Kiss családunk blogja

Annyi minden történik velünk, kis betegség, nagy buli, sebészet, stb:)))

Valószínűleg kalici vírusunk van, ami csak a 2 kicsit érinti, Boginak éppen szombaton, a buli délutánján kezdett el fájni a hasa, majd fel is szökött hamar a hője. Kapott lázcsillapítót, amit lendületből visszahányt, ez volt az egyetlen hányás, más nem is volt, már vasárnap kutya baja nem volt, evett-ivott, jó kedve volt:). Abigélnek nem volt láza, ám napok óta többször van kaka, ami nála eltér a normálistól, kicsit hígabb is, szal ő is beszedte valszeg. Mi, többiek remekül vagyunk, semmi bajunk. A szomszédban, az oviban szintén felütötte a fejét ez a nyavalya, mi szerencsére ezeket a gyomorvírusokat (rota, kalici) jól vesszük, csak símán fosós-hányós vírusnak hívjuk:D, általában 1 napig tart.

Ma (kedden) azonban itthon maradtak, Bogi már tegnap sem akart oviba menni (mint az hosszú hétvége után, szünet után lenni szokott), kikönyörögte, h ebéd után menjek értük. Ma viszont engedtem, azt mondta, fáj a hasa, én meg ezt bevettem:)), gondoltam legyen egy szabadnapjuk, töltsük együtt:). Jó döntésnek bizonyult, klassz kis délelőttünk volt, elkezdtem pörögni fél 9kor, onnantól 10ig mindent elpakoltam, mostam 1et, előkészítettem az ebédet, majd elindultunk vásárolni, szeretnek tescoba, DM-be menni… Persze kaptak túró rudit, tumitutjot, pudingot, ennyit az elvekről:D. Hasfájós gyereknek puding, piha:)

No,ez eddig volt vicces, most végeztem Virág hasának masszírozásával, vagy beszedte a kalicit ő is (amin nem lepődnék meg), vagy símán összeveszett a gumicukor, krumplifőzelék, puding a gyomrában:((. Vagy ezek kombója, ami asszem a “legjobb” lenne. Jó lesz önkritikát gyakorolnom, most olyan voltam, mint egy fékevesztett nagymama… (megvettem majdnem mindent, amit kértek, hülye én)

No, kezdem az elején, pénteken Mórahalomra voltunk hivatalosak fürdőzésre, Nóriék mint lakosok bemehettek ingyen, minket pedig bevihettek magukkal, így éltünk a lehetőséggel:). A lányok nagyon örültek, kaptak fagyit, néztük egy darabig a műsort, majd a benti fürdőben fürdőztünk is:). A csajok egy zárt falú gyerekszobában medencéztek, ami azért tuti, mert felváltva is elegek voltunk őrizni a kicsiket, ígí egyikünk mindig szaunázott-úszott addig. Összesen 1 órát, ha voltunk:)

Én ugye hármójukkal mentem az öltözőbe, teljesen zökkenőmentesen átöltöztünk, megkértem őket, h legyenek okosak és szófogadóak, itthon úgy pakoltam, h minden kéznél legyen. Nagyon büszke voltam rájuk:).

Fürdőzás után Nóriéknál lángosoztunk, hoztak be a kertből friss zöld-lila-fokhagymát, ez a gyengém, a hagymák:))). Kérdezte is Bogi, puszikor, hogy mi ez a büdös, anya?????? (ööö)(Bélával mindig összhangban hagymázunk, ő nem nyomja olyan keményen, mint én (én símán tolok egy csokor zöldhagymát fél szelet kenyérhez:D) , de a szag az egyforma, és így nem zavarjuk egymást:)))

Símán elaludtak, naná:). Szombat reggel apa megcsinálta, amit este kellett volna, leült dolgozni gyorsan, már korán, én pedig nekiláttam takarítani. Később Apa elment Abigéllel vásárolni, addig haladtam jó csomót, felmostam, ilyesmi. Mikor Abigél elaludt, kitakarítottunk a teraszon végre tisztességgel, eddig csak ímmel-ámmal söprögettem, pakolásztam, most végre olyan, amilyennek szerettük volna:). Csodásak a függő kaspók a fehér virágokkal, majd dobok képet róla, igazán hangulatos lett.

