Kiss családunk blogja

Csodálatos 2 estém volt… Nagyon megleptek, 2szer is, nagyon boldoggá tett a családom és a barátaim. Jóvoltvelük, mindenkivel.

Pénteken töltöttem a 30-cat, ami azért elég kerek, meg minden, vártam, készültem rá lélekben, tulajdonképpen évek óta:))). Na nem konkrétan, csak gondoltam, vmi lesz, vminek lenni kell. Ahol mindenki ott van, aki számít… És elkezdtem dolgozni, tanulni, ovibölcsi, megháztartás és egyszerűen nem tudtam most ezzel foglalkozni, fejben el is toltam tavaszra, majd akkor lesz vmi, most családi körben ünnepelünk.

Aztán éreztem, h vmi mozgolódás, suttogás van  a háttérben, de egyszerűen nem figyeltem rá oda és nem akartam tudni semmit. Épp annyit tudtam, amennyi kellett is ahhoz, h valamelyest felkészüljek… Pénteken munkából hazaérvén pihizni próbáltam, miután összepakoltam, mert hulla voltam. Jöttek Mamiék, kaptam végre vasalódeszkát (ezzel mindenki macerál rég, hogy hogy lehet ezen a szaron vasalni, mittomén, annyira ritkán vasalok, akkor működik:D. No mindenki szerint nekem komoly igényem nyílt egy új vasalódeszkára, megkaptam, télleg örülök, mert szép és kaptam hozzá új vasalót is, mostmár van 3 vasalóm… hátha ezentúl legalbáb 1et elkezdek renccceresen használni;) :D)

Majd hazaért Béla is, anyu még napközben hívott, h hbd, de ma nem jönnek el, majd hétvégén felköszöntenek. Kackac, gondoltm magamban, merőkolyanok, h egyetlen legkisebb lányuk 30adik születésnapján kibírják, h ne ölelgessék meg:))). De nem törődtem ezzel sem, még mindig sodródtam… Hát persze, h érkeztek fél 7kor, állt az egész család az ajtóban, anyuapu, tesómsógi, MillahannaTotiPolla, a többiek már bent ugye, és égett 30 gyertya a tortán és énekeltek nekem, hátcsudaklassz volt:))))))))))))))))))). Kaptam egy szép órát, évek óta nem hordok karórát, és ez álomszép, szal hordani fogom:). Meg gyönyörű bizsut, pénzetcipőre, ilyenek:). Kellemes este volt, a gyerekek csiviteltek, a felnőttek is, együtt voltunk, jóvoltígy:)

Másnap estére Gabici és Bea bejelentkeztek, h elvisznek a John bullba szülinapi vacsizni, mondtam, rendben, naná, mehetünk. Bélának mondtam, nem baj e, ő nagy duzzogva “elengedett”:). Jöttek értem együtt, ittunk egy páleszt… Majd Beáéknál még 1et, onnan Zoli vitt el minket a dzsumbujba, ahol lent a borozó részen volt asztalunk, csodáltam is, mert nem szoktunk odaülni… Leértünk, és csodás élményben lehetett részem, ott ültek a csajok, mindenféle barátnő, meg a tesóm, naná, szóval barátnők voltak mindenhonnan:). A régi barátos csapatból a lányok, a Koncz Éva féle lányok, a Gabi meg a Bea, a röpis lányok, A Kati, megatesóm:). Csodás volt… szuper érzés, tényleg. Még a Gabi akkor a kezembe nyomta a következőt:

Drága Szerelmem!

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is adhatnék neked 30 éves születésnapodra, mivel is lephetnélek meg igazán, hogy szívesen emlékezz majd vissza rá? Szerettem volna, ha ez a nap egy kicsit más lenne, mint a többi születésnap, hiszen több mint az életed felét velem töltötted, amiért nem lehetek neked elég hálás.

Kavarogtak bennem a gondolatok, az ajándék ötletek. Kezdetben nem bírtam továbblépni azon, hogy valami szépet, értékeset vegyek neked. Persze a család engem hívott és el is láttam őket praktikus ajándék ötletekkel, de valahogy én mást akartam.

