Kiss családunk blogja

Hétfőn reggel indultunk, GPS beélesítve, holott jól ismerem az utat arra. Jól elnavigált minket másfelé, no, nem volt ez baj, de okozott pár fejvakarós pillanatot. Nem hiszek én eléggé a technikának:))). Pályán nem akartunk menni, mert ugyan gyorsabb lett volna, de hosszabb, meg a pályadíj. És szép utakon jártunk, kicsit kalandosan, de végül szépen odaértünk. Nagyon örülünk, az út során mértünk bocifogyasztást, 7,1 l eszik százon a drága, meg vagyunk vele elégedve!

2 órakor értünk oda, átvettük a csodás kis szállásunkat, hamar kipakoltam, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán elmentünk hamar a Balcsiba. Nem volt igazán strandidő, a víz is hideg volt, de hát muszáj volt strandolnunk. Gyorsan ettünk a strandon “fillérekért” , ott szabad rablás folyik sajna mindenhol:(. Fürödtünk egyet, hát, én nem dobódtam fel ettől a mocsártól, pocsolyától.. Grrr, belelépek, bokáig süllyedek az iszapba, egyszer voltam hajlandó belemenni… Hazafelé megtámadtuk a helyi boltot, vettünk szalonnát, Apa tüzet rakott, majd Apa szinte egyedül sütötte a szalonnát:D. Én palacsintát sütöttem a házban. Ez is kalandosra sikeredett, lévén, elfelejtettünk olajat venni:D. Elszaladtam a boltba, ami már sajna bezárt. Mindkettő. Az egyik boltnál még ott voltak az eladók, épp felmostak. Elmondtam a szitut, hátha kiadnak egy olajat, de bunkó módon nulla segítőkészség:(. Felküldtek egy másik boltba a faluban, ami hétfőn egyáltalán nincs nyitva, nem hogy ilyen “későn”. Nyilván tudták, csak le akartak rázni… Na de nem olyan fából faragtak, aki ilyen könnyen feladja, palacsintát ígértem, lesz is:). Bementem a helyi étterembe egy kis bögrével, és kunyiztam egy kis étolajat. Kaptam, kedvesek voltak:)

Kellemes este volt, lányok hamar beájultak, elfáradtak nagyon… Fent aludtak az emeleten ők hárman, együtt, este sosem volt gond, elájultak szépen:). Egy délután tettünk kísérletet alvásra,nem jött össze, de ez nem is meglepő.

Bélával vittük a gépem, és ezer filmet, így minden este filmeztünk, kellemes volt nagyon. Általában ittunk 1-2 pohár bort is. Teljes harmónia:). Ez jellemző volt végig amúgy, tulajdonképpen egy szóváltás sem volt köztünk. Ám sokat beszéltünk a jövőnkről, terveink vannak lakás téren, én már nagyon továbblépnék, Béla realistább ugye, ő várna még. Annyit elértem nála, hogy nézelődünk, figyelem a piacot, időnként megnézünk 1-1 házat, telket. Tájékozódunk:).

Kedden bementünk KEszthelyre, hajókáztunk és bevásároltunk. A hajózás istenien sikerült, nagyon élveztük mindannyian. Vicces volt, ahogy már az autóval parkolóba begördülve borzasztóan készségesen, kedvesen irányítgattak minket, majd már a parkolóban jegyet válthattunk. Aztán láttuk, h azért nem bízza a Hajózási társaság a véletlenre, h veszünk e jegyet, mert a kikötőnél nem kicsit direkt marketinggel támadják meg más hajósok is az arra sétáló gyanútlan turistákat:))). Vicces volt.

src=’http://www.kissvirag.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/img4256.thumbnail.JPG’ alt=’img4256.JPG’ /> Ki van Apa lábai alatt-között? 🙂

Ezután bevásároltunk a keszthelyi Tescoban, hazamentünk, begyúrta Béla a fasírtot, főztem egy zöldborsófőzit, megsütöttük a fasírtot, ebédeltünk, majd irány a szabad strand, lévén, a belépős sem volt nagy szám… Hát, ez sem volt se jobb, se rosszabb, bokáig érő iszap, 400métert besétálsz, már ér derékig a víz. Én bele se mentem. Gyerekek jót lubickoltak:). Mindig csodálom a strandon, pléden alvó gyerekeket, nekem ez még az életben nem sikerült, h ott aludjon a gyerek. Igaz, nem is tudunk 2-3 óránál több ideig strandolni, annyi idő pont elég is. Sőt. Én amúgy imádom a vizet, szeretek úszni, ugrálni, és csúszdázni. A Balatonban egyiket sem lehet. Ezért nem barátkoztunk mi össze most sem.