Majd beugrottak Mamáék villámlátogatni, mert anyák napján Bpestre utaztak kirándulni egyet, így nem találkoztunk. Később megérkezett Gyuri és Nelli a marhahússal, Béla tüzet rakott, és feltették a pörit, őrizgettük együtt. Eközben lett Bogi rosszul, és aludt el mellettem a kanapén, miközben simogattam a  fájó pocakját… És istenem, milyen kis édesek, mikor betegek, mikor rám szorulnak… Milyen jól esik ez nekem…

Majd megérkeztem a vendégek, sajnos nem tudott mindenki eljönni, így is szép számmal eljöttek, volt gyerek is, és sok felnőtt. Terítettünk, 2 asztalnál, kint persze, majd ettünk. Jól sikerült a pöri:). Képek remélem lesznek hamarosan:)

A kisbabások hazamentek, aki tudott, visszajött, vagy ittmaradt és beszélgettünk hosszan, majd fél 2ig nyomtunk egy pókert is:D. Kellemesen eliszogattunk, sikerült éjfélre eléggé vigyorgó ábrázatot öltenem az unicum nextől:D. (ami finom!)

Másnap pihenősre vettük a figurát, bár én anyák napja alkalmából is 7kor keltem:D, muszáj volt a mosással is haladnom, mert a szennyes dugig tele volt, na meg ugye volt sok összehányt cucc is, az én családtagjaim mindig gondoskodnak róla, ha hánynak, akkor lehetőleg mindenre, ezzel nyomatékosítják, h ugye de ritkán is hánynak ők, ezt ne felejtsem el:D. Ebédre maradt tészta (pöri mind elfogyott!) , adtam sajtos tésztát a népeknek. Délután egy szóváltást követően megkaptam a legszebb anyák napi köszöntést, ami ugyan spontán volt és semmi köze nem volt az anyák napjához:)), de arról szólt, h Béla mennyire büszke rám, milyen sokra tartja az összes tevékenységemet, mennyire szeret és mennyire jó anyának tart. És ez oly mértékben jól esett, h megint egy jó időre kibőgtem magam…

Még csak le sem törtem, mikor kiderült, h a kettesbeni bpesti kiruccanásunk megint dugába dől, mert csak anyuval felejtettem el egyeztetni:D, ők pedig akkor tartják Apu névnapját, ez náluk egy elég nagyszabású program. És bevallom, nem bánom:). Ugyan akkor Terror háza lett volna, így pedig Vidámpark lesz, vagy Közlekedési múzeum, vagy Állatkert, vagy ezek mind, nem tudom, de jó lesz velük menni:). Apa elmegy a Sensation-re este, mi pedig Erzsivel majd beszélgetünk egy nagyot:). Alig várom.

Az idő csodás, képek ezreit nem tettem közzé, amit szerettem volna, és elkezdtem jegyzetelni, amiket szeretnék itt megosztani a nagyérdeművel, veletek, na meg eltenni öregkoromra olvasnivalónak és a gyerekeimnek:). remélem a napokban tudom ezeket pótolni.

Vasárnap du indultunk volna Mamákat köszönteni, temetőbe, de eleredt az eső, ami azt mondta nekünk, jobb lesz már itthon maradni. Kicsit megörültünk neki, csajokat beültettük már 4kor egy  kád vízbe, túlestünk a hajmosáson (Abigél igen zokon veszi) , majd elfordítottuk a kanapét, besötétítettünk és    moziztunk :). Azaz ment egy új mese, és ölbe vett tányérból kézzel ehették a sült krumplit, rántott húst:). Abigél még nem igen értette, h ez most külön buli, de azért jött velünk :). Majd ezt követő hancúr a nappaliban, ugrálás a kanapé háttámlájára, majd arról le, be akarták vonni a kicsit is, Virág húzta fel a kezénél fogva, és jól meghúzta a kicsi kezét, megrándult, nagyon sírt a kicsike:(((. Egész éjjel fájlalta, a nurofen ellenére, így én jobbnak láttam elvinni a sebészetre, a hétfő délelőttöt ott töltöttük:D. Persze semmi baja, megrándult, meg sem röntgenezték. Felkötötték neki, de délután már nem is fájlata, azóta szépen használja.

