Kiss családunk blogja

1 hónappal ezelőtti szülinapi bulin készült: No, ez nem egy jó kép rólunk, de a torta, amit ugye én kreáltam, jól látszik:)

A szélsők:D

Palacsintasütés apával:)

Szomszéd kislánnyal Twistereznek:

Vártuk a locsolkódókat:) Tatával:

Keresztpapival és Totóval (aki ma 4 éves!! Isten éltessen sokáig, Kicsim!)

Oszival:

Szomszéd Zsoltival sárkányt eregetnek, igen jól sikerült, nagyon magasra felszökött:

Polla és Abigél kukuccsolnak:)))

Annyira huncut, mint ahogy itt látszik:)

Ez nagyon édes volt:). Virág rajzolt a földön, a kicsi mindenáron meg akarta nézni, mit csinál Viri. Ő meg csak forgott előle, forgott:)))

Megindul a szomszédság az esőben:)). A másik utcába mentünk gyerekbuliba.

Emmával 🙂

Már most tudom, h a felét elfelejtem leírni, amit tervezek ideírni napok óta… ejjejj.

Egy Bogiszájat feltétlen akartam. Ő ugye kimászkálósan elalvós, azaz megy a takarj be, kérek inni és társai. De főleg a takarj be… Ilyenkor füstöl a fejünk apjával az 5.betakarás után és mérgesen szólunk rá, h namostaztán, meg, ezvoltazutolsó, hamégegyszer, stb… És akkor általában ránk néz angyali vigyorgó szemmel (de olyan átlátok ám rajtad és most megmanipulállak tekintettel) és benyög egy ilyet, hogy ” Nagyon szeretlek, Anya! ” vagy aszondja tegnap: “Édesanyám… ééédesanyám… ÉDESanyám. megölellek, gyere, anya! ” ehh:) És a mindent vivő az volt, 3 napja kb, megnyugtatólag mondta, mikor megláttuk a kis bogyó fejét közeledni a folyosón, hogy ” Anya, már csak háromszor (mutatja az apró ujjain) kell betakarnod, és utána elalszom (hevesen bólogat nyomatékul) . Kész vagyunk tőle:DDDD Amúgy ő az a gyerekünk, aki biztosan sokra viszi. Tűzönvízen át, és ért az emberek nyelvén, tudja kit merről kell megközelíteni, imádnivaló, okos, ügyes. Szuper egy kölök!

Hétvége: apa dolgozott is, meg volt is program, kis munka a kertben is, komplett volt, mint általában:D

Szombat du voltam segíteni Gábornak és Évának, Esztert segítettem mellre tenni, no meg ami volt kérdés, megválaszolgattam, ilyesmi. Semmi sem változott sajnos, még mindig evidens a klinikán, h beöntenek 50 gramm tápot a sztük nem szopó bébibe, aki miért is szopna, amikor nem éhes??? És hazaengedik az első babás anyukát, nem tud köldökcsonkot kezelni, mellre tenni, ezeket vkinek csak meg kellene mutatni, nem? De nem aggódtak, mert tudták, h jön a gyerekorvos/védőnő. Na majd hétfőn, azaz 2 nap múlva. Végül kedd lett ebből is… Addig sem hintőporuk, sem popsikrémük, stb.. No, mind1, midnen rendben, még szerencse, h Gábor és Éva magabiztosak és ügyesek, nem is kap pótlást a kicsi, tartják, h gyakran szopizik, és így minden ok!

Délután gyerekzsúron voltunk a szomszédban, jól érezték magukat a csajok, mi is!

Vasárnap délután Beabarátnőm ! negyed 11kor telefonált, h épp mit csinálunk, mert 11től bábszínház, elmegyünk e. Naná, kicsit letettem aludni, Béla dolgoz, mi meg hármasban, Edivel és Gabicivel elpálya:). Nem volt túl szerencsés darab, kicsik voltak hozzá, de élménynek és látványnak jó volt:).

Du kertészkedtem, virágokat ültettünk, rengeteget, meg locsoltunk, aztán este tesómmal megnéztük az Otellot a színházba, csodás volt, nagyon nagyon tetszett nekünk!!! Eredeti nyelven volt, de felül feliratozták.

