Kiss családunk blogja

Zajlik az élet, mint általában. Elkezdődött a nyári szünet, ismét rá kellett döbbennem, hogy a nagyok nagyok már, szuperül elszórakoznak megfelelő társasággal. Van egy szomszéd kislány, aki sajnos folyton kisajátítja valamelyiküket és akkor a másik szomorkodik, és konfliktusok forrása, na, én ezért nagyon nagyon dühös tudok lenni. A többi gyerekkel azonban hibátlanul, hosszan eljátszanak mindenféle közbeavatkozás nélkül, még nézni is jó őket:). Sokat kint vannak persze, festenek, rajzolnak, ugróiskoláznak, bringáznak, motoroznak, könyvet nézegetnek, kivisznek babákat és játszanak, de a legföbb, megy a verseny Abigél járókájáért:))). De ugye az nem nekik való:)

Kész a teraszunk!!! Gyönyörű, csúcs, isteni, wow, meg minden, majd dobok róla képet, bár még fel kell virágozni a kis szépséget:). Van rajta csapóajtó, szóval be tudjuk csukni magunkat, ha enni akarunk társaság nélkül, a gyerekek imádják, van állandóan árnyékos hely, Bibi kint nyomul alatta járókában, már ha hajlandó:)).

És hát annyira gyönyörűséges lett, és annyira emeli az egész ház-lakás értékét, eladhatóságát (részint és főleg ezért is csináltuk), hogy naaaagy kísértést érzek meghirdetni a lakást:). Sztem nagyon nagyon jól el lehetne adni, és az áráért már kapnánk házat, persze újabb hitel kellene azt rendbetenni, és ezen is van hitel bőven, szóval mindig lehűtöm magam, és Béla itt van, h lerángasson a földre:). Nem hirdetjük:). Persze, ha hajlandóan lennénk kimenni a városból, ami pesti viszonylatban vicces távolság persze, mert plusz 3-10 percekről beszélünk, 4-10km-ről, de ez nekünk nem akaródzik beleférni. Hozzászoktunk már, h bárhol, a város másik végén is 15 perc alatt ottvagyunk… No, szóval egyelőre maradunk, még 2 évünk van itt, sztem:), Béla szerint 5, de tudom, hogy csak azért túloz, h engem ellensúlyozzon:))))) Szóval miért van az, hogy nekem kukac van a fenekemben és semmit nem tudok kiélvezni igazán, mert tovább kell lépnem? Mi ez az állandó fejlődési kényszer? :).

Nagyon szuper a munkahelye, minden héten egyszer legyúrják őket munkaidőben, mert szegények ülnek sokat, bírom az ilyen figyelmességeket, Bélának nagyon jól esett a masszír:). Este pedig megmasszírozott engem is az eltanult fogásokkal… Imád bejárni, várja, hogy legyenek végre komolyabb feladatai is. NAgyon ígéretes a hely, van előrejutási lehetőség, perspektíva, jó a gárda, komoly szakmai tudás van a cégben, no, estig sorolhatnám az előnyöket… Mellette fut a vállalkozás, teljesen legálisan, megengedték a munkahelyén, hogy csinálja, ami nagyszerű dolog. Megmaradtak az előző munkahelyes cégek is, egyelőre nagyszerűen működik az a kapcsolat is. Több állandó megbízónk van, sajnos Béla már nagyon túlterhelt, sokat dolgozik itthon is, egyelőre nem látjuk, hogyan lesz ez hosszútávon. Próbálok segíteni neki, most talán lesz egy olyan tipusú “kulimunka”, ami sok idő, de akárkinek nem adhatja oda, ám talán én is meg tudom csinálni:D. Akkor azt leveszem a válláról.

Abigél már mászik is, nem csak kúszik mindenhol és állandóan feláll, már le is tud ülni, bútorok mellett lépeget, szóval nagyon ügyes. És gyönyörű, bár ha nincs full rózsaszínben, akkor kisfiúnak néz ki:D. Bélával mikor nézzük, egyikünk megszólal: ” Te vagy a lexebb kisfiúa világon” :DDD

Holnap tali nálam, 14 gyerek lesz:))), már alig várom. Most főzöm a holnapi ebédet:). Bár azt még nemtom, hogy ültetek le ennyi gyereket enni:D

Vettem egy kicsi vízforgatós medencét az udvarra. MEgvettem, hazahoztam, majd mondtam a szomszédoknak, ha nem akarják, akkor visszaviszem és levásárolom, de sztem nagy szükség van egy ilyenre itten:))). Beleegyeztek, sőt, a másik házból is három család nagyon örült neki, úgyhogy összedobjuk, családonként 2 ezer ft-ból meglesz, ami annyit tesz, h nekünk pl talán már egy strandbelépő is több pénz ennél… Várjuk a jó időt, és fel is állítjuk:)

