Kiss családunk blogja

Túl vagyunk a családos szüli napi zsúron és készülünk a cimborásra. Most lesz az, mikor eljönnek a régi Pices haverok és hagyományainkhoz hűen megüljük a közös szülinapot. Izgi lesz látni hova fejlődtek a kislurkók. Virágnak is tetszeni fog, hogy láthatja pajtikáit…

Mostanában az volt a szokás, hogy mikor hazajöttem a melóból ebédszünetre, Virág és Anya az ablakban lógtak. Ott integetett nekem a drága kis angyalkám és mikor beléptem a lépcsőházba sírni kezdett, hgoy hova tüntem. Mikor felértem már majdnem az én szemem is könnyes volt, annyira meghatódtam ettől. Komolyan mondom elszorult a torkom, ahogy egy a kis bestia várt engem. Csak álmodoztam erről, de ahogy belépek az ajtón a nyakamba ugrik, ölel, szeretget és mutogat a kabátja vagy épp a villanykapcsoló felé. Mert ugye Apa megtanította, hogy a “kaccs kaccs”-ot lehet fürdés után nyomogatni, hogy a fürdőszobában viccesen sötét legyen. 🙂

Bogi sem különb, ahogy ránézek körberöhögi a fejét. Az a gyerek annyira mosojgós, hogy az hihetetlen. A kis dundi fejével úgy röhög, hogy tátott száján majd kiesik. Egyre ügyesebb, már megfogja a kezébe adott játékokat, hajigálja vagy épp a fejébe tömi őket. Kezd is Virág féltékeny lenni, elmúltak a cirógatások meg a puszik, legtöbbször egy jó nacs csattanós sallerrel köszönti Bogit vagy épp arrébb löki, átmászik rajta, mint egy rongyon. Tegnap este is, mikor fürdés előtt az ölemben ültek mind a ketten kitört a balhé, mert Bogi sírni kezdett, én csitítottam, Virág meg legörbült szájjal kommentálta, hogy miért nemv ele foglalkozom. Később már egyszerre sírtak…

Virág annyira ügyes, értelmes és okos, hogy az már szinte sok. Pillanatoka alatt megtanul mindent: Hogyan kell szekrényt, fiókot kinyitni, kidobálni belőle mindent, felmászni a radiátorra és két kézzel püfölni az ablakot, apa asztalára felkúszni és ledobálni a cd-ket, belecsorgatni a nyálat a billentyűzetbe és csapkodni, hogy csak úgy csörögnek a billentyűk. A monitor összetapicskolásról, a hifi gombjának letöréséről, a lencse konyhában való harmadszori szétterítéséről és az álandó cumi rejtegetésről már nem is beszélve. Ez a kis csintalanka annyi új szót kezd mondani, hogy néha könny szökik a szemem sarkába. Már tudja mi az a cukorka és ha nem adok neki, akkor képes lenne egész nap a konyhába állni, mint egy vadászkutya és a fiókra mutatva unásig ismételni: Kuco, Kuco, Kuco! 🙂

Boginak meg már annyi neve van, hogy számolni se lehet! A legédesebb számomra a Buglicsek! 😀 De van Bogli, Blogi, Blondi és miegymás. Annyira imádom őket… igazi csodácskák!

Elmentünk pulmonológiára. Nem bírtam ki, muszáj volt többet megtudnom a dologról. Nem bántam meg. Azon túl, hogy hasonló terápiát írt elő a pulmonológus, sok információt kaptunk tőle, és egy diagnózist. A lányoknál kezdődő asztmát állapított meg. Kikérdezett, a betegségeket követő éjjeli köhögésnek is jelentősége volt. Nálunk erősen bejátdzik a genetika is, a családban több asztmás beteg is van/volt. Az érdekes, hogy Bogi betegebb, és súlyosabb állapotban van. Ki gondolná, h a 4 kg születési súlyú, túlhordott, csak anyatejes hugán túltesz Virág, aki még midngi nincs 10kiló, pedig pár nap híján 2éves. Ez is egy élő példázat arra, h nem a kövér gyerek az egészséges! Tanulságos, érdemes észben tartani, amikor tömni próbáljuk a gyereket. Most puffokat kapnak, Virágnak már csökkentjük a dózist, Bogi pedig most van benne, reggelre sajna sípol is:(. Mondjuk nem viseli meg különösebben, egy ilyen icibaba mosolyogva képes fulladni. De hallani lehet sajnos. Ez rossz hír ugyan, Én örülök, hogy kiderült. Az asztma manapság egy otthon kezelhető, és kordában tartható betegség. Szokás szerint mindent elolvasunk, és reményeim szerint a lehető legjobban viseljük majd, és hamar kinövik:). Elfajulni szerencsére nem állt módjában a kórságnak, “még szerencse”, hogy rááll fülünk-szemünk erre a dologra. Különben később vettük volna csak észre…