Esetleg ékszert, amiben pompázol majd kivételes alkalmakon? Ez túl egyszerű megoldás lenne és talán az egyik fiókban végezné, mert túl értékes, vagy nem illik az aktuális ruha mellé.

Szép ruhát, amit ha sikerül jól választanom nem kell kicserélni és mindenki megcsodálhatnak benne? Előbb utóbb bekerül majd a szekrénybe és csak egy lesz a sok közül.

Szép fehérneműt, amit a ruhád alatt hordasz majd, vagy gyertyafényes estékhez veszel magadra? Később meg majd a kiszúródott halszálka emlékeztessen a 30 éves szülinapodra? (Különben meg úgy is letépném rólad…)

Retikül, csizma, kabát, sapka, sál, esetleg egy tonna lemez a mostani kedvenceid számaival? Valóban szeretném, hogy amikor a Bijou-tól a depressziót hallgatod, akkor arra gondolj majd, hogy de szép is volt ez a 30. év? Vagy egy beakadt, szétnyílt zipzár miatti bosszankodás legyen az emlék halála?

Ahogy így törtem a fejem, rengeteg közös emlék jutott eszembe, melyekre annyira szívesen emlékszem. Amikor udvaroltam neked a béna márványfarmeromban, meg az olcsó sportutánzat cipőmben. Ahogy eltekertem melletted bringával és zavartságomban még köszönni sem mertem. A pillanatra, mikor hazakísértelek és te becsuktad az orrom előtt az ajtót csók helyett. A folyton vihogó kiscsajra, akinek olyan gyönyörű a mosolya, hogy elolvadok tőle. A pöttyös mappára a suliban. A pillanatra, mikor először megfogtam a kezed. Az első csókodra, ölelésedre. Az ellógott edzésekre. A gyomorgörcsre, mikor virágcsokorral és pezsgővel a kezemben, ballagási zakóban beállítottam megkérni a kezed. Az anyakönyvi hivatal előtti, autóban töltött éjszakára. A legszebb menyasszonyra a földön, a tűzről pattan menyecskére, akivel úgy roptuk az esküvőn, hogy magam sem hittem el. A Trabantunkra, a fityókára, amit becseréltünk a jó kis Suzukira, és az érzésre, amikor a tető nélküli első lakásunk nappalijában csúszkáltunk a jégen.

Szerelmünk gyümölcseinek elvesztésére, nehéz pillanatokra, együtt sírásokra. Az erőre, ami összetartott és kovácsolt bennünket. A kitartásra, a lendületre, ami elhozott bennünket idáig.

Végül rájöttem, hogy az emlékeink azok, amik elvehetetlenek és örökre velünk maradnak, összekapcsolnak bennünket. Szeretném, ha úgy emlékeznél erre a napra, mint életed egyik legboldogabb napja! Legyél nagyon felszabadult és érezd jól magad a barátaid közt! Én addig mesélek egy mesét a porontyoknak és megnyugtatom őket, hogy a világ legjobb Anyukája most boldog.

Szerető Férjed

ui.: …és persze, hogy elmegyünk majd shoppingolni és veszünk kanapét meg asztalt meg mindent! 😉

“

Kell ezt kommentálni? Nekem nem is megy:)

Csak köszönni tudom, csak megköszönni, főleg A Férjnek ezt a csodát, és persze minden más közreműködőnek is.