No, ennyi, hulla vagyok és leszakad a hátam, de pörgök, mint mindig:)

Elnézést a csendért, köszönöm az aggódást, igazán jól esik, hogy hiányoljátok a beszámolókat, igyekszem-igyekszem, de teljes elbuggyanás van folyton:)). Sosem nyugszunk, mindig nyüzsgünk…

A csajok a héten itthon voltak, köhécselnek, végülis semmi komoly, csak gondoltam itatom őket itthon, nyári szünet főpróbának is jó volt:)). Háát, nem lesz egyszerű, kicsit tartok tőle. A kicsi rámol, percenként sodorja magát veszélybe… A nagyok irtó édesek vele, többnyire velük lehet hagyni, de előfordult ma pl, hogy Bogi felhúzta Virág ágyára, ahonnan azért nagyot eshetett volna a kicsi.

Továbbra is van felnőtt életem is, amire nagy-nagy szükségem van, időnként barátnős vacsi, póker, és már csinálunk lány-pókert is, ha Béla este dolgozik. Általában dolgozik:)). Ritkán van olyan meló, amiben segíthetek neki sajnos. 2 hetente kerülnek fel az új receptek a www.pingvinpatika.hu -ra , ami nagyszerű feladat számomra és nagyon büszke vagyok rá, hogy kitaláltam és megterveztem ezt az egészet:)). Remélhetőleg fejlődni fog ez a dolog tovább, azaz van kihívás is benne bőven…

Béla munka: : Ez a legfontosabb hír:). 1 kerek hónapig dolgozott itthon a zember, és nagyon-nagyon jó volt így nekünk. Irtóra élveztük, el is határoztuk, hogy eredeti terv is jó lesz az ajánlatok ellenére, és itthon marad, megpróbáljuk a vállalkozósdit, ami megérett a döntésre. Ám ekkor az a cég, akihez Béla mindig is szeretett volna bekerülni ajánlatot tett. Béla elfogadta, szóval 1-jétől újra van munkahelye. No mellette fut tovább a vállalkozás, ami nem egyszerű. Sokat dolgozik, folyamatosan szerveznünk kell az életünket, a háztartás és a gyerekek eléggé rám maradnak. De a céljainkhoz muszáj mindkettőt vinni, azért iskoláig szeretnénk innen továbblépni és nagyon nagyon jó lenne végre magánházba költözni. És meg is lesz ez, nincsenek effelől kétségeim:). Szóval munka terén abszolút sikerek vannak, nagyon ügyes Béla, és már csak azért is vagyok rá borzasztóan büszke, mert ő az összes tudását autodidakta szedte össze, és ő nyert Presztízs díjat Szegeden, nem más:)

Dobok majd fel képeket, főleg álló Abigélről vannak most nagyon édes képek:))

Bogiszáj: Hétvégén fájlalta a lábát a kisasszony. de csak nyafi volt, nem volt a lábának semmi baja. Béla miután megunta, kilátásba helyezte az orvost és fájdalomcsillapító szurit. Bogi erre vagányan közölte az apjával, hogy “Én nem félek a szuritól. Nekem nem fáj a szuri”. Majd elmentek fodrászkodni, Melinda levágta a hajukat. Haza indulván Bogi kérdezi az autóban: ” Akkor most megyünk a doktornénihez? ” Apja kiakadt, hogy dehogy mennek, jönnek haza, kész az ebéd. !!! ” DE ÉN A DOKTORNÉNIHEZ AKAROK MENNI, SZURIT AKAROOOOOK, NEKEM NEM FÁJ A SZURIIIIII ” :DDDD

Ki látott hisztizni gyereket a szuriért? 😀

Az elmúlt 1 órában kísérték végső nyughelyére a zalai Mamámat, borzasztó érzés, hogy nem lehettem ott. Vhogy el sem hiszem, félek, hogy a temetés hiánya miatt fel sem fogom, hogy már nincs többé. Pedig sajnos így van. Szép kort megért, hirtelen, szívrohamban halt meg, kegyes volt hozzá a Sors/Isten, nem szenvedett. A végsőkig ellátta nem kevés feladatát, egy nagy családot etetett, gondozott egész életében, kertet és állatokat nevelt. Emlékeimben mindig nagyon ráncos, szikár, szigorú tekintetű, de meleg szívű pongyolás Mama él, aki egyszerű falusi asszony volt, akinek mindig megvolt a magához való esze és határozottsága. Ő irányította a családot, ő fogta össze, ő volt a meleg fészek. Mi lesz ezután?

