Kiss családunk blogja

A kis besték:). Annyira imádom őket, még ha rendre ki is akasztanak. Még mindig játszik a sarokba fordulva nevetős leszidás, mert amilyen ártatlanul Virág nézni tud ölébe öntött, vagy akkurátusan oda kanalazott ebéddel, azt nem lehet szigorú tekintettel konstatálni…

Ma délelőtti eset: Virág pár napja ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat. (már csak ez hiányzott) . Épp indultunk a játszótérre, amikor Őket az előszobába tettem felöltözve, cipő, kalap, miegymás, még visszaszaladtam 3szor ezért-azért szokás szerint. Mire visszamegyek az előszobába, az ajtó nyitva, gyerekek nincsenek. Kirohanok a lakásból, hát a kanyaron is túlértek már, csak a hangos kacajt hallom, meg Bogi kezének, husi térdeinek csapódását a fólyóson, ahogy ROHAN Virág után, aki pedig hívja a huncut tekintetével és viszi a rosszba a kicsit:). Virág már elindult lefelé a lépcsőn, Bogi úgy 10méterre a lépcsőtől… Ajtó mostantól kulcsra zárva szigorúan!

DÉlutáni eset: ebben a kánikulában egy szál pelusban alszanak. Aludnának, ha Virág nem venné le magáról minden alkalommal. MEztelenül alszik. (nem pisil be! ) Mikor felkeltek, megkérdeztem, nem e kell pisilni, persze nem érti még, mit akarok tőle, fél perc múlva odapisilt a szekrény mellé. (persze a hatás kedvéért beletapicskolt) Majd szólt, h “Virág kakás”. Ami láthatóan nem volt igaz, hiszen nem volt rajta pelus. De gondoltam, hátha kakálni KELL, ha így van, ne késlekedjünk, pattanjon a WCre. Ráültettem, persze Bogi kicsattogott utánunk 2 szilvával a kezében. Virág kezében is volt 1 szilva. Majd kiszaladtam a konyhába kockázni a barackot, hallom, h nagy nevetgélés van odabent. Aztán Virág kiabál, h SIKE(r)ÜÜT, majd kacagnak, SIKERÜÜÜT, megint kacagnak… Bevágtázok, nem, nem sikerült a WCbe kakálni. Ellenben sikerült közös erővel az összes szilvát a WCbe dobni Virág lábai között:))))))) Hogy lehet ilyenkor leszidni őket, és komolynak maradni, h értsék, eztténylegnem_szabad legközelebb? 🙂

Csoportkép:

Nagyon jó nyaralásunk volt:). Utoljára talán a nászutunk volt (6éve jajjj) ilyen hosszú kiruccanás, 1hét. Azóta maximum néhány napot sikerült megoldanunk. De be kell lássuk, az igazi kikapcsolódáshoz még az 1hét is kevés… Olyan helyet kerestünk, ami nincs nagyon messze, bababarát, komfortos, van mozgáslehetőség a gyerekeknek rossz időben is (nem egy szállodai szoba). Ezért támadt az az 5letünk, h menjünk Várgesztesre, aholis egy bababarát villát béreltünk ki 3család. 6felnőtt és 5gyerek, a legnagyobb gyerek 3éves:). Volt etetőszék, kiságy, konektorok bedugva, lépcsőrács, bili, wc szűkítő, fellépő, szal sokminden, amit vinni már nem kellett. Odautat sem terveztük egy szuszra, Budán megálltunk és megnéztük a Tropicáriumot, illetve megebédeltünk kényelmesen. A tropicárium hihetetlen mesés, mi most tudtuk csak megnézni. Legközelebb cápaetetéskor megyünk:) Persze az autóban Virág alig aludt, de már meg sem lepődtünk, viszont jól felszerelkeztünk mindenféle játékokkal, illetve sokféle rágicsával, innivalóval (olyanokkal is vész esetére, amiket amúgy nem szokott kapni). Így nekem mint egy beidomított beosztottnak mondta, h opit! (ropit), (k)ettőőőt (félbe kell törni:) ), majd kessszet (kexet), majd szíííjószálast (szívószálas dobozos üdítő) és ezeket felváltva…………. Persze nézegettünk kártyákat is, könyvet, báboztunk, stb… Aztán van, h közli, de persze jó hangosan, h a holtak is felébrednek “Bogiszka aaasziik”. Na, ezután már nem garantált ez a kijelentés:)) Délután birtokba vettük a szállásunkat, hihetetlen klassz házunk volt! Full ikeásan berendezve, komplett konyhával, nekem nagyon tetszett. Első nap lubickoltunk egyet a kültéri medencében, élvezték a lányok nagyon, hamar megbarátkoztak a vízzel. Már akkor elhatároztam, h én bizony este úszni fogok! Meg is beszéltük Gabival, h velem tart. És Béla is lelkesen közölte, h nanáhogy ő is jön úszni este, naná! Naná, h holt fáradt lett estére mindenki:))). “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!” Bélát rábeszéltem (nem volt könnyű), h mégis jöjjön. Nagy kínkeservvel kiment a fürdőbe felvenni a fürdőgatyát. Ahhan csakhogy az vizes volt és ő fázott. Visszatáncolt… De azért elkísért, és én nagyon nagyon tudtam, h akármilyen hideg is van én bizony úszni fogok, mert ezt megbeszéltem magammal! Nem lehet ez már másképp! Levettem a törölközőt magamról, majd vacogó fogakkal a medence közvetlen közelébe érve megrúgtam a víz felszínét. BAKKER, EZ HIDEG!!! Nem baj, megyek! Térdig sikerült belemennem, majd lila számat, vacogó fogaimat látva Béla így szólt: ” Na, gyere ki, sétálunk kicsit, aztán mindenkinek azt mondjuk, h úsztá, jó? 😉 ” Dehogy akarok sétálni, be akarok menni a házba meleg teát inni!!! Aztán persze hazáig ezzel a mondattak szekált: “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!”