Az este kellemesen telt, mindenkivel beszélgettem, persze a társaságok nem vegyültek, nem is volt ez cél, ez mindig nehéz dolog, általában halálra ítéltek ezek a próbálkozások, hát én nem is erőlködtem ezen, símán csak jól éreztem magam és beszélgettem azokkal, akiket nagyon szeretek. Ettünk-ittunk, jól mulattunk, majd 1körül mondták, zárnak. A röpis csapat nagyon kért, menjek velük táncolni, szívem már hazahúzott, de hagytam magam rádumálni, a SZotéban kötöttünk ki. Akkorát táncoltunk, h fél 5kor a sajgó lábam miatt adtam fel, ami alig vitt ki az autóig:))))))))))). Bent ennyire még nem fájt:D

Csodás ajándékokat kaptam, gyönyörű táskát, pénztárcával, egy szuper bőr mikasa röplabdát (WOW) amit majd dedikál a csapat, naná, képkeretet, sok-sok csodaszép bizsut, kozmetikumokat, bögréket, csokihegyeket, jó nekem, mondom:))).

Hihetetlen csodaeste volt… Köszönet érte, csak ennyit tudok mondani. Minden szó kevés lenne leírni, amit érzek. Igen, sikerült, biztosan örök emlék marad.

Ugyanitt, gyerekszáj:)

Vmelyik nap az autóban a csajok az évszakokról beszélgettek, mondták Abigélnek, hogy most ősz van. Mondta a kicsi lelkesen, “Iden, óósz van”

Erre Virág kacagva kijavítja: “Bibike, nem úgy mondjuk , h ósz, hanem úgy, h őőősz , ééééérteeed? :)))

Ma sikeres vizsgát tettem hálisten, a képzés, amire készültem már napok óta ezerrel, éjszakába nyúlóan. Nagyon örülök ennek, végre megszerzem a jogosultságokat a cégnél, amik a munkámhoz kellenek.

Bent is jól érzem magam, körvonalazódik a feladatköröm, igazi “Micike-munka”, ami tökéletesen meg is felel nekem most.

A hétköznapok csak úgy repülnek, bent az irodában is repül az idő, észre sem veszem, h 4 óra, rohannom kell a gyerekekért.. Velük minden a legnagyobb rendben, hálisten, mindenki egészséges. Némi “álbetegség” volt az elmúlt 2 hétben, Virág köhögés miatt volt itthon 2 napot, hála a nagyszülők hathatós segítségének, nem kell itthon maradnom. Majd Abigélnek ment a hasa, ezzel küldték haza a bölcsiből. Persze itthon már aznap teljesen normális székletet produkált, de el kelleett menni a doktornőhöz egészséges igazolásért (a sok beteg gyerek közé a váróba. Érti ezt vki??)

Apukám volt vele, istenien elvannak ők ketten, ma és holnap is megy érte ebéd után, mert átalakítás van a bölcsikében, a kicsi boldog, mert Tata buszozik és sétál vele nagyokat… Apu igazán kitesz most magáért, meg is vagyok hatva tőle, Virággal is eltöltött 1 egész napot, mikor köhögött, játszótereztek, sétáltak, fociztak, jó ezt hallani.

Ezt a vizsgát vártam nagyon, és ez után remélhetőleg minden sínre kerül már…:)

Ennyi van velünk kivonatosan.

Igen kellemesen és eseménydúsan telik, a szokásos, mondhatni, szombat délután vendégségbe mentünk, már a nejlonharisnya és kis szoknya is a csajokon volt, mindenkinek fonott frizkója volt, amikor is jött a telefon, a kisfiú, akihez mentünk volna, belázasodott. A társasággal utána amúgy is felnőtt programra készültünk, így a lányokat idő előtt elvittük anyuékhoz, akik ragaszkodtak hozzá, h a csajok náluk aludjanak, mi meg ezt nem bántuk:), nem ellenkeztünk, szóval kivittük őket Tápéra, mi pedig mentünk H-ékhoz, ahol is pizzáztunk, no meg megnéztük a Villányos képeket. Jól mulattunk, jó későn indultunk tovább, biliárdoztunk hajnal kettőig, remekül szórakoztunk:))).

