Kiss családunk blogja

Ülünk az őszi szürkületben a meleg nappaliban, apa meglepetésfilmet néz a lányokkal, az ölében ülnek mindketten… Ha Ebi nyafizni kezd a pihiszékben, valamelyik lány odamegy és benyomja a cummangóját. Amúgy apához bújva kacarásznak.

Én közben ezt (http://tundi30.blogol.hu/ ) olvasom és sírok, sírok emiatt a kicsifiú miatt, annyira nagyon drukkolok nekik… És boldog vagyok, hogy soha többet nem kell már NICre mennem és azért rimánkodom, hogy felnőjjenek épségben és mindig ugyanilyen boldog szeretnék lenni, mint most. És hogy ők ilyen boldog felnőtt anyukák legyenek, mint én, ilyen rendes férjjel, mint az apukájuk. Mostanában sokszor eszembe jutott a leendő felnőttkoruk és igazán aggódom, hogy lehet e még ebben a világban rendes pacákot összeszedni, remélem… Mert jajj annak az embernek, aki nem bánik szépen a lányainkkal. 😉

Közben Abigél elaludt, ez a pillanat pedig hála a notebooknak már örökre megmarad:). Vicces így posztolni:)

{ régóta nem írtam Regináról, pedig itt volt a halottak napja is… Azt gondoltam 2-3éve, h az idő ezen nem fog segíteni és bármennyi gyermek sem fogja csökkenteni a mérhetetlen fájdalmunk és gyászunk. Nos, már könnyebb. Igaz, hogy direkte nem akarom már régóta újraélni, amit terápiás céllal néha bizony muszáj és akkor nagyon mélyre kerülök újra és újra, de erre régóta nem ragadtattam magam. Így aztán virágültetéssel, koszorúval, közös családi látogatással Reginánánál el is telt a halottak napja. Nem telik el nap, hogy ne jutna ő eszembe, de megvan a békés helye a szívemben. Nem mintha, el tudnám fogadni, inkább csak lenyugodtam… }

Az ovi kezdetével megint beállt egy változás, jelentős fejlődés a kis életükben, ami most tűnt fel nekem. Például este már nem kirohangálnak lefekvéskor, nem velünk szórakoznak, hanem mint mi a tesómmal anno (emlékszem anyu hogy kivolt ránk akadva mindig:D) megy a pusmus és a röhögcsélés:)). Hallgatózom és nem mérges leszek, hanem legszívesebben megölelgetném őket ilyenkor. Átmennek egymás ágyába, dumálnak dinnyeségeket és visszafolytott hangerővel kacarásznak:)))). (engem anyu életemben 1szer vert meg, egy ilyen alkalommal, mikor hétköznap még mindig röhogcséltünk ste 11kor Erikával és mikor már sokadszor szólt ránk, minden elhangzo fenyegetés ellenére még mindig buli volt, bejött és idegesen csapkodott, próbált minket pofonvágni, mi meg csak röhögtünk, mert szegény tök vicces volt:D. Aztán leült az ágy szélére, feladta és nevetett ő is:DDD )

Olyan jókat szerepjátszanak már. És amint társaságba kerülünk, keresik a többi gyerek társaságát, Virág is, ami nagyon megnyugtató, mert miatta folyton aggódom valami hülyeséggel. Szegény első is, és az előzmények is, mindig találok vmi aggódnivalót magamnak, ami rendre idővel magától megoldódik.Mióta újra ovisok, Virág sokkal nyitottabb, elmeséli, h kivel játszhott az oviban, pl mondja, ha nagyobb fiúkkal focizott, mostanában mindig foci zik, nyilván ezért. És nem alszik du az oviban a kis szaros:(. Éselmeséli itthon, h miket csinált alvás helyett, pl rendszerint kisatangol pisilni, stb… Megkérdeztem tőle, h haragudott e ezért az óvónéni és totál megdöbbenve azt mondta, h “Neeeeem, rám nem haragszik az óvónéni, mert aranyos, és szeret engem”. Anyai szív ilyenkor megmelegszik:)