Virág és Bogi, hogy mennyire különböző jellemek, hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak ránk, hihetetlen…

Szoktam őket lesni, lopva figyelni, akár az udvaron, akár az oviban. Bogi az oviban és itthon is mindig a társaság középpontjában van, de kulcsszereplő mindenhol. Ebből az következne, hogy magabiztos és erős, pedig nem:). Nagyon is érzékeny, nagyon is sérülékeny.

Míg Virág, aggodalomra adhat okot, mennyire nem társasági lény, egy magamfajtának ez szörnyű, gyakran attól tartok, h őt nem veszik be a játékba, nem fogadják be a társai. És az apja ilyenkor mindig rendre utasít, h nyughassak, ő ilyen, értsem meg, hogy őt nem igen érdeklik az emberek…

Míg Virág és az Apját nagyon érdekli minden, természettudományok, történések, képek, könyvek, a szivárvány, jelenségek, addig Bogit és engem mindennél jobban érdekel a többi ember. Érzem Bogiban ugyanazt a szociális érzékenységet, amit magamban, látom, ahogy fürkészi az embereket, felnőtteket, gyerekeket elmerengve, ki milyen és miért, ki mit csinál és miért, stb…

Addig Virág egyszerűen tojik mindenkire, és elmélyedve molyol valamit.Azt hinném, hogy sérülékeny, érzékeny, pedig nem. Köszöni jól van, kiegyensúlyozott, békés, teszi a dolgát, örül, aminek örülni lehet, nem bánkódik feleslegesen:)

Hogy mennyire csodás nevelni egy kis klónt, azt el nem tudom mondani. aki kívülről-belülről rám hasonlít. Akinek értem és érzem minden rezdülését, mit miért gondol és csinál. Hogy mennyire fantasztikus nevelni egy olyan kislányt, aki rejtély számomra, egyszerű és bonyolult egyben, aki életem párjának kiköpött mása, akivel élvezet minden beszélgetés, amit rám fecsérel, aki könnyedén leráz, ha olyan témát feszegetek, amiről ő magasan tesz (kivel beszélgettél séta közben az oviban, ki volt a párod, stb…) Bezzeg Bogi tudja Virág helyett is 😀

Abigélről is vannak elképzeléseink, ki felé húz, hajjajj:), de ne fessük az ördögöt a falra 😀

A fejemben folyamatosan posztok születnek, főleg az autóban, de még nem jutottam el oda, hogy jegyzeteljek, így sajnos elvésznek az éterben, pedig jó lenne minden gondolatot blogba vetni. Praktikák, amikkel élek pl, ilyeneket is le akartam írni, de most csak 1 jut eszembe, majd egyszer összeszedem őket és leírom. Vásárlással kapcsolatos dolgok pl.

A hétvégénket csak leírom röviden, mert a nagy rákészülésnek az a vége általában, h végül nem marad örökül, mert elmarad, h megírjam:).

Szombaton Apa azzal állt elő, h mit szólnék, ha mindkét nap délelőtt dolgozna és még vasárnap este. Ez nekem nagyon tetsző ötlet volt, én szeretem előre fixálni a dolgokat, mert azt nagyon nem szeretem, mikor csak úgy beül dolgozni, mikor belekezdek vmibe abban a hitben, h ő a gyerekekkel lesz, közben kapcsol egy mesét és leül dolgozni. Na persze nem az a baj, h dolgozik, hanem hogy nem szól, nem tudom előre, mert akkor esetleg mást tennék.

Szombat délelőtt tehát Apa dolgozott, én pedig pakolásztam, mostam, a nagyok a szomszédban voltak zsúrban, nagyon jól érezték magukat. Délutánra vendégeket vártunk, pizzát sütöttem, 1kg lisztből (30dkg t.k.liszt, 20dkg zabpehely, fél kg finomliszt) 6kerek csoda lett, nagyon ízlett a népeknek, amit örömmel konstatáltam, ezért megéri dolgozni, a dícséretekért:). A paradicsomot is főztem külön, került rájuk kolbász-hagyma-paprika-paradicsom-gomba, készült haway-i, sonka-gombás-paradicsomos, és gyrosos, naná:). Beáék és Gabiék voltak, a gyerekek istenit játszottak az udvaron, csupa mocsok volt mind. Ilyenkor főleg kár, h nincs egy csúszda-hintánk itt az udvaron…