Este TV-t néztünk, amit itthon ritkán teszünk, lévén, internetre buzulunk, vagy filmet nézünk, vagy dolgozunk. A TV nem igen fér már bele. Béla néha néz sportot, vagy zúg néha háttérzajnak és akkor ragad ránk valami. Nos, most egész rábambultunk a Hal a tortán című remekre, ami nekem tényleg tetszik, én szívesen részt vennék egy ilyenen, és nagyon érdekes számomra, ki mit és hogyan főz. És kiakadtam, hogy az Esztergályos Cecília milyen egy hisztis hárklis vén banya lett. Totál leakadtam rajta…

Mivel maradt sok fasírt, ment másnap zsömlébe, mi pedig irány a Kis-Balaton, megnéztük a csodás bivalyrezervátumot, átmentünk a fa hídon, felmentünk a lepukkant kilátóra, ahonnan mesés táj tárult elénk… Jujj, összekeveredtem, bár lényegtelen, mert ez már a csütörtökii nap volt, előtte volt még egy szerdánk.

Szerda: Mivel még a kikötőből láttuk a városnéző vonatot, megígértük a csajoknak, h másnap ez lesz a program. Szerdán tehát már időre mentünk, a Festetics kastélytól is induló városnéző vonatra. Nos, ez a vonat gyomorforgató, kirázott belünk mindent:))), és közben nem is volt városvezetés, nem beszélt ott senki semmit…….. Mentünk az apartmannegyedbe, tulajdonképpen nem sok látványosság volt az út során. Mind1, a gyerekeknek izgi volt nagyon.

Majd megnéztük a csodálatos Festetics kastélyt. Gyönyörű volt, bár a bejáratnál nem kicsit döbbentünk meg, hogy mennyibe se kerül oda bemenni:((. Fizettünk majd 4ezer ft-ot. Nem akarom, h az hallatszon ki a beszámolómból, hogy zsugoriskodtunk, de nagyon is hozzá tartozott a magyar tengeres fílinghez az a magyar rablás, ami a környéken zajlik. Hogy még a MC Donalds is más árakon dolgozik, és nincsenek meg az itthoni kedvezmények, tényleg megdöbbentett… Elgondolkodtató és sajnálatos:(. És úgy megy ott a pénz, h észre sem veszi az ember, de asszem mi ügyesen csináltuk a lehetőségekhez képest. Hogy bemegy az ember ilyen belépő mellett még 100-as a WC. Nem a száz forint, csak az elv… Ócska jégkrém a gyerekeknek 300/db. Ugyanmár:(

A kastély amúgy gyönyörű volt, álomszép műveket láttunk, nem bántuk meg, hogy bementünk.

Hazaérvén átsétáltunk az utcában lévő étteremben, ahol kellemes meglepetésként isteni ételeket ettünk nagyon is baráti áron. megpróbálkoztunk egy csendes pihivel, nem sok sikerrel, de egy fél filmet meg tudtunk nézni azért:)). Aztán Apa ismét tüzet rakott kint, és megfőztük a marhát. Egész jó lett, főztünk hozzá tésztát, nagyon jót ettünk:). Készítettem egy nagy adag salátát, tejföllel, fokhagymával, nyamm.

Bibike délutáni alvás híjján kihagyja a pörkölt főzős bulit, alszik a tűz mellett:) Én addig a csajokkal kirakóztam, majd társasoztunk végre a törölközős társassal:). Hát, elég kis bénák a számolásban, ezt apjuktól örökölték. Hajam égnek áll, h nem megy nekik, így legközelebb inkább Béla lépegetős társasozott velük, én ehhez türelmetlen vagyok:))). Viszont kipróbáltuk újra az Activity kindert, és kezdik pedzeni a lényeget. Bár inkább én beszéltem és mutogattam nekik, NAGYON élveztük mindannyian:). Mindezt a tűz mellett, őriztük apát:). Én még ezek közben csak gyorsan feltettem egy nagy adag brassói húst másnapra, h csak a krumplit kelljen majd hozzá megsütni pénteken:). Ilyen ügyikén szerveztük a kaja témát, bizony:). Nem volt megterhelő ez a mennyiségű főzés egyáltalán.

Persze reggel-délben-este a teraszon ettünk, csodálatos volt…

Ezen az estén Virágunk olyan sokat és sokáig evett, hogy már behoztuk a házba, nehogy a szúnyogok megegyék a gyereket. Meg szegény kint ült egyedül, többiek ejtőztek rég, én mosogattam. Ő csak evett, csak evett… Az édes este 11kor hasfájásra ébredt, sírt is a kicsikém:(. Nagyon bekajált.

Csütörtökön tehát Kis-Balaton, bivalyrezervátum volt a program, sikerült a hét legmelegebb napját választanunk:))). A bivalyrezervátum egy szépen rendben tartott, igazán látványos hely.

No, ez nagyon tetszett nekünk, Béla végigkérdezte az összes lekvár fajtáját, mit mivel kevernek, gyönyörűek voltak a standok, igazán dícséretes ezektől a helyi asszonyoktól, ez hungarikum a javából.