Ennyit a hősködésemről első nap:D Másnap viszont belementünk, Gabi és Zoli is, isteni volt, bár naggyon hideg:).

Szombaton megnéztük az élményfürdőt, ami egy zárt komplexum, szaunával, sodrómedencével, pezsgőfürdővel, stb… Isteni hely, a gyerekek odáig voltak érte, gyakice minden nap a délutánt itt töltöttük, ha jól emlékszem. Aztán időnk egy részét kitette a főzés, pakolás, mosogatás. Nekem meg kellett szoknom pl, hogy leüljek! Hogy leüljek, ha eszem. Ehhez kb 3 nap kellett. Aztán arra is ráálltunk, h inkább előbb gyerekeket etettünk, majd mi is ettünk, hogy meg tudjuk adni a módját. Így sikerült nagyon eredményesen zárnom ezt a hetet, plusz 1 kilót mutat a mérleg:). Volt szalonnás hagymás tojás, csülkös bableves, stb… Esténként, miután letettük a prüntyőket általában scrabble-ztünk, vagy römiztünk, ui a jó öreg tick-tack bumm itthon maradt:(. 2nap még borozgattunk is, mennyire jól esett…

2szer voltunk túrázni, Bogi kenguruban apján, Virág sétált, vagy a nyakamban cipeltem. Kullancsunk a kullancsriasztó ellenére akadt sajnos, de szakszerű ellátásban volt részünk:). (aztán kinyírtuk a kis genyókat)

Gabi hátára kötött békésen alvó Bátort tessék figyelni:)

Szóval pihenni nem sok lehetőségünk volt (de gyerekekkel erre nem is számítottunk) , de kikapcsolódtunk. [Semmiképp nem tudnánk itthon hagyni a gyerekeket… Nem gondolom, h lelketlen aki megteszi, csak nekem nem menne. NEm érezném jól magam… Anyuék egyszer mentek el nélkülünk Spanyolországba, asszem a mai napig bánják. MErt sok élményből maradtunk ki. PEdig már tizenésevek voltunk, a mi döntésünk volt, h nem megyünk, jobb volt üres kéróban magunk lenni:)). Én sem szeretném őket semmilyen élményből kizárni.] Annyira jó volt négyesben ez a hét. Apával persze megint összenőttek, főleg Virág apás nálunk. Ma éjjel engem hívott álmában “Aja (h)óó van?” felkiáltással, néztünk is, h észrevette, h a világon vagyok?? 😀 Bogi annál anyássabb:))). Itt jegyzem meg, h egyre inkább biztos vagyok benne, h Bogi mond néhány szót!! Mammma, ez a cumi, vagy a kaja. Aja, ez én lennék, pápá, mondja és integet is a kezével. Eszméletlen… Most lesz 10hónapos. És persze áll, kapaszkodva lép néhányat, mászik, mint a villám:). A gyerekek nagyjából a 3.naptól szokták meg a helyet teljesen, onnantól úgy aludtak el, mint itthon. A bébiőrt feltettük az emeletre a szobákhoz, így akármelyik babó ébredt, szaladt anyja-apja megnyugtatni. Így felváltva is el tudtunk (volna) menni akárhová. Délután egyszer elmentünk élményfürdőzni csak anyukák, na, az nagyon tuti volt. Tudtunk szaunázni is. Aztán másik nap apukák mentek. [Mondjuk nekünk volt azért úszómesternél leadott mobiltelefon, ők otthon is hagyták. Asszonysors;). Vagy milyen nélkülözhetetlenek is vagyunk? 🙂 ] Gyorsan, nagyon gyorsan eltelt a hét. Sajnos az utolsó 2 napban kijött egy kis takonykór, ami miatt nem tudtunk Pesten maradni még 1 napot, mint ahogy az tervezve volt. Ezt nagyon sajnálom, de csak nyúztuk volna a gyerekeket… AZért az ikeába bementünk venni ezt-ezt;), olyan fontos, nélkülözhetetlen dolgokat, amik nélkül itthon nem lehetett volna tovább létezni. ISmeritek a problémámat gondolom;) Ott is ebédeltünk, majd fél 4kor indultunk haza, ömlőszakadó esőben. Meg kell mondjam, kisebb elkavarodás nélkül ki, be és átjutottunk a fővároson. Mikor hazafelé nagy nyugodtan már az MO-án nyomtuk, -és persze apa előz, ha táblát kéne nézni akkor is (GR) -, én rossz helyen mondtam, h kanyarodjon, lementünk Dabas irányába:(. Aztán itt annyira vitatkoztunk, h ki is a hibás, h elfelejtettünk visszamenni:), majd jól visszakanyarodtunk a Oásra Pest irányába:DDD. Még mindig vitatkoztunk, mire persze felébresztettük szegény alvó Virágot. Aztán még mindig vitáztunk, így még egy lejárót elvétettünk:D, majd Csepelnél tudtunk jó irányba visszakanyarodni. Király! Ébrenlévő fáradt Virág és fél óra plusz volt az eredménye ennek a húzásnak. Majd megtanulunk már végre együttműködni az autóban ülve, tájékozódás közben is :)) Fél 7re értünk haza, persze Mamáék azt hitték, csak másnap érkezünk, így nem lehetett kibírni, h ne lepjük meg őket. Elszaladtunk, és annyira örültek nekünk:). MEg mi is nekik persze. Az anyukám meg olyan édesdrága, h kimosott nekünk minden ruhát… Mától élesben vissza a hétköznapokba, főztem ebédet, voltunk lent játszani, de visszahúz a szívem:). Majd még szúrok be képeket!

