Kiss családunk blogja

Ma valami hihetetlen meleg boldogság töltötte el a szívemet, amikor ebéd előtt arra döbbentem rá, hogy a lányok egész délelőtt együtt játszottak, hancúroztak. Ha együtt vannak, legtöbbször együtt játszanak és azt hiszem, hogy nagyon nagy szerencsénk van, hogy ők ennyire jó testvérekké váltak. Nem tudom, létezik e nagyobb boldogság ennél, amikor egy anya azt látja, a gyerekei jó testvérek. A délelőtt folyamán elmentünk autókereskedésbe is (amitől ők szegények már rosszul vannak, de muszáj), de végül ott is, igaz, egy tollon összevesztek, de végül cseréltek, így szent volt a béke. Remélem ez mindig így marad és nem tudom, lehetek e telhetetlen, nagyon szeretném, ha miss Ödönke is csapattaggá válna:) Ma nagyon tudtam örülni annak, hogy Ödönke is kislány lesz, 3 lány, akik ennyie jó fejek és ilyen klassz csapat, az jó:) Picur mondta nekem nemrég (3 lány, majd 1 fiú anyukája), hogy ő mindig mesebelinek érezte azt, hogy 3 lánya van. A népmesék egy része is erre az alapesetre épül:). Most mindenki alszik, én is nézegettem fél óráig a plafont, majd feladtam a vasárnapi szieszta effajta formáját.

Tegnap délután Virág ovispajtija és családja jöttek el hozzánk vendégségbe, végre sikerült összehoznunk a találkát. Réka és Virág eddig nem voltak túl jóban, hát, most összehaverkodtak:). Persze, naná, hgy a hülyeség hozta össze őket, az oviban klasszul megtanultak csúfolódni, egymást csúfolták és hangosan kacagott az összes lány. Virág, Réka, Bogi és Nóri. Majd jól elfáradtak a nagy fogócskában, öülök, hogy végre összehangolódott a két lány, ha már én az anyájával olyan jól kijövök:))

Még mindig betegen, amitől egyre jobban lemerülünk mindannyian:((. Tegnap sikerült jól megijednünk, Virág produkált 1órával kúp után 39,5-ös lázat, miközben folyamatosan ment a priznic, no, akkor belőlem kitört a zokogás… Nem tudom elmagyarázni azt a tehetetlen dühöt, amit éreztem, hogy nem tudunk neki segíteni, szorongatja a túró rudiját (amit napok óta kívánt, végre megkapott) és bele sem tudott harapni, csak Béla simogatását tűrte és nézett előre:(((. Azt hiszem érte kicsit mindig jobban fogunk aggódni, akármi lesz. Bogi is produkálta ezt a magas hőt, de érte nem aggódtunk, tudtuk, h erős szervezet, ez most egy ilyen vírus, le fogja gyűrni. De Virág szíve… Végül felhívtam a doktornőt, (aki tegnap még szabadságon lett volna, de bement a helyettesének segíteni, a rendelés 4ig tartott volna, velünk végzett a doktornénink !fél 7kor úgy, hogy ketten nyomták a rendelést… -elég sokan betegek most) mondta, h menjünk be 6ra, lányok tüdeje hálisten tiszta, de Virág nem úszta meg a lázcsillapító szurit:(. Azóta is fáj a kis lába, húzza a drágám. Doktornéni nem győzött tőle bocsánatot kérni, olyan aranyos volt, ahogy tartott tőle, hogy Virág most megharagudott rá. Amúgy szokás szerint mind a ketten példásan tűrték a vizsgálatot, ezek a csajok bírják ezt az átlag macerát nagyon:)))

Korán elaludtak, majd többször belázasodtak éjjel újra:(. Béla reggel örömmel mesélte az anyukájának, h az éjjel eseménytelenül zajlott:D. Persze, neki. Én mászkáltam át vagy 10szer hozzájuk, Béla meg se rezzent. Nyilván genetikalilag kódolva vagyunk, én minden gyereknyikkra felébredek, így most több napnyi éjszakázás után, eléggé kezdek lepukkanni:(

Ma pedig már egyedül vagyunk, nagy bánatunkra apuc már dolgozik. Reggel kérdzeték a lányok, hol van apa, mikor mondtam, hogy dolgozik, elkezdtek sírni mindketten:(. Édes kis prücskök. Ebédre készítettem nekik tejberizst (mint gyors, egyszerű és talán meg is eszik) , Vrág nem felejtette el megjegyezni, hogy “Ezt Apa szokta csinálni nekünk.. de most sok a munkája” :))). És végre ettek is! Tegnap anyukám küldött 2 adag paradicsomos káposztát, 1 töltött csirkecombot, 1 szelet rántott húst ebédre. Az egész 4fős családunk meg tudott enni 1 adag főzeléket, meg a fele rántott húst… Minket most nem nagy öröm etetni:).

A ma délelőtt a nyávogás jegyében telt, én magam szerintem fiús anyuka volnék alapvetően, ezért ezt igen nehezen viselem. Nem is értem, meg borzasztóan idegesít is a nyafogás. Amikor egybefüggően ezt hallom: folyik az orrom, folyik a Bijág olla, kérek bundáskenyeret, kérek túró rudit, megmelegíted a bundáskenyeret, kérem az ollómat, kiteszed az udvarra a bundáskenyeret, mert meleg, nem bíííírom kibontani a túró rudit az ollóval, NEEEEEM, NE SEGÍÍÍÍTS, ÉN TUDOM, ÉN EGYEDÜÜÜÜÜÜÜÜÜL, folyik az orrom, folyik a Bogi orra, nem folyik az ollom, NEM FOLYIK AZ OLLOM, behozod a bundáskenyeret???, NE TÖLÖLD AZ OLLLOOOOM, kélek dódcelt, nem azt, mászikat, nem jó a bundászkenyél, nem kélem. Közben kifutott 2szer a tök egyszerű, gyors ebédünk is… leehet ráégett tejet pucolni a tűzhelyről, éljen. Folyt: felvágod a huszimat, beleteszed a főzelékbe, NE TEDD BELEEEEEE, halapni akalom, ne vágd fel nekeeeeeeem, ÁOÁOÁO, folyik az ollom, folyik a BOgi orra, anyaaaaaaa.

És ami nem jutott most eszembe:))) Szóval ma nem voltam mintaanya, mikor ezt megelégeltem, elkezdtem ordítani, h innentől aki nyávogva beszél hozzám, az bemehet a szobájába, mert csak azzal állok szóba, aki beszél, én is fáradt és beteg és elegem van. Azt hittem, nem hatja meg őket, de fél perc csend után mindkettő rendesen beszélt:). Onnantól kezelhetőek voltak. Majd mondtam, h ne haragudjanak, nem akarok én üvöltözni, de viselkedjenek szépen. A tejberizsből is eszegettek, közben még bohóckodtak is, ettek, jobb kedvük lett:)

Illetve megjelent a második cikkem ugyanott, azaz itt:

http://www.minokmagazin.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=97&Itemid=1

Nagyon jól sikerült az év-búcsúztató bulink, pedig úgy hintettük el a barátainknak, hogy csak csendes, beszélgetős partyt szervezünk, mivel a gyerekeket nem tudjuk elvinni itthonról. De úgy tűnik, a társaság leadott bőven bulizós kedvéből, mindenki beérte a csendes kis összeröffel, így mégsem lett olyan csendes, voltunk vagy 11-en:). Batyubuli volt, azaz mindenki hozott ezt-azt. Megsütöttem életem első malaccsülkét, nem lett rossz, asszem így lehetne jellemezni, de azért nem is az igazi. Bár annyira nagy lelkesedéssel nem tudom készíteni, mivel én magam nem is nagyon szeretem az ilyen disznóságokat. Volt sokféle finomabbnál finomabb saláta, isteni túróslepény, tiramisu, világbajnok fasírt, lencse virslivel, háát, aki végigette, legyen büszke magára, nekem nem ment:) Terveztünk activityt is, évek óta nem játszottunk… Ebből végül nem lett semmi, mert előkerült 1-2 karaokie DVD, szal a nem éneklők szórakoztatására a többség bizony lelkesen és borzasztó hamisan énekelt:))). Csajszikák nagyon jól bírták, edzve vannak ugye:)), letettük őket 8-kor, 9-kor már aludtak is, szépen reggelig. Boginak támadt kedve 1körül beszállni a karakokie-ba, elég nehéz volt erről lebeszélnem, de a cumi segített, maradt az ágyában:). Tényleg nagyon ügyik voltak, mert a rengeteg tüzijáték is irtó hangos volt itt a lakóparkban, de szépen átaludták. Fél 4-kor mentek el a népek, mivel ügyesen előkészültünk, csak be kellett pakolni a mosogatógépbe, így reggel szinte makulátlan konyhára ébredtünk, ami egy ekkora buli után eléggé jó eredmény:) Csajszik is jó fejek voltak, ugyan már 7-kor keltek, az asztalon talált sütikkel jóllaktak, önkiszolgáló üzemmód:), mi pedig visszafeküdtünk, míg ők meséztek. Mikor összeszedtük magunkat, elmentünk anyuékhoz Újévet köszönteni tesómékkal, ilyenkor anyu mindig lencsefőzeléket főz, amit nagyon szeretünk, nyami. Persze malacsült, virsli, ami ilyenkor dukál. Volt még hajában sült krumpli sült hagymával, párolt gombával, mennyei kaja, jól belaktunk ismét, hehe.

Gyerekek édesek voltak, lopkodták a szaloncukrot és kergetőztek, pezsgőztünk, az én kis Bijágom kikérte magának, h műanyag pohárból kapja a pezsgőjét, “Én is nadlány vadok, óvodás nadlány” szóval talpas kristálypohár dukált már neki, ami nem meglepő módon el is tört:)).

Apukám holnap 62éves, kapott egy szép családi fényképsorozatot a falra, szép kerettel, talán ennek örült legjobban:).

Hazafelé indultunk, elküldtem a 2lányt pisilni, elkövettem azt a borzalmasan nagy hibát, hogy bele merészeltem dobni Bogi WCpapírját a WC-be, persze ő akarta, ez számomra csak később derült ki, ki akarta szedni, gyorsan lehúztam, no, ezzel végképp eldobtam a pöttyöst, totál kiakadt. Másikpapír nem volt jó, ragaszkodott ahozz, ami már elúszott, ÁÁÁÁÁ, imádom ezeket a szitukat, gyakran van sajna mindkét lánnyal. Szóval innentől mérgében majdnem mindent levetett magáról, hörgött és ordított, apjával ketten bírkózva próbáltuk felöltöztetni. Még a kocsiból is indult vissza a házba visszaszerezni a pillanatot, amit én elszúrtam:))). De kiengeszteltük hazafelé, játszótereztünk egyet, 9fok_volt ui:). Ez már majdnem az elviselhető hőmérséklet számomra, bár persze így is fáztam. (utálom a telet!!! Medve akarok lenni, barlangba bújni és enni:D)

A délutánunk nagyon kellemesen és csendesen telt, társasoztunk, Futrinka utcát néztünk, semmi érdemlegeset és haszosat nem csináltunk:))) Kár, nagy kár, hogy holnap az utolsó közös napunk, el tudnánk viselni mindig, h mindenki itthon van, annyira klasszul teltek az ünnepek, ezek a napok…

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!!!