Kiss családunk blogja

Tegnap mesélte Béla, h Bogi próbált egyedül felmászni a WC-re (biliről átszoktatás van, elegem lett a bilimosásból) , de nem sikerült. Erre megszólal: “-Segíts apa, béna vadok. -micsoda? Nem vagy béna, ezt ki mondta neked? -Én mondtam. Én a Bogika. (ezt mindig hozzáteszi:D) -Nem vagy béna Bogacs… -De, melt nem tudok felülni egedül. ”

Kész vagyok:))). Én szoktam mondani magamban, hogy “Jajjjj, de béna vagyok, nem igaz”

Virág meg csúfolódik, ezzel jött haza vmelyik nap az oviból: “Bundafej vagy.”

meg ezt mondta nekem tegnap, mikor fürödtek és bementem: “Anya, nem vagy a barátom, nekem csak a Bogi a barátom”

Ja, fürdéskor ugye mindig kilocsolnak, fröcskölnek, öntenek, miegyéb, mindig rájuk szólunk, h nem szabad, stb… Ők meg ilyen szöveggel küldenek ki minket: “Apa, menj anyának segíteni a konyhába répát főzni” (Virág) “Anya, menj apához a nappaliba” (Bogi)

A 7vége a szombati munka miatt ismét rövid volt, ám tartalmas:). Szombat délután nem is aludtak, másfél órán keresztül próbálta Béla altatni őket, de nem jött össze. Feladta végül. Délután elmentünk a bürger királyba, ott van egy kis játszóház, már régóta mondogatják a lányok, hogy “a golyós-csúszdás megdonálcba menjünk” , nagyon jól érezték magukat, bár szokás szerint rendbontó módon csúszdán felfelé mászás volt a sláger, majd a létra melletti részen_csúsztak le, ami nem csúszásra való, de sebaj, jól kimelegedtek:)

Este fondue-parti, gyerekek 8ra már aludtak, nyilván, annyira kifáradtak egész nap:)). Ezennel húsfondue-ztünk, azaz olajat melegítettünk (volna) és befűszerezett húskockákat sütöttünk (volna), HA apa vett volna gélt a mécsesbe, így sajna átsütötte WOK-ban símán a husit és így mártogattuk a mártásokba. 4félét készítettem, jók lettek nagyon, hozzá volt szokott bagette és egy nagy tál mindent bele saláta. Nyammi:)

Vasárnap mamáékhoz mentünk, ott voltunk mind, 5hóstól a 62-ig:). Apukám főzött nagy bogrács finomságot, tyúkot főzött meg, belefőzött krumplival, volt még tarhonya, galuska persze, meg friss cékla, hm:). ((Ez a 7vége sem kedvezett a fogyókúrámnak)) Alvás persze itt sem volt, ellenben sétáltunk sokat délután tolva Polla babát, nagyot motoroztak a lányok, játszottak az uncsitesókkal, fiúk megint megverték mamát Catanban, aki ezúttal kijelentette: “nem játszom többet veletek, mindig szövetkeztek ellenem” :DDD. Persze ez nem igaz, Mama próbál mindig szövetkezni:)). Amúgy hiszem, ha látom, h nem lesz több Catan vasárnap:))

Este már fél 7kor letettem őket, nagyon kifáradtak, persze volt még diázás, meg mese, maratoni fürdés, majd gyors beájulás. Húzták a lóbőrt reggel 7-ig:)

Ez a csúnya ősz, ami már inkább tééhééél, hát próbálom én keresni benne a szépet és jót, de nem igen találom:((. Délelőtt, mire mindenki felkelt és felöltöztünk, reggeliztünk, stb, volt 10 óra (kit lep meg:D). Akkor indultunk temetőzni. Sajnos egy nagyon nagy és hideg temetőben időztünk, caplattunk vagy 2km-t, gyerekek a kezünkben, ui fáztak is, meg tömeg is volt, meg bejött autóval a temetőbe boldog boldogtalan (MIÉRT?), akiktől nem lehetett haladni, csak az avarban, brűű… Délelőttre terveztük, hogy az összes temetőbe elmegyünk, majd ebédelünk valahol a városban, miylen jó lesz nekünk, de ezután a hosszú, tévelygős túra után csak hazamenni akart mindenki, ebédhez még korán volt. Így aztán csak főztem egy egyszerű csirkerizottót, amit azonnal belapátoltunk, mindenki eléggé éhes volt:). Csajócák aludtak egyet, mi filmeztünk, punnyadtunk, na, ha valami, hát ez jó a rossz időben és esőben, bentről nézni a meleg szobából, takaró alól… ezjó:) Délután folytattuk volna a temető-túrát, de nem volt szívünk az esőbe-sárba kivinni ezt a 2fázóst, Virág nagyon fázós sajna, a széltől rosszul vannak mindketten, Virág még a havat sem élvezi télen, zavarja, h közben_hideg van. Anyuék közben szerencsésen hazaértek Zalából, beugrottak, hancúroztak egy nagyot a csajokkal. Olyan jó ez:). A szüleim, ahogy négykézláb kergetik a lányaimat, velünk ilyet miért nem csináltak soha? 🙂 Hoztak sok gyümölcsöt, meg kicsi csokit, belefér:). Majd maratoni diavetítés vacsi után. Megnéztünk vagy 5filmet, felváltva narráltuk apjukkal, sztem Béla borzalmasan olvas mesét, ezt szóvá is tettem. Erre feltette a kérdést a csajoknak: “Ki olvasson mesét nektek, anya, vagy apa?” APAAAA, APAAA hangzott egybehangzóan a válasz, pf. Le lettem szavazva:) Most pedig asszem megisszuk a maradék tokajit, mert megérdemeljük, rég volt ilyen semmittevő napunk:)))

Bogesz 2napja ezzel a szóösszetétellel egészíti ki a mondatait: “jajj isten” de ezt hol hallotta? :))) “Jajj isten megyek a fördőszobába pisilni.”

Pénteken anyuval egy szuper napot töltöttünk Pesten, volt kis munka, meg ikea:). persze. Előtte Béla lelkemre kötötte, h ne költsek sokat, hm, nehéz ennek engedelmeskedni, amikor ott lépten-nyomon lát az ember olyan dolgokat, ami nélkül csoda, h addig működött az ember lányának a háztartása… hánem?

Bár, mivel tulajdonképpen egy igen gazdagon felszerelt konyhát tudhatok magamnak, épp az időnként tett ikea látogatásoknak köszönhetően, most egész ügyesen sikerült visszafognom magam:). Ám a kasszánál kígyózó sor volt, anyuval felváltva megnéztük még az akcijós cuccokat. Hátnemotttermett előttem egy műagyag “fotel”, ami épp mesenézéshez tökéletes, vicces 1500 pénzért… Csak nem hagyom ott, de nem ám:). Abból fog apa mesét olvasni esténként:)

Nagynehezen bepakoltuk a szajrét a kocsiba, (Angi megutaztatta a 2 gyerekülést és egy babakocsit is, mert szőke-nagyon) de még így is befért minden, pedig anyunak komoly kétségei voltak:))).

No, itthon pakolok be a lakásba. A “fotel” alja, mivel üreges, épp megfelelt, h a csudahabverők, hámozók, fagyiskanalak és további fontos dolgokat belepakoljam. Ezért fejjel lefelé hoztam be. Ember meglátta, majd félve kérdezett:

B: Ez meg mi? A: ja, eeeez, hát ez komposztáló. ilyen háztartási komposztáló, amit be lehet tenni a lakásba, én a fürdőszobába gondoltam. B: MIFAN? A: ne ijedj, meg, nyugi, az a lényeg, h beletesszük a krumplihéjat, háztartási hulladékot, lenyírt füvet, majd ezzel tudunk trágyázni. B: (kapkodja a levegőt) A: Ne ijedj meg, nem büdös annyira! B: Ez most csak vicc, ugye??? A: igen, vicc. Na, örülsz, h fotelt vettem? 😀

MA Bogi: próbálja átvinni a biciklijét a teraszon. “ANYA, NEM BÍJOM! …. Nem ikaz… ” mire odaértem volna. ” Segítettem magamnak” :)))

Túráztunk is kicsit. Van a Vértesben egy gyönyör 200éves kis falu, Vérteskozma. Az évek során_ 4szer telepítették újra, összesen 90ház van a faluban, de helyi látványosság, olyan rendben van, takaros, rendbentartott parasztházak sorban, 2utca az egész, leginkább visszatelepült svábok lakják.

Angyalok színeznek:

Együtt fürdés:

De persze volt sok őrültködés is:). A nappaliban asztalról való kanapára ugrálás sztenderd program volt, közben fejhangon ordítással:

Mi meg közben annak örültünk, h ebben legalább elfáradnak;)

A legkisebb a legjobban:

Egyik este néztünk a híradót, hírt adtak arról, hogy valahol “labdányi jég esett”, ezt ki is írták a képernyő aljára, miközben közvetítettek a helyszínről. Valaki kérdezi, “hol történt ez?” Mire én rávágtam: “Labdányban” SZŐŐŐKESZŐKESZŐŐŐKE 😀

Az élményfürdőben nem sok kép készült, fürdés közben nehéz fényképezni:P

Bogi mostanában azzal szórakozik (itthon is), hogy kiment valami klassz csavaros tetejűt a fürdőszobából, elrejtőzik vele vhol, majd lecsavarja és lehetőség szerint adott idő alatt a legtöbb helyre keni szét. Bár, a szemspirállal pl TÉNYLEG a szemét festette ki múltkor, szép volt:D Most a fogkrém esett áldozatul, de időben észrevettük:

2 boldog jégkrémtulajdonos:

Ezt ők választhatták, de aztán NANÁ, h a mi jégrémjeinket ették meg… meg aztán még ezt is…

Remek gyerekprogramok voltak (meg felnőtt is, csak azt mi nem tudtuk kihasználni) , pl rendszeresen van az un. Afrika táborban kézműveség, apa épp eközben lesifotóz minket:

A játszóházban pedig volt sok játék, illetve ott is lehetett kézműveskedni, ott gyöngyképet készítettünk. Virágot rövid ideig kötik még le ezek, de addig is nagyon élvezzük mindketten:)

Utolsó nap Bogi leesett a lépcsőn, gurult vagy 10lépcsőfokot:((((. Nagyon megijedtünk, de szerencsére semmi baja nem lett, Virág lelökte, de véletlenül, legalábbis Béla így látta, végülis ez mind1, a lényeg, h szegénykém most csupa kék-zöld-lila folt:((.

Hazafelé utunk kicsit kanyargósra sikerült, ugyanis régi kedves barátainkat meglátogattuk Vértesbogláron, még nem voltunk az új házukban. Érdekes volt őket ebben az új közegben látni, de nagyon jól állt nekik, régi lepusztult parasztházat vettek, kis vájogviskót, amiből nagyon klassz, ízléses, természetes kis lakhandit varázsoltak. A kertben megtermelik a zöldséget, minden bio, nem használnak nem lebomló dolgokat, húst nem esznek. Isteni kölesgolyót ettünk náluk! És a poén az egészben, hogy Petibarátunkról régebben sosem gondoltuk volna, hogy efféle ambíciói lesznek, aztán mégis, nagyot nőttek a szemünkben:)

Együtt mentünk el Visegrádra a Lovagi játékokra, nos, a magam részéről kihagyható program lett volna, de a fiúk nagyon élvezték. A lányok is egész jól bírták úgy 1óráig, utána hangos műsort nyújtottak a körülöttünk ülőknek, nagyon drágák voltak, egymást piszkálták, csikizték, röhögcséltek hangosan:)))

Bár az egészben asszem a kűrtőskalács-evés volt a legjobb:))

Hazafelé beájulás:

Annyira édes…

Végül éjfélre értünk haza. Az idén igen, már pihenni is tudtunk, sokat nőttek a lányok, csak nem vesszük észre, de sokkal könnyebb már velük! És szeptembertől ovi, Virág nagyon várja, nagyon büszke, h ovis lesz. Kíváncsi vagyok, Bogi hogy bírja majd itthon Virág nélkül:)