Bibi eszik kicsi kezével, ha leteszem neki a főtt tésztát, behammolja, és 3 napja sírt valamiért, fájt a hasa, úgy ébredt, ezeket jegyezzük, van hírértéke, ha sír Abigél, ugyanis nem szokott, de tényleg :). annyira hihetetlenül angyali… Remélem ígymarad:D

Így aztán lendületesen belekezdtünk a hozzátáplálósdiba:). Evett már barackot, almát, krumplit, és első zöldsége a kisasszonynak tegnap a brokkoli volt:). Krumplival kapta és zabbantotta befelé. Ma is azt evett. Tulajdonképpen mindent és jó étvággyal eszik, de nem is lepődünk meg ezen, ez a kisbaba mindent ideálisan és tankönyvileg csinál, mintagyerek:). Tiszta anyja:D. És iszik szépen pohárból is:D. Nem is használunk cumisüveget, csak éjjelre van bekészítve, ha megébred, kap kis vizet belőle. A kanál láttán már szépen tátog, én meg köztudottan imádok gyereket etetni, így a nap fénypontja bizony, amikor Bibit etethetem:) Próbál előre jutni hason, de még nem halad igazán, ez még nem kúszás, de nem sokat várat magára. A fogtündér, fogmanó, vagy legyen akármi meg felmenőstül monnyon le, szegény picit 2 hete kínozza elég élénken az első 2 fogacska, és látom én látom, de azt is látom, h nem holnap fognak áttörni, kell még ennek néhány nap, 1-2hét:(. Egyik nagylánynak sem volt járókája, Abigélnek most felállítottuk a nappaliba az utazóágyat. (lányoknak elmeséltem, h egyszer régen Virág felébredt a saját rácsoságyában, átmászott Bogihoz ebbe az ágyba, majd kibontotta a kakás pelenkáját és akkurátusan szétkente a kakkkát a falon, az ágyon, a Bogi fejééééén, karján:DDDDD. Annyira nevettek a csajok, hogymég:))) Azóta ezt mesélik mindenkinek:D ) Szóval hogy kezd megdőlni bennem a járókaellenesség, meg sok más elv is, amiknek biztos ez is a dolga, h idővel szép sorban megdőljenek:))). Tehát járóka. Azt tartottam eddig, h a gyereknek térre van szüksége, úgy fejlődik, ha sokat mászik, mászni úgy fog, ha sokat van hason, stb… és ezeket tartom most is, de fogalmam sincs pl, a nyarat hogyan oldanám meg járóka nélkül, mikor 3hónapig nonsztop itthn leszünk mind, mi a nyár nagy részét az udvaron töltjük, egy nem járó kúszómászóval ez nem könnyű vmi rácsos tároló nélkül… Ehhez viszont bele kell szoktatni már most, különben nem fog megmaradni benne arra a 10percre, amikor én beszaladok levest keverni, vagy bedobok egy mosást pl. Amúgy persze majd mászhat a fűben ő is, én ebben nagyon laza voltam mindig, íme mennyire:D

Továbbá megint ráébredtem, amire Boginál is, hogy hamarabb kellett volna elkezdeni a hozzátáplálást. Ugyan most nem mértük Bibikét rég, de én jól sejtem, h alig, vagy nem is hízott az elmúlt hetekben. Tudom-tudom, híresen súlyparás vagyok, de ez csak arra az időszakra vonatkozik, amíg csak kizárólag szopiznak, hiszen az én testem felelőssége, hogy ők jóllaknak e. Íme, ezt az időszakot is lezártuk:). Félek, hogy nagyon hamar következik el a következő időszak vége is, és szép lassan alattomosan eljár majd fejünk felett az idő… Bár, ha jól belegondolok, most konstatálhatom, hogy kiélvezzük a babázást:). Gondtalanul, rutinnal. Így végtelenül egyszerű… Például én bizony megfőzöm Bibi kis főzelékeit, nem veszem meg a boltban, mikor úgy is főzök minden nap, neki csak vmilyen állapotban kiveszek pár kanállal és olyan jó érzés összetörögetni, turmixolni, olyan szívesen csinálom.