Gyerekkorom legfinomabb, legkedvencebb étele a káposztaleves, amit csak a Mama tudott úgy elkészíteni… Anyu sokszor próbálta utánozni, de olyan sosem volt… És már nem is lesz. Édeskáposzta metéltre vágva, paradicsomlében megfőzve, belefőtt húsgombóccal. Érzem a számban az ízét:).

Mindig fájt a lába, de ez sosem vetette vissza a feladataitól, mindig mozgásban volt. Asszem sosem köszönte meg neki senki. Még csak nem is éreztették hálájukat. Az unokák is az anyjukat temették, hiszen jóformán ő nevelte fel őket. Csak remélni tudom, hogy a sok adás mellett néha magát is megajándékozta, és voltak boldog pillanatai.

A 2 óra óta az asztalon pislákoló gyertya, amit érte gyújtottam, hogy legalább egy kicsit vele legyek, már elaludt. Épp csak a kanóc on pihen némi izzó parázs, de lassan érzem, ahogy megnyugszik a gyertya is.

Szeretettel emlékezem Rád, sok szép emlékkel a fejemben, nyugodj békében, drága Mama! Sajnálom, hogy Abigélt már nem láthattad! És főleg azt sajnálom, hogy most nem lehettem ott!

Esztelen lett volna Abigéllel elindulni egy 2szer 5 órás útra… Gyerekkínzás. Őt pedig itthon hagyni még nem tudom, hiszen szopizik napjában többször még.

A Mamám és a Tatám nem az igazi nagyszüleim:). Apukám nagyon kései, 6. gyerek volt. A nagyszüleim bőven 100 éven felül lennének, de már 40-50 éve, hogy meghaltak, apukám még gyerekkorában lett árva. Testvérei mind sokkal idősebbek nála, így lett, hogy a testvérem még gyerekként elkezdte Mamának és Tatának nevezni őket, Tata tulajdonképpen a nagybátyánk:).

Egy nagyon szép hétvégét töltöttünk székes fővárosunkban, még a 15-ei hétvége péntek-szombat-vasárnapját. Csütörtökön még a szomszédokkal buliztunk egyet, szokásos szalonnasütés, grillezés, mulatás sokáig kicsiknek nagyoknak, mindig nagy buli:). Virág jó étvággyal tömi a szalonnát, amit türelmesen süt meg magának, nagyon élvezi a tűzrakást…

Már péntek reggel elindultunk és az aznapot Reményéknél töltöttük, no meg ott is aludtunk. Nagyon nagy élmény volt a gyerekeknek, a család semmit nem változott, mindenki ugyanolyan jó fej, mint volt:))). A srácok sokat változtak, mind nagyobb lett. Számolgattunk, hát, tulajdonképpen jóval több, mint 1 éve nem találkoztunk… De a gyerekek emlékeztek egymásra, és továbbra is szuper jól kijönnek:).

A kis ház még mindig szenzáció a lányoknak, az udvaron alig láttuk őket…

Bibi így alszik:)))))

Nos, ez durva volt:DDD

A legdurvább jelenet az volt, mikor Virág felállt, majd táncolva ezt kiabálta: “Nekem puncim van, nekem puncim van” 😀

Virág és Kristóf szerelme és összhangja töretlen:

Fürdés után közös meghitt mesenézés:

Majd a közös reggeli:

Közös kirakózás:

A 2 legkitartóbb be is fejezte:) : Virág és Kristóf:

Levente bábozik Abigélnek:

Ehhez el kell mondanom, hogy a srácok irtó édesen bántak a kicsivel, körberajongták… És igazán szépen, kedvesen, finoman bántak vele.

No meg bármit kezdett Noémi mesélni a fiúkról, rögtön rávágtam, hogy Virág is, vagy Bogi is… de mindig ugyanazok a párok, Virág és Kristóf nagyon hasonló jellemek, borzasztó mozgékonyak, mégis borzasztóan érdeklődőek, és ha valami érdekli őket, akkor sokáig képesek elmolyolni. Bogi és Levente pedig faksznisak, akaratosak, érzékenyek, szeretnivalók, barátságosak…

Vasárnap délre már Erzsiékhez is értünk, Erzsi anyu legfiatalabb huga. A városligetnél laknak, ami nagyszerű, mert ott 2 nagy, klassz játszótér is van:

Bibi itt sem aludt:D

Gáborral vicceskedtünk:DDD

Ez a csörlős homokozó bigyó nagyon tetszett nekem!!! A gyerekeknek is:) És folyton Totit emlegettem, ő kész lett volna ettől…

