Kiss családunk blogja

Szereti a pocakját, mutogatni is, mert irtó büszkén düllesztgeti a kádban és tényleg olyan, mint egy hordó:))). De négjobban szereti megtölteni, ekkoraként mind jó étvágyú gyerek volt, nem tudom, a kicsi kiugrik e a sorból, vagy csak újra és újra rácsodálkozom, de annyira nagyon szeretem nézni, amikor eszik, amikor esznek…

A gondoskodás fő formája nálam azt hiszem a gyerekek táplálása (de szeretném sokmindenkinek elmagyarázni, hogy a gyereket nem hízlalni kell, hanem táplálni, de ez csak mellékzönge) , imádom hallgatni, nézni, ahogy esznek, jóízűen:). Virág napok óta almaszószt kér, végre vettem hozzá almát, ma megpucoltam mind a 2 kilót, főztem neki totál hagyományos almaszószt *, hogy Apa öröme is teljes legyen. (nem dünnyög ő a barnalisztért, csak tudom, na, h ez az igazi, kivételt tettünk) , hagymás krumpli és rántott hús dukál ehhez. Abigél 3 tálkányit tolt be az étekből, csupa maszat volt, de csak azt mondogatta nagy hevesen, bólogatva: ” Méd téjsz, méd téjsz, huszit isz, úúúúúgy”

És végre békésen alszik. Délelőtt kissé nyűgös volt, úgy tűnik, egy jót akart enni, hogy megnyugodjon:). Pedig reggelizett és egész délelőtt almázott…

Hagyományosan ugye finomliszt és tejföl, én azonban vagy keményítővel készítem, vagy fele t.k.liszt, fele finomliszt, és joghurt, vagy joghurt+tejföl. MIndenképp kell bele kevés citrom leve, és/vagy héja, fahéj persze.

Jah, a rántott hús most mirelit, a Spar-okban lehet kapni a Budget márkájú panírozott csirkemellfilét, 1390ft/kg, ha akciós, tényleg_filé, végülis kiló hús árában van és nagyon finom! Mióta ezt megtaláltuk, nem szöszölök én a panírozgatással, ha épp erre éhezünk meg.

Ezt ma kaptam, vicces körmél, nagyon tetszik:

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét. A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs. Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött… Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon, ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett. A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve… Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra. És a feleségét ott találja az ágyban…édesen összekucorodva könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle: – Szia drágám, hogy telt a napod? A férj dühösen nézi: – De mi a fene történt ma itt? A feleség ártatlanul: – Tudod, mikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni, hogy mi a fenét csinálok egész nap? HÁT, MA NEM CSINÁLTAM!

Fantasztikus hétvége áll mögöttünk:)

Megfogalmazódott bennem, mi hiányzik nekem, hát hogy hiányozzanak a gyerekek:). Néha, kicsit, hiányozzanak. Pénteki kiakadásra jött ugye, hogy lehet menni welnesselni, sportolni a Maros fitt centrumba, rögtön be is jelentkeztünk már szombatra, és anyuval jól megbeszéltem, hogy a gyerekek ottaludjanak náluk.

Szombaton délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy gulyáslevest, mostam, takarítottam,  sütöttem rétest *, Abigélt letettem aludni. Anyuék el is jöttek értük délután, mi pedig fagyiztunk, sétáltunk egyet a városban. Ott összefutottunk Gyurival és Nellivel, akiket rögtön meginvitáltunk, hogy vacsizzunk együtt a John bullban. Igaz, hogy eredetileg kettesben készültünk, de megjött a kedvünk a régi barátokhoz, akikkel csak munka ügyben szoktunk beszélni.