Fel vagyok dobva, ugyanis úgy érzem, eljött az én időm is, nem mintha siettettem volna az időt, de elérkezett és ennek örülök. Csak halkan mondom, de lassacskán belekezdtem egy fogyókúrafélébe, amit én nem szeretek így nevezni, inkább csak figyelek, mit és mennyit, bár leginkább csak azt figyelem, hogy mit, igyekszem olyat enni, amit lehet mérték nélkül. Rengeteg zöldséget eszem, nyersen és párolva is. Ezekről is teszek majd képet. Egyelőre meg sem mozdul a mérleg nyelve, de nem lep meg, nekem a beinduláshoz mindig kell 3-4 kitartó hét, addig a mérleg nyelve könyörtelenül marad a “helyén”:( Mondjuk azt hiszem, így is rengeteget eszem, épp Gabici mondta viccesen tegnap, h kár a gőzért, vagy eddig kár lett volna a gőzért, amilyen rekord sebességgel pusztítottam az elmúlt alkalmakkor a John bullban, no meg még megettem némi maradékot is:DDD, abból látszott, h én bizony, ÉHES vagyok. És ez így van sajna most is, rólam nem szívják le a gyerekek a kilókat, hiszen az ő általuk leszívott kalóriák dupláját viszem be pluszba:DDD. Na de majd most;)

Nagyok kezdenek hiányozni, imádom, amikor hazaérnek az oviból, mivel ma kivasaltam az utolsó vasalatlant is, és szárítógéppel én már csak ingeket és néhány kritikus darabot fogok vasalni, ez ilyen “leszámolás” féle vasalás volt, király:). Na persze marad napi 2 ruháskosárnyi mosni-, szárítani-, majd elpakolnivaló gönc, de hatalmas könnyebbség, h nem kell hetekig kerülgetni a szinte csak gyűlő vasalatlant:D. Szóval hosszúak a napok nélkülük, na ez nem panasz volt, mert élvezem nagyon, hogy főzés közben is sorozatot nézek (Gilmore Girls éppen, tudom, nagyon gááááz:D, de annyira kikapcsol, nem kavar fel, kellemes limonádé:) ) meg vasalás közben is, néha séta Bibivel csakhogy kimozduljak kicsit:). Ma úgy vártam haza a csajokat, h be sem jöttek, mentünk is gyorsan pékségbe (ehettek 1 csokit-feleztek, mert választhattak volna 1-1 sütit, de inkább csoki, és ők bármit hajlandók elfelezni, tök természetes nekik ) majd a játszótérre. Virág nem tudja lökni magát a hintán:). Bogi már rég, de Virág még nem, a bogár elindult a fülembe, így gyorsan megtanítom legközelebb, mielőtt kitalálom, h ez milyen probléma előjele lehet. (mikor szokom le erről az aggódásról, ha róla van szó??? )

No, ennyi gyorsan, késő van, indul az éjszakai műszak……

2 ünnep között apa nem dolgozott, így “nyugalmasan” teltek a napok és a szilveszterre készültünk a szomszédokkal. Apa részt vett Békéscsabán egy 4labda kupán, amin remekül szerepelt 3 fős kis csapatuk. 4 labdajátékban mérettettek meg a csapatok, röplabda, tollaslabda, foci és kosár. 21 csapatból némi sportszerűtlenség miatt “csak” a 4.helyen végeztek, így lecsúsztak a dobogóról. De nagyon jól szórakoztak és borzasztóan elfáradtak.

Mivel mindenki rábólintott a közös szilveszterezésre, együtt szerveztük tovább a bulit. Ugye a mi házunkban összesen 4 család (lakás) van, nem nehéz ezt összehozni, és nagy előny, h nem kell disztingválni semennyire sem, lehet zajongani ész nélkül:))). 31-én mindenki készülődött, elosztottuk a bevásárolt alapanyagokat és mindenki a saját konyhája szerint ízesítette-készítette el a finomságokat. Volt malacsült, marhasteak (apa grillezte) , többféle krumpli (tepsis, hagymás, krumplisaláta) , kaszinótojás, vitaminsaláta fokhagymás-kapros joghurttal, túrós pogi a’la Angi (bentfelejtettem a sütőben vagy 3órán át :P, így isteni finom ropi lett belőle, mindenkinek nagyon ízlett:DD. Sütihegyek persze… bólé, forralt bor és sok pia. Szóval nem éheztünk, nem szomjaztunk:). A lépcsőház kellemesen hideg volt hűtőnek, ott tároltuk a rengetek kaját-piát, vicces volt:))). Jó ez a ház, abszolút családias a hangulat.

Csajok táncoltak sokat, annyira élvezték és nagyon drágák voltak. Van ugye összeden 5 lány ebben a házban, Dórika (4), Katica (4), Csilla (2,5).