Szombat este egy film felét néztük meg, aztán beájulás :))). Reggel Apa rögtön beült dolgozni, mi pedig kimentünk, csajok játszottak, én meg körbetörölgettem az ablakkereteket, lemostam a redőnyöket. Délre mentünk tesómékhoz, ahová a Nagymamám, Nagypapám is eljött ezúttal, csodás napot töltöttünk együtt. Apu főzött marhapörit, anyu húslevest, túróslepényt, az udvaron ettünk, a gyerekeknek  egy paradicsom az a ház… A felnőtteknek is mondjuk:). Hangját nem lehet hallani a prücsköknek. Abigélt a NAgymamám altatta el az ölében a napsütésben, majd felvittem a házba aludni, igazi idilli pillanatok… Készültek képek, majd közzéteszem:)

Fiúk játszottak egy Catant a Mamával, Apu és a Nagypapám kártyáztak, mi pedig csücsültünk kicsit a nyugágyban a tesómmal és a Mamával:). Míg nem Mamát elszólította Toti és a könyvek, Dédimama mesélt a fűbe leterített plédeken a gyerekeknek. Tele volt a nap szebbnél szebb, egyszerűbbnél egyszerűbb, mégis élménydús pillanatokkal:). Majd még tengóztunk egyet a fiúkkal, okoztam néhány vicces percet, elég mókásan fejelek ui, állítólag, márpedig az az “erősségem”, rugni ui nem igen tudok:D. Még átszaladtunk Rózsamamaékhoz, Apát köszöntötték fel névnapja alkalmából, sütiztünk, majd jöttünk is haza. Gyerekek a kádba, nem kellett altatni őket:)

Hétfőn Boginak nem akaródzott oviba indulni, elég morcosan ébredt, nála ez kemény, mert mindenért meg kell vele küzdeni és mindenért sírni kezd. Mikor beértünk az oviba, Apa leült vele a kispadra, vmit dumáltak, míg bekísértem Virágot, egyszercsak felpattan a Bogyó, tele vigyor az arcán, elbúcsúzunk, ő is bemegy. MOndom Apának, mit mondtál neki?

Hát hogy milyen szép hosszú a haja, mennyit nőtt, mióta levágtátok. Ennyi elég is Boginak :D. Annyira nő, h az már félelmetes:))))

Virág pedig egész hétvégén visszabeszélt nekem:)). Ami jó, mert ő egy nagyon könnyen megegyező gyerek, hamar letesz a tervéről, ha pl az Bogiéval keresztezi egymást, én örülök, ha kiáll magáért. Na most felesel:). És annyira édesen nyomja, h se haragudni, se leszidni, nem lehet érte:))). Azért nem félek, h a fejemre nő:)

Abigélnél az volt szembeötlő a hétvégén, hogy egyre több mindent megért, egyre könnyebb vele kommunikálni, már válaszolgat nekem, apróbb jelenségeket megért, tudomásul veszi, h vmit KELL, és majd UTÁNA lesz vmi, amit szeretne, haladunk:)

Kati a minap szólt, h mennyi energiám van mostanában, és tényleg, észre sem vettem, ahogy elment a felhő a fejem fölül, azt hiszem, minimum jövő télig felettem kisütött a nap, a téli depresszióval nem tudok mit kezdeni, de tény, h a saját agyamra megyek… A lényeg, h visszatértem, jó a kedvem, haladok a dolgaimmal, most kicsit felgöngyöltem a hátramaradt dolgokat, amiket halogattam, pici pipa került a dolgaimra. Persze sosincs kész mindig minden:)

Megyek, lefestem a függő kaspókat, beültetem virágokkal, délben megyünk ma a lányokért, mert du anyáknapja, így jól rá tudnak készülni:). Van bennem félsz az ünnepséget illetően, mert hn 5kor kezdődik Virágék ünnepsége a tornateremben, 5kor pedig Bogiéké a termükben fent. Képtelenség lesz mindkettőt végignézni, pedig ez az élmény életre szóló, minden évben nagyon élvezem. És főleg attól félek, h mit szólnak a lányok, ha nem vagyok ott, és melyiknél legyek ott? GRRRRRRRRRRRR