Megettük a maradék fasírt zsömlével, majd irány haza. A nagy meleg miatt csábultunk a Balcsiba, ám viszolygásom nem lanyhult továbbra sem, megbeszéltük, hogy megpróbálunk keresni egy beach-et, egy homokos partot. Legközelebb Lellén van ilyen, sebaj, mivel a gyerekek úgy is beájultak a kocsiban, még fél óra alvás útközben és legalább jól kipihenik magukat:)

Nos, nem bántuk meg, hogy elautóztunk Lelléig. Igazán korrekt a helyi strand, 400ft a felnőtt belépő, leszámítva a rémesen elszaporodott vizibolhát, ami mindenhol ott van, borzalmas, tényleg egy igen klassz hely, gyönyörűséges és tiszta, csúszdás gyerekmedencével. És ugye a Balatonpart is olyan, ahol lehet homokozni, sétálni ki-be a gyereknek is, kézfogás nélkül. Abigél csak ment, csak ment, majd letottyant, felállt, ment tovább, csodaédes pofa volt:)).

Apa bérelt egy kajakot, és felváltva elvitte a csajokat, nagyon élvezték.

A lellei strandon van egy élményfürdő is, oda külön kell belépőt venni, 2 órára 500ft, azaz ez sem drága, na, ott nagyokat csúszdáztunk a csajokkal, és sodrómedencéztünk. Élveztük mindannyian:)

Hazaérvén elkészítettük a krumplit a husihoz, Virág megint durván bekajolt:))). Rengeteget eszik ez a lány, főleg a fogára való kajákból:))

Pénteken már nem kísérleteztünk, azonnal Lellére indultunk. Reggel palacsintasütés, ez elég gyakori volt ott berényben, még este bekevertem egy tésztát, és reggel sütöttük, 2 serpenyőben, haladtunk vele, és nagyon örültek a gyerekek. Mivel nálam a palacsinta nagyon egészséges, ezért ez egy laktató, rostos, édes kaja, amit szívesen esznek. gyorsan megfőztem a kukoricát, hogy vigyük ki a strandra, ööö, kukorica, !! 8 cső, majdnem mind elfogyott még indulás előtt:DDD. Lellére érvén nagyon fújt a szél, nagyon szép volt a Balaton… De hideg is. PErsze azért mentünk, nyomultunk, főleg Béla a nagyokkal, irtóra élvezték, hogy hullámzik a víz…

Innen haza, megettük a maradék kajákat, sikerült is, még sütöttünk egy utolsó palacsintát délután:). Este szokásos filmezés, beájulás…

Szombaton családilag 9ig aludtunk, ami valami hihetetlen:)). ersze kicsinek volt szopi 6kor, de visszaaludtunk. Épp szombaton, mikor már úton “kellett volna” lennünk, irány a Kolping, a paradicsom… No, becsomagoltunk, összerámoltunk, majd elindultunk már 11 kor:)). Bélának majd Keszthelynél jutott eszébe, hogy basszus, a pen drive-okat, némi pénzt, bankkártyát, autó pótkártyát ott hagyta a házban a rejtekhelyen:DDD. Ez egy belső gerendás ház volt (csodálatos!!!!) és a gerendázatra rejtette ez a cseles fiú:D. Jól kicselezte magát. Visszamentünk érte, ezután már csak az elem töltőt hagytuk ott:D. Jön utánunk postán, hihi.

Szóval szombaton Kolpingba el, innen folytatom (sztem holnap) a beszámolót:)

Néhány kép a nagyon kellemes szállásunkról, bátran ajánlom midnenkinek:

Pénteken du besegítettem kicsit anyunak a boltban délután, Béla odajött a csajokért, elmentek fagyizni egyet, hamar 6 óra lett. Aztán Bélával patikáztunk, frissült ismét a receptgyűjtemény, csekkoljátok: http://www.pingvinpatika.hu/ajanlo_recept.php

Később Katival és Gabival dumáltunk kicsit még a teraszon későig, csak míg Béla is befejezte a munkát…

Vicces, hogy fél 9kor úgy surrantam ki az ajtón reggel, mert még mindenki aludt:D. Mentem a boltba, Gyöngyikével dolgoztam, anyuék 9-re már Prágában voltak:P. Fejükbe vették, hogy megnézik Skandinávia egy része, hááát, nem mondom, nincs mit mentegetnem rajtuk, nem komplettek:). Mert mindezt ugye 1 szál egyterű autóval, kempingben alvás, 1 nap/1 város. A cél Oslo. Hm:)

A boltban jó volt, mint mindig, nekem ez kikapcsolódás inkább, hiszen kicsit kiszabadulok. Arra fel voltam készülve, hogy a gyerekek kocósak lesznek, mire hazaérek, hogy kérdésemre : ” Jajj, elfelejtettem megmosni a fogukat” lesz a válasz, így ezekre elhatároztam, hogy nem húzom fel magam. Persze jól gondoltam, a lakás Bibi által lerandalírozott része romokban, a gyerekek idétlenül felöltözve, fésületlen mesét néztek, hát, ilyen egy apás délelőtt. Abigélt letette Béla aludni, nem tudott már megvárni a kicsim, de sebaj, négyesben ebédeltünk a nagyokkal:). Hoztam ebédet a városból, így csak elpakolnivaló maradt. Majd közös pihi. Lett volna:D. Ha Abigél nem ébred fel, mire én is eldőlök:D. Persze a lányok sem aludtak el, csak szórakoztak…

Du Gabiékhoz mentünk hamburgert sütni az új grillezőjükön, nagyon jól sikerült délután volt. Valahogy nem tudtuk a napot lezártnak érezni G-ékkal együtt, vhogy ki kellett találni, mi módon megoldható egy közös póker party:D. Gabiék 100méterre laknak tőlünk, de a bébiőr már nem hat oda, no meg egyikünk sem lenne így nyugodt.