5re mentünk squasholni, hagytam Bélát nyerni, hadd örüljön;) :D. MAgyarul, minden meccset megnyert, naná, ügyes, erős, jó mozgású:)). A jó mozgásától, a sportos megjelenésétől mindig újra és újra beleszeretek, rém vonzó ő számomra még mindig, és az is marad már:). Utána welnesseltünk, egy picike teremben van egy jakuzzi, egy finn sauna, egy merülőmedence, zuhany, ennyi. Nem is volt ott rajtunk kívül senki, kettesben, meghitten, csak vigyorogtunk, hogy mennyire jó dolgunk van és hogy ilyen kell nekünk majd a házunkba, legkésőbb öregkorunkra:)

Egész délután a jövőnkről beszélgettünk, vannak terveink… Mindketten egyértelműen a gyálaréti házban látjuk magunkat kis időn belül. Egészen messzire képesek vagyunk elmenni a tervezgetésben:)). Ami olyan jó érzés. Jó érzés álmodni róla, reméljük meg is valósul. Megbeszéltük jól, hogy a kis házban hátul mégiscsak dolgozó-tárgyaló lesz az egyik szobában. A másik szoba sorsát kell még eldönteni, én játszószobát gondolnék a gyerekeknek, Béla saunát, kondigépeket álmodna oda (amely álmok elég messze vannak a lehetőségektől, hehe, de az álmokban az a jó, h kicsit elhiszed közben és az jó:) ).

Az én sorsomról is beszélgettünk, terv szerint belefolyok lassanként a munkának az ügyfelekkel kapcsolatos részébe, Béla nem igen szereti az egyeztetéseket, megbezséléseket, nem igen kedveli, szereti az embereket unblokk, nekem pedig fekszik ez a dolog, rég tudjuk, hogy jól kiegészítenénk egymást… Van 1 olyan projekt, ami ha elkészül, akár továbbértékesíthető, ez is az én dolgom lesz. Na meg lesz kert és minimum tyúk (tojónak) a háznál.

Ismét konstatáltuk, hogy nekünk vannak a legjobbfej, legszuperebb gyerekeink a világon:). És hogy minden nehézség, szívás, lemondás ellenére sem bántuk meg 1 percét sem az elmúlt 7évnek. Nem könnyű, de egyre könnyebb lesz…

Majd elmentünk vacsizni, előtte tettünk 1 kört a Kárász utcán is, majd Gyuriékkal vacsiztunk egy jót, és elmeséltük, kivel mi van, a baráti körben is kiről mit tudunk, infót cseréltünk. Jól megbeszéltük, hogy 2 hét múlva szombaton nálunk megtartjuk a GYörgy és Béla névnapot, főzünk, vagy sütünk vmit… És hát mind sajnáljuk, h kissé széthullott a csapat:(

Majd hazaérvén még csatlakoztunk a szomszédokhoz, volt buli most is, de ebből most kimaradtunk, hallé, sült kárász, azért csipegettünk:D. Beszélgettünk éjfélig, aztán szunya. Rég aludtam ekkorát… Béla képes volt órára kelni, mert Forma 1 volt, én visszaaludtam még fél 11ig:). Nagyon-nagyon jólesett, boldogan ébredtem, tudván, h behoztam vmit az alváslemaradásból:)

Felkeltünk, virágboltban beszereztünk eztazt, majd anyuékhoz futás, hogy megölelhessük a kis csodákat, akik addigra nagyon hiányoztak nekünk:). Boldogan futottak elénk, bár Bogi rögtön elkámpicsorodott, hogy akkor nem megyünk Keresztmamiékhoz??? Deeee, mentünk, ott ettük meg az Apu által főzött isteni marhapörit. Meghitt pillanatok, finom ételek, társasjátékozás, kártyázás, minden volt… Abigél rajtam aludt a nyugágyban, majd a babakocsiban, mert ehhez volt kedvem, hogy csak összebújjunk, volt türelmem elaltatni, volt türelmem úgy maradni, kártyázni Hannával… MAjd a fiúk még tengóztak egyet, utána jöttünk haza. A gyerekek méltón felavatták az új hintaállványt, le se jöttek róla egész du:)). Képek lesznek!

Még du elszaladtam az utolsó hypoxira, lemértek, csípőből 4cm, derékból 2cm, kg-ban egy deka sem ment le. A zsírszázalékom azonban majdnem normál tartományig süllyedt.