Tegnap volt Bélák napja. Jól kitaláltam,  hogy együtt választunk ajándékot neki a lányokkal. GOndoltam, jó lenne  neki is egy nyugágy (nem mintha az az 1 nem lenne elég, ritkán használjuk, de jó lenne együtt feküdni bennük) , bementünk az Obiba. Vettünk egy olyan tolós kisautót, abba 1 nagy beleült előre (ők cserélgettek), Abigél pedig a tolókaros ülőkébe. (Időnként őt is beengedték a kisautóba, persze ilyenkor 20méterenként egyezkedünk, hogy ki következik, ki hányszor volt, Bogi toporzékol, pedig ő ült benne legtöbbet, de nem ismeri el, én meg sosem tudom eldönteni, h menjek a kisebb ellenállás felé, mert Virág nem toporzékol, bármibe beleegyezik, Bogi pedig nyer, de ezt nem hagyhatom (mindig) Persze célszerű a dolgokat rájuk hagyni, néha bele kell avatkozni, mert pl Bogi Virág összes szép pólóját elkuncsizza, Virág tojik a strasszokra, így oda is adja símán, lavírozok:) ).

Kiválasztottuk a nyugágyat, hónom alá “csaptam”, semmi fogás rajta persze, és azt bírom a csajokban, ha megkérem őket, h MOST szépen megkérem őket, tegyék, amit mondok, mert a nagy kocsival, hónom alatt a szajréval ki kell menni az autóig, akkor azért hajlanak a jó szóra, sikerrel vettük az akadályt.

Gyorsan hazaszaladtunk pisilni, és berejtettem az ajándékot is. Elmentünk Apáért, majd hazafelé Virág ezt mondta: “Nem áruljuk el a meglepetést, ami itt van hátul” és felnevetett nagyot, meg kell zabálni. Hazaértünk, felköszöntöttük, megették a palacsintatortát az utolsó morzsáig:)))

Elszáguldottam röplabdázni, isteni volt, mint mindig, nagyon kikapcsol és feldob.

Reggel elindultunk, Bogi hajráfját nem találtuk, így újratervezés, csak 1féle copfot enged kötni ( a lényeg,h minél hosszabbnak látszon a haja) , nem szokott ebből engedni, de most sikerült rábeszélnem egy újra, a tükör előtt állva fésültem, és mutattam neki, hogy milyen szép így, azt a hiú, magában gyönyörködő arcot:D, mondjuk tényleg gyönyörű a lány, ez kétségtelen. (most épp úgy érzem, hármuk közül ő a legszebb, de ez mindig változik, ahogy változnak)

Ma gyorsan kitakarítottam a nappalit, konyhát, még felmosok gyors, míg abigél alszik, elmentünk a Yiskbe ajándékot beszerezni, meg 1-2 apróságot itthonra, hazafelé játszóztunk, Bibi kicsit fáradt volt már, így a hintában ok nélkül sikított nekem, nem volt jó, ha löktem, nem volt jó, megállítottam, ha le akartam venni, belém akart harapni, annyira édes volt, le kellett volna videózni. Egyszer csask lenyugodott, majd megszólalt: “Titájok” és elment libikókázni. Aztán benyomott 3 tányér levest, csak pislogtam, hová fér bele ennyi kaja,őrület a kicsi.

Apa egész héten, minden nap megbeszélt délután, tegnap kivételével, ma 2 megbeszélése is lesz, és látom,  hogy mennyire fáradt, olyan jó lenne neki segíteni vhogy…

Valami megmozdult fogyó ügyben, na a mérleg még nem mutatja, de kezdem érezni, nem kell nagy dolgokra gondolni, de a lendület és elszántság megtartására éppen elég:). Menni fog ez. Bár elkeserítő arra gondolni, hogy mi lesz 10 és 20 év múlva. A kívánt formához így is az kell (hosszútávon az kell!) , hogy szinte ne egyek Ch-ot. Anyuval a múltkor kostatáltuk, hogy “ezt beszívtam” -tőle örököltem ugyanis ezt a kellemes, hízékony, zsírjához nagyon ragaszkodó alkatot 😀