Még délelőtt vásárolgattam, a Generali-nál dress code van, nincs farmer, mindenképpen csinosban kell nyomulni, így sahhhajnos ruházkodnom kell, hát borzasztó ez, vennem kell cipőt, táskát, szoknyát, nadrágot, sosem érek a végére, mert mindenhez kell még valami, hogy teljes legyen a kollekció… De hát, ha muszáj, akkor muszáj, nagy duzzogva megyek és járom az üzleteket, h öltözködjek. Nem is olyan egyszerű amúgy. Jó, megértem, sajnálni azért télleg nem kell 😀

Délben elmentem az aprónépért, még előtte feltettem a húslevest, meg betettem egy Nagymamám nevelte isteni csireket a sütőbe, várja jobb sorát (=hogy megegyük), de ebből már vacsora lesz, senki sem éhes… Mi bezúztunk Bélával egy nagy tányér húslevest, elég is volt.

Abigél alszik, Boglárka kint nyomul a többiekkel, éppen görkorizik, Virág pedig ül az asztalnál és betűket és számokat rajzolgat. Emlékezetből. Lerajzolja, majd megkérdezi, melyik ez a betű. Édes. Úgy néz ki itt az asztalnál, mint egy iskolás. Jézus, mikor nőtt meg így ez a lány??

A nap további részében talán sétálunk egyet, vagy símán bent punnyadunk a meleg lakásban, kint sötét és hideg, bent meleg és lápmafény, anya vasal, apa körmöket vág, hajmosás ÉS tetűírtás * , szokásos vasárnap esti program:)).

A munka amúgy nagyon jó, végre van gépem, rácsatlakoztam a hálózatra, kezdem átlátni a feladataimat, megismerkedtem a csapattal, irtó jó fejek, nagyon jól érzem magam. Néha, feladataim kellős közepén belegondolok, h jéé, én dolgozom, felnőtt élet, tényleg, és ekkor nevetek magamban legbelül, majd’ 30 évesen ez elég normális, nekem mégis annyira kiesett, h tényleg boldog vagyok tőle:))). Remélem így is marad:)

De-de, itt vagyok, Szlivka és a többiek, bocsánat, bár már én unom a bocsánataimat:))))

Munkába álltam. Bizony. Felnőtt élet. WOW:). Jóó:). Élvezem. Nagyon. Holott még főleg csak tanultam, de még azt is élveztem. Na, sokáig nem csinálnám szívesen, de a múlt hét csak tanfolyással telt és remek volt ismét az iskolapadban. Vicces, h az előadók projektorral, laptoppal érkeztek és minden óra elején bekérték a pendrive-okat, hogy mindenki megkapja az órai anyagot. Bezony. 2009:)

Ezen a héten már bele kell tanulnom sok dologba, ma délutánra gépem is lett, reggelre remélem hálózatom is lesz és ismerkedhetek végre a rendszerekkel. Hál’ isten mégsem kell Bpesten töltenem a jövő hetet, úgy lesz, h Szegeden szépen mindent megtanulok. Aggódtam a gyerekek miatt, 5 nap az 5 nap, bármilyen szuper is Apa (meraz), hiányoznék… És arról nem is beszélek, nekem mennyire hiányoznának.

Virággal voltunk ma a nevelési tanácsadóban. Már 1 vizsgálat volt, most ez volt a második, lesz még 1. E kettő alapján a néni szerint Virág tökéletesen megfelel a korának, sőt. Ő fogalmazott így:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Kiugrom a bőrömből, holott mi ezt eddig is tudtuk, persze, de jó a külső, szakértői megerősítés.

Persze, lassú, ezt ő is mondta, segítségre szorul feladatmegoldásnál, stb…, épp ezért mondta, ha nem bánjuk, legyen még 1 vizsgálat, ami majd erre fekszik rá. Dehogy bánjuk, megyünk 2 hét múlva újra.

Abigélt kicsit megviseli, h későn érkezem érte, nincs vész, nem sír, csak látom rajta, h addigra elfárad, és vár már nagyon… Eléggé rám van nőve, gondolom emiatt, dacoskodik, megüt, haragszik rám, érzem:(. Igyekszem és rohanok érte, de negyed 5 előtt esélytelen vagyok…

A nagyokkal már minden ok:)