Volt pesztra is bőven a kicsinek, szomszédasszonyok felajánlották bármikorra szolgálataikat:)). Tegnap a nagy hóesésben elmentünk a nagyokkal a töltésre szánkózni, így rögtön éltem is a felajánlással.

A fiúk pókereztek szinte egész este, no meg az ünnepek alatt rendszeresen játszunk, én is élvezem. Mi scrabble-ztunk, tick-tack-bummoztunk, amennyire a gyerekek hagyták.

Bogi és Dóri a nagy barátok 1 tányérból esznek:))).

Virág Katicának mesét “olvas” :). (Virág mostanában gyakran kéri tőlünk, h írjuk le neki ezt, vagy azt a betűt. Próbálja utánozni.)

10 óra körül kimentünk a csodálatos hóesésbe, akkor már lehetett hóangyalkázni, akkora hó volt…

A fiúk felmentek a tetőre és onnan lőtték fel a tüzijátékokat:). Nagyon szép volt. A gyerekek kedvéért vettük, no de ők sajna nem élvezték egyáltalán, végig azt kérték, néha sírva, h legyen már vége:D. Itt még lelkesen várták az eseményt:

Majd kimentünk az utcára és onnan néztük:

Lányok szorosan mögöttem:PPP

A harmadik sorozat után Katica felkiabált, “mostmár hagyjátok abba!” 🙂

Abbahagyták, visszavonultunk a meleg lakásba.

Apa és a bújós csajok:

Krisztiék is átjöttek Új évet köszönteni a szomszéd házból, ő megy már iskolába, szóval nagylány, így amolyan nagylányos módon Virággal olvasgattak:)

Éjfél után még 1 kis buli:

Fél 2-ig bírták a csajszik, pedig Virág természetesen nem aludt napközben, Bogacs másfél órácskát, de már most bizony ott tartunk, h az alvásigényünk nem sokkal több, mint a miénk… ez kicsit strapás.

Reggelre ekkora lett a hóóóóóóóóó:

Azóta sem állt meg, szóval rendszeresek a hócsaták:). Mellettünk van egy nagyon klassz töltés, szóval oda járunk lesiklani, szánkón, csúszkán, zacskón, éppen mi van:). Nagyon élvezzük mind, én is hóangyalkázok, csúszok, ha tehetem, annyira buli:)

Másnap nagynehezen felkeltünk:)), no persze a csajok ébresztettek bennünket, majd anyuékhoz vettük az irányt, ugyanis ilyenkor mindig Újévköszöntés és apu szülinapja a program. Apukám 62 éves lett éppen ma:).

Sógi hozza a tortát:

Apu egy nagy gazt kapott tőlünk, nagyon örült neki:

Jó volt a hangulat:D

És most előre szólok, h szentimentális leszek, mert muszáj, hogy nyoma legyen, megmaradjon. Apával konstatáltuk, hogy életünk lexebb éve 2007 volt. 2006karácsonyán bejelentettük a családnak, szilveszterén a barátoknak, hogyt Abigél úton van. Mindannyiónk nagy meglepetése volt ez, nagy sokk, azóta viszont bearanyozza az életünket. Volt egy csodálatos terhességünk Abigéllel, majd ennél már csak az volt szebb, amikor meglátta kicsikénk a napvilágot. Továbbra is állítom, hogy nincs nagyobb boldogság annál, amikor az ember gyerekei szeretik egymást és jó testvérek. Nálunk mind szeretik egymást, nagyon. Nincs féltékenység, kihúzás, nem bántják egymást, abszolút partnerek mindenben. Abigél nem mehet aludni puszi nélkül, ha sír, kötelességtudóan ott teremnek vigasztalni, cumit adni neki, holott sosem kértük őket erre… Nincs ennél szebb dolog a világon, mérhetetlenül boldogok vagyunk mi így 5-en.

Féltem a boldogságunkat, az életünket. Az ember ameddig nem történik vele tragédia tud úgy élni és gondolni, hogy vele nem történhet semmi. Hallva valami borzalmat, úgy képzeli, az csak másokkal történhet. Miután történik valami szörnyűség, ez megfordul. Nálunk nem ülhet a gyerek bekötetlenül az autóban még a sarokig sem. Nincsenek sokáig még a zárt udvaron sem kontroll nélkül. Remélem nem féltjük túl őket, de annyira törékenynek érzem az életünket. Mikor az embernek mindene megvan, félti a teljességet. Én ezt érzem most, igyekszem elhessegetni… Teljesség.