Hazaérvén már csak vacsiztatni kellett, Apa megfürdette őket. Mese után 1 szó nélkül aludtak el, semmi kimászkálás, külön móka:DDD

Sikerült feltöltődni, igaz, apa egész este dolgozik cserébe, én pedig mosok, meg a többi, de sebaj. Köszi Anyu, imádlak:)

Biztos a levegőben is benne van ez a mai negatív hullám, de egyrészről halálosan fáradtnak érzem magam, és megint csak elegem van, már sok hete nem éreztem ezt, de most megint úgy érzem, ha nem utazunk el végre vhová a maradék ÜCS-ből, kettesben Béla nem akar, mert hiányoznának a gyerekek, ötösben meg macerás, pff, szóval akkor én majd jól elutazom egyedül. (na persze, sose)

Abigél szegény, szóval kifogta… Egyik gyereknél sem élveztem külön, de legalább jól tűrtem ezeket a történéseket, viselkedést, de mostmár a tűréshatáron túl vagyok sajnos. Nem és nem adom vissza ötödjére a zokniját, szandálját, amit állandóan levesz. Ha bent vagyunk, rombol, szétszor, megsemmisít, ha kint vagyunk, elszökik, amint megnyílik bármilyen kis kapu. Tegnap észre sem vettük, h kilógott, a nagyok motoroztak sebesen utána, csak onnan tűnt fel, h elment a kicsi… Napi 3szor hozom vissza az utca végéről. És semmi kedvem elmenni pl a játszótérre (jöhetnek a kövek, sőt, mindenféle erkölcsi magaslatokból lehet ítélkezni, nem érdekel) , még akkor sem, ha a magam dolgát könnyíteném meg valamelyest.

A héten 5mosást indítottam eddig, a szennyesbe jelenleg nem férnek a ruhák. MIVANITT??? Ez normális?

Hogy mennyire unom már, hogy reggel elszáguldunk itthonról, mindenkire kerül ruha, mindenki kap pár falat vmit, elviszem a népeket, 1óra múlva hazaérek Abigéllel, és itt vár romokban az egész lakás. És akkor kezdhetem. MInden nap. Minden egyes nap… Minden nap megy a mosogatógép, a mosógép, a porszívó 30szor. És pakolok, megállás nélkül. Mégis kupi van.

Nem szeretek már itt lakni, szinte egyáltalán nem… Olyannyira kinőttük, annyira nincs tér, nincs helye semminek, nem szeretem, h nincs privát életünk, mert ez egy nyaralókörzet, ami isteni, csak néha az ember ugye hazamenne a nyaralóból.

Járok hypoxi tréningre, végigjártam a programot, holnap lesz mérés, de érzem, h pár grammon kívül egy dekát nem fogytam:D. Lehet, h ez minden rossz gondolatom okozója, de tényleg a hátam kivan már attól, hogy minden falatot megnézek, átgondolok, h megegyem e, rendszeresen mozgok, és meg sem akar mozdulni a súlyom, széles a csípőm, ami csodás az alacsony termetemhez… És itt a strandröpiszezon, én meg nem is tudom, oda majd mit veszek fel:(

Na, megyek, megcsinálom a napi rutin háztartást, amitől még poros marad a TV (amit nem egész 1 hete töröltem le, de építkeznek velünk szemben, így a portalanítás jelenleg szélmalomharc), de valamelyest rend lesz. Na nem olyan, hogy seggen csússzon a légy, az a fajta, bár itt minden takarítás és rámolás az a fajta, ami 3percig tart.

Én igazán, őszintén, nem bánnám, bárhogy is, de nem bánnám, ha most valaki tekerne 2 évet, és hirtelen Abigél is ovodás lenne, nekem pedig eldőlne a sorsom, hogy mivel is foglalkozom a főállás mellett és talán lenne egy családi házunk…

A hétvégére tervben volt egy nagy bevásárlás, és takarítás, no meg a tojásfestés, sütisütés, sonkafőzés, stb… Apa pedig még tegnap szólt, h rengetegmelója van, 2megbeszélést is be kellett szúrni, így eléggé elkenődtem, h megint csak a teendők és egyedül a gyerekekkel… Ezeket maholnapra terveztem. Reggel ahogy kinéztem, amennyire fájt a hasam, Apa megkönyörült és annyira jó fej volt, h felajánlotta, elintézi a bevásárlást. Én amúgy utálok vásárolni, de attól mindig fázom, h Béla vásároljon, lévén, símán megveszi mindenből a drágábbat, nem néz kilóárat és nem tanakodik fejvakargatva a PZS-k előtt, h a 2-3-4 rétegűek közül melyiket válassza, hogyan a leggazdaságosabb ár/érték arányában:DD

Viszont pikkpakk elintézi az egészet, még az üres üvegeket is elvitte. Tudtam, h sarkallatos pont rábízni a locsolkodó csokik megvásárlását, de ez sem tántorított el attól, hogy ő menjen én pedig békében takarítsak itthon.

