl, tovább csacsogtunk önfeledten. Mikor is… vmi furcsa útakadály vált egyre tisztábbá a szemünk előtt… Az bizony a röszkei határ:DDD “Béláim, túltoltuk” kiáltottam fel, és akkor annyira röhögtünk, h ilyen nincs, h 3 felnőtt emberből egy sem vett észre1szegedi lehajtót sem a 3ból:PPPP. Hát ilyenek vagyunk mi együtt:)

Hétfőn reggel indultunk, GPS beélesítve, holott jól ismerem az utat arra. Jól elnavigált minket másfelé, no, nem volt ez baj, de okozott pár fejvakarós pillanatot. Nem hiszek én eléggé a technikának:))). Pályán nem akartunk menni, mert ugyan gyorsabb lett volna, de hosszabb, meg a pályadíj. És szép utakon jártunk, kicsit kalandosan, de végül szépen odaértünk. Nagyon örülünk, az út során mértünk bocifogyasztást, 7,1 l eszik százon a drága, meg vagyunk vele elégedve!

2 órakor értünk oda, átvettük a csodás kis szállásunkat, hamar kipakoltam, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán elmentünk hamar a Balcsiba. Nem volt igazán strandidő, a víz is hideg volt, de hát muszáj volt strandolnunk. Gyorsan ettünk a strandon “fillérekért” , ott szabad rablás folyik sajna mindenhol:(. Fürödtünk egyet, hát, én nem dobódtam fel ettől a mocsártól, pocsolyától.. Grrr, belelépek, bokáig süllyedek az iszapba, egyszer voltam hajlandó belemenni… Hazafelé megtámadtuk a helyi boltot, vettünk szalonnát, Apa tüzet rakott, majd Apa szinte egyedül sütötte a szalonnát:D. Én palacsintát sütöttem a házban. Ez is kalandosra sikeredett, lévén, elfelejtettünk olajat venni:D. Elszaladtam a boltba, ami már sajna bezárt. Mindkettő. Az egyik boltnál még ott voltak az eladók, épp felmostak. Elmondtam a szitut, hátha kiadnak egy olajat, de bunkó módon nulla segítőkészség:(. Felküldtek egy másik boltba a faluban, ami hétfőn egyáltalán nincs nyitva, nem hogy ilyen “későn”. Nyilván tudták, csak le akartak rázni… Na de nem olyan fából faragtak, aki ilyen könnyen feladja, palacsintát ígértem, lesz is:). Bementem a helyi étterembe egy kis bögrével, és kunyiztam egy kis étolajat. Kaptam, kedvesek voltak:)

Kellemes este volt, lányok hamar beájultak, elfáradtak nagyon… Fent aludtak az emeleten ők hárman, együtt, este sosem volt gond, elájultak szépen:). Egy délután tettünk kísérletet alvásra,nem jött össze, de ez nem is meglepő.

Bélával vittük a gépem, és ezer filmet, így minden este filmeztünk, kellemes volt nagyon. Általában ittunk 1-2 pohár bort is. Teljes harmónia:). Ez jellemző volt végig amúgy, tulajdonképpen egy szóváltás sem volt köztünk. Ám sokat beszéltünk a jövőnkről, terveink vannak lakás téren, én már nagyon továbblépnék, Béla realistább ugye, ő várna még. Annyit elértem nála, hogy nézelődünk, figyelem a piacot, időnként megnézünk 1-1 házat, telket. Tájékozódunk:).

Kedden bementünk KEszthelyre, hajókáztunk és bevásároltunk. A hajózás istenien sikerült, nagyon élveztük mindannyian. Vicces volt, ahogy már az autóval parkolóba begördülve borzasztóan készségesen, kedvesen irányítgattak minket, majd már a parkolóban jegyet válthattunk. Aztán láttuk, h azért nem bízza a Hajózási társaság a véletlenre, h veszünk e jegyet, mert a kikötőnél nem kicsit direkt marketinggel támadják meg más hajósok is az arra sétáló gyanútlan turistákat:))). Vicces volt.

src=’http://www.kissvirag.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/img4256.thumbnail.JPG’ alt=’img4256.JPG’ /> Ki van Apa lábai alatt-között? 🙂

Ezután bevásároltunk a keszthelyi Tescoban, hazamentünk, begyúrta Béla a fasírtot, főztem egy zöldborsófőzit, megsütöttük a fasírtot, ebédeltünk, majd irány a szabad strand, lévén, a belépős sem volt nagy szám… Hát, ez sem volt se jobb, se rosszabb, bokáig érő iszap, 400métert besétálsz, már ér derékig a víz. Én bele se mentem. Gyerekek jót lubickoltak:). Mindig csodálom a strandon, pléden alvó gyerekeket, nekem ez még az életben nem sikerült, h ott aludjon a gyerek. Igaz, nem is tudunk 2-3 óránál több ideig strandolni, annyi idő pont elég is. Sőt. Én amúgy imádom a vizet, szeretek úszni, ugrálni, és csúszdázni. A Balatonban egyiket sem lehet. Ezért nem barátkoztunk mi össze most sem.