Gyorsan átszaladtam megnézni, hátma M. ráér, ő egy tündéri szomszéd lány, most kezdi az egyetemet, imádja a gyerekeket, Abigélt rendszeresen elviszi csak úgy, játszani kicsit. És épp ráért, szombat este, ritka alkalom, de nagyon szívesen jött:))). Sikerült nyomnunk egy menetet éjfélig, én nullával végeztem, Béla nyert 150 ft-ot:D. (200ft a beugró nálunk, pici pénzben játszunk csak). Gabi nyert sokat:)). Ez nagyon kellett, igazán jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Ma is sokáig alvás volt:), hihetetlenek a gyerekek, megérzik, h apjuk itt van? Bibi persze szopizik hajnalban egyet, de visszaalszik szépen. Mondjuk mi keltünk ma is fél 8kor vele.

Délelőtt apa füvet nyírt, én elszaladtam bevásárolni, majd főztem ( borsóleves, rizseshús, ubisali). Ettünk együtt, Bibi is kénytelen volt kivárni, de megérte, mert zabált a csaj, annyira édes pofa. Majd mindenki kidőlt, kicsit még én is… Most nem nagy kedvem volt felkelni, és gyártani a virslis kiflit, de menet közben már jobban ment. Mamiékhoz mentünk, sok-sok alkalmat ültünk meg, én vittem a sósat, többiek az innivalót, Barbi a tortákat. Jó volt nagyon, gyerekek játszottak kifulladásig:))

Volt alkalmunk most figyelgetni együtt a csajokat, és beszélni róluk, egyik ámulatból esünk a másikba… Hogy Virág mennyire sportos alkat, mennyire jó a mozgása, és milyen szép. Mivel egyedül megtanult merülni a medencében, és nagyon akar úszni, szeptembertől keresünk tanfolyamot neki. És megy az ovis zenei előkészítőbe, mert több hozzáértő szerint remek hallása és ritmusérzéke van, valóban nagyon musical-is. Ez tény.

Bogi sokat változott a nyár folyamán, ő ugye elég temperamentumos, és nemrég elhatároztam, hogy nem küzdök vele, mert másból sem álltunk, csak megoldandó konfliktusból, ahol senki sem engedett… No, én engedek újabban, tudatosan nem küzdök vele, tudatosan engedek a következetességből (!!!), és érzem, mennyire jól esik neki. Aztán persze csodák nincsnek, a kisasszony továbbra is tudja, mit akar, és a tudtunkra is hozza, csak mintha magamat látnám, félelmetes, h épp ilyen voltam gyerekként.

Sokat szerepjátszanak Virággal, de mindig ő osztja a szerepeket, mindig ő mondja, mit csináljanak a pónik, vagy a barbie-k, Virág bepróbálkozik, de általában leszavazza Bogi, mondjuk Virágnak ez így megfelel, szóval ezzel sincs gond. De annyira mutatja, mennyire más jellem a 2 gyerek, és hogy mégis mennyire összepasszolnak. Vagy épp ezért. Mindenesetre boldogságos ám ezt látni:). Ahogyan ők sülve-főve…

Majd jövök képekkel, Bibi egyedül eszik, vagyis csak akar, de kicsavarja a kezemből a kanalat-villát, és óóóriási dzsuvát csinál. És egyedül is iszik pohárból, annyira ügyi. No meg összefüggően, mondatokban halandzsáz, közben mutat a pici ujjával, meg bólogat, rázza a fejét, affektál. zabálnivaló. MEg mennek persze a szavak is, egyre bővülnek. Apa, anya, pápá, gyere, inni, amma, stb…

Nagyon-nagyon várjuk a nyaralást, olyan jó lesz, hogy napokig csak ötösben leszünk, feladatok nélkül. Bélával folyton erről beszélünk:)

Istenien sikerült vértesboglári hosszú hétvégénk, igazi feltöltődésben volt részünk amott a Dunántúlon:). Jó társaság, szép környezet, jó levegő, jó idő, akkut számítógéphiány, nem is kell más a boldogságunkhoz… Kicsit veszélyben volt az indulásunk még csütörtökön is, megjártuk a doktornénit, aki hallott ezt-azt Bibi tüdeje felől, de úgy ítélte meg, hogy nem vészes a dolog, kaptunk antibiot, hurutoldót, hörgőtágítót (Spiropent-innen most nekem úgy tűnik, h Abigél sem ússza meg az asztmát…). Ám rendes Kiss fajta ez is, nem veszi be a Zinnat-ot, így az antibiotikumot megúsztuk:). Még szerencse, hiszen spontán is szépen gyógyulgat, tulképpen sem a közérzetével, sem a kedvével nem volt gond, folyt az orra és hurutos volt, amire kapott köptetőt. Így tulképp kordában tartottuk a dolgot, nyugodtan mentünk el… A nagyok is hurutosak kicsit amúgy.