Mert hogy annyiranagyonjó fej volt, h bevállalta a vásárlást Abigéllel:). ami lássuk be, nekem nagyon nagy könnyebbség, a nagyokkal már símán, bármit, mindent lehet csinálni (és ilyenkor álmodozom arról, h 3év múlva bizony, már minden ennyire könnyű lesz, tudom-tudom, akkor majd az iskola, de az más jellegű nehézség).

Kb 2órán át voltak oda, no én ezidő alatt pikkpakk villám módján kitakarítottam, aminek délutánra nincs sok nyoma perke, de én_tudom, és ez elég is most:)). Még ablakot kell mosni, de az jövőhétre marad, bár apa igyekszik lebeszélni róla, lévén, velünk szemben építkeznek és irtóra porolnak még:((. Szal lehet, h hagyom magam lebeszélni:D

Nos, térjünk vissza a sarkallatos pontra, mint locsolkodó csokika a gyerekeknek. Ugye megy nekik vagy egy 200as, vagy 500as, festett tojás, de még egy csokitojást is gondoltam adni, felírtam, h 10-15 húsvéti csokiféle gyerekeknek. Erre hozott a drágám Walt D-s csokitojást (olyan, mint a kinder) 250ft-os darabáron, rögtön 20at. Ehh… Vett 5000ft-ért csokitojást… Azóta töröm a fejem, h csak vissza kéne vinni, de akkor megharagszik rám, mert szte pont rendben van, majd (!) megeszik a gyerekek, ami megmarad. Hánemazér’, mert sajnálom, de minek? A kindertojglit sem bírják ők annyira különösebben, kár beléjük, ennyi pénzért rendes csokit is vehetnénk nekik:P. Na, megpróbálok túllendülni, bár a skót énem nehezen dolgozza fel, bevallom.

Na de összességében csak hálával tartozom, mert így 2 legyet ütöttünk egy csapásra, vásárlás is lerendezve, üvegek sem csörögnek a kocsiban, vettek még WCdeszkát is (le kellett már cserélni a régit), takarítás ok, sonka megfőtt, majd holnap sütök, ha lesz lelki erőm. Apa pedig dolgozik rendületlen, tegnap is éjszakába nyúlóan:(

Délután megbeszélt, közben még1szer elment a tescoba, lévén, délelőtt elfelejtette elvásárolni a kuponokat:D. Én pedig kiültem a nyugágyamba keresztrejtvényt fejteni, de régen is fejtettem rejtvényt, évekkel ezelőtt. Nem is megy úgy, mint régen. Közben Abigélt 3szor kimosdattam a nyakig ragacsból, a szomszédban folyton megkínálták tojáscukorral, ami csak arra volt jó, h a színes cukros lé folyjon le a könyökéről a ruhájára, aztán azzal a kezével cincálja ki a copfját, ha épp ahhoz van kedve, szal ma 4 pólót fogyasztott a kisasszony:D.

Mikor apa hazaért, összeraktam a húsvéti tálat, és ettünk egy nagyot:). A gyerekek nem kértek sonkát, csak kalácsot és tojást, nem tudják még, mi a jó:)

Holnap anyósomnál lesz ebéd, agyaltunk rajta, h Virág menjen, ne menjen, végül úgy döntöttünk, elmegyünk, az előbb is ráordítottunk, h ne álljon már fejen (ez a kedvenc játéka újjabban) , sokat kint van, homokozgat, hintaágyban ücsörög, ugyanezeket ott is tudjuk, sapka van a fején, ennyi. Nem lesz semmi baja ennyitől.

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂

Kissek