Este TV-t néztünk, amit itthon ritkán teszünk, lévén, internetre buzulunk, vagy filmet nézünk, vagy dolgozunk. A TV nem igen fér már bele. Béla néha néz sportot, vagy zúg néha háttérzajnak és akkor ragad ránk valami. Nos, most egész rábambultunk a Hal a tortán című remekre, ami nekem tényleg tetszik, én szívesen részt vennék egy ilyenen, és nagyon érdekes számomra, ki mit és hogyan főz. És kiakadtam, hogy az Esztergályos Cecília milyen egy hisztis hárklis vén banya lett. Totál leakadtam rajta…

Mivel maradt sok fasírt, ment másnap zsömlébe, mi pedig irány a Kis-Balaton, megnéztük a csodás bivalyrezervátumot, átmentünk a fa hídon, felmentünk a lepukkant kilátóra, ahonnan mesés táj tárult elénk… Jujj, összekeveredtem, bár lényegtelen, mert ez már a csütörtökii nap volt, előtte volt még egy szerdánk.

Szerda: Mivel még a kikötőből láttuk a városnéző vonatot, megígértük a csajoknak, h másnap ez lesz a program. Szerdán tehát már időre mentünk, a Festetics kastélytól is induló városnéző vonatra. Nos, ez a vonat gyomorforgató, kirázott belünk mindent:))), és közben nem is volt városvezetés, nem beszélt ott senki semmit…….. Mentünk az apartmannegyedbe, tulajdonképpen nem sok látványosság volt az út során. Mind1, a gyerekeknek izgi volt nagyon.

Majd megnéztük a csodálatos Festetics kastélyt. Gyönyörű volt, bár a bejáratnál nem kicsit döbbentünk meg, hogy mennyibe se kerül oda bemenni:((. Fizettünk majd 4ezer ft-ot. Nem akarom, h az hallatszon ki a beszámolómból, hogy zsugoriskodtunk, de nagyon is hozzá tartozott a magyar tengeres fílinghez az a magyar rablás, ami a környéken zajlik. Hogy még a MC Donalds is más árakon dolgozik, és nincsenek meg az itthoni kedvezmények, tényleg megdöbbentett… Elgondolkodtató és sajnálatos:(. És úgy megy ott a pénz, h észre sem veszi az ember, de asszem mi ügyesen csináltuk a lehetőségekhez képest. Hogy bemegy az ember ilyen belépő mellett még 100-as a WC. Nem a száz forint, csak az elv… Ócska jégkrém a gyerekeknek 300/db. Ugyanmár:(

A kastély amúgy gyönyörű volt, álomszép műveket láttunk, nem bántuk meg, hogy bementünk.

Hazaérvén átsétáltunk az utcában lévő étteremben, ahol kellemes meglepetésként isteni ételeket ettünk nagyon is baráti áron. megpróbálkoztunk egy csendes pihivel, nem sok sikerrel, de egy fél filmet meg tudtunk nézni azért:)). Aztán Apa ismét tüzet rakott kint, és megfőztük a marhát. Egész jó lett, főztünk hozzá tésztát, nagyon jót ettünk:). Készítettem egy nagy adag salátát, tejföllel, fokhagymával, nyamm.

Bibike délutáni alvás híjján kihagyja a pörkölt főzős bulit, alszik a tűz mellett:) Én addig a csajokkal kirakóztam, majd társasoztunk végre a törölközős társassal:). Hát, elég kis bénák a számolásban, ezt apjuktól örökölték. Hajam égnek áll, h nem megy nekik, így legközelebb inkább Béla lépegetős társasozott velük, én ehhez türelmetlen vagyok:))). Viszont kipróbáltuk újra az Activity kindert, és kezdik pedzeni a lényeget. Bár inkább én beszéltem és mutogattam nekik, NAGYON élveztük mindannyian:). Mindezt a tűz mellett, őriztük apát:). Én még ezek közben csak gyorsan feltettem egy nagy adag brassói húst másnapra, h csak a krumplit kelljen majd hozzá megsütni pénteken:). Ilyen ügyikén szerveztük a kaja témát, bizony:). Nem volt megterhelő ez a mennyiségű főzés egyáltalán.

Persze reggel-délben-este a teraszon ettünk, csodálatos volt…

Ezen az estén Virágunk olyan sokat és sokáig evett, hogy már behoztuk a házba, nehogy a szúnyogok megegyék a gyereket. Meg szegény kint ült egyedül, többiek ejtőztek rég, én mosogattam. Ő csak evett, csak evett… Az édes este 11kor hasfájásra ébredt, sírt is a kicsikém:(. Nagyon bekajált.

Csütörtökön tehát Kis-Balaton, bivalyrezervátum volt a program, sikerült a hét legmelegebb napját választanunk:))). A bivalyrezervátum egy szépen rendben tartott, igazán látványos hely.

No, ez nagyon tetszett nekünk, Béla végigkérdezte az összes lekvár fajtáját, mit mivel kevernek, gyönyörűek voltak a standok, igazán dícséretes ezektől a helyi asszonyoktól, ez hungarikum a javából.