Bogi miatt kezdtem most kicsit aggódni, nagyon figyelek rá, mert középső gyerek, midig nekik a legnehezebb, és ez most asszem be is bizonyosodott. Hajlamos vagyok tőle többet várni, ő olyan talpraesett és rendkívül szociális (mint én) , ám rendkívül érzékeny is (mint én), és erről hajlamos vagyok megfeledkezni:(. És lehet, h a hosszúzós ovinapok neki még gyors volt, mert nagyon anyás lett az elmúlt héten. Pl már hajnal kettő körül mellettem van, és összebújva alszunk és nincs szívem most ezt megtagadni tőle, így reggel már öten nyomulunk a 160as ágyon:D. Mondjuk ez a rövid hét az oviban is zavaros volt, mert Marikanénije beteg lett, így volt összevont csoport és helyettesítés is, és a kis barátnője (akit Abigélnek hívnak:D) is beteg volt, szóval lehet, h csak ennyi… Péntek reggel sírt is, h nem akar ovii ba menni:((. Most jót tesz a szünet, merthogy jövő hét őszi szünet:). Utána pedig 1-2hétig nem csinálunk nekik hosszú napot, majd visszük-hozzuk Bibivel őket inkább.

Ma görbe nap, minden hónapban csinálunk egy ilyet a kajajegyeket elesszük valahol, most a burgerben voltunk, ott van egy kis játszóház is. És betettük a kocsiba a bringákat, a Kárászon bicajoztak egy nagyot a csajok:). Este húsfondue-zünk, majd készítek képeket.

Abigélről is röviden. lelassult a hízása, ami okozott némi fejtörést nekem, aztán többen megnyugtattak, h az a baba, aki képes :PP 8-7ig aludni éjjel, az nem éhezik:D. Most elkezdett éjjel kelegetni (én ezt elővetítettem a gyenge hízás miatt) , de sebaj, majd újra beállunk. Már hangosakat kacag, a lányokat imádja, meg minnket is, az idegenektől kezd tartani.

…egyiket sem én fogalmaztam meg, ennek ellenére:P szépek. A barátnőimmel beszélgettünk, mint általában és egyikük kifejtette, hogy neki a szüleihez hazamenni maga a feltöltődés, használta az akkumulátoros hasonlatot is. És hozzátette, h “otthon mindig én maradok a gyerek…“. Milyen igaz. Én bejárok anyuhoz a boltba jártomban-keltemben, mondvacsinált intéznivalókkal, holott csak iszunk egy KVt, dumálunk fél órát és csak most jöttem rá, h ő az én energiaforrásom egyrészt, a konektorom:). Minden hülyeségemet meghallgatja és finoman helyretesz, mikor kell.

Erről rögtön eszembe jutott, amikor anno a koraszülésem után fejtem, mint mindig akkor, és gorombáskodtam anyuval, mint akkor mindig, ő pedig nem szólt semmit, csak mint egy gyereknek az ölébe húzta a fejem, én pedig bőgtem, mint 1 5éves:). Minden feszültség felszabadult bennem és kicsit könnyebb lett. Vagy legalábbis rájöttem, h attól nem lesz jobb, hogy másokat bántok.

és h folytassam a sort, mint szülés után mindig, akkor is hízni kezdtem, sőőőt, erre hívta fel ma anyu a figyelmem. 4esével toltam a csokis mignont és legkevésbé a súlyom érdekelt, szóval napolni kellene a súlyparát, a fogyózásnak is eljön majd az ideje. Legalább elméletben helyreteszem magam:)

És Gabici oly szépen megfogalmazta, szeretném ezt majd később visszaolvasni, hogy “Egy igazi anyuka látod a szívedbe lát, nem csak a hangod hallja.“

Ilyen anyja szeretnék majd lenni a felnőtt lányaimnak!

Bogiszáj: Ma megkérdezte apjától, hogy: Apaaaaa, a te barátaid azok a felnőtt nagyfiúk, akiknek van fütyijük meg kukijuuuuk? És a fütyi meg a kuki az ugyanaaaaz?”

Kaptunk tegnap egy naaaagy halom csodálatos játékot, rengeteg gyönyörű kirakót és társast, többek között a Csupa csupasz tyúkeszű című memóriajátékot. Tegnap apánk nem volt, mi Mamáéknál voltunk egész nap, és ma felkelvén lenyugtattam magam és bizony nem kezdtem el a szokásos pörgést, mindenki pizsiben nyomult a földön fél 11ig, szanaszét pakoltuk a kirakókat és társasoztunk a csirkéssel, nagyon ügyes benne mindkét lány. Bibi addig békésen üldögélt a pihiszékében, néha szopizott egyet…

Ma sárgaborsókrémleves és palacsinta volt az ebéd. Nem tudom, utóbbinál van e olcsóbb étel, az alapanyag is filléres hozzá (én: 1kg liszt, 1 tojás, 1deci tej, többi víz) de még frankón be is fűti a lakást:)))

Virágszáj: haláli ez a nőszemély… Egyre okosabb, értelmesebb, egyre gyakrabban “visszabeszél”, kamaszos hangnemben, és hanglejtéssel.  Anyai féltéssel szereti Abigélt, ez annyira megható, h leírni sem tudom. Szeret vele beszélni, boldog ha a kicsi rámosolyog. No de hogy összerakta a dolgokat a nagylány. Ha rosszalkodnak éd felemelem a hangom, h letoljam őket, rögtön kis letolással a hangjában ezt mondja: “Anyaaaaaaaaaaa, felébreszted a kisbabánkat, ne kiabálj!” és a múltkor tényleg nyöszögni kezdett az angyalka. No, akkor kaptam egy megvető pillantást, majd közölte: ” Na látod… “

Jól telnek a napjaink, ovizás flottul megy, repülnek be a teremajtón a csajok. Sok dalt-mondókát hoznak haza és édesek, ahogy az imákat mondják. Vannak olyan imák, amiket énekelnek. Ma itt voltak Virág óvónénijei családlátogatni, 2 közvetlen tünemény, Virág láthatóan nagyon bírja őket, mert egyfolytában produkálta magát, még azt is meg kellett nézniük, hogy pisil Virág itthon:))). Megkérdeztem, hogy Virág koroztályában megfelel e a követelményeknek, rajzolás, készségek, stb… és nem is értették a kérdésemet, persze:). Minden rendben a lánnyal, annyi, hogy lassan illeszkedik be, lassan oldódik fel, van ilyen lelki gát benne, de már szépen alakul ez is. Segít az óvónéninek elpakolni az ágyakat, erre nagyon büszke, ezért cukrotkapnak jutalmul. Na, ennek nem örülök mondjuk, hogy keménycukrot kap, főleg, mert az elöl lévő letört fogai kezdenek szuvasodni egy ideje, de reggel-este és édesség után szigorú fogmosás van (egyedül is és mi is mindig megmossuk nekik), így jó ideje nem romlott tovább. Na, csak kihúzzuk már ezt az 2évet, míg elhullajtja és szép új fogak nőnek helyettük:)

A 7végénk nagyon hasznosan telt, az udvart és a lépcsőházat szépítettük a szomszédokkal. Én még múlt héten ültettem egy csomó virágot, a gyerekek medencéjének helyére (ahol kiment a fű ugye) csináltam kis virágágyást, és cserepekbe is tettem krizantémokat, majd készítek képeket, szépek lettünk nagyon. A fiúk a kerítésre szereztek borostyánt, reméljük megfogja és akkor szép lesz nagyon. Béla a lépcsőházba szerelt fel polcokat, amire rápakoltuk az óvódányi kinti játékot, motorokat, bicikliket, kis babakocsikat, stb…, így a lépcsőház is rendezett lett, ennek nagyon örülök, mert bugdácsoltunk a sok játékon át… lekezeltük a kerítést, és a fa kiülőkét is lazúrral.

Kiülőke:). Ez úgy volt, hogy a szomszédok az utcában elkezdtek aláírást gyűjteni, hogy a hatalmas utcában lévő kikorhadt fát sürgősen vágja ki a Közterületes akármicsoda, mert életveszélyes, ha egy gyerekre ráesik egy ág, stb… Jöttek, kivágták, nagy darabokra vágva otthagyták, hogy másnap elviszik. Béla hazaért a munkából, meglátta, majd közölte velem, hogy “Hozok asztalt”. Mikor megláttam, mit görget, gyorsan szóltam Zsoltnak, hogy jöjjön segíteni:)

Fiúk leháncsolták, majd apukám elfűrészelte, a bejárathoz a nagy fa alá letették a srácok, lekentük és még augusztusban az avatást is megejtettük;). Naná, hogy éjszakáig tartó mulatozás lett belőle:)

Még világosban tüzet raktak a gyerekek apákkal. Csajok gyűjtötték a fát, Virág le-fel rohangált az erdő szélén nagy rőzsecsokrokkal, szó szerint porzott az út mögötte:) :

A TŰŰŰZ. Virágot annyira elbűvölte a dolog, hogy el sem ment a tűz mellől:). Neki a vacsorát is oda kellett szervírozni. Zsoltibácsi ölében:

Csajok lázasan dolgoznak, készítik a nyársakat:)

Közben szépen bevittük a gyerekeket lefektetni, vicces volt, mert én bevittem Ebikét fürdetni-szoptatni egyedül, letettem 20perc alatt, majd Béla bevitte a 2 lányt, 15 perc alatt ők is aludtak:). Aztán folytattuk felnőtt módra, Tamás gitározott nekünk és énekelt, nem is akárhogy, ez egy szép emlék marad azt hiszem:

Még teszek fel képeket majd a kertről és a “kiülőkéről” 🙂 is. Lassan végzek az augusztusi képekkel, majd októberben mutatok szeptemberiket is:DDD

Nem és nem érem utól magam, én nem tom más hogy csinálja:). Állandóan, de állandóan megy a mosógép, a mosogató naponta, próbálok egyszerűeket főzni, és Abigélre sem lehet panaszom, nagyon édes kisbaba, ritkán nyűgöske, mégsem érem utól magam. Na, majd csak:)

Mostani legnagyobb dilemmám, hogy megtehetem e azt, hogy heti 2-3nap “hosszúzzanak” a lányok az oviban. Mert elég költséges (és fárasztó), reggel menni-du jönni az autóval, glancba vágni 3 gyereket és magamat, holott apa vihetné őket munka előtt és hozhatná őket munka után. No de akkor 8,5 órát lennének oviban… Ha dolgoznék, nem lenne emiatt lelkiismeretfurdalásom, de így?? Pedig ez lesz valszeg, óvónénik azt mondták, egyáltalán nem gáz, ahogy nekünk kényelmes, úgy legyen. És lesz 2-3 nap a héten, amikor mi visszük-hozzuk őket, akkor már 3ra megyek értük és reggel is lustábban megyünk majd. Csak most meg azon agyalok, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni ehhez a nem állandó rendhez? Asszem túl sokat kombinálok:)

Röpi: nagyon hiányzott a terhesség alatt, és titkon terveztem, hogy amennyiben minden rrendben lesz, még a strandröpi szezonban játszom 1-2 alkalommal szeptember-októberben, ha lesz vénasszonyok nyara. Sikerült:). Múlt hét hétfőn a 6hetes kontrollon engedélyt kaptam a mozgásra, amennyiben a tejhozam nem csökken, bátran ugrálhatok is, így csütörtökön már ott tobzódtam a teremröpin, vasárnap pedig kipróbáltunk egy új strandröpipályát egy eldugott és baziolcsó ( http://www.atikovizig.hu/emk/ )  sporttelepen, nagyon bejött. Jót játszottunk, vasárnap sikerült apával együtt is játszani, Mamáék vigyáztak a nagyokra, pici pedig babakocsiban levegőzött a pálya mellett, jó volt:). Annyi hiba van, hogy sajnos a jobb karom, vállam eléggé le van gyengülve, majd kell erősíteni, mert nagyon gáz. A tejem egyáltalán nem csökkent, sőt, de van is erre a magyarázatom: Bármi, amitől jól érzem magam, ami feldob, az tejszaporító. A játék nekem ilyen. Ha vki pisztolyt fogna a fejemhez és aerobikozni kényszerítene, akkor nyilván csökkene a tejem:DDD