Péntek reggel 8-ra beszéltük meg Nórával a Szegedről indulást, már 10órakor el is indultunk:D. Széééép tiszta rendes autókkal keltünk útra, hiszen a fiúk idejébe még ez is belefért ezen a reggelen:D. De csak 1szer vesztünk össze reggel 7-10 között, mivel Béla leült kicsit dolgozni, ekkor azért kiakadtam picit… Elhozta a belépőkódjait, hogy majd ott azért ránéz, van e valami sürgős, végül nem nézett rá:). (persze vasárnap hazaérvén első dolga volt…) Ilyen rendes sztahanov a Zén uram:)

Fél 1kor értünk Vértesboglárra, anyuék GPS-e kiválóra vizsgázott, tökéletesen elvitt minket a célhoz. Út közben persze végig maceráltam Bélát, hogy lassabban menjen, meg vigyázzon, meg jajjj, jujjj, hajtűkanyaaaar BALRAAAAAAAAAA, és mint rendesen, az agyára mentem:). Sajna még mindig akkor érzem leginkább biztonságban magunkat az autóban, ha én vezetek. Ám ismét mire hazaértünk, megszoktam a lendületét, a stílusát, és már akár meg is nyugodhattam volna.

Edit, Péter és Réka (Bogival egyidős kis maca) várt bennünket. Néhány éve költöztek ebbe az eldugott szépséges sváb faluba, ahol megvalósították az álmukat, pici vályog parasztházat újítottak, vagy régiesítettek inkább vissza… 2000nm-es a telek, ennek jelentős részét művelik, ahol minden bio. Sok tököt hoztunk haza:). Az isteni nyári kukacos almából ilyen szépséget sütött Edit:

Szombat délben túrós csuszát ettünk, vacsorára pedig krumplis tarhonyát főztünk bográcsban. Nagyon jó lett, került bele fincsi kolbász is. A gyerekek folyamatosan oldódtak, Gergőék 2 fia, Görgi és Gellért is klasszul eljátszottak a csajszikkal. Abigél mindenkivel lehaverkodott hamar, és megevett minden apró dolgot, ami az útjába került. No persze gondoskodott róla, hogy valami mindig az útjába kerüljön:D

Bibikét időben letettük, a 3 lány picit később együtt fürödhetett:

A nagyfiúk még sétáltak egyet a mégnagyobb fiúkkal a faluban, mi addig dumáltunk a lányokkal, mint rendesen:). Sokmindent megtanultunk ismét, Edittel mindig hasznos beszélgetni. Egészség, környezetvédelem, stb…

Másnap a reggelit egy nagy fa árnyékában az udvar közepén költöttük el, ami isteni volt… Hatalmas 2 kg-s kovászos kenyeret szegtünk meg, majd vajjal és somlekvárral, meg szalámival, sajttal, mézzel toltuk a fejünkbe. Teljesen nem javultunk meg, mert mindehhez nem maradhatott el a KVnk:). Egy élmény volt a reggeli.

A délelőtt lazítósan telt, hiszen maradt sok tarhonya estéről, meg túróscsusza, és készítettünk mindehhez egy nagy adag görögsalit. Így a fiúk íjaztak, mi pedig, mint mindig, csevegtünk a lányokkal:)

Gergő céloz: Béla lő:

Angi kontárkodik: (bizony, újra tüsirövidésszőke a hajam-ami nekem nem tecc, de az embernek igen, és hát ő uram és parancsolóm, fejet, illetve hajat hajtok neki)

Görgi nagyon ügyes volt!!

Péter pedig talált…

Volt még nagy medencézés: először a gyerekek szórakoztak:

Aztán a nagyok bohóckodtak. A kicsiktől jött kívülről az erősítés:)))

A legkisebbnek a kicsit nagyobbak (Réka és Bogi) fújtak fel egy pici pancsolót, amibe kapott meleg vizet bentről. Volt öröm:))). Nagyon élvezte a kismanó a locspocsot.

Délután Visegrádra utaztunk a lovagi játékokra. A csajok kidőltek a hosszú, kalandos úton:))

Ott aztán Béla bement a nagyokkal és a többiekkel a nagyon napos arénába, ahol igen kevés árnyék volt, nekik sikerült valamicskét találni… Ez egy másfél órás program, igen fiús program, ami azt illeti. A lányoknak tetszett, a gond a legvégén volt, amikor már az ágyúk dördültek. Béla ekkor kihozta a csajokat.

Én ki tudtam hagyni a játékokat, lévén, 2 éve már végignéztük, elég is volt. Érddekes, klassz, de tényleg fiús érdekesség inkább. Béla is úgy döntött, most elég volt, már 2szer látta:). Legközelebb már talán tényleg megnézzük a Fellegvárat, vagy jobban körülnézünk a környéken, Esztergomban…

Veroval sikerült összefutnunk, aminek nagyon örültem, mert rég találkoztunk már:). Kicsi Dönci is nagyfiú már, és bőszen udvarolt Abigéllel:). Norbi irtó rendes volt, sétált Kornéllal, így mi tudtunk beszélgetni. Jó lett volna kicsit több idő, de hát ne legyünk telhetetlenek:).

