Kiss családunk blogja

Jól vagyok. Kifényesedett az út előttem, aminek nem kicsit örülök:). Tegnap telefonált a cégvezető, akikhez szegődni szeretnék, ez egy rugalmas munka, a saját beosztásomban dolgozhatok majd. Még (szerencsére) nem indulunk, talán tavaszra felkészülnek egy Dél-keletmagyarországi indulásra, számítanak rám ebben. Végtelenül örülök, én ajánlottam magam, megtetszettek, nálunk még nincs, hát jelentkeztem, h csinálnám. És lőn:). Részleteket még nem mondok.

Abigélnek találtam klassz bölcsit, májusban kiderül, h helye is lesz e, hát nagyon remélem és bizakodom. Az ovitól 3 sarokra van, ami tuti. Szeptemberben kezd, ha mindenki úgy akarja:)

Apa maelőszörláztalan_. Bakker, 5napig volt lázas, már nagyon megijedtem:(. Persze csörög a telefonja egész nap, amibe végig köhög, beszélni nehezére esik, de már látom, h megmarad:)). Most ebédnél finoman elővezette, hogy valszeg pénteken bemegy dolgozni, ha ilyen jól lesz, ehh. Végülis, igaz, már vagy 12órája láztalan… Na, megértem én, nem is ellenkeztem, ha jól lesz, mehet.

Azaz alapvetően kisütött a nap, mihez kellett még az is, hogy tegnap életemben először találkoztam egy kineziológussal, már évek óta készültem erre, sok defektem van (mint mindenkinek gondolom), amiken javítani szeretnék. Ami vicces, h elég reálisan látom a saját pszihózisomat, ez nem véletlen, mert nem csak a sajátomat, hanem másokét is, én ezt tudom, és ő ezt nagyon kiemelte, mint lényeges tulajdonságom. Ő ebben látta az én jövőmet, de nem segít, az utat nekem kell megtalálnom, vagy keresnem… Érdekes volt és igazán feltöltött!

A fő téma az volt, hogy a gyerekek gondozása pusztán már nem elégít ki, ellenben lelkiismeretfurdalást okoz, ha nem az lebeg CSAK a szemem előtt, hogy nekik a legjobb legyen. Na EZT sürgősen fel kell oldani (most ezen vagyok), mert ha nincs bennem egyensúly (anya-nő-ember), akkor bedől az egész. (ahogy be is dőlt, vagy dőlök időnként).

Na, ennyi nagyon kivonatosan:)

Írom a km elszámolást, írom a papírra, hogy JIK-815 nagy rutinnal. Megmutatom Bélának, hogy jó e így, nézzen rá, már 2 hét kész, erre aszondja, ok, de azt tudod, hogy nem ez a rendszámunk, hanem 811 :)))). Bakker. Sztem én autópályamatricához, bárhol kérdezik, JIK-815-öt diktálok nagy magabiztossággal:D.

gyerekszáj:

A legédesebb kérdés, ami gyerek száját elhagyhatja: “Anya, te mindent tudsz? ” 🙂

Bogi és Virág gyakran imádkozik evés előtt, ezt tanulják az oviban, hát mi is csatlakozunk persze. Bogi elkezd bohóckodni, átkölti nevetgélve az imádságot, rászóltunk sokszor, h ez nem szép dolog, egyen, stb…, de nem lehetett leállítani és csak folytatta. Ekkor kicsúszott, amit nem szoktam mondani, “legközelebb elmondom Marikanéninek, h a szép imával, amit tanított neked bohóckodsz”. Erre visszaröhögve aszondja: ” Én meg úgyse megyek oviba, mert hazajövök egyedül, be-be-beee. ” Kérdem, igen, és hogyan? Hazatalálsz? “Majd én hazajövök, tápcsővel és térképpel. ” Hogy minek a táPcső, aztnemtom:)))

Minden kedves olvasómnak ezzel a verssel kívánok nagyon Boldog Új Évet:)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Bőrgyógyászat 2.felvonás:

Tegnap visszamentünk a bőrgyógyászatra, egyrészt hogy megkérjem a doktornőt, kérjen Bogcsitól bocsánatot, másrészt, hogy járjunk már a végére ennek a bigyónak. Ám “sajna” nem az agresszív banya volt, hanem egy idős és irtó bizonytalan doktornő. Nagyon készséges és kedves volt, bár folyton “izé-zett”, minden második szava izé volt, Bogi másik vállához ment, mikor már ötödjére látta, nem tudta eldönteni, feküdjön, vagy üljön, stb…

Aztán eldöntötte, h feküdjön hasra, majd mutatta nekem, h “pszt”, és odalépett egy pici kanál végű szikével. ÖÖÖ, ki akarta vágni ott helyben!!!!!!! Mondom, érzéstelenítés nélkül??? Aztán megint némi IZÉ, és azt mondta, “Áh, nem, túl nagy. ” Vazze……

Aztán lefagyasztotta, de azt is olyan bizonytalan kezdő módjára, de végre, majd kaptunk egy beutalót a sebészetre, csak nem ússzuk meg:( Viszont este leesett a lefagyasztott heg, ömlött a vér belőle, ám mostanra szépen gyógyul, hátha megúsztuk az egészet.

Ehhez még annyit, 4 orvos látta összesen, egyikbe sem tudnék bizalmat vetni, velem lenne baj???

A szilveszterünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de nem bánkódtunk nagyon, jól éreztük magunkat, a nagyok boldogok voltak, h fennt maradhattak:). Sz-ékat vártuk volna, de sajnos Katusnak nagyon ment a hasa, így nem tudtak eljönni. A sok malachús, párolt káposzta, krumplipüré mind ránk maradt, még holnap is fogjuk enni:)). Abigél 10-ig bírta, utána társasoztunk a csajokkal éjfélig. Fáradtság nem látszott rajtuk, meg kell mondjam:). A TV műsor vérgáz volt, siralmas… Hol a Lart’ pour lart, a Galla?? Nem is igen néztük. Nagyon megható pillanatai voltak az estének a koccintás, a Himnusz, elmondtuk a nagyoknak, miért kell csendben, vigyázban állva tisztelegnünk, míg szól a Nemzeti Himnusz, és aki tudja, az énekelheti is, stb…. Hogy magyarázzuk el, egy órát, naptárat nem ismerő gyereknek, mi jelentősége ennek az ünneplésnek? :))). Próbálkoztunk:)

Elvarázsolta őket a kristálypohárban buborékozó gyerekpezsgő, a csend, a koccintás, minket pedig ők varázsoltak el , mint mindig, a rácsodálkozásukkal, a kérdéseikkel, a szépségükkel, a humorukkal, amivel az egész estét átitatták. Beléptünk az alvó Bibihez is, feltartott kézzel aludt, az elégedett nyugalmával, neki is mondtuk, hogy Boldog Új Évet, de leginkább, Boldog Életet mindüknek:). Csodalányok.

2008. Mozgalmas évünk volt:). Azt hiszem, 2007-et úgy emlegettem, mint életem legjobb évét, fenntartom továbbra is, nem győzte le 2008:)).

Sok szempontból sikeres év volt, Béla munkahelyváltása, fejlődő vállalkozásunk egy anyagi jobblétet hozott, na, nem kell semmi komolyra gondolni, főleg, hogy most fogunk adót fizetni és ez bizony elkeserítő… Ám nincsenek napi, havi szintű anyagi gondjaink, mint 2-3-4 éve… Nagy vágyunk vált valóra, Béla reál bére megyezik a hivatalossal, november óta. A vállalkozásunk is fehér, mint a ritka holló, ez nagy elégedettséggel tölt el engem.

Itt kell megjegyeznem, hogy borzasztóan büszke vagyok a férjemre, mert amit kitűzött célnak, elérte. Átküzdötte minden akadályon, akár rajtam is, bár remélem, inkább támogattam, mint hátráltattam ebben.

Persze ára van a sikereknek, főleg időben, igyekszünk, igyekszik ezen változtatni, szerencsére lassacskán nem szorul rá itthon minden apró munkára.

Épp ezért itthon rám sokkal több hárul, és ezt gyakran rosszul viselem. Abigél már nagyon pakol, mindent elér, az összes lányunk ebben a korban teljes embert kíván, mert önveszélyes, a lakás pedig többnyire hurrikán súlytotta területnek néz ki, amit ahogy öregszem, egyre rosszabbul viselek, gyakran érzem, hogy belefáradtam én már ebbe:). Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1 év, és kicsi bibi is fogja az adást teljesen majd, és nem lesz ő sem hurrikán:). A nagyokból is egész rendes gyerek lett, holott … főleg Virágunk, huhh:). Mikor a másodikon állt az ablakpárkányban… minden nap… és ült a kiürült fiókokban, majd lépcsőnek használta őket…

Ami még nehéz emiatt, a lányok csak az emeletes ágyon tudnak aprókkal játszani, vagy pl ott társasozunk, mert kicsibibi már az asztalra is felmászik:))). Nemsokára az emeletes ágy jön, tudom én 😀

Nehéz még az is, hogy sokat éjszakázom még mindig, és akármennyire arany ember Béla, ebben nem segít, ha a fene fenét eszik sem, na jó, nagy ritkán. Összességében 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem:).

És mindeközben kicsi bibi a legédesebb a világon, és annyira dagi lett hirtelen, rengeteget eszik, hogy fér ebbe a kicsi lányba ennyi kaja, fogalmam sincs:))). Dumál, mindent megismétel, amit mondunk neki, mindenkit nevén szólít, rajong Tatáért-Mamáért, ha közelítünk a bolthoz, vagy a házukhoz, ugrál a kocsiban és kiabál:). A nővéreiért is rajong:). És legfőleg a ciciért még mindig, reggelente még szopik a kisasszony, de nem bánom:)

Összességében tehát, szép, mozgalmas, sikeres, boldog évet zártunk, ami mindannyiunktól több türelmet kívánt volna, hát az néha elfogyott, talán belefér:)

Amit tervezünk 2009-re: 2009-ben legyen egy klassz, fenntartható családi házunk, Szeged kertvárosában:). Vegyszermentesen konyhakertet gondozni, fenntartható méretekben:). Gyümölcsöt eltenni télire, mindig, és sokat!

Sokkal több időt, kiemelt figyelmet a gyerekeknek, főleg a nagyoknak, (Bibinek alapból jár folyamatosan:)) ), több nyugodt, békés itthonlét (ez nálunk hiányzik, folyton programjaink vannak, jövünk-megyünk-hozzánk jönnek)

Továbbra is a reform konyha irányában maradni, hogy az ne legyen elrugaszkodott, maradjon ízletes.

Le kell fogynom. Sajnos nem megy az elfogadás, már pedig akkor le kell fogyni. Cél, 60kg alá menni.

Többet olvasni.

Többet kimozdulni gyerekek nélkül és nem szabad ezzel kapcsolatban skótnak lennünk.

Kérni, vagy elfogadni a segítséget, főleg gyerekvigyázás terén.

Nem elaprózódni.

Megalapozni, kitalálni lassacskán, amivel foglalkozni szeretnék, ha Abigél ovis lesz.

Hát ennyi:)

Az ezredforduló környékén találtam rá egy video clip-re, melyben egy hatalmas amsterdami hangárban, több ezer fehérbe öltözött ember tombolt a trance ritmusára. Mindezt olyan bámulatos show műsor olvasztotta egységesen lüktető fehér masszává, amitől már a kopottas, DivX-es videón át is libabőrös lettem.

Ezek a 2001-es Sensation White party képei voltak, melyek mély nyomot hagytak bennem. Olyannyira, hogy ennek hatására érdeklődni kezdtem a rendezvény után és folyamatosan nyomon követtem a sorsát. Rendszeresen beszereztem a soron következő partyk videóit és mp3 fájljait.

A Sensationról röviden annyit, hogy 2000-ben indult útjára Hollandiából. A Miles tesók alapötlete az volt, hogy egy hatalmas arénában táncoljanak, bulizzanak a népek – mindezt persze lehengerlő hang- és fénytechnikával, neves trance előadókkal megfejelve. Mondhatnánk, hogy nem korszakalkotó az ötlet, de a kivitelezés minősége és a rendezvény monumentális helyszínei messze felülmúlták az akkori trendeket.

Az első rendezvény az amsterdami Arénában – az Ajax focicsapat stadionjában – zajlott, melyet 20 000 lelkes trance rajongó ugrált végig. Ez volt az első buli, de nem ekkor született meg a Sensation. A mára “The World Leading Dance Event” címet viselő esemény születése egy tragikus eseményhez köthető. Miután az idősebb Miles bratyónak sikerült az ID&T-t a rendezvény mögé állítania, egy buliról hazafelé menet tragikus autóbalesetben meghalt. (RIP) Ekkor Duncan Stutterheim (Sensation CEO) megkérte a rajongókat, hogy Miles tiszteletére, a következő bulin mindenki fehérben jelenjen meg. Ez volt a Sensation White születésének pillanata.

A következő party-n megduplázódott a létszám, 40 000 ember tette tiszteletét patyolat fehérben. Bámulatos volt az összefogás egy emberért, aki életre keltette az eseményt. A gyászoló Miles tesó és az ID&T úgy döntöttek, hogy megőrzik ezt a hagyományt és ettől kezdve az eseményt White dress code-al látták el. Így költözött filozófia és motiváció a látványos party mögé, melynek szárnyalása elkezdődött.

A szervezők elkápráztatták a rajongókat. A rendszerint 8 órás tombolást fantasztikus látványelemekkel töltötték meg, akrobaták, pirotechnika, state-of-the-art fényjáték, lézershow, a közönség soraiban lépkedő gólyalábas teremtmények, a plafonról leereszkedő szikra fákjás emberek, rengeteg lenyűgöző elem kápráztatta el a népet. Mindez egy jól átgondolt koreográfia része mely évről évre teljesen megújul, hogy csak párat említsek: Space, To the Garden of Eden, Ocean of White. Minden egyes koreográfia a gyökerektől indul, hivatalos bemutató Amsterdamban, majd mehet a világ színe elé.

Mindemellett a világ legjobb DJ-i is felfigyeltek az eseménysorozatra és egyre inkább kitüntetéssé vált, ha részt vehettek a Sensation partikon, amit nem csak a csinnadrattával szavatoltak a rendezők. A show rendezésének egyik alapköve volt, hogy a zenei műsornak illeszkednie, szerves részévé kell válnia a Sensation feelingel, hogy egységes egészet alkosson. Így a szervezők saját zenei és színpadi betétekkel különítették el az előadók szettjeit, bemutatás előtt szigorú értékrendszeren kellett megfelelnie a DJ-k anyagának.

Érdekes, hogy ennek ellenére is olyan előadók, mint Tiësto, Sven Vath, Armin van Buuren, Carl Cox, David Guetta, Richie Hawtin, Axwell, Fedde le Grand, Steve Angelo, Sebastian Ingrosso, Sander Kleinenberg, Erick Morillo és sorolhatnám napestig, inkább a kihívást érezték az egész mögött és nem a kötöttséget. Ez volt az a meghatározó tény, ami miatt az emberekben megváltozott a műfaj iránti szemlélet és egy-egy DJ helyett ezentúl a Sensation egésze garantálta nekik azt a minőséget, amit más nem.

A rendezvény olyannyira kinőtte magát, hogy 2002-től már Sensation Black partykat is rendeznek, és Hollandia mellett 2005-ben már Belgiumot és Németországot is meglátogatta a Sensation csapata. A Black ellentéte lett a White-nak, ami az előadásokban is változásokat jelentett. Míg a White jelképezte az önfeledt szabadságot és boldogságot, a black lett az “árnyoldal”. A hardcore trance rajongók is megtalálták azt, ami a white-ban számukra kevés volt. Ennek ellenére a rendezvényhez hű és zeneileg kicsapongó tábor, mindkét eseményt látogatta.

2008-ban először valódi turnéra indul a Sensation White. Márciusban Chile, áprilisban Belgium, májusban Magyarország és Csehország, júniusban pedig Lettország és Oroszország került sorra. Az esemény reputációját ápolva és a turné útját követve a szervezők teret engedtek a helyi DJ-k nyomulásának. Ezzel hatalmas kiugrást biztosítva nekik ezen a zenei területen, hiszen a Sensation marketing része, hogy az egész világot bejárják az esemény képei, videói, a rajongók milliói élnek ezeken az “anyagokon” a rendezvények közti időkben.

Ezekből a zenei szendvicsekből mixek, megamixek jelennek meg, így válnak ismertté és szereplőivé az előadók és a közönség maga. Igen a közönség! Ugyanis a hivatalos stáb emberei, testükre szerelt állványokon függő kameráikkal az egész rendezvény alatt járják a lüktető tömeget és páratlan felvételeket készítenek. Semmi más nem adja vissza azt az életérzést, mely abban a pár órában az embereket ott jellemzi. Azt a felszabadultságot, amellyel átadják magukat ennek a grandiózus tömeg eufóriának. Ezek a felvételek aztán bekerülnek a megamixekbe, video clip-ekbe, melyek magával ragadják a trance iránt fogékony funokat, ahogy engem is lenyűgözött annó.

Hát ennyi lenne a háttértörténete annak a páratlan eseménynek, mely legnagyobb várakozásomra, 2008 május 3.-én Budapestre, a Papp László Sportarénába érkezett. Oszkár barátom, akit néhány éve “beoltottam” Sensation-nal, velem együtt örvendezett a hírnek, végre kézzel foghatóvá vált a dolog. Családos emberként már régóta nem vonzott a diszkók izzadságszagú bénázása, de a Sensationnak ehhez annyi köze volt, mintha egy csepp vizet hasonlítanánk az óceánhoz. Kevés az a dolog, aminek ennyire a részévé akartam volna válni, ami ilyen katarzist tudott okozni.

Nem is tépelődtünk sokat, megrendeltük a jegyet és készítettük a fehér ruhát. Tinikoromat idéző pillanatok voltak, ahogyan fehér hajlakkal befújtuk a fejünket, hogy még a hajunk is fehér legyen. Még a kecskeszakállamra is jutott. 🙂 Bámulatos látvány volt, ahogyan a megboldogult BS felé közeledve egyre több és több fehér ruhás alak haladt az utcákon. Kicsit dideregtünk, én egy szál pólóban és nyári lengatyában grasszáltam. (Betértünk egy kisboltba, hogy a hideg szélben kapunyitásra várva ne fázzunk s vettünk egy jófajta Johnny Walkert melegítőnek. Talpig fehérben betoppantunk. A pultos lány kérdi: – Ti is erre a fehér… izére… koncertre mentek? Csípőből vágtuk rá: – Miből gondolod? Ehh…) Végül totálisan megszálltuk a metrót, az utolsó megállónál tömött sorokban vonult a fehér kígyó a felszínre, hogy beleolvadjon a téren gyülekező tömegbe. Páratlan érzés volt, hogy a szerte Európából érkező rajongókat, nemre és korra tekintet nélkül, hogyan egységesítette a ruha és az esemény, amiért ma itt vannak. Egymásra néztünk és együtt röhögtünk Svédekkel, Angolokkal, Finnekkel, fiatalokkal és idősekkel, nem volt tülekedés, annak ellenére, hogy mindenki izgatottan várta a kapunyitást. Az idősebb korosztály lenyűgöző volt, apám és anyám lehetett volna némely pár, akik annyira édesen, összeölelkezve, fehérben várták a ceremóniát.

Már ezekben a pillanatokban is villogtak a vakuk, számos érdekes arc, csinos lány, különleges fazon bukkant fel a tömegben. Lassan iszogatni kezdtük a melegítőt és azon röhögtünk, hogy mennyi világító szívecske, neonfényű világító szalag és rúd fogy a spéci árusoktól, akik a tömegbe vegyülve, szintén fehérbe árulták portékáikat. Még színes fényekkel villogó fogsor is akadt a kínálatban. Bámulatos célpiaci termékek. 🙂

A tömeg csak gyűlt a Whiskey meg alig akart fogyni, már a kisüveges Cola is kiürült közben. Hirtelen kinyíltak a kapuszárnyak a buborákstadion oldalában és mi meg ott áltunk egy félig teli üveggel meg a jegyekkel. Nem volt mit tenni kéthúzóra letoltuk. Hát basszus nem, hogy nem fáztunk, de mire beértünk a körcsarnokba én már a falon csúsztam lefelé abban a pózban, amiben Oszi odatámasztott, míg ő elment csövelni. Úgy fejbe kólintott a hirtelen pija, hogy foszlányok szakadoztak le az idő fátyoláról és stroboszkópszerű villanásokban szemléltem az eseményeket. Éterien könnyűvé váltam, egyetlen biztos pontot Oszkár csontos jobb válla jelentette, melybe görcsösen kapaszkodtam. Világítótoronyként vezetett fehérre fújt tarkója a sötétben.

A villanások szaporodtak, gólyalábas alakok hatalmas szárnyakkal és csőrrel a fejükön lépdeltek el mellettem. – Basssszúúúzs bennvagyúúúnk – esett le a tantusz kába agyamban. – Világítóóóók öcséééém – naja, hát az UV ilyen állapotban elég kápráztató tud lenni. Na lényeg, hogy mire a tömeg körbezárt bennünket, elértük a DJ pult körüli korlátot. Most már képes voltam két kézzel kapaszkodni az izzadt csőbe és állva maradni. Felnéztem és majdnem sírva fakadtam.

Az Éden Fája tornyosult fölém melynek tövében burjánzó gyökerénél álltunk. Lombkoronája benőtte a plafont és óvón terült szét a fejünk felett. Hatalmas kivetítők hullámzottak a szivárvány minden színében, a körszínpadon fényágyúk és szökőkutak, lassan hömpölygött a szárazjég. Villogtak a vakuk, körülöttem és a lelátókon fehér tömeg lélegzett együtt. A színpad alól fekete alakok másztak elő melyet buborékágyúk homályosítottak el. Örvényleni kezdett a tömeg, ahogy a jól ismert morajlás erősödött a hangfalakból. Az ágyúk mindent beborítottak színes buborékgömbökkel, az adrenalin szétáradt az ereinkben és felcsendült a fanfár.

WELCOME TO THE SENSATION WHITE!

Az aréna fehér tömege felrobbant s ahogy a középpontból induló hullámzás elcsitult kibontakozott az éteri látvány. Apró lények másztak elő a fa gyökerei közül és üdvözölték a fényt, mely az Éden Fájának testéből sugárzott. Mozgásuk gyorsult, követte a dallamot, mely mintha a szívünk ritmusára dobbant volna. A szökőkutak az ég felé lökték az éltető vizet, pára csapott az arcunkba.

A fényjáték lenyűgöző mintákat festett a fehér ködbe majd hirtelen felcsaptak a lángok. Minden megvadult, kijózanodtunk a mámorból, forróság perzselte az arcunkat, ahogy a színpadról láng szökött a fejünk fölé. Felcsendült az ismert hang, a velőt rázóan mély hang, és a hatalmas kijelzőkkel egyetemben bejelentette az első fellépőket: Please welcome Hamvai P.G. vs Barany Attila

A DJ-k settjei alatt folyamatosan pörögtek az események, táncosok jelentek meg és elvarázsoltak bennünket újra és újra. Neonkörvonalas árnyak jelentek meg, fénylabdát forgattak, szikra fáklyás fekete alakok ereszkedtek a plafonról közénk, rakéták cikáztak át a téren és robbantak az Éden Fájának testébe, csodálatos teremtmények sziromkordélyát tündérek húzták át a tömegen, sorra fedte fel fátylát az álomvilág.

Csak szuperlatívuszokban tudnék tovább mesélni az eseményekről, de azt hiszem képet kaphattatok róla, hogy milyen grandiózus eseményt éltünk át. Számomra ez egy felejthetetlen pillanat volt, őszintén örülök, hogy létrejöhetett. Élőben hallgathattam ezt az igazán impozáns line-upot: Hamvai PG & Barany Attila, Sebastian Ingrosso, Fedde le Grand, Paul Oakenfold, Sander Kleinenberg, Mauro Picotto (és az elmaradhatatlan Megamix)

Voltam már több koncerten, a BS-ben is tomboltam már többször, de amit az ID&T Sensation nyújtott nekem az mindent felülmúlt. Káprázatos, bámulatos, monumentális, felejthetetlen.

Mivel is zárhatnám soraim: 2009 május 16 – Sensation comes back to Hungary. The Ocean of White show that premiered in Amsterdam last July will not fail to impress. Over 10 hours of choreography will take you to the depths of the ocean. A breathtaking underwater world with an 80-meter riff dividing the dance floor, creatures from the deep all around, and water fountains shooting up to the roof, will be accompanied by the most spectacular special effects, lights and lasers.