Dobok pár képet, mert olyan szépek a lányok:). Mondja egy nem kicsit elfogult anya:D
apja és a klónja:
indulunk:)
Virág nem akart ma aludni, folyton kimászkált. Majd lefeküdt a földre a nappali közepén és ezt a pózt, helyzetet találta a legkényelmesebbnek:) ???
Az előbb megfordult:
Virág segít főzni:
Múlt héten fagyiztunk mamáékkal:
És most extraelfogultan, olyan gyönyörű ez a kislány…
Remekül telt a karácsonyunk, a szenteste immáron a miénk, négyönké:). Előre megfogadtam (köszönöm Cinc a felhomályosítást!), h nem fog a készülődés az ünnep lényegének róvására menni, mert akkor mi értelme? Nem a sok fogáson, lakás tisztaságon, süteményválasztékon múlik a boldogságunk, hanem azon, h békében együtt legyünk.
1félét főztem 
,
apával együtt sütöttünk bejglit 
sütöttem egy kuglófot 
és ennyi:)
Mi innen ugye másfél hónap múlva elköltözünk (brühühü), szal a nagytakarítást is kihagyhattam:D
Néhány számomra kedves kép a szentesténkről:
Lányok a délutáni alvásból Jézuska nem éppen hült helyét találták:
Bogi karácsonyi szerelése:
Bontogatás:
Hozott jézuska új szemcsit:
le a régivel:
Nagylányos szemüveg jár egy nagylánynak:
Kibontakoznak az ajándékok általunk:
Apa is bont:
Anya is bont:
Míg mi bontunk, Bogi kaját csór az asztalról szokásos akrobata módon:
Aztán csak kaptak enni:)))
FOlyt köv.
Itt az ideje összeszednem néhányat, míg a feledés homályába nem merülnek. Napi sok alkalommal fogjuk a hasunkat a nevetéstől, sokszor úgy, h el kell fordulnunk, mert épp nem kéne jópofi visszajelzéssel arra bíztatni, h bármikor -esetleg nem otthon- megismételje:))))
ma délelőtt: én: Virág, hozz légyszives kettő pelenkát! (a kettőt, mint számot már ismeri) Virág kipakolta a pelenkás fiókbólazösszes pelust, majd elkezdte egyenként pakolni és “számolni”: “hatszáz… hatszáz…. hatszáz….” 😀
“Én is kaka vadok” (én is kakás vagyok akart lenni:) )
Leventének, Boldizsárnak, Apának püfije (fütyi) van, Boginak is püfije van. Nekem is. (és keresi… de nem találja) :). És erről nem lehet lebeszélni, bizonyos dolgokhoz makacsul ragaszkodik, ez pl ilyen, ő még mindig keresi a kukiját. A másik, a Mikulást következetesen bohócnak nevezi. {jövök majd egy Mikulás beszámolóval is}
“Bocsánat Bogika” (ha nekimegy, mindig bocsánatot kér) 🙂
“BOgika ne piszkálj”
“Anya, ne piszkáld Bogikát!”
“5perce mentünk a Babasparkba… haza” (Vadaspark). Amúgy a dolog meg nem igaz:))). de hogy miért haza???
“Nagyon kebés volt a csoki anyuci. Tudod Anyuci? ” – ezt a Tudod Anyuci?-t majd minden mondata után odabiggyeszti, édes:)))
én: Virág! (szólok neki) Viri: NEM. (azt sem tudta, mit akarok, de nem:))) )
Bogi szókincs: Bogi rengeteg szót használ. A hangsúly a használon van, tehát nem papagá üzemmód, hanem valóban mondani akar vmit. Úgy kel fel, hogy kiabál nekem, h Ajaaaa, ajaaaa. Bija (Virág), vau-vau, kuta, szisza, boci, ba(r)i, apa, MAMA, tata, kaka (sokszor szól is, ha bekakál!), INNI, ENNI. A fontos és leggyakrabban használt szavakat írtam nagybetűvel:))) És ennyi jut eszembe, de ennél sokkal több szót tud már.
Ma azt játszották, h odatoltak egy étkező széket a kanapé háttámlájához, a székre fel, onnan a kanapé háttámlájára, onnan puff le az ülőkére, onnan a földre. Ez egy kör. És ezeket rótták:)))). ANNYIRA FÉLEK, h leesik a kicsi, de ő sem jobb a deákné vásznánál, ő is Hudini, mint Virág. Az étkezőasztalról leveszem, felmászik az íróasztalra.
És cinkosooook. Elalvás előtt úúgy tudnak csendben játszani EGYÜTT, máskor így soha. Van, h 1 órát is eljátszanak, közben persze többször rendre utasítom őket, de folytatják.
Majd jövök sok fényképpel is.
Mesélek kicsit a gyerekekről:). Ma délelőttünk remekül sikerült, semmi extra. Apa elvitte az autót, ezért nekivágtunk a játszótérnek dupla kocsi és motor kombóval. {Azon sokat agyalok, h kellene venni egy !kutyapórázt, azt az engedőset, Virágra rákötni a mellényes hevedert (kényelmes), majd erre tenni ezt a pórázt, amit ha nem engedek tovább, nem mehet. Mert egyszerűbb lenne, mint ÁLLANDÓAN ordibálni az utcán, h “állj meg jönnek az autók”, stb… Mert Virág irdatlan tempóban nyomja a motorral, szal veszélyes üzem. De mégsem vehetek egy kutyapórázt a gyerekre:DDD. } Szal félelemmel vegyes lelkesedéssel indultam el velük, odafelé Virág a kocsiban akart ülni, ezzel nem volt gond. Játszótérre érvén eleredt az eső (lógott a lába azelőtt is), mindenki hazatepert a játszóról (lámák), mi maradtunk, bementünk a fedett homokóza, míg el nem állt. Aki ki akart menni, kapott kapucnit. Elállt, Virág elment a nagy várra, függőhíd, nagy csúszda, mászóka, falmászó, miegymás. Ez elég messze van a homokozótól, békésen lapátoló Bogit ott is hagytuk. Virág Kristóffal nyomult a váron, vagy fél órát… Mi anyukák békésen tudtunk beszélgetni, Boga néha lecsekkolt, h ott vagyok, kaptam egy széles vigyort, majd elmélyedve tovább lapátolt. Félóráiglegalább. Aztán egyszercsak elindult felém ismét széles vigyorral, valami hihetetlen angyal arccal, én közben Virágot feltettem a várra. PErsze beszélgetünk tovább, mikor Ági szól, h nézd, Bogi épp csúszik le hasonlíton (=hason csúszás, Kristófszáj:) ) a kiscsúszdán, basszus, a kicsi felmászott, majd intézős fejjel (ezt így hívjuk aptyukkal, kifejtem: szal amikor a gyerek minden mosoly nélkül, mintha ez valami szoros határidős feladat lenne, ráül pl a hitamacira, nyom rajta párat, aztán leszáll, mintha “jajj, de sokat időztem itt, vár a formaberakó” 😀 ) lejött a csúszdáról és elindult felém a messzeségbe. Annyira édes volt:)))))))))))))))) HAzafelé Virág motorral jött, de egész együttműködő volt, meg is dícsértem, miután hazaértünk. Minden délelőttünk így teljen!!! 🙂
pár Virágszáj: este: V: Nagyon fáradt vadok…” (hangsúly: fájdalmas és lemondó) Anya: Ohh, menjünk kislányom aludni? V: Iken. (hangsúly:ugyanaz) Anya: Azért a vacsorát még meg tudod várni? V: Iken. (hs: uaz) :DDDD
Valamelyik nap indultunk itthonról, Virág persze már reggel óta sapkában (sapkamánia gyógyítható, kinőhető? ), mikor mondom neki, h vegyük fel inkább ezt a meleg rózsaszínt, ezt felelte: “Nem, pijos csijosabb” . Mellékesen jegyzem meg, h egyedül a pirost színt ismeri, nem is értem:PP
És annyi Virágszáj van még, csak mindig elfelejtem felírni:((