Kiss családunk blogja

Abigél belázasodott, már du hőemelkedése volt, de estére 39 fölé ment a hője. Orra folyik pár napja, Virágnak is amúgy, és köhög is picit, de még kordában tartható a dolog. Annyira édesdrága a kicsi, mert ahogy az lenni szokott, mindenféle betegség, nyavalya, láz, tünet ellenére ugyanolyan, mint bármikor, “josszcsont” 🙂

Bogica nagyon kész van, amiért már csak neki nincs nagy (16collos) biciklije, jogos a felháborodás, ma körülnéztem, mit adnak mennyiért a városban, majd végül úgy tűnik, fővárosból rendelünk egy Hello Kitty-s csodát neki, asszem lesz boldogság, ha végre megérkezik:). Elég kedvezményesen sikerül hozzájutni hálisten, csak kellene egy fuvar hozzá, itt is kérem épp ezért, ha vki esetleg a jövőhéten jön Szeged felé, jussunk eszébe:). THX.

Este megjártam a rendőrséget is, sikeresen, tanúskodnom kellett, vicces volt, rendkívül vicces, tartok tőle, h nem szab nekem erről részletesen beszámolnom imitt és sehol, így ez marad az én viccem.

Az én torkom is fáj néhány napja, orrom is folyik, épp ezért tegnap és ma is visszautasítottam Zoli invitációját a lámákig futásra, hát ma le”árulózott”. Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény papírkutya vagyok, elmentem hát futni vele, de csak egy Teve utcás nagy kört futottunk. Vettem egy forró zuhanyt, de még mindig sípol a tüdőm, egyszer már csak megedződik:). Remélem nem szúrtam ki magammal és nem robbanok le, de nem hiszem.

“Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény, babettával járok, anyámmal lakom, macskát tartok, nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény” – by Csoki Üvegtigris 1.

hát kb:D

Holnap a hét utsó munkanapja, itt volt az ideje, végre röpi, amit ugyan a felénél ott kell hagynom, mert Apa megy pókerezni, de én meg szerveztem egy lánypókert* idehaza, az már úgy is régen volt.

*Hát amikor többet beszélünk, mint játszunk:))

Ránk szakadt a nagy VAKÁCIÓ, alakítgatom a napunkat, a napirendünket…

Egyelőre úgy néz ki, hogy reggel, míg a lányok felöltöznek, elkészülődünk, közben indítom a mosógépet, adok reggelit, összepakolok, felporszívózok. Délelőtt rögtön játszótér/vásárlás/kertben őrjöngés a program, legkésőbb 11kor bejövünk, onnantól játszhatnak, amit szeretnének, de nem kapcsolunk mesét, szgépet. Én ebédet készítek, fél 1körül ebédel a csapat, majd Abigél elmegy aludni, a nagyok pedig nézhetnek mesét, számítógépezhetnek. Ha Bibi ébred, uzsi, majd kimehetnek újra. És innentől jönnek majd még a programok, meg szeretném őket úszni vinni.Délután általában kint vannak, játszanak a többiekkel, bicikliznek, görkoriznak, homokoznak, rohangálnak, én kertezek, vagy hasonló.

Ma csirkecombot sütöttem, krumplipürét főztem hozzá és MAGAMNAK lecsót, már meg sem próbálom kínálgatni, ezt most tényleg magamnak főztem, nem nézem végig, ahogy túrogatják a világ legjobb kajáját:). Így én cukkinis lecsót ettem a csirkecomb mellé. Jó lett. Holnap kelkáposztafőzeléket akartam, de az egész városban Napfény parkban nincs kelkáposzta, pedig Virág rendelte. Sebaj, zöldban lesz.

Míg Abigél alszik, gyorsan összepakolok, aztán, ha tehetem, kifekszem a teraszra, szigorúan árnyékba, szigorúan HASRA 😀 és istenieket pihenek… olvasgatok, alszom picit, nagyon jó.

Nekem hé-pé röpi, ami bárminél jobban feltölt, és kikapcsol, nagyon kell. A többi napon, ha épp nem esik az eső 🙂 és van erőm, akkor futok 1-2 kört a lakóparkban.

Hogy ne csak mindig picsogjak a témában, leírom a pozitív változásokat is, hogy klasszikust idézzek: “Kezd egészen nőformám lenni” “Lesz még nő belőlem” ezeket Gy. írta még régen így ezekkel a szavakkal, a fejembe vésődött és most ugyanezt érzem. Jó az irány, a folyamat lehetne gyorsabb, de ne legyek elégedetlen, a részeredmény feldob. Főleg, hogy mások is észreveszik a változást.És látom a célt:). Ha ötössel fog kezdődni a súlyom, wow. Ettől 1 kiló választ el mindössze.

Az arcom szépen bebarnult, a fehér részekre nyomatom a barnítókrémet, azzal nyugtatom magam, hogy kb jövőre már nem látszik majd a kontraszt:DDD. Isten áldja a királynőt first-öt, hámlásnak előjele semmi, nem is vörös, hanem tényleg szép barna mindenhol.

És igen, a képek, erre időt fogok szakítani, rengetek olyan klassz programunk volt az elmúlt hetekben, amit itten dokumentálni kell képekben is, még a végén nem marad nyoma az utókor számára. Sajnálnám.

Meglocsoltam, holott nagyon készült jönni az eső, és az első alkalom, h végül mégsem esik, igaza lesz a szomszédnak. Bár erre csak reggel vehetünk mérget.

A teraszon pötyögök, húúú, de jó is ez, imádom ezt a teraszt, nem tudom, ha ez nem lenne, hogy nem őrülnénk meg itt…

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D

Annyira édesek, ahogy hozzákészülnek a vetítéshez este:). MEgbeszéljük, mi legyen a mese, Virág lekapcsolja a villanyt, Bogi feloltja a kicsit a vetítő mellett, hogy lássak, Abigél pedig elkezdi lerángatni Virág ágyáról Virág nagy takaróját, egyrészt mert Virág ágya fölé vetítünk és a paplan útban van, illetve arra ülnek rá mindhárman, egymás mellé, közben időnként megfogják egymást, 1-1 simogatás, csakhogy megvan e még a másik, tudom, már sokszor leírtam, sokszor mondtam, de nincs annál nagyobb boldogság, minthogy hárman jó testvérek a lányok, az embernek egészen belemelegszik a szíve… A vetítést a nagyok csendben, figyelemmel végignézik, Abigél a kerékkötője a csendes programnak, időnként eszébe jut ezaz, de már ez is kezelhető, megoldható, olyan okos ez a nem is 2 éves kicsilány, egyre inkább hallgat ránk, megteszi, amit kérünk (nem mindig persze, de egyre gyakrabban)

Én pedig szeretem észrevenni, ha haladunk valamerre, így épp hétvégén mondtam a zembernek, h imitt kell megjegyeznem, h Abigéllel KÖNNYEBB már, nem kell a nyomában lenni, már nem csak érti, amit mondok, hanem esetenként figyelembe is veszi, lassan kezdi a szabályokat betartani, alakulunk szépen:)

Jó velük lenni, nagyon! Jövő héttől nyári szünet, jó lesz.