Egy szinte alvó lovat simogatnak:))

Kötélpályás:

Nagy hinta:

Mivel itt már erősen szemerkélt az eső, gyorsan hazaindultunk. Zsófi hamar Bogi kegyeibe férkőzött, ugyanis leült vele kicsit játszani, na, onnantól Bogi csak Zsót kereste:))). Aki persze rendes kisfelnőttként ment dolgára, no meg készült az érettségire. Ő ugye nemzetközi érettségit tesz most le, ahol 7es a legjobb jegy. Így ha ötösökkel elevickél is tök jól hangzik:D. Mondjuk amennyi egyetemre felvették, már asszem tök mind1, hogy sikerül az érettségi. Erzsi megmutatta a lányegyetem bemutató filmjét, hááát, nagyon megnyerő, nagyon klassz. Egy csodálatos nagy területen fekszik, vízparton, fullos ellátás, mintha csak egy szállodában lakna a lány 4 évig. Közben 1 évet elmehet másik egyetemre bárhová. Csodálatos és gazdag az a hely, reméljük nagyon jó lesz ott a lánynak:). Nem messze van tőle a Harward, állítólag az ottani fiúkkal szoktak ismerkedni az itteni lányok:) Próbáltam megtalálni az ideológiát abban, hogy nincsenek fiúk, és nem volt nehéz megtalálni. Az egyetem szlogenje is valami ilyesmi: Mi nők, megváltoztatjuk a világot. Hát persze, az iskolákban általában a fiúk a zsenik, rájuk vhogy jobban odafigyelnek. A lányok figyelmét gyakran elvonják a fiúk, illetve feszélyezhetik egymást a közös munkában. Így nincs zavaró tényező.

Bogyóka eléggé elfáradt:D, tv-zés közben elaludt ülve.. gyönyörűm…

Este jött Oszi (Béla volt kollégája) és elindultak a gyerekek a Sensation white-ra:) még a hajuk is fehér volt:DDD

Az éjjel egészen eseménytelen volt hálisten. Még Noémiéknél Virág éjjel fulladni kezdett, és a béna anyja nem vitt neki asztma gyógyszert:(((, de tesómék épp mentek fel kiállításra, így hoztak egy ventolint. Tulajdonképpen erre már nem is volt szükség:). Többször nem fulladt, aludt éjjel is szépen. Reggeli után elindultunk a Gellért hegyre, csúszdázni. Meglepő módon Apa is felébredt, pedig reggel 7kor feküdt le aludni. 10kor felkelt és jött velünk. Hm, erre nem számítottam, bevallom:D

Kőkápolna:

A várva várt csúszdaparadicsom…

Én és a legkisebb:

Még ebédeltünk egyet, majd hazaindultunk. Béla hazavezetett, ami nem kis teljesítmény tőle… Anyuék vártak minket egy sült kacsával:))), így alkalmunk nyílt kipróbálni Antalka új bringáját, ami az apjáé mögé van kötve nagyon praktikusan:

Reményéktől kaptak a lányok 1-1 bukósisakot bringához. NAgyon örülnek neki:)), Bogi így mondja: bukósi sisak. Virág rendre kijavítja, “Bogiii, nem bukósi sisak, hanem … bukósak. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, azóta volt még 1-1 anyák napi ünnepség, még 1 kellemes hosszú hétvége, majd ezekről is lesz talán beszámoló.

Még annyi, hogy Béla majdnem 2 hete itthon van, ami isteni… Kisimultunk, egymásra hangolódtunk, a munkás utolsó időszak már nagyon nehéz volt nekünk. Minden toleranciánkat, sokszor diplomáciánkat be kellett vetnünk, h működjünk normálisan, volt bőven összezördülés is, kissé besavanyodtunk. Most nagyon jó, van türelmünk egymásra is figyelni, ami nélkül nem működik egy kapcsolat sem. Van 1 cég, akikhez valószínűleg elmegy dolgozni, az itthoni melókat akkor valamennyire le fogja építeni. Mert most is el van látva bőven, nem unatkozik itthon hálisten. Hát ennyi, eldőlök:)

Jah, a 9hónapos Bibi épp olyan, amitől tartottam:

Pakol, rámol, odacsuka az ujját, bemássza a lakást, feláll, lassan bármit elér, amit nagyon akar, mindent megesz, amit talál, visít, ha valamit elveszünk tőle, amit nem szabad, a játékok totál hidegen hagyják, csak cipőt, szőnyeget, újságot és alufóliát jó kóstolni:). Szóval rendes gyerek lett belőle, vége a mintagyerek, bezzeggyerek korszaknak, amivel lehet dicsekedni:D