A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, ahol ugyan remekül éreztük magunkat, egyik program követte a másikat, és rengeteg barátunk él ott, de semmi pénzért nem hagynánk itt a szegedi életünket. Szeged nem épp kisváros, de Pest után hazaérvén mindig így érzem. Bérhová eljutunk 10 perc alatt. és mi azon gondolkozunk, h kiköltözzünk e a külvárosba, ami plusz 5perc autózás, most biztos minden fővárosi nevet ezen:)

A fantasztikus rég várt koratalira, ami 10 órára volt meghirdetve, 9 58 perckor értünk oda:). Tudunk közlekedni jól;) Nos, itt olyan rég ismert arcokkal találkozhattunk nagy végre, akik sokat jelentenek Nekem a mindennapokban. Nagyon sokat. Fontos ez a topic (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9087008) azoknak, akik rátalálnak a bajban. Mindig megpróbálok visszaemlékezni a szülés utáni érzéseimre, a kétségbeesésre, hogy mennyire hisztérikusan kerestünk olyat, aki ezt előttünk már végigcsinálta, és törte volna Nekünk az utat… Nem is tudom, hogyan tévedtem rá erre a fórumra. Előtte életemben nem fórumoztam. Rengeteg segítséget kaptam itt. Anyukám nemrég azt mondta, hogy szerinte ha nem lett volna az internet, most nem lenne Bogi. És lehet ebben valami… Láttunk sok jó példát arra, h a szülői szeretet, hit mire képes. Anyatigrisek vannak köztünk, akiket nem tántorít el akárhány diagnózis sem attól, h hinni tudjanak a saját gyerekükben. Mindenkire felnézek ezért! Sokuk előtt emelem kalapom! És kaptam egy olyan “bókot”, amit míg élek nem felejtek el, Ágizoé-ék mondták Nekem, h az első időkben Én segítettem Nekik, h átvészeljék ezt az egészet. Ilyenkor érzem, h van értelme követni mindig az újakat, mert talán haszna is van, nemcsak az Én kötődésem ez az egész. Képeket nem illesztek be, mert a mieink sajnos nem jól sikerültek, ugye 2 gyerek mellett még fényképezni is…:)) De minden baba gyönyörűséges volt, Nekem nagyon szépek a korababák:)

Tegnap vagy tegnap előtt volt az első alkalom, hogy anya felhívott a melóban: “Bogi baba megfordult”! 🙂 Azóta már én is szemtanuja lehettem, hogy a kis beste addig kukackodik, gömbölyödik, homorít, hogy átfordul, még ha a keze ki is csavarodik. Úgy nő és ügyesedik ez a lány, mint a gomba… őőő! 😀 Virág ennek ellenére úgy löki félre ha épp az ölembe merészelem venni, mint egy rongybabát. Mostanában kezdte csak a féltékenykedést, de ennek igen nyomatékosan adja jelét.

Ezzel együtt jár az is, hogy ha meg olyan kedve van, csatakos nyálpatakokat csókol kistesója kobakjára, aki meg örömében majd körberöhögi a nyálfolyamoktól lucskos fejecskéjét. annyira édesek együtt, hogy még! A fürdés is egyre mókásabb, nagyon imádnak pancsizni, csak nekem szakad már le néha a kezem, mikor Bogit tartom a vízbe, ő meg úgy rúgdos, mint egy bakkecske, hogy közelebb férkőzzön nővéréhez.

Imádok hazamenni és összegyűrkészni őket és az ajtóban hallani: APUCSI! APUCSI! 😀