Kiss családunk blogja

Virág sajna bepöttyösödött, ami azért érdekes, mert szentül meg voltunk róla győződve, hogy 21 hónaposan volt egy enyhe lefolyású bárányhimlőnk. Nos, az nem az volt:). Doktornéni szerint előfordul, hogy egyes vírusok kísérőtünetei bárányhimlő-szerű pöttyök, valószínűleg egy ilyenünk lehetett… De most sem volt vészes, kb 40-50 pötty, 2 napig hőemelkedés, semmi vakarászás, semmi kínlódás:). Ismét mákunk volt.

Ám az anyák napi ünnepségről így sajnos csirgi lemaradt:(. Már épp a leszáradó fázisban volt, de a doktornénitől még nem kaptunk zöldet, hiszen a pöttyök első megjelenésétől épp 1 hét telt el, az meg nem elég… De Bogi nagyon jól szerepelt, elég volt ő is ahhoz, h jól meghatódjon mindkét mama:)). A kicsi nagyon megszeppenve lépdelt be a terembe a sor végén, mint a legkisebb:)))).

   

 Zsuzsinéni még a buli előtt mondta, ha gond lesz és sír, vagy az ölemben akar csak ülni, hagyjam és ne erőltessek semmit, még kicsi, Virág sincs ott, ne várjunk tőle sokat. Ezt tudomásul véve amikor megláttam a pofiját, azt hittem odaszalad és vége is a szereplésének:). De nem, végigcsinálta a begyakorolt játékokat, mondta a mondókákat, énekelte a dalokat:). Anyukakímélő anyáknapja volt, szerencsére nem volt olyan “sírós” a műsor, na persze egy anyának az is elég, ha látja, hogy a gyereke jó helyen van, beilleszkedett és jól érzi magát. Én ettől a gondolattól is bármikor elbőgöm magam:D. Szóval a kicsikém végig követte az utasításokat, tette a dolgát:)

     

Aztán minden gyerkőc beleült az anyukája ölébe és mondtak nekünk igazi anyák napi mondókát. Illetve kaptunk ajándékot, rózsát:)

   

Béla nem is tudja, de az én anyák napi ajándékom tőle egy nagyon szép gesztus volt. Nem is szokatlan tőle az efféle figyelmesség, de most kitett magáért, persze nem az anyák napja miatt. Szombaton anyunak segítettem a boltban, mondjuk én voltam az ülő biztonsági ember:D. No meg persze szórakoztattam, ha épp nem volt vevő:D. Felhívtam BÉlát, h vigyek e ebédet, vagy megcsináljuk, amit megbeszéltünk, sült krumplit és rántott karfiolt készültünk készíteni, lányoknak még volt a nagy kedvencből (apa elől elzárva:D) karalábéfőzelék (egész család nagy kedvence ez most). Azt mondta, ne vegyek semmit, elkészítjük. Nos, mire hazaértem, letette a lányokat aludni, az ebéd teljesen_kész volt, megterített a teraszon és ott ebédeltünk:). A drága a fele karfiolt kicsit rendhagyóan készítette, ui először tojásba, majd lisztbe mártotta, gondolta így “párizsiasan” izgibb lesz, no de az fordítva van ugye:). Kért egy kis telefonos segítséget, a többi már perfekt volt:). Annyira jól esett…  

Délután vettünk 2 balkon ládát az ablakokba, illetve Mamáknak virágot másnapra. Még 1 fagyi is belefért, nem eredt el az eső, ahogy azt mindenki jósolta.

Az igazi vasárnapi anyák-napozásból már Csirgi sem maradt ki, hiszen felköszöntöttük a mamákat. Kissé átköltöttem egy klasszikus Mamáknak címzett anyák napi verset a következő módon: Édes kedves Nagymamám, anyák napja van ma, örülök, h anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, s hogy az én anyámat/apámat felnevelted nékem.

No, ezt mondtuk kórusban mind a négyen, Mamák persze meg voltak hatva:))). Anyu asszem igazán attól hatódott meg, mikor elmeséltem neki, hogy szombaton Virág konkrétan elsírta magát, miszerint: ” Mamához akarok menni, de nekem naaahhagyon hiányzik az Ééééén Mamáááhááám” 🙂

A héten kerek 2 napot mentek is oviba mindketten:). Ma reggel Virág öklendezett kicsit, anyai ösztönöm nem súgott semmi jót, már fel volt öltözve, cipő a lábán, de lefújtam a mai ovit. Jól tettem, 1órán belül háromszor hányt szegénykém:(((. Keveset ivott és evett délelőtt, de utána már kutya baja nem volt… Se láz, se fájó pocak, se rosszullét, semmi…

Mivel mára kaptunk Cirkuszbelépőt, nem akartuk kihagyni, tavaly is nagy élmény volt mindenkinek! (Nemzeti Nagy Cirkusz, csodálatos!) Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, Virág előtte evett is már rendesen, azt gondoltuk, hogy a reggeli hányás csak az esti epertől volt, elrontotta a gyomrát… No, épp, hogy leparkoltunk a cirkusz előtt, kidobta a vacsit:(. Amint befejezte a hányást, közölte, hogy “Jól vagyok, mehetünk a Cirkuszba, nem fáj a hasam” megelőzve a kérdéseinket.. Bementünk, félidőig maradtunk, nagyon-nagyon jó előadás volt most is, de Virágnak elkezdett felszökni a hője, így hazajöttünk. Itthon már 38,4 volt. Szóval valszeg bekaptuk a hányós vírust, éljen! :(. Bár nem vészes annyira, ha épp nem lázas, akkor jól van…

Tegnap sikerült összefutnom egy rég látott barátnőmmel, akivel együtt sírtunk és nevettünk anno nagyon-nagyon sokat. Az ő kislánya is a NIC vendége volt 3 hónapig. Lilla nem koraszülött volt, hanem egy komoly szívrendellenességgel született, műtötték, majd igyekeztek életben tartani. Érte nagyon sokat izgultunk… Lilla 4 éves ovis:). Dumál, beszél, cipzárként emlegeti a mellkasán lévő heget, amely csak a szüleit emlékezteti a 4évvel ezelőtt átélt borzalmakra. Jó volt most találkozni. Tőle is megkérdeztem, amit BÉlától a napokban, hogy vajon mikor jön el az idő, amikor nem jut eszembe_minden nap, mikor Virágra nézek, hogy hol kezdtük. Hogy ne adjak hálát minden nap, hogy ő itt van velünk és ilyen jól van. Azt mondták, ez soha nem fog elmúlni. Pedig az esküvőjén biztos nem venné jó néven, ha a szülei belefonnák a beszédjükbe, hogy ő hogyan is született:)). Azt hiszem, ez megmarad csak nekünk, őt felesleges ezzel terhelni.

Holnap anyu vigyáz Virágra, megyek tanácsadásra és UH-ra végre, kérek sok drukkot, hogy lássuk végre, mi van a 2 folyton rugdalózó lábacska között:))

Nem bírunk magunkkal, ha nincs különösebb program, hát csinálunk magunknak:)). Virág szerencsére remekül viseli a bárányhimlőt, nem vakargatja, csak nagyon ritkán, tényleg ügyes, nagyrészük már alig látszik, olyan szépen leszáradt, pedig mindössze 1 hét telt el. Sajnos oviba csak jövő héten mehetünk, vérzik a szívem, mert holnap lesz anyák napja:(((. Persze Bogcsit megnézzük, Virágra majd apa vigyáz addig.

Péntek este “kirúgtam a hámból”, bulizni mentem a csajokkal:))). Na jó, ez talán túlzás, egy retro partira mentünk, ahol élőzene volt, Csavard fel a szőnyeget és társai. Nagyon jó volt, 1-2 tánc erejéig még be is álltam, nyomtam 1 twist-et a rend kedvéért, aztán inkább már csak fényképeztem a banyákat:))). Vicces volt egész este friss limonádét szürcsölni (pedig de finom volt, menta levéllel, nyamm) , még egy kólát sem ittam, pedig az bűnözéseim ne továbbja. Jó volt, de 2 napig próbáltam kipihenni…

Így indultam: (ám az igazsághoz hozzátartozik, h vittem váltócipőt és le is kellett cserélnem ezt a gyönyörűséget)

Szombaton abszolút nyugis-pakolós napunk volt, este pedig átmentünk Zsófiékhoz (csajok ovispajtija) gofrizni, hm, nagyon finom volt…

Kép csak a menetről készült, ott elfelejtettünk fotózni, illetve elbeszélgettük az időt:))

Vasárnap Mamáéknál névnapoztunk, Béla-György névnapot tartottunk, apa és Tata voltak az ünnepeltek. Apu főzött fő kis kuktájával, Antikával nagyon finomat bográcsban.

Így őrizték ők a finomságot:

Volt közös fagyizás a hintán:))

Legkisebb kis dumásunk, Polla sanyarú sorsú pöttömke nem kaphatott fagyit, bár eléggé lenyűgőzte maga hintázás:))

Hétfőn buli volt nálunk este, szintén Béla-György névnap, de most a haverokkal. Béla kapott tőlem egy darts táblát ajándékba, felszerelte, de nem bírtuk idegekkel, h fölötte fehér a fal:D. Nem normálisék falat festenek…

Ez lett belőle, bár még nincs teljesen kész, a dart alá megy még egy zöld posztó kerekre vágva.

A buli elég lájtosra sikerült, pedig elvittük a csajokat Mamáékhoz aludni (és rendben lefeküdtek, elaludtak, jók voltak és jól érezték magukat:) ), de öregszik a banda. Mondjuk kollektív megróvásban részesítettem mindenkit, 7-es kezdésre fél 9-kor kezdtek szállíngózni a népek… khm. Nekünk viszont anyuék reggel fél 8kor már hozták a csajokat, mert egész napos erdei buliba mentek át Szabadkára a barátaikhoz:))). Béla 10ig őrizte a lányokat, majd cseréltünk és ő aludt tovább, én pedig játszottam a lányokkal. Bringáztunk egyet, majd felépítettük a duplo vonatot, aztán szétválogattuk a húsevő és növényevő állatainkat, majd délben mentünk aludni:))). (én persze csak forgolódtam, ÁÁÁ)

Virág kapott egy nagy bringát Mamáéktól:). Sokáig rágódtunk,mert Boginak is kell már bicaj, de nem akartunk beruházni még 1 ugyanolyan méretre, így Virág kapott egy 16-ost, amivel tép, mint a szél, megtanult fékezni is. Csak így a 2kerekezés napolódik, hiszen nem ér le rajta a lába. És Bogink is szépen megtanult tekerni, annyira élvezi és nagyon büszke magára:). Lépten nyomon mindenkinek elmesélni, h tud már tekerni:)))

Voltam ma orvosnál, minden rendben velünk:). Nagyon boldog vagyok, hiszen a lányokat anno ezekben a napokban szültük, mármint akkor ennyi idős terhes voltam (26.hét). Rengeteget mocorog a kicsikénk, a lányok is érzik már és nagyon tetszik nekik:). Bogi kicsit türelmetlen, ma is úgy várt haza az orvostól, h ” Kivette már doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” 🙂

Ritkán van időm jelentkezni, pedig volna mit írnom, zajlik az élet:). A múlt hétvégénk szokás szerint zajosan telt, főleg a családdal töltöttük, volt városban fagyizás, névnapozás Mamáéknál Tata finom marhapörköltjével, anyu legfinomabb húslevesével… Vendégeink voltak Siófokról, szüleim régesrégi barátainak a gyerekei, akiknek azóta van 3 már saját gyerekük:)). Így volt gyerektársaság bőven, nagyokat játszottak, rohangáltak a srácok-lányok.

Tesóm csinált rólam egy képet, ami véletlenül asszem jól sikerült:

25.hét:

Volt 2 szabadnapom, hétfőn-kedden, alaposan kitakarítottam, átültettem virágokat és még csomó dolgot csinálgattam a lakásban. Jó volt:). Aztán kedd este anyai megérzésem nem búgott szépeket Virággal kapcsolatban, láttam vmi nyákfélét a székletében, úgyhogy már este gondoltam, h másnap inkább ne menjen oviba, kivárom, lesz e ebből betegség. Szerda reggel ismét szaladósra fogta a kakálást, nem volt híg, de gyanús továbbra is. FÉltem, h camphillo, szalmonella, vagy vírus, elmentünk hát a doktornénihez. Bogika pedig vígan és gond nélkül elment az oviba:)). Julikanéni azt mondta, h mélabús a lányka egész nap, de elalszik, eszik, itthonról pedig nagy kedvvel megy, szóval nem aggódom, meg kell, h tanulják, h a másik nélkül sem áll meg az élet:). Betegen pedig főleg kijár nekik egy kicsi csak anyából, Bogival is jó volt kettesben a himlő alatt, most pedig szintén remek volt ez a 2 nap Csirgivel.. Csupa nagylányos dolgot csinálunk, üvegfestünk, festünk, labdázunk, mesét olvasunk, sokat diázunk (Virág több mesét teljesen egyedül elmesél már, ha könyvben, vagy dián nézi a képeket). Elkértem tesómtól a gyerekkori Grimm mesekönyveinket, Babszem Jankó, Piroska, Hamupipőke, stb…, hatalmas szép képekkel. Virág le sem tudja tenni:)))

Doktornéninél Virág nagyon ügyes volt, kiderült, h a tüdeje csörög-sípol, asszem elhanyagoltuk legutóbb a hurutot mindkét lánynál:(. Néhány napot itthon voltak, mert folyt az orruk és köhécseltek, de semmi komoly nem volt. Hát most ebből tanultunk:(. Doktornéni már pedzette, hogy szte csak felszakadt egy nagyobb mennyiségű váladék és az köszön vissza a székletbe és az hajtja meg. Hát nem tudom. Remélem tényleg csak ennyi a gond… Viszont a tüdejére antibiotikumot kap, ez jó az esetleges bélfertőzésre is.  

Háziorvos után elvittük a székletet a mikrobiológiára tenyésztésre, majd beugrottunk a gyerekklinikára az igazolásért, miszerint jogosultak vagyunk emelt összegű családi pótlékra. (vicces ez a MÁK, a jogosult időszak vége előtt 1 héttel küld papírt, majd befenyeget, ha nem viszed 1 héten belül az igazolást, akkor nem kapod tovább az e.ö.cs.p-ot. MEgkérnék ott egy ügyintézőt, h kérjen időpontot szakorvostól 1 héten belülre:)). Lehetetlen…) De nagyon rendes volt Katona professzor asszony, nem csak a papírt töltötte ki, hanem kis várakozás után meg is vizsgálta csibét. Nagyon büszke voltam rá… válaszolgatott szépen a kérdésekre, ügyes volt és türelmes. A szűkület nem változott, professzor asszony szerint mindenképp be kell valamikor avatkozni:(((. Eléggé elkenődtünk, reménykedtünk mindig, hogy ezt megússzuk, de sajnos csak odázni lehet a dolgot. Pedig ugye nincs tünete, nem mondanám fáradékonynak a csajt:DDD. A beavatkozás elég rutin, ballonos tágításra lenne csak szükség, de anyai szívem akkor sem nyugodt, ha a lány szíve körül matatnak…

A NIC (újszülött intenzív) előtt kellett várakoznunk, sorba voltak állítva a szerelésre váró inkubátorok. Hallottuk bentről a sípolást és az a felejthetetlen, orrfacsaró szag is megcsapta az orrom. Virágnak megmutattam, hogy ilyen dobozkában növekedett születése után sokáig:). Volt sok-sok okos édes kérdése:)))

Majd a váróban észrevettük, hogy Ákos pajtás is vár egy vizitre, micsoda véletlen:). Elkezdett beszélni, már vagy 15 szót mond és használ, lassan, de biztosan halad a koma. Nagyon büszkék vagyunk rá mind… Ez ilyen találkozós nap volt, mert bent a boltban anyunál pedig Istvánkával futottunk össze, anno ő is velünk együtt született, 4 éve, shunt-öt kapott, most ő is beszél, szalad és bringázik, csak a szemüvege emlékezteti az embert és a kis feje formája arra a picifiúra ott a NICen…

Ez ilyen emlékezős nap volt, igyekeztem nyelni a könnyeimet folyamatosan.

Ma próbaként betelefonáltam a mikrobiba, hátha mond vki leoltás után 24 órával a székletmintáról valamit, nincs benne baci egyelőre, reménykedek, h ez azt jelenti, h már nem is lesz:)).

Holnap vár minket a MÁK, imáááádok ügyeket intézni, BRRRRRR. Minden hivatalban büdös van, az ember nyakába lihegnek és kínlódni kell a gyerekkel sorban állás közben és azt kérni tőle, ami lehetetlen, hogy legyen türelmes:)

Ez itt ugyan nem a reklám helye, mégis, ha valakit érdekelne esetleg egy strapabíró terepkocsi, 3 kerekű, esővédővel, bevásárlókosárral, fékkel ellátva, szóljon! Tudok róla még több képet küldeni mélben!

Mindkét irányból tolható, de az irány egész egyszerűen változtatható, mindkét oldalon van ülés kialakítva, a háttámlát kell csak átbillenteni. Így mi sokáig úgy használtuk, h elől ült Bogi, Virág pedig hátra becsüccsent:).

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)