Megettük a maradék fasírt zsömlével, majd irány haza. A nagy meleg miatt csábultunk a Balcsiba, ám viszolygásom nem lanyhult továbbra sem, megbeszéltük, hogy megpróbálunk keresni egy beach-et, egy homokos partot. Legközelebb Lellén van ilyen, sebaj, mivel a gyerekek úgy is beájultak a kocsiban, még fél óra alvás útközben és legalább jól kipihenik magukat:)

Nos, nem bántuk meg, hogy elautóztunk Lelléig. Igazán korrekt a helyi strand, 400ft a felnőtt belépő, leszámítva a rémesen elszaporodott vizibolhát, ami mindenhol ott van, borzalmas, tényleg egy igen klassz hely, gyönyörűséges és tiszta, csúszdás gyerekmedencével. És ugye a Balatonpart is olyan, ahol lehet homokozni, sétálni ki-be a gyereknek is, kézfogás nélkül. Abigél csak ment, csak ment, majd letottyant, felállt, ment tovább, csodaédes pofa volt:)).

Apa bérelt egy kajakot, és felváltva elvitte a csajokat, nagyon élvezték.

A lellei strandon van egy élményfürdő is, oda külön kell belépőt venni, 2 órára 500ft, azaz ez sem drága, na, ott nagyokat csúszdáztunk a csajokkal, és sodrómedencéztünk. Élveztük mindannyian:)

Hazaérvén elkészítettük a krumplit a husihoz, Virág megint durván bekajolt:))). Rengeteget eszik ez a lány, főleg a fogára való kajákból:))

Pénteken már nem kísérleteztünk, azonnal Lellére indultunk. Reggel palacsintasütés, ez elég gyakori volt ott berényben, még este bekevertem egy tésztát, és reggel sütöttük, 2 serpenyőben, haladtunk vele, és nagyon örültek a gyerekek. Mivel nálam a palacsinta nagyon egészséges, ezért ez egy laktató, rostos, édes kaja, amit szívesen esznek. gyorsan megfőztem a kukoricát, hogy vigyük ki a strandra, ööö, kukorica, !! 8 cső, majdnem mind elfogyott még indulás előtt:DDD. Lellére érvén nagyon fújt a szél, nagyon szép volt a Balaton… De hideg is. PErsze azért mentünk, nyomultunk, főleg Béla a nagyokkal, irtóra élvezték, hogy hullámzik a víz…

Innen haza, megettük a maradék kajákat, sikerült is, még sütöttünk egy utolsó palacsintát délután:). Este szokásos filmezés, beájulás…

Szombaton családilag 9ig aludtunk, ami valami hihetetlen:)). ersze kicsinek volt szopi 6kor, de visszaaludtunk. Épp szombaton, mikor már úton “kellett volna” lennünk, irány a Kolping, a paradicsom… No, becsomagoltunk, összerámoltunk, majd elindultunk már 11 kor:)). Bélának majd Keszthelynél jutott eszébe, hogy basszus, a pen drive-okat, némi pénzt, bankkártyát, autó pótkártyát ott hagyta a házban a rejtekhelyen:DDD. Ez egy belső gerendás ház volt (csodálatos!!!!) és a gerendázatra rejtette ez a cseles fiú:D. Jól kicselezte magát. Visszamentünk érte, ezután már csak az elem töltőt hagytuk ott:D. Jön utánunk postán, hihi.

Szóval szombaton Kolpingba el, innen folytatom (sztem holnap) a beszámolót:)

Néhány kép a nagyon kellemes szállásunkról, bátran ajánlom midnenkinek:

Hahó, ma megérkeztünk, istenien éreztük magunkat. Bevált a csel, 5 nap Balaton kellemes-kényelmes kis házban, önellátással (volt szalonnasütés, pörköltfőzés, borsófőzelék, főtt kukorica, stb…) , kirándulással, Balatonnal, majd 2 éjszaka, azaz 3 nap luxusbörtön, Kolpingoltunk, amit receptre írnánk fel szívünk szerint minden kimerült családnak. Majd jövök a részletekkel, képekkel, ha magamhoz tértem, visszaszoktam:) Holnap még maradnak itthon a csajok, szerdától ovi. Nem jó az, hogy vége a nyárnak…

Nameghátéslegfőleg, Abigél nagyon szépen lépeget:))). Feláll kapaszkodás nélkül, elsétál a kiszemelt pontig, majd megy tovább, néha lehuppan, de ez nem szegi kedvét, teper tovább:)). És közben végig mutogat, és megy a duma, DEJEEE, DEDEEEE, ésatöbbi:))) Szóval jár a legkisebb is, lassan ő is rendes gyerek lesz, vége a babáskodásnak, bár ma, utolsó Kolpingos fürdőzésünk után, betojt az öltözőben pelenkacsere közben, naná, a padlóra, naná, közben sétált, naná, h rajtam épp kevés ruha volt, ergo nem tudtam kimenni, grrr:). Szóval emlékeztet sorban, hogy ő még azért baba marad egy darabig:)))))