Hát, egyre nehezebb a dolgunk Vele:). Mindenhová felmászik, még mindig. Nem értem ezt a gyereket:))). LEülünk Vele gyurmázni, és Ő kimegy a szobából. Nem tud egyhelyben maradni. Felmászik az íróasztalra, és minden óvintézkedésünket kicselezi:(. Pl a székek össze vannak szedve, 2 kerti műanyag széket használunk, amit le lehet borítani az asztal alá. Mostmár fel tudja emelni, és így símán felmászik rá. Onnan persze az asztalra. Onnan lepakol a polcról, ami azért lett felszerelve, h a törékeny dolgokat fel tudjuk oda pakolni az asztalról. Az íróasztallal ugyanez a helyzet. Hihetetlen hudini mutatványokra képes, elképesztő:). Béla szerint áramot kellene vezetni a kritikus pontokra a lakásban:)))).

És dumááál:). MEg kell őrülni a szövegétől. Én mindig erre végytam. Azon kevesek közé tartozom, akit nem hoznak lázba a kisbabák. Nem alélok el egy tehetetlen kis pelenkástól. Ám ahogy kezdenek nyiladozni, úgy lesznek számomra egyre izgalmasabbak. Most épp kucr’ot kér Apjától a következőképp: odamegy a szekrényhez, ahol a cukor van (multivitamin), és naaagy bólogatva mondogatja addig, míg meg nem kapja:). Ha valami rosszat csinál, csóválja a fejét, mutogat a mutatóujjával, és mondja sikítva, h NEMNEM, NEMNEM!!! Sok szót mond már. Kb 30 szó a szókincse. Persze halandzsázik is. De azt folyamatosan, tagolva, összefűggően. Biztos értelme is van, csak mi nem értjük:). Szegény Bogi viszont kiesett a pikszisből:(. Már nem kap pouszit, simit Virágtól. Asszem megunta Virág a kishugát. Ha odamegy hozzá, lekever neki 1-2sallert, vagy belemar az arcába. Annyira sajnálom Boglicseket, mert Ő nézi Virágot, mint egy bálványt… Remélem hamar összehaverkodnak, és Bogi meg tudja védeni magát. Addig meg résen vagyunk.

Hát, itt most nem voltunk résen:). Virág nyomdázik, nem épp rendeltetésszerűen hihi:

Sajna minike is fullad:(. Ma reggel hallottam azt a tipikus préselő hangot kilégzéskor. De még nem voltam róla meggyőződve, h EZ AZ. Elvittem azért az orvoshoz, és saját fülemmel hallhattam (Doktornéni oda szokta adni a sztetoszkópot), h nem csalt a fülem. Viszont sikerült az elején megfogni a dolgot, ez pozitív. Egyre több bennem a kérdés. Vajon ez egyszeri alkalom? Jó lenne… Hallottam afféle kósza hírt is, h van most egy ILYEN vírus. Amitől befulladnak a gyerekek. Milyen világban élünk??? Milyen levegőt szívunk be??? Hiába védem Én Őket, amennyire tőlem telik, ha a 4és fél hós, csak anyatejes gyerekem is ezt a levegőt szívja. Elkeserítő, h nem csak Rajtunk múlik az egészségük… Felelőtlen vagyok, ha nem adom be Neki az antibiotikumot? Miért Nekem kell ezt eldönteni? PErsze, nem Nekem kell. AZ orvosunk döntött így. De helyénvaló az, hogy egy 4kilós születési súlyú egészségesen fejlődő babának másodjára kelljen antibiotikumt adni? El vagyunk keseredve:(