Majd a csajok pónilovagoltak egyet, ami Bogi kívánsága volt, már napokkal korábban mondta, hogy lóhátra szeretne pattanni. Nos, amint felült kis pej lovára, nyivákolni kezdett:D. Béla kísérte végig, majd a végén leszállni nem akart:PP.

No, a játékok után végigsétáltunk a csodás vásáron, ahol főleg fakardot, bográcsot, íjat-nyilat, kerámiát lehetett kapni. Csajok kaptak egy zászlót, hát nagyon boldogok voltak. Persze fakardért is nyígtak, de erről sikerült őket hálisten lebeszélni:). Mégiscsak lányok. Majd elkezdtünk Petiék nyomában kisétálni az autókhoz a parkolóba. A tömeg elviselhetetlen volt, no meg a gyerekekre nagyon kellett figyelni, a kicsi már elég nyűg volt, gondoltuk, legkésőbb az autóknál összefutunk… No, mégsem, onnan telefon a többieknek, tulképp 3 irányban voltunk e pillanatban:)). Sebaj, lesétáltunk a Dunapartra, ettünk egy lángost, főleg a gyerekek, mert mi nem voltunk éhesek igazán. Aztán vagy 9 óra volt, mire sikerült elindulnunk, Bibi drága kitett magáért, mert visszafogottan méltatlankodott csak.

Fél 11re értünk haza, Virág kivételével minden gyerek elaludt az úton, csak bevinni kellett a kis mocsokfajzatokat:)))). Virág is csak eldőlt és elaludt… A gond, hogy mi is, 1-1 pohárka után eldőltünk, és nagy megdöbbenésemre csapatostul fél 9 után ébredtünk csak. Istenien kipihentük magunkat. Ekkor megint reggeli a nagy fa árnyékában, nyamm:)

Délben sikerült elindulnunk, még egy Velencei tavi fürdést terveztünk. Még délelőtt persze összerakodtunk, elrámoltuk a játékokat, kajákat, majd kicsit bútort is cipeltek a srácok, mivel Editék megint rendezgetik a házat, festés-burkolás zajlik felváltva a szobákban. Szép ez a tó nagyon, no meg a környék házai mesések, csupa zsuptetős ház, álom. A fürdés is jól sikerült, a víz ugyan hideg volt, de csak belemenni volt nehéz. Hazaút előtt toltunk egy hekket, a lányok fagyit, KV és go home.

Hazafelé kicsi kaland, Gergőék féklámpája kiégett, mivel utánuk mentünk, észleltük szerencsére, fokozott figyelemmel kísértük őket Szegedig. Nem túl fáradtan érkeztünk haza, még dolgozni is volt ideje Bélának, hát nem nagyszerű? 😀

Már nem is tudom, hová és mikor utaztunk éppen, amikor Bogi hisztériázni kezdett valamiért. Ez nála gyakran előfordul, amit általában higgadtan kezelünk, de előfordul, hogy a csap alatt végzi szélvész kisasszony. Na, ekkor már kritikus ponthoz ért, mert aludniuk lett volna időszerű, Abigél pedig aludt is, így nem volt célszerű felébreszteni, Bogi viszont visított. És akkor hátraszóltam századjára, már türelmetlenül, hogy hagyja már abba, és nem igaz, h mindig muszáj ezt, aludjon és (már csak csendben odavetettem Bélának, h “nem igaz, h 2 mondatot nem tudunk nyugodtan beszélni, hát kuss legyen már- no erre nem vagyok büszke, de kiszaladt ). Bogi persze meghallotta és odaszólt nekem, nem ismeri amúgy ezt a szót egyáltalán: “kuss legyen neked!” … ” És nem fogok úgysem reggel hozzádbújni az ágyadban”… “majd alhatsz egyedül” durca arc bevág, kéz karbatesz, száj lebiggyeszt:D. A kis piszok, annyira ismer és tudja, mivel befolyásolhat legjobban, vagy mivel bánt:). Szeretem ugyanis, hogy hajnalban mellém bújik.

És Bogláron lerajzolta APÁt. Igen részletesen, ami azt illeti. Egyrészről meglepett a rajz részletessége, másrészről pedig khm, apa nem gyakran mászkál előttünk meztelen, talán épp ettől ennyire érdekes:)

Engem is lerajzolt, sajnos az nincs már meg, nekem cicim és köldököm volt:)))

Virág kérdezi hazafelé jövet: “Melyik tóban is fürödtünk ma? ” – a Velencei tóban -Medencei tóban? :DDD

Mi Halász Jutkát csak Jutkanéni néven emlegetjük, de Béla az autóban csak odaszólt nekem, h ne a Halász Jutkát tedd már be, hanem a Vilmost. Erre Bogi visszakérdez: “Halál Jutka” ????

Szóval remek kis hétvégét tudhatunk magunk mögött:). Igazán feltöltődtünk. Kár, hogy a verkli folytatódik, apa tegnap fél 9re ért haza, majd éjfélig dolgozott. Ma is minimum addig fog, már látom…

Ez a kép ma készült, sajna nem olyan jó, de az látszik, hogy eszik a legkisebb copfos 2 kanállal rántott húst sült krumplival:DDDD És a 2 rendetlen:)

Végre elkészült a suszter cipője, azaz Béla referenciabemutató oldala, ami az évek során számtalan formában (nem) látta meg a napvilágot, hiszen a megalkotó sosem volt eléggé elégedett művével:). Most kiizzadta, hogy mikor és hogyan, számomra rejtély, de talán ez már az a verzió, amit szabad publikálni és fent is hagyja 2 hétnél tovább is:)) Van a tarsolyban egy sokkal színesebb és lendületesebb oldal is, ami nekem szintén nagyon tetszik, de most e mellett döntöttünk. Íme hát, itt megtekinthető néhány eddigi munkája a Zembernek:

http://www.firstdesign.hu/

És íme a terasz, amit imádunk, és azt a nagyon kevés időt, amit együtt töltünk, azt itt töltjük. Igyekszünk kint is reggelizni, de a vacsi, az biztos, hogy itt zajlik. Délben elég meleg van itt elől Délen, ebédelni is kellemes, mert árnyékot ad, de meleg van.

messziről:)

A kardvirágok. Itt még csak bújnak, végig a kerítés tövében, mostanra több is szirmát bontotta…

Másik oldalról:)

Terasz, üzembe helyezés alatt (azóta van szép asztalunk székekkel is, a terasz anyagából és színében):

jamiiiii:

Az összes:))))

A kicsi rajzol:))

Cseresznyeszedés:)

Kis gizi (Hanna:) ) a fán:)

Nos, a képek minimum 1 hónapja készültek, eléggé el vagyok veszve online módon, meg amúgy is, pedig sokat ülök a gépnél, csak épp mindig akad szerencsére valami testhez álló feladat:). Nemrég étlapot vittem be excel táblába, nemrég papírról másoltam be szöveget, csupa komoly munka, plusz itt a receptes is… Szinte naponta főzök, időnként elpakolunk eztazt télire, anyuval, tesómmal, a minap 60 kg meggyet dobtunk üvegbe befőttnek és szörpnek, ezek mennek:). Közben folyton azon röhögünk, ha valaki nekünk 10 éve leképeli előre ezt, hogy tesómék háza udvarán, körülöttünk 7 gyerekkel meggyet teszünk el, akkor nagyon röhögtünk volna:). És lám!

A napjaink úgy telnek, hogy a gyerekekkel reggel felkelünk, apával reggeli, ő hn.8-fél 9 között elpályázik, majd 5körül ér haza legkorábban. Ide gyakran jönnek megbeszélések még az itthoni munkák miatt, akkor ez csúszik későbbre, vagy hazaszalad, de elmegy újra… Ha hazaér, dinnyézünk egyet, beszélünk kicsit, majd hamar beül dolgozni, ha épp nem nyír füvet, de ez ritkán van, hiszen alig ér rá. A vacsora és a fürdetés az közös mulatság, ha nagyon el van havazódva, akkor a fürdetést is elintézem, de többnyire ekkor segít, meg a gyerekekkel van. Letesszük őket, és munka kifulladásig. Rendszeresen éjfélig nyomja, néha sikerül elcsábítanom 11körül. Előfordul alkotói válság, mikor már végképp nem tud koncentrálni, ekkor is kicsit hamarabb abbahagyja. Időnként pókerezünk, vannak különböző pókeresek partnereink, nagyon pici pénzben játszunk,ezt is csak azért, mert pénz nélkül pókerezni nem sok értelme van… És ez roppant mód szórakoztat minket, tényleg szuper!! Időnként dobunk valamit a grillre, mikor szabad estét csinálunk, de ezt előre látni kell…

A háztartás már jó ideje teljes egészében az enyém, nyilván nem várom, h segítsen Béla… Kéthetente/hetente jön egy lány, aki segít feltakarítani, ezt szinten tartani már könnyű, ha ő nem jönne, nem tudom, mit csinálnék:)). NAGYON jó a lányokkal a nyár itthon, tartottam tőle, de élvezem irtóra:). Van rendszer a napunkban, általában megpróbálom őket altatni du, aztán vagy sikerül, vagy nem. Néha sikerül klasszul összehangolni Bibivel, akkor nekem nagyon jó:)). Sokat játszanak a szomszéd gyerekekkel, ugyan mindenki jár oviba, de valaki mindig akad itthon. Csupa nyaralás ez itt.

Időnként kiakadok, és akkor kell valami, ami feltölt, felnőtt program, kikapcs, még meg kellene tanulnom igazán pihenni, mert még mindig nem tudok:). Mikor múlik el a zizegés? Érzem, hogy a kor előrehaladtával lassulok talán, de még mindig tök zizi vagyok:)). Néha a saját agyamra megyek, az már ciki:D

GYES: Felmerült most a köztudatban, hogy szűkítenék a gyerekenkénti itthon töltött időt, 2 évre talán? A juttatást nem vennék el (egyelőre gondolom, hehe). Én ezzel elvben nagyon egyet értek. 2-3 éve még nagyon felháborított volna, de én már 5 éve vagyok itthon, és veszélyes üzemnek érzem. Én remekül viselem, és SZERETEK ITTHON LENNI, de nem sok önbizalmam van már azzal kapcsolatban, hogy mit és mikor fogok majd dolgozni… Lesz e még lehetőségem domborítani valamit, vagy örüljek, ha megtűrnek valahol és kapok is érte valami alamizsnát. Túl sok a kérdés, ahogy telik az idő, egyre több, és egyre kisebb a realitása a “domborításnak”…

Gyakorlatban pedig bekaphatják a hátam:). Hová tegyük a gyerekeket? Bőlcsödéket nem nyitnak, hanem bezárnak, holott nagy szükség lenne rá… Munkahely? Hová menjenek az anyukák dolgozni? Ki tud kisgyerek(ek) mellett 8-5ig dolgozni? Azaz kellene ELŐSZÖR bőlcsöde, munkahely, majd elsők között fogom támogatni az indítványt! A munkahelyteremtés úgy általában is komoly probléma, a számukat is kellene növelni, de már a meglévőkre is lehetne vmi támogatási rendszert kitalálni a munkáltatók számára, mint pl. a hosszú munkanélküliség után alkalmazott munkavállalók után járó 1 év járulékmentesség, és hasonlók. Azaz, aki GYESből visszatért anyukát vesz fel, részmunkaidőben, távmunkával, 2 nőt 1 posztra ( 1 munkát 2 kisgyerekes anya vállal el, maguk között osztva az időt/munkát aszerint, hogy kinek beteg a gyereke, hogyan végez az iskolában, oviban, stb..) , az valamilyen támogatásban részesül. Nagyobb cégeknél ki lehetne kötni, ahogyan kötelesek csökkent munkaképességűeket (fogyatékkal élőket) foglalkoztatni, úgy legyen kötelező kisgyerekest, GYESből visszatérőt is. Nincs új a nap alatt:)

És miért érzem veszélyesnek a hosszú GYES-t? Az hagyján, hogy a szakmai önbizalma az embernek a nullához tendál. Én folyamatosan kerestem és találtam a társaságot, a felnőtt életet is, amióta itthon vagyok, mert mindig elemi szükségem volt rá. Ám a környezetemben igen kevés anyuka él így, többen be vannak zárkózva és fásulva, és borzasztóan sajnálják magukat a fullosan felszerelt háztartásban, rendelt ebéddel, 1 gyerekkel… Majd persze, hogy maximálisan kihasználja a GYES adta lehetőséget, épp 3 év korkülönbség lesz a gyerekek között. Azaz mire a kicsi megszületik, a nagy elmegy oviba. 6 év/2 gyerek. Túl sok. Szerintem. Tanulás, továbbképzés, mással foglalkozás nélkül… Én speciel eléggé elrontottam, több ponton is, de ez már így alakult, és tulképp nem bánom, mert szuper, h 3 egynemű gyerekünk van kis korkülönbséggel, és fogalmam sincs, hogy ebben a sűrűben mikor tudtam volna tanulni, de hogy mit fogok ezután csinálni, az még számomra is rejtély. Az leszögezhető, h egy cég sem várja, h Kissné Lutor Angéla felszabaduljon és végre munkába álljon:D. ÉS asszem pályázhatok világnak, legkésőbb az interjúkon kiderül, h 3 gyerekem van, és akkor a sokból nem engem fognak választani, bármily megnyerő, okos, szép lennék, hehe. Szóval még ki kell találnom, mi lesz.

Családon belüli munkamegosztás: No, ez nem egy nagy téma, csak leírom, nálunk hogy alakult ez. Bár nem ment mindig símán, de a súrlódások viszik előre a kapcsolatokat, már ha születik utána megállapodás, kompromisszum. Béla sosem volt az a férfi, aki hazaérvén a munkából leült egy sörrel, mert megérdemli. Néha el kellett neki mondani, utalgatásokból rendes férfi módjára, nem ért:)). (Tehát ne tedd keresztbe az ajtó elé az összegyűjtött szemetet, mert 1. vagy átesik rajta és bosszankodik, miért tetted oda, 2. símán átlépi.) MONDANI kell, h vigye ki:D. Régebben szinte naponta ő pakolta be a gépbe a mosatlan edényt, előfordult, hogy megkértem, h teregessen ki, vagy az is nagy segítség nyilván, ha du elviszi a gyerekeket a játszóra és én addig tudok haladni, ilyesmi. Ám ahogy formálódott az életünk, ez épült le… Hiszen az ő munkája mellett már semmi ilyen nem fér bele, ezért ezt nekem kell megoldanom. És azt is tudom, ha ismét másképp alakulna, és esetleg én dolgoznék többet, megint nem derogálna neki vacsora után elpakolni. De nem ilyen egyszerű ez, mert ugye ezt mindig és alkalmanként is át kell beszélni… És persze már nyírtam füvet, és én töltöttem fel talicskával a terasz előtti területet, mert Béla egyszerűen nem ért rá. Hát túléltem:). szóval most eltolódott, inkább én segítek neki, amiben lehet.