Kiss családunk blogja

Bogi épp ma 1éves. Hihetetlen volt ez a nap, egy éve és most is:). Olyan jó, h itt van ez a kis dönci nekünk:)

Így buliztak a csajok ma, alkohol NEM volt!

Aztán bementünk Mamához a boltba:

Aztán felültünk a cocora, úgy 4szer, aztán a fókára is:

Elmentünk a burgerbe vacsorázni:

Mit is egyek…?

És egyáltalán, hanyadika van ma? Hányat írunk?

Így sétál a lány kézenfogva, néhány (5-8) lépést egyedül is megtesz, de még elég bizonytalan.

Imádom őket, a nagyember és a kisember:)

Hazajöttünk jóllakottan, de még persze fürödtünk:

“így kell megmosni a nyakam, a pocakom…

A lábamat Virág mossa meg, mert ETTŐL a pocaktól én sajnos nem érem el:

Fogytam volna? Kössz a bókot;)

Egész nap az járt a fejemben, mi is történt 1 éve. Hátborzongatóan jó újraélni, ahogyan Bogival ismerkedtünk:). Azt sajnálom, de nagyon és asszem míg élek fájni fog, h altattak és nem láthattam szülés után, majd még jó 7órán keresztül nem hozták:( Aztán mikor Béla mondta, h 4kiló, emlékszem, nem hittem el neki, mert előtte 1héttel az UHon 2800-3200közé saccolták:). Aztán annyira dagadt volt, h !!3napig ki sem tudta nyitni a szemét:D. Emlékszem, ahogy erőlködött, majd mennyire örültem neki, h mégis van szeme, jóvan:))). Most meg már nem is baba… Olyan nagyok mindketten, persze Bogi átlagosan fejlődik, mindig az az érzésem, h gyorsabban fejlődik, mint az átlag, pedig a fenét, csak nekem tűnik úgy Virág után. 11hónaposan tette meg első lépéseit, sztem 1-2héten belől stabilan járni fog. Mond pár szót, sokszor észrevesszük, h utánunk mondja a szavakat:)), kukuccsol, mondja is, h kukuccs, pápát is mondja, anya természetesen, mama és hangos MAMMMMA felkiáltásokkal tudatja, h ÉHES, ez sztenderd nálunk, nem sokszor láttam tőle, h vmilyen kaját visszautasított volna:))) Még mindig bőszen szopizik, most épp dilemma van, h elválasszam, talán gond nélkül menne, de épp ősszel ez nem annyira praktikus, bár nem sok tej van már, lehet, h semmi jelentősége… És ez is milyen, h 11hónapja azon rimánkodtam, h csak 1évig, addig úgy elválasztom, mint a sicc, kinek kell ez a kínlódás. Hát nekem:)). Nagyon drága, ahogy szopizik, ashogy követeli, ahogy rámmászik, ahogy kedvére váltogatja, ahogy közben az ujjait a számba dugja és ezen elkezd röhögni… ÉDes a csaj, na:). LEsz tortás buli is, annak a beszámolóját sem ússza meg T.olvasóközönség:)

Néhány életkép:

vásárlás:

Olyan nagylány, ugye?

Anya nem hagyja, h megegyem a homokot, de miiiiiihhhhééééhéért???

Bogi mit eszik ezen?

Virág odasomfordál a mosogatógéphez és elkezdi csavargatni a gombját. Bogi tüstént ott terem, majd utánozza a tesót.

Aztán Virág sipító hangon ráförmed Bogira (khm, tőlem hallott hangsúllyal) “Bogi! Neessszabad!! ” -tehát ő rosszalkodik, majd mikor Bogi utánozza, letolja érte:)

Így hancúroznak egymással:

Bezony, Bogika tolja Virágot:)

Bogi próbál kanállal enni:

Mondhatnám, h no comment:)), de azért annyit hozzáteszek, h ő bizony visít, ha etetni próbáljuk. Minden kanalat elszed tőlünk (mint az uccsó képen látszik), de ő sem használja őket:DDD

Ma egy kis minitali volt nálunk, anyukáknak is remek társaság, gyerekek pedig szeretik egymást nagyon. Ebben a korban még elég nehezen szocializálódnak, nem igazán játszanak együtt a gyerekek, vagy mire feloldódnának egy adott helyen, már indulni kell. De Kristófot, Flórát, Bátort, Eszterkét már ismerjük jól, ezért ez nem gond, talán most jutottunk el oda, h elkezdtek együtt játszani! Remekül érezték magukat, rohangáltak, kergetőztek a lakásban (esett ma az eső, ezért nem tudtunk az udvaron lenni) . Ilyenkor mindig kifordítom Virág ágyát, mert az egy klassz bázis, teleszórom műanyag labdákkal és lehet dobálózni, bármit:). Majd mikor Virág és Kristóf végeztek az “indiánozással” (ugrálva ordibálni kell és rángatni vmit közösen, pl az ágyrácsokat, közben mondják, h indiánok, indiánok) lecsöndesedtek, Kristóf “rámászott” Virágra, és jóól megölelgette:)). Virág ezt vigyorogva tűrte, majd viszonozta. Ha nem tudod jól elképzelni, elmondom mégegyszer. Virág félig fekvő helyzetben, Kristfór rajta, teperi le folyamatosan, és öleli, meg asszem egy két puszi is volt:). Majd persze Ági résen, h azért ne nyomja össze Virágot Kristóf teljesen laposra (elég vékony így is) , Virág kapott levegőt, majd teljesen spontán felhúzta a szoknyáját és elkezdte letépni a pelusát. Hát, nagyon kellett nevetnünk:))))))))) Persze a peluslevétel manapság nálunk új hóbort, szal ez csak számunkra rejtett kódolt poénforrást, de kétségkívül irtó “egyértelmű” helyzet volt:) Apa! A lányunk egy csapodár… Ez van:)

Ma érdekes dolog fogalmazódott meg bennem, ahogy a lányokegyütt játszottak. Ui bizonybizony egyre többször foglalják le magukat, táncolnak a zenére, mindketten rázzák a fejüket, megfogják egymás kezét, ezen hatalmasakat kacagnak. Ilyenkor el tudok olvadni. Nem tudom szavakkal kifejezni azt,, amit ilyenkor érzek, ehhez minden szó kevés. Talán életem legboldogabb pillanatai, remélem ezzel a bloggal ezek a pillanatok is megmaradnak. Ma megfogalmazódott bennem, h Bogival nem csak még 1 babám, gyermekem, emberkém született, hanem a gyerekemnek testvére. Milyen szerencsések is Ők, h van testvérük, én is milyen szerencsés vagyok, h van testvérem, aki rengeteget jelent nekem a mai napig, nem bírunk ki egy napot sem beszélgetés nélkül. Még 1 erős kötelék, amikből nincs sok. Az ember kötődik a szüleihez, a nagyszüleihez, a testvéréhez. Jó esetben ezekre az emberekre számíthatunk, tudhatjuk, h az életünknek van értelme, hiszen ők szeretnek minket, tartozunk nekik annyival, h rendesen élünk. És végtelenül örülök, h VIrágnak van testvére, h Boginak van testvére, mert már most látszik, mennyi pluszt jelent… Pl Virág a kortársai többségével ellentétben nem irigy és nem féltékeny. Kérés nélkül, bármit kap, mindenből visz Bogisznak, ha kell eltöri a sajátját. Egy alig beszélő 2éves… Soha nem visított még azért, mert más gyerekét fogtam, vagy Bogit szoptattam. Vannak pillanatok, amikor azt szeretné, h csak vele foglalkozzam, de én tudom, mikor van ez, jelzi nekem, ilyenkor Bogit leteszem, és csak Őt ölelem, szeretgetem. Más gyerekekkel is toleránsak. Bogit pedig hihetetlen módon húzza Virág, márszavakat mond pár hete, puszit küld, integet, kergetőzik, stb…

És elkeserít, h manapság mennyire nehéz idáig is eljutni. És mi sem fogunk több gyereket vállalni, ennek főként anyagi okai vannak:( Kedden 2 barátnőm volt nálunk, 2 rettentően csinos, értelmes lány. Mit lány, nő. 25évesek, dolgoznak, tanulnak. És nem találnak férfit, akivel leélhetnék az életüket… Manapság a féfriak mást akarnak. Pedig nagyon szeretnének szülni mindketten:( A sógorom vezető pozícióban dolgozik. Egy csapattal dolgozik együtt igen sikeresen. Ebben a hónapban 4 esküvőre hivatalosak, mind a csoportjában lévők házasodnak. Egyikük pár hete még a függetlenségről papolt teljes mellszélességgel. Esze ágában nem volt feleségül venni a barátnőjét. Nem volt előtte jó példa, ez manapság nem divat. Aztán beszélgettek… Aztán egy 7végén meglepte a barátnőjét, Pestre utaztak, ott pedig kimentek Ferihegyre. Majd a párizsi gépre szálltak, majd az Eifeltorony tetjén megkérte a lányt… A 4esküvőből 3 garantáltan Sógi jó hatása. A minta, a példa hiányzik. Pedig a legjobb dolog megállapodni és családod alapítani. Esküszöm kormányzatilag kellene erre ráfeküdi és társadalmi célú hirdetésben promotálni a házasság intézményét:)

Visszatérve a testvérségre, nem mondom, h ideális a kis korkülönbség, ez életforma, ezt be kell vállalni. Nagyon nehéz, mi is sokszor kiakadunk, de úgy érzem, ezek a pillanatok kárpótolnak… Meg ugye mi ikrekre készültünk testben és lélekben, talán épp ezért nem értem mai napig azt a keserves próbálkozást, h miért is akartunk mi olyan hamar testvért Virágnak. Mai eszemmel féltem volna. És érdekes módon nem féltünk… De milyen jó, h így történt!!!