Gyereknap-Pünkösd
Családi blog Nincs hozzászólás »Imádjuk ezeket a hosszú 7végéket:). Eseménydúsan telt ez is, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk.
Szombat délelőtt leporolta a család a bicikli utánfutót és elbringáztak a töltésen a Vadaspark irányába, nemrég hallottuk, hogy onnan bizony lehet látni a lámákat. És tényleg:). Beszélgettek egy sort a lámákkal, majd a játszótérhez tekert apa, a 2 lány pedig nagyon élvezte a kis fogatban ücsörgést. Én addig dolgoztam a boltban, Mamáék megérdemelt utázusokat töltötték, szerencsére sikerült kikapcsolódniuk, élményekkel feltöltődniük Olaszországban.
No de aztán vasárnap indult a buli. Szerencsére rengeteg (ingyenes hehe) program volt a városban, nem voltunk restek élni a lehetőséggel.
De a gyerekmunka még gyereknapon sem maradhat el, ilyen sanyarú sorsa van szegény 2 szép lányunknak, kora reggel, pizsamában is porszívózniuk kell;)
Aztán voltunk bábszínházban, majd koncerten… Szuper volt mindkettő. A bábszínház attól volt még kedvesebb számunkra, hogy 5-16 éves gyerekek voltak az előadók. Ehhez képest nagyon aranyos kis állatmeséket adtak elő. A koncerten pedig nagyon sokat nevettek a lányok:). Mivel a srácok énekeltek sok saját gyerekkoromból ismert dallamot, kismama lelkemnek nem kellett több a síráshoz, naná, h rendszeresen befelé nyeltem a könnyeimet. Húú, de bénának érzem magam ilyenkor:D. “Cim-cim-cimbora… “:DDD. Mondjuk ezen a napon nem ez volt az egyetlen eset, többször meghatódtam.
Majd nyomultak egy sort a felfújt csúszdán is, végigpörögtek, segítettek egymásnak, kézenfogva le-fel, nagyon édesek és ügyesek voltak.
Aztán szépen hazajöttünk ebédelni. Még szombat este megfőztem a vasárnapi ebédet, hogy erre ne kelljen az időt fecsérelni. Tarhonyaleves és palacsinta volt, háát, nem bánták a lányok;). Ezután alvás következett volna, ám Virág egyszerűen nem alszik itthon egyáltalán:(. Hozzáteszem, sztem az oviban sem, vagy ha mégis, hát nagy sokára alszik el, majd fél óra után már kelni kell, ui gyakran nyűgös délután. Tartok tőle, hogy le akar szokni a délutáni alvásról, de egyelőre még próbálkozunk.
Délutánra terveztük, hogy megnézzük Levente Pétert, akit Grillus bácsihoz hasonlóan nagyon szeretünk és tisztelünk, még a saját gyerekkorunkból ismert arc. Most sem csalódtunk benne, igaz, hogy egy elég régi produkcióját adta elő, amit már láttunk tőle élőben, de arra a lányok már úgysem emlékeznek:). Sikerült hamarabb odaérnünk és elkaptuk még a Kis hableány című színi produkciót, húú, nagyon-nagyon odavoltak a lányok, kár, hogy nem mentünk oda már az elejére.
Levente Péter amúgy egy lenyűgöző személyiség. Árad belőle az őszinte szeretet a gyerekek felé és a közönsége felé. Már mi is rajta nőttünk fel, “Égből pottyant mesék” (no, itt megint kellett bőgnöm kicsit, ejj :D) , ezt szokta is hangoztatni. Előadás után mindenkivel kezet fogott és volt pár kedves szava, többek között Bogihoz is. Ez nagyon édes volt:)
Hétfőre eseménytelen punnyadást terveztünk, kertezéssel-játékkal, ám Sógi telefonált, hogy maradt jegyük a dínókiállításra, egyikünk elmehet a gyerekekkel. Bélának sem kellett több, azonnal bepakolta a csajokat és mentek dínókat nézni. Nagyon tetszett a lányoknak. Én addig megfőztem az ebédet békében, nyugodtan, majd a teraszon ettünk:)
Boga nem cicózott, kézzel gyűrte befelé a salátát:))).
Mutatok egy mai pocakot, 29+5 napos vagyok. Minden rendben, holnap vérvételre megyek, ez lesz az utolsó:). Rengeteget mocorog a kicsi, aki sztem Abigél, Béla szerint pedig Enikő. Majdcsak megegyezünk, bár jelenleg nem úgy áll a helyzet, hogy bárki kompromisszumot akarna kötni, én biztosan nem:))). Sikerült néhány napja alaposan megfáznom, valószínű éjjel nyitott ablaknál alváskor hűltem meg, most épp alig van hangom és tele vagyok szuttyal, inkább nem részletezem:((. Szóval a fejemet nem érdemes